A két világháború közötti Európa történetének egyik különös paradoxona, hogy az 1930-as évek elején létrejött egy olyan politikai együttműködés, amelyet ma gyakran a szélsőjobboldali rendszerek összefogásaként értelmeznek, miközben eredeti céljai között kifejezetten szerepelt a német terjeszkedéssel, illetve a náci Németország befolyásával szembeni fellépés. Az olasz–osztrák–magyar együttműködés 1934. március 17-én, a római jegyzőkönyvek aláírásával érte el csúcspontját. Ez az úgynevezett hármasegyezmény rövid időre olyan politikai tömböt hozott létre, amelynek egyik legfontosabb célja Ausztria függetlenségének megőrzése és a német közép-európai térnyerés megakadályozása volt. A történet azért különösen érdekes, mert a fasizmus és a nácizmus későbbi szövetsége miatt sokan hajlamosak a két irányzatot kezdettől fogva egységes jelenségként látni. A valóság azonban ennél összetettebb volt. A fasizmus eredetileg olasz politikai mozgalomként született meg, és Benito Mussolini rendszere a harmincas évek közepéig inkább riválist látott Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországában, mintsem természetes szövetségest. Olaszország ekkor még saját nagyhatalmi érdekeit követte, és Közép-Európában, valamint a Balkánon igyekezett ellensúlyozni a német befolyást.
A fasizmus kialakulásának kezdeti szakaszában Olaszország külpolitikáját elsősorban a nagyhatalmi ambíciók és a saját érdekszféra kialakításának igénye határozta meg. Mussolini célja egy új olasz birodalmi szerep megteremtése volt, amelyben az ország nem Németország mögött álló kisebb partnerként, hanem önálló európai vezető hatalomként jelenik meg. A harmincas évek első felében ezért Olaszország sokáig szemben állt Hitler törekvéseivel. A német nemzetiszocializmus ugyanis egyre nyíltabban hirdette Ausztria Németországhoz csatolását, az úgynevezett Anschluss megvalósítását. Mussolini viszont ezt ellenezte, mert egy erős Németország közvetlen veszélyt jelentett volna az olasz közép-európai tervekre. A nyugati hatalmak, különösen Franciaország és Nagy-Britannia, ezért egy ideig támogatták is Mussolini fellépését, abban bízva, hogy Olaszország képes lesz korlátozni Hitler befolyását. Olaszország saját érdekeit követve eközben terjeszkedő politikát folytatott. Francia és brit háttértámogatás mellett megszerezte Albániát a Balkánon, valamint háborút indított Etiópia ( Abesszínia ) ellen Kelet-Afrikában. Ezek a lépések jól mutatták, hogy Mussolini elsősorban olasz gyarmatbirodalmi célokat követett, és nem Németország oldalán kívánta átrendezni Európát. A német–olasz ellentét különösen világossá vált 1934-ben. Amikor Hitler megpróbálta előkészíteni Ausztria bekebelezését, Mussolini az olasz hadsereget az osztrák határ közelébe vezényelte. A német vezetés ekkor még nem akart nemzetközi válságot kirobbantani, ezért az Anschluss terve meghiúsult. Bár az ausztriai németbarát nemzetiszocialisták 1934 júliusában meggyilkolták Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt, Ausztria függetlensége még néhány évig fennmaradt. A Németországhoz csatolásra csak 1938-ban került sor.
A Római Jegyzőkönyvek aláírása 1934‑ben: balra Benito Mussolini, mellette Fulvio Suvich államtitkár. Jobbról a két további aláíró, Engelbert Dollfuss osztrák kancellár és Gömbös Gyula magyar miniszterelnök készülnek csatlakozni a dokumentumhoz. A felvétel Rómában, a Lazio tartományi kormányzati épületben készült. ( A kép forrása: onb.digital )
Dollfuss Ausztriában egy olyan autoriter, fasisztoid rendszert épített ki, amely ugyan nem volt demokratikus, mégis olaszbarát és Németország-ellenes irányvonalat képviselt. Ez az érdekközösség hozta közelebb egymáshoz Olaszországot és Ausztriát, valamint Magyarországot is. Magyarország számára az 1930-as évek elején a legfontosabb külpolitikai kérdés a trianoni békeszerződés következményeinek felülvizsgálata, vagyis a területi revízió lehetősége volt. A Gömbös Gyula vezette kormány 1932 és 1936 között olyan szövetségeseket keresett, akik támogathatták Magyarország céljait. A magyar külpolitika ekkor két irány között ingadozott: az egyik a német kapcsolat erősítése volt, a másik pedig az olasz szövetség kiépítése. Gömbös kezdetben úgy gondolta, hogy Magyarország akár közvetítő szerepet is betölthet Mussolini és Hitler között. Már Hitler hatalomra kerülése után kapcsolatot keresett Berlinnel, de hamar világossá vált, hogy az olasz és német érdekek között komoly ellentétek vannak. Magyarország ezért egy ideig próbált egyensúlyozni a két szélsőjobboldali nagyhatalom között.
