Posted in

Hegyaljai szükségpénzek és forgalmuk 1849-ben

A pénztörténeti szakirodalomból ismert a Kossuth-, majd az Almásy-bankók megjelenése, forgalmuk. Az aprópénz hiányt nem tudták pótolni, sem úgy, hogy az 1, 2 Ft-os bankjegyeket feldarabolták, sem az 1849. év elején kiadott 15 és 30 krajcárosokkal, ezért részint köztestületek, városok különféle szükségpénzeket hoztak forgalomba.

A hegyaljai mezővárosok közül először Sátoraljaújhelyen gondoltak szükségpénzek kiadására. Az indítványt talán Hidegkövi Antal, Kossuth Lajos pénzügyminiszter unokatestvére tehette, mint a város egyik előjárója, hiszen a kiadott, forgalomba került szükségpénzeken leggyakrabban az ő neve szerepel, illetve Danilovits Mihályé, mint hitelesítőké. Eredetileg négy címletből, 1, 3, 5, 15, krajcárosok voltak az újhelyi szükségpénzek és csak később, a hegyaljai forgalomban jól bevált 2 1/2 krajcárosok egészítették ki az újhelyi pénzek sorozatát, hiszen ez az új címlet arab számmal jelent meg, míg a korábbiak római számosok voltak. Az újhelyi pénzek elsőségét bizonyítja, hogy utalvány megjelöléssel szerepelnek és minden címlet nagy forgalmú volt az I, III, V. krajcárosok példányai 10.000-nél is nagyobb sorszámmal, a 15 krajcáros 5.000 körüli sorszámmal szerepel. Az újhelyi pénzek megjelenése 1849. június végére tehető, ezért is nagyobb a forgalmuk, mivel a legkorábban kerültek forgalomba és augusztus elejéig maradtak használatban. Rajzolatait – mivel Nádaskay András sárospataki nyomdájában készültek – alapul vették a később kiadott hegyaljai pénzekhez is, csak azoknál az értékeket arab számokkal jelölték meg. A pénzek zöld papíron fekete nyomással, különböző négyzetes széldíszítéssel készültek, tintaírásos számozással, piros és fekete kézírásos hitelesítéssel, Hidegkövi és – Ambrus Béla tévesen Damjanovich névnek olvasva közölte a szakirodalomban, valójában – Danilovits Mihály aláírással kerültek forgalomba. A címletek keretméretei I. krajcárosé 79×60 mm, 2 1/2 krajcárosé 72×55 mm, III. krajcárosé és V. krajcárosé 80×58 mm, XV. krajcárosé 81×58 mm, ez utóbbi fehér papíron is előfordult. Sátoraljaújhely város irataiban sajnos nem maradtak konkrét feljegyzések a pénzek forgalmáról, de az, hogy az I. krajcárosok közül 15.953 sorszámú megmaradt, bizonyítja, hogy jelentősen enyhítette a pénzhiányt, és jól helyettesítette az állami pénzeket, a Kossuth-bankókat.

A sátoraljaújhelyi pénzek mintájára és tapasztalt hasznuk miatt a hegyaljai városok is követték a példát. Előbb Sárospatak július 5-étől, majd Olaszliszka július 10-étől, Erdőbénye július 11-étől, Tolcsva július 12-étől, Mád július 17-étől, Bodrogkeresztúr július 18-ától hozott forgalomba városi szükségpénzeket. A megjelölt időpontok szerepelnek a forgalomba hozott pénzeken, de feltehetően egységesen, egyszerre készülhettek a pénzek Sárospatakon, Nádaskay András nyomdájában, melynek betűkészletét és díszítő nyomdai elemeinek rajzolatát pontosan ismerjük.

A hegyaljai városok a piaci áruforgalmuk biztosítására, napszámbérek fizetésére elkerülhetetlennek látták szükségpénzek megjelentetését. A pénzek fedezetéül a városi előjáróság, a pénztárnok és a jegyző, vagy a főbíró becsülete szolgált. Az okokat legszebben Olaszliszka mezőváros előjáróságának 1849. július 5-én rögzített tanácsülési jegyzőkönyve így határozta meg: “…Jelentvén Bíró Úr által, hogy valamiképpen intézkednünk szükséges lészen az apró pénz szűke miatt, mert már ma reggel három alvégesi ember nála volt az iránt, hogy tsináljunk velek valamit, mert se soot, se sírzót, se húst nem tudnak venni, ha tsak egészen egy 15 krajcáros papíros bankjegyért nem vásárolnak. Pénzek van és a pénz mellett is szerfeletti bajjal juthatnak még tsak a soohoz is. A békétlenkedő nép le tsillapítására Újhelyben és Patakon már apró bankjegyeket fognak osztogatni s nyomatni. … Így minékünk is igen alkalmatos és czélszerű leend illy apró bankjegyeket készíttetni és a városi nép közötti szükséges rendet hellyre állitani. Rendelést tettünk, hogy még a mai napon Fő Bíró és Jegyző Urak küldettessenek fel Patakra és 300 pengő forintokig hatalmaztassanak fel a kérdésben forgó bankjegyek nyomatására.

Július 7-én tartott városi tanácsülésen Gógh József bíró mondta el fenti kiküldetésük eredményét, hogy a “bank jegyek nyomattatása tárgyában miképpen jártak légyen el … Tudomásunkra esvén az, hogy Patak városa 1, 2, 2 1/2, 15, 30 váltóczédulai bank jegyeket nyomattatván és már valósággal folyamatba is vett, krajcáros jegyek nagy szükségeiket fedezendik, mind a nagyobb kereskedők és boltosok, mind pediglen a közlakosoknak, miután mi is ugyan azokat meg is rendeltük és egyszersmind meg is tudtuk, hogy mennyi lenne elegendő, melyre Nádaskay Tipographus Úr úgy nyilatkozott, mivel a pataki bankjegyek formáira lesz a liszkai is, tsupán azon különbséggel, hogy e hellyett S. Patakon – lesz O.Liszkán. Tehát egy-egy rizmát 9 pengő forintokért fog nyomatni. E szerint városunk részére két rizma papiros vétetvén 6 pengő forintért, a nyomatási díj 18 pengő forintokon … az egész bankjegyek kiállításáért kifizettetett 24 pengő forint.”

A tanácsülés pénztárost, bankjegykezelőt is választott. “…Bank Jegy Kezelőnek Márton Dániel Jegyző Választatván 6 szekér szénára való fű ajánlata mellett …” Az eseményről a következőként tájékoztatta a mezőváros lakosságát a város tanácsa: “…Az apró pénzre nézve, a pénzszűke miatt határoztatott, hogy nyomtattassunk krajcáros váltó czédulai bankjegyeket.” A pénzek mintáiról, formáiról, címleteiről a következőként írtak: “…Mind az 1, 2, 2 1/2, 15 és 30 krajcárosok különb-külömbféle figurákkal szélei körül véve – belülről ezek találtaknak nyomtatva és kézírással, a nevek bele írva veres tentával: Szám … 1 … 30, azaz harmincz krajcáros vezéd. Aprópénz szűke miatt O.Liszkán forgalomba tétetik Jul. 10.dikén 1849. s bankóval mindenkor beváltatik. A bankjegy alján elől ezen név Gógh veres tentával, utól pedig Márton Dániel s.k.p.t. rendes fekete író tentával írva találtatik. Ezen jegyek a város házánál az 5 pengő forintos bankóig felcserélendő, oly formán – hogy akik amennyi értékű bankót bé hoznak, azok annyi értékű bankjegyet fognak kivenni – és akiknek ezen aprólékos vásárlások mellett által adatnak, azokból mindenkor bankóval be váltandók lesznek. – A bankjegyek Gógh József úr és Márton Dániel pénztárnok nevek aláírásával és petséttel lesznek kiadandók. Kezdete lészen szerdán reggel, azaz Július 11-dik napjától mindenkor reggel 7 órától 9 óráig és délután 6 órától 8 óráig – naponként folytonosan.” Az olaszliszkai szükségpénzek világos zöld papíron fekete nyomással készültek, fekete tintaírásos, arab számozással, hátlapjai üresek, keretméretük 75×55 mm. A megmaradt példányokból arra következtethetünk, hogy közepes forgalmúak voltak a város nagyságához mérten, leggyakrabban az 1 krajcárost használták, amely több ezer példányban forgott, míg a nagyobb címletűek ezernél kevesebb példányban voltak használatban. A jegyzőkönyvbe július 31-i dátummal beírták és a lap alján, mint utólagos bejegyzést tették: “Nem volt hosszú életű.” “Megjegyzésre méltó, hogy e hónapban miólta ezen bankjegy forgalomba vétetett, igen sok hasznát vettük, s láttuk, de a jövő holnapban Isten tudja, hogy lesz, mert igen körül vagyunk véve az ellenségtől.

A hegyaljai mezővárosok szükségpénzeinek legfőbb mintája a sárospataki pénzek voltak, mint ahogy az olaszliszkai tanácsi határozatban rögzítették. Közgyűjteményeinkben és magános gyűjtőknél is leggyakrabban sárospataki szükségpénzekkel találkozhatunk. Július 5-ei kibocsátástól augusztus elejéig a két ikervárosban, Sáros-Kispatakon és Sáros-Nagypatakon jelentős forgalmuk volt, hiszen 5.000-nél nagyobb sorszámú forgott példányú váltócédulák is megmaradtak. Címleteik rajzolatai: 1. krajcáros. Zöldeskék merített papíron fekete nyomással, tintaszámozású arab számmal, Balogh, Szakácsy D. aláírással. Képkeret mérete: 73×55 mm. 2. krajcáros: barnászöld merített papíron fekete nyomással, tintával írt arab számmal, aláírásokkal hitelesítve, keret mérete: 74×56 mm. 2 1/2 krajcáros: barnás zöld merített papíron fekete nyomással, tintával írt arab számokkal, aláírásokkal, keret mérete: 84×60 mm. 15 krajcáros: zöldes barna papíron fekete nyomással, tinta számozással és aláírásokkal, keret mérete: 78×58 mm. 30 krajcáros: szintén zöldesbarna papíron fekete nyomással, tintával írt számokkal, aláírásokkal, keret mérete: 78-58 mm. A szakirodalom fehér papíron készült példányokról is tud. A keretdíszítések különbözőek, a Nádaskay nyomda díszítő elemeinek felhasználása szerint, a pataki 1 krajcáros kerete megegyezik az olaszliszkai 1 és a mádi 2 krajcáros rajzával. A sárospataki 2 krajcáros rajzolata azonos a tolcsvai 2, erdőbényei 2, sátoraljaújhelyi 2 1/2 és a bodrogkeresztúri 15 krajcároséval. A sárospataki 2 1/2 krajcáros keret rajza megegyezik a sátoraljaújhelyi XV. krajcáréval. A sárospataki 15 krajcáros rajzához átvették a korábban kiadott sátoraljaújhelyi III. krajcáros rajzolatát, a sárospataki 30 krajcárosé pedig azonos a sátoraljaújhelyi I. krajcároséval és a tolcsvai 2 1/2 krajcároséval.

A szükségpénzek hátoldala üres és egész ívek maradtak kitöltetlenül, aláírási hitelesítés nélkül, különösen a 15. és a 30. krajcárosokból, melyek azt bizonyítják, hogy ezek a nagyobb címletű pénzek kisebb forgalmat bonyolíthattak.

Tolcsva mezővárosa szükségpénzeiből, melyek 1849. július 12-étől kerültek forgalomba, a kis értékű 