Hirdetés


Lehet papírból, fémet csinálni? Igen lehet, mutatjuk hogyan! ( Tokos postai bélyegek, az amerikai polgárháború idejéből )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 4 perc

Az amerikai polgárháború ( 1861 – 1865 ) alatt az érmehiány kritikus kérdéssé vált mind Északon, mind Délen. Az érmehiány az értékpapírok arányának növekedése miatt következett be, mivel az emberek elvesztették a hitüket az érméket kibocsátó bankokban. Emellett a polgárháború kényszerűvé tette az arany- és ezüsttartalék katonai költségvetésre való felhasználását, ami tovább súlyosbította az érmehiányt.

Amerikai polgárháború, érmehiány

Az érmehiány súlyos gazdasági problémákat okozott mindkét oldalon. Az érmek nélkül a kereskedők, a gazdák és a polgárok nehezen tudták kifizetni a mindennapi költségeiket, és a vállalkozások is nehézségekkel küzdöttek a pénzforgalmuk fenntartásában. Emellett az érmehiány pénzügyi instabilitást és inflációt okozott. Az érmehiány kezelésére mind az Észak, mind a Dél különféle intézkedéseket hozott. Az Északi államok a fiatpénz kibocsátását növelte, és adókat vetett ki, hogy finanszírozza a háborús erőfeszítéseket. A Dél a konföderációs államok kormánya által kibocsátott papírpénzt is felhasználta, de ez a kezdeményezés nem volt elégséges ahhoz, hogy kompenzálja az érmehiányt. Az érmehiány és a gazdasági nehézségek hosszú távú hatással voltak az amerikai gazdaságra és a pénzügyi rendszerre. A polgárháború után az Egyesült Államoknak számos gazdasági kihívással kellett szembenéznie, és az érmehiány problémái hozzájárultak az ország későbbi gazdasági fejlődéséhez és pénzügyi reformjához.

A  “Új Fém Pénz”

Az érmehiány, mint sok más hasonló esetben a történelem során, szükségmegoldásokat szült az amerikai polgárháború idején is. Lincoln elnök 1862. július 17-én aláírt egy törvényt, amely lehetővé tette a postabélyegek felhasználását az államadósságok kiegyenlítésére, feltéve, hogy azok 5 dollár alatt vannak. Azonban a bélyegek élettartalma rövid volt. Mindennapos használatra nem lettek volna alkalmasak. E probléma megoldására, John Gault amerikai vállalkozónak és feltalálónak sikerült megoldást találnia. Gault még ugyanebben az évben, augusztusban szabadalmaztatta az ötletét, a tokkal ellátott postabélyegekről. Találmányát helyi újságokban “Új Fém Pénzként” hirdette. Találmánya egyszerű volt: az érmek ismerős formáján alapult. A  bélyeg egy beburkolt vagy két sárgaréz borító közé került. Így született meg, az úgynevezett “tokozott postai bélyeg”. Gault eredetileg ezüstből készítette a “tokokat”, hogy jobban hasonlítsanak az igazi érmékre. Azonban azt tapasztalta, hogy az ezüstbevonatú postabélyegek gyártása túl költséges volt, és a tok a folyamatos kezelés során hamar elveszítette ezüst színét. Íme egy példa:

Weir & Larminie tokozott postai bélyeg ( Encased postage stamp ), Kanada tartomány, 1 Cent XF, Br-568, MT-10., Heritage World Coin Auctions, CCE Signature Sale 3064   2018. ápr. 20-21. 29538. tétel (  A kép forrása: numisbids.com )

A tokozott postai bélyegek egyfajta reklámhordozók is voltak, hisz “hátlapjukon” a kibocsátó cég neve, leírása volt látható. Ezzel a módszerrel a bélyeg védve volt a kopástól és a darabok kereskedői fizetőeszközként is szolgáltak.

Kapcsolódó tartalom

 

Volt egy “pénz”, amit mindenki saját maga készíthetett el, és ez nem volt törvénytelen ( A Spanyol polgárháború ( 1936 – 1939 ) pénzverése )

Hogyan is nézett ez ki pontosan?