1934 elején azonban inkább az olasz orientáció erősödött fel. Ennek egyik jele volt a Dollfuss budapesti látogatása és az osztrák–magyar kapcsolatok látványos javulása. Magyarország ekkor még igyekezett hangsúlyozni, hogy Ausztria függetlenségének támogatása nem Németország elleni politika, ugyanakkor a három ország együttműködése egyértelműen korlátozni kívánta a német befolyást. A római jegyzőkönyvek 1934. március 17-én három külön megállapodás formájában jöttek létre Olaszország, Ausztria és Magyarország között. Az első jegyzőkönyv politikai együttműködést irányzott elő: a három állam vállalta, hogy közösen egyeztet minden őket érintő fontos kérdésben, és összehangolt politikát folytat. Ez lényegében egy konzultációs rendszer kialakítását jelentette. A második jegyzőkönyv gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A felek célja az egymás közötti kereskedelem akadályainak csökkentése, gazdasági kapcsolataik fejlesztése és Magyarország gazdasági helyzetének támogatása volt. Különösen fontos szerepet kapott a magyar mezőgazdasági termékek, főként a gabona értékesítésének segítése, valamint az Adriai-tenger kikötőihez vezető kereskedelmi útvonalak könnyítése. A harmadik jegyzőkönyvet Olaszország és Ausztria kötötte meg. Ez a két ország gazdasági együttműködését erősítette, és új kereskedelmi megállapodások előkészítését célozta. A három dokumentum 1934 júliusában lépett hatályba, és később a Nemzetek Szövetségének szerződésgyűjteményében is rögzítették. A hármasegyezmény mögött azonban nemcsak az érintett országok akarata állt. Franciaország és Nagy-Britannia számára is fontos volt Ausztria függetlenségének fenntartása, hiszen egy erősödő Németország veszélyeztette volna az európai egyensúlyt. Ugyanakkor Franciaország nem akarta, hogy Olaszország túlságosan nagy befolyást szerezzen Közép-Európában, ezért Róma mozgástere korlátozott maradt. Olaszország végül más területen kapott lehetőséget nagyhatalmi céljai érvényesítésére: Etiópiában. Ez viszont azt jelentette, hogy Mussolini számára Közép-Európa már kevésbé lett elsődleges kérdés. A Gömbös-kormány számára világossá vált, hogy az olasz támogatás a magyar revíziós célokhoz nem biztosítható megfelelő mértékben, ezért Magyarország fokozatosan Németország felé fordult. 1934 végétől kezdve a magyar–német kapcsolatok erősödtek. Gömbös egyre inkább Berlinben keresett partnert, majd 1935-ben hivatalos látogatást tett Németországban. 1936-ban Horthy Miklós is találkozott Hitlerrel. Ezzel párhuzamosan az olasz–német viszony is megváltozott. Az 1936-os év valódi fordulópontot jelentett. Olaszország és Németország közeledni kezdett egymáshoz, többek között a spanyol polgárháborúban is együtt támogatták Franco erőit. A korábbi riválisokból fokozatosan szövetségesek lettek, és mire a második világháború kitört, már közös táborban álltak. Olaszország azonban csak 1940-ben lépett be ténylegesen a háborúba.
Az 1934-es olasz–osztrák–magyar hármasegyezmény jól példázza, hogy a két világháború közötti Európa politikai viszonyai sokkal összetettebbek voltak annál, mint ahogyan az utólagos ismeretek alapján gyakran látjuk. Az olasz fasizmus és a német nácizmus későbbi szövetsége nem jelentette azt, hogy kezdettől fogva közös célokat követtek volna. Az olasz–osztrák–magyar fasisztoid összefogás valójában egy rövid életű, németellenes, illetve náciellenes politikai kísérlet volt. Mussolini ekkor még nem Hitler szövetségeseként, hanem európai riválisaként lépett fel, és Olaszország saját érdekszférájának kialakítására törekedett. A fasizmus eredetileg olasz politikai irányzatként alakult ki, amely a harmincas évek közepéig inkább versenytársat látott a német nemzetiszocializmusban, mint követendő példát. Az 1934. március 17-én létrejött együttműködés ezért történelmi különlegesség: egy olyan szélsőjobboldali rendszerek által létrehozott szövetség volt, amelynek egyik legfontosabb célja éppen a későbbi náci terjeszkedés megakadályozása lett volna. A nemzetközi erőviszonyok változása azonban hamar elsöpörte ezt az elképzelést. Mire Európa a második világháború felé sodródott, Olaszország és Németország már ugyanazon az oldalon állt, és az 1934-es római jegyzőkönyvek által képviselt rövid politikai korszak végleg lezárult.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Wrigley nevű cég, eleinte még szappanokat árult, ami mellé kis meglepetéseket adtak. Első körben sütőport, majd rágókat osztogattak a vásárlóknak. A vevők körében olyan nagy népszerűségnek örvendtek azok a rágók, amiket adtak, hogy már csak azért megvették a szappanokat, hogy hozzájussanak. Egy idő után a cég megváltoztatta a profilját és nagyüzemben kezdett el finom gumikat gyártani. |
Felhasznált források:
RÉTI GYÖRGY. GÖMBÖS ÉS A RÓMAI HÁRMAS EGYEZMÉNY, 1934, tti.abtk.hu
hu.wikipedia.org, Római jegyzőkönyvek
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
