Van, ahol fej nélkül, máshol viszont fejjel együtt tálalják a pisztrángot. Vajon mi lehet ennek az oka?

A pisztráng hazai vizeink egyik legnemesebb hala: hófehér, sovány húsú, ízletes és elegáns. Nincs benne az a tolakodó, erőteljes halszag vagy íz, így rendkívül változatosan fűszerezhető, könnyed és mutatós fogás készíthető belőle, amely a diétás, egészségtudatos étrendben is tökéletesen megállja a helyét.

Pisztráng fej ( A kép forrása: pixnio.com )

A régi magyar konyhában – és a Monarchia idején – nagy becsben tartották, de a szocialista időkben háttérbe szorult, mert túl drága, túl „nemes” alapanyagnak számított. A szilvásváradi pisztrángtelep halait sokáig szinte kizárólag külföldre exportálták. Az utóbbi években azonban, a gasztronómiai érdeklődés fellendülésével és a tudatos táplálkozás térnyerésével, újra több helyen foglalkoznak pisztrángtenyésztéssel – például Tapolcán és a Dunakanyar több pontján is.

Sült pisztráng “fejjel”

A pisztráng húsa mindig sovány, hiszen állandó mozgásra van szüksége: árral szemben úszik, és csak olyan környezetben marad életben, ahol folyamatosan edzésben van. Ezért a tenyésztés során mesterséges áramoltatással biztosítják számára a természetes közeget. Ennek köszönhető a hófehér, zsírmentes, fehérjében gazdag, és szerencsére nem túl szálkás húsa. Ma már frissen is könnyen beszerezhető, ráadásul elérhető áron, így érdemes gyakrabban beilleszteni a mindennapi étrendbe.

Sült pisztráng “fej nélkül”

Elkészítési módjai szinte végtelenek, de talán a legszebb, ha egészben sütjük. A hasüreg kiválóan alkalmas arra, hogy citrommal, fokhagymával, fűszervajjal vagy zöldfűszerekkel ízesítsük, amelyek sütés közben átjárják a hal húsát. Egy kevés fehérborral kiegészítve gyorsan elkészíthető, könnyű és mégis különleges ételt kapunk. Sok helyen mint, más halak esetében is, fej nélkül tálalják – ez azért van, mert a vendéglátósok ( egy részük ) szerint így sokkal gusztusosabb, különösen a pisztrángnál, amelyet amúgy sem tartanak szép megjelenésű halfajtának.