Mind az ezüst, mind a gyakoribb sárgaréz változat esetében Gault a bélyegző előlapjába lyukat vágott, ami keretként szolgált a bélyegző körül. A bélyeg és a sárgaréz elülső borító közé csillámréteget helyezett Gault, így a bélyeg látható maradt a burkolaton keresztül, miközben megőrizte épségét. A végleges termék elkészítéséhez Gault gombkészítő gépet alkalmazott, hogy összenyomja a darabokat, majd ráhajtsa a sárgaréz keretet az “érme” hátlapjára. A tokkal ellátott postabélyegek legtöbbje 5 és 10 centes címletben került forgalomba. Gault azonban az összes többi amerikai postai értékben is előállította valutáját, ami akkoriban még forgalomban volt: 1, 3, 12, 24, 30 és 90 cent. Néhány 2 centes tokos bélyeg is készült, miután 1863-ban a posta elkezdte kibocsátani ezt a címletet. Gault ügyesen kihasználta az új “érmék” bevezetéséből fakadó lehetőségeket. Először is, érméit olyan vállalkozásoknak és üzleteknek értékesítette, ahol nagy volt az érdeklődés az érmék iránt, a bélyeg névértékének 20%-áért. Hamarosan felismerte, hogy az érmék hátoldala ideális reklámfelület. A vállalatok a bélyeg árához képest kétcentes prémiumot fizettek Gaultnak, hogy személyre szabott tokokat kapjanak a reklámjaiknak megfelelően. Az egyik legnagyobb üzleti partnerük JC Ayer volt, aki az érmék hátoldalát kihasználva reklámozta vállalkozását az első hónapokban. Legalább harminc cég helyezett el hirdetéseket a sárgaréz érmék hátterében. Gault becslése szerint összesen 50 000 dollár értékben értékesített tokozott postai bélyegeket.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Vladimir Pravik volt az egyik első tűzoltó, aki 1986. április 26-án elérte a csernobili atomerőművet. A sugárzás olyan erős volt, hogy a szeme színét barnáról kékre változtatta. A radioaktív katasztrófa első reagálóinak többségéhez hasonlóan Vladimir 15 nappal később meghalt súlyos sugármérgezésben.

Kapcsolódó tartalom

 

A “leleményes” orosz ötlet, amikor “bélyegpénzzel” próbálták megoldani a valutahiányt!

Az “Új Fém Pénz” csak rövid ideig volt sikeres. Valutája közel egy évig forgott, egészen 1863 közepéig, amikor a kormány által kibocsátott töredékvaluta elég népszerűvé vált ahhoz, hogy enyhítse az érmehiányt. Több tényező is hozzájárult ahhoz, hogy Gault találmánya csak átmeneti sikert arasson. Egyrészt a postai bélyegek hiánya volt, amelyeket sokan pénzként használtak, ezáltal még inkább növelve az érmehiányt. Másrészt az érmék magas ára miatt az emberek inkább olcsóbb alternatívákat kerestek. Ekkoriban már léteztek magánkiadású polgárháborús zsetonok, és a kormány töredékvalutája is bevezetésre került, ami tovább csökkentette az érmék iránti igényt. Végül pedig hiányzott a kereslet azokra a cégekre, amelyek hajlandóak lettek volna reklámfelületet vásárolni az érmék hátoldalán. Ez a kereslet hiánya Gault számára költségessé tette további érmék gyártását. Miután a gyártás lassan leállt, az emberek elkezdték szétszedni a tokokat, hogy visszaszerezzék és megőrizzék a benne lévő bélyeg értékét. Éppen ezért manapság, a Gault által készített “sértetlen” tokos postai bélyegek rendkívül ritkák és értékesek. Az 1862 és 1863 között eladott 750 000 darabból valószínűleg csak körülbelül 5000 maradt fenn.

A pontos összefüggésről nem találtam utalást, azonban feltételezem Gault ötlete inspirálta a később hasonló formában kiadott tokos bélyegeket is. Íme egy ilyen példa, az 1920-as évek Franciaországából:

 Credit Lyonnais, tokozott postai bélyeg ( Encased postage stamp ), 10 Centimes, Franciaország, 1920 ( A kép forrása: ma-shops.com )

 

Felhasznált forrás: wikipedia.org, John Gault

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések