A “leleményes” orosz ötlet, amikor “bélyegpénzzel” próbálták megoldani a valutahiányt!

Az orosz birodalom sokáig meghatározó hatalom volt Európában, és Ázsiában, azonban a 20. század elejére Oroszország katonailag meggyengült, vereséget szenvedett az 1905-ös orosz–japán háborúban és az I. világháborúban is. Az országban súlyos válság volt. Élelmiszer hiánytól, és egyéb mindennapos cikkek hiányától, inflációtól szenvedtek az emberek. Az emberek nemesfémeket halmoztak fel, érmék formájában, vagyis ezekből hiány keletkezett, úgy mint általában a fémekből is. Erre majd a későbbiekben, a II. világháború idején is látunk majd példákat. 

Nos gyorsan kellett valami megoldás a valutahiány, és fémhiány enyhítésére. Az orosz kormány “különleges” bélyegeket, egyfajta papírvalutát bocsátott ki, amelyek nem postai forgalomba készültek, de engedélyezték ekként való használatukat is egy ideig, következésképpen a legtöbb bélyegkatalógusban szerepelnek. Ezeket a bélyeget szokás, postai bélyeg pénzeknek hívni  ( postage stamp money ), mivel a valutahiány enyhítése érdekében, “pénzként” ( is ) lehetett használni őket. A normál bélyegektől eltérően, készítésükhöz vastagabb, leginkább kartonpapírhoz hasonlítható lapokat használtak.

Ezen a közeli képen jobban látható a vastagabb papírméret

Értéke elvileg egyenlő volt a rajta szereplő címlet, azonos érték jelzésű ezüst kopejkás címletekkel. Az első sorozatot 1915. október/november 1.-én adták ki, 10 ( II. Miklós cár portré ), 15 ( I. Miklós cár portré ), és 20 ( I. Sándor cár portré ) kopejkás értékkel. Romanov uralkodók képei szerepelnek rajtuk, hátoldalukon pedig egy feketével nyomtatott szöveg, amiben leírják, hogy a forgalomban lévő ezüstpénzekkel egyenértékű az adott “bélyegpénz”. A írás felett pedig egy birodalmi sas látható.

Az 1915-ös sorozat 

Úgy tervezték, hogy hasonlítsanak az akkoriban forgalomban lévő ( 1913-as bélyegképek ), jól ismert postai bélyegekre. Ez lehetővé tette, hogy a bélyegpénz a nagyközönség körében elfogadott legyen, és elkerülhető legyen a helyi pénzek illegális kibocsátása. A valutahiány azonban nem oldódott meg. A rubel értéke tovább csökkent. 1916-ban újabb sorozatot adtak ki, most 1 ( I. Péter cár portré ), 2 ( II. Sándor cár portré ), és 3 ( III. Sándor cár portré ) kopejkás értékkel. Az előző sorozathoz képest a változás annyi volt, hogy más-más uralkodói portrék kerültek rájuk, és a rajtuk szereplő értéknyilatkozatban az ezüst, rézre lett cserélve. Mivelhogy ez a sorozat pedig, a forgalomban lévő rézpénzeket hivatott pótolni.

1916-os sorozat

Mivel sokan megpróbálták átírnia az értéket jelző számokat, ( 1 kopejkásból 10 kopejkás, 2 kopejkásból 20 kopejkás ) ennek a “hamisításnak” a kivédés érdekében a portré oldalra egy nagyobb méretű értékjelző számot nyomtattak.

1916-os sorozatból, a felülnyomott 1,é2 2 kopejkás bélyegpénzek

Az oroszországi káosz azonban tovább folytatódott, és 1917-ben ez oda vezetett, hogy II. Miklós cár március 3-án ( az új naptár szerint március 16-án ) lemondott a trónról, a cárizmus ezzel megszűnt létezni Oroszországban. Az ideiglenes kormány élére Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij került, aki első döntéseként, engedélyezte újabb “réz” bélyegpénz kiadását. Az új sorozatot 1, 2, és kopejkás értékkel adták ki, és mindössze annyi változtatás történt, hogy az értéknyilatkozat felett található birodalmi sas-t, egy nagy számjegy váltotta fel. Ennek a sorozatnak a nyomtatási minősége lett a leggyengébb, ez szemmel is könnyen észrevehető.

A bélyegpénzeket viszonylag sokáig használták, de hogy meddig, erről pontos információ nincsen. Azt, hogy beváltotta-e a valutahelyettesítő szerepét, nem találtam semmi utalást. Fentebb azt a szót használtam, hogy elvileg egyenlő volt az azonos címletű ezüst, vagy réz érmékkel, mégpedig azért, mert feltételezem, ez nem volt mindig így. Vagyis feltételezhetjük, hogy volt aki nem fogadta el a mindennapokban, és ragaszkodott a fém pénzekhez.