Törökországban a háztartások több aranyat tartanak otthon, „a párna alatt”, mint amennyi a jegybank hivatalos aranytartalékában található!

Törökország folyó fizetési mérlegének hiánya 2024 januárja és áprilisa között 20,3 milliárd dollárra nőtt az előző évi 14,5 milliárdhoz képest, ami ismét ráirányította a figyelmet az ország jelentős aranyimportjára – amelynek nagy része továbbra is a hivatalos bankszektoron kívül marad. A „párna alatti megtakarítás” régi török hagyománya – vagyis hogy az emberek otthon őrzik értékeiket, főként arany formájában – különösen válságos időkben válik jelentőssé, amikor a kormány arra kéri a lakosságot, hogy költsék el megtakarításaikat a gazdaság élénkítése érdekében. – írja a turkiyetoday.com

A folyó fizetési mérleghiányból 6,27 milliárd dollár a nem monetáris aranykereskedelemből – vagyis az aranyimport és -export közötti különbségből – adódott, fokozva az ország külső pénzügyi terheit. A török jegybank számításai szerint – amelyek a negyedéves aranytermelés és -import, valamint a meglévő készlet és az export alapján készülnek – 2024 harmadik negyedévére a háztartások mintegy 311 milliárd dollár értékű, nem regisztrált fizikai arannyal rendelkeztek. Ezt az aranytömeget gyakran „párna alatti aranyként” emlegetik, mivel döntően kívül esik a hivatalos pénzügyi rendszer hatókörén. Ez a mennyiség messze meghaladja még a török központi bank hivatalos aranytartalékait is, amelyek 2025 júniusában 86,54 milliárd dollárt tettek ki, valamint jóval több, mint a török bankokban márciusban vezetett, 1,83 billió lírát ( 46,26 milliárd dollárt ) érő aranybetétek összege. A Világ Aranytanácsa 2024-es becslése szerint a török gazdaságban jelen lévő teljes aranykészlet meghaladja a 4500 tonnát, amelynek túlnyomó többsége a háztartások birtokában van. Az arany ékszerek a török lakosság „biztos menedékének” számítanak. Ennek egyik oka a mélyen gyökerező társadalmi és kulturális hagyomány, amely az aranyat – különösen ékszer formájában – ajándékozásra, megtakarításra és befektetésre is használja. Az aranynak fontos szerepe van az esküvőkön, vallási szertartásokon és a családi vagyon megőrzésében. A Világ Aranytanácsa szerint Törökország 2023-ban a világ negyedik legnagyobb aranyékszer-piaca volt Kína, India és az Egyesült Államok után, 42 tonnás éves kereslettel. Az elmúlt öt évben az ékszerkereslet éves átlaga 35 tonna, az elmúlt tíz évben pedig 41 tonna volt.

Egy ékszerüzlet Ankarában, Törökországban. ( A kép forrása: Bloomberg )

A török ékszerkereslet a 1990-es évek végétől a 2000-es évek elejéig tartósan erős maradt, évente meghaladva a 150 tonnát, amit a viszonylag olcsó aranyárak és a stabil gazdasági növekedés is elősegített. A kereslet csúcspontját a 2000-es évek elején érte el, amikor a GDP kétszámjegyű növekedést produkált. 2007 után azonban az ékszerfogyasztás csökkenni kezdett, és a 2010-es évekre 100 tonna alá esett. Ezzel szemben az aranyrudak és érmék – amelyek jellemzően befektetési célt szolgálnak – iránti kereslet sokkal ellenállóbbnak bizonyult, sőt, bizonyos években még nőtt is. Az ékszerek és befektetési célú aranyvásárlások közötti eltérés az utóbbi években vált igazán látványossá, ahogy a makrogazdasági instabilitás fokozódott. A tartós infláció és a török líra értékvesztése megingatta a bizalmat a nemzeti valuta iránt, így a háztartások egyre inkább fizikai aranyba helyezték megtakarításaikat. Ez a tendencia különösen erőteljes volt aranyrudak és érmék esetében, főként miután 2022 októberében a hivatalos inflációs ráta elérte a 85,51%-ot. A 2023-as utolsó negyedévben Törökország a 2016 óta mért legmagasabb aranyékszer-keresletet produkálta negyedéves szinten. Ez a megugrás főként azoknak a háztartásoknak volt köszönhető, amelyek a romló pénzügyi környezet miatt inkább kézzelfogható megtakarítási formákban – például ékszerekben – kerestek menedéket. Az ékszer ilyen módon egyszerre nyújt értékmegőrzést és közvetlen kontrollt a családi vagyon felett. Az arany a török megtakarítók adómentes menedékévé is vált. A globális aranyárak emelkedése ellenére az ékszerfogyasztás továbbra is magas maradt, mivel az arany egyszerre kulturális szimbólum és informális befektetési eszköz. A háztartások egyre inkább úgy tekintenek az aranyra, mint pénzügyi védőhálóra – ezzel is megerősítve a fizikai, kézben tartható vagyonformák iránti régóta fennálló preferenciájukat.

Az Isztambuli Aranyfinomító ( IGR ) és a Kaloti Türkiye által gyártott, egyenként 1000 gramm súlyú aranyrudak sorakoznak egy törökországi bankban ellenőrzésre, 2025. június 26-án. ( A kép forrása: AA fotó )

Fontos tényező az is, hogy míg a banki betétek kamatjövedelme után forrásadót kell fizetni, és a nagy összegű pénzmozgások regisztrációhoz kötöttek, addig a magánúton, bankrendszeren kívül tartott aranygyűjtés jellemzően mentes az adózási kötelezettségek alól. Ezért az arany nemcsak értékálló megtakarítási eszköz, hanem egyben diszkrét vagyonmegőrzési mód is. A bankon keresztüli aranyvásárlásokra 2025. március 17-től bevezetett 0,2%-os tranzakciós adó tovább növelte a formális csatornák költségét. Mivel ezeket az ügyleteket devizatranzakcióként kezelik, további terheket rónak a vásárlókra. Emellett a bankok vételi és eladási árfolyamai közötti jelentős különbségek is sokakat visszatartanak a hivatalos piac használatától, inkább a fizikai tartás felé terelve őket. A pénzmosás és adóelkerülés visszaszorítása érdekében 2024-ben a török hatóságok előírták, hogy 185 ezer lírát ( kb. 5274 USD ) meghaladó ékszervásárlásoknál kötelező legyen a személyazonosság igazolása. Emellett 2025 márciusában megtiltották a nem tanúsított, vágott aranyrudak forgalmazását is, hogy visszaszorítsák a nyomon követhetetlen tranzakciókat és szorosabb felügyeletet gyakoroljanak az informális aranykereskedelem felett. A neves közgazdász, Mahfi Eğilmez szerint az „elszámoláson kívüli” arany a háztartások szintjén működő kockázatkezelési eszköz: válság idején eladják, majd nyugodtabb időkben újra felhalmozzák. Ezek a készletek likviditást biztosítanak akkor is, amikor a bankrendszer nem tud segíteni. Ez részben megmagyarázza, miért szerepel rendszeresen a török fizetési mérlegben a „Net Errors and Omissions” ( Hibák és kihagyások ) tétel. Az aranyeladásokból és hazautalásokból származó források gyakran nem követhetők vissza – mégis stabilizáló szerepet játszanak.

„Az arany Törökország informális jegybankja – nem a politikák, hanem a párnák alatt működik.”

Ezek a rejtett tartalékok válság idején pufferként működnek: az emberek és vállalkozások ilyenkor eladnak valamennyi aranyat vagy devizát a túlélés érdekében, majd a helyzet stabilizálódása után fokozatosan újra felhalmozzák azokat, gyakran nem nyilvántartott módon. Ez az oda-vissza mozgás egyfajta kockázatkezelési stratégia, amely különösen bizonytalan pénzügyi környezetben jellemző. Ez a viselkedés magyarázatot adhat arra is, miért jelennek meg időről időre „nem azonosított tőkeáramlások” Egilmez szerint ezek a párhuzamos tartalékok fontos szerepet játszottak abban, hogy Törökország ismétlődő gazdasági sokkokat – valutaleértékeléstől az inflációig – el tudott viselni anélkül, hogy rendszerszintű összeomlás következett volna be. Az ilyen vagyonformák likviditást és mozgásteret biztosítanak akkor, amikor a hivatalos csatornák nem tudnak megfelelő választ adni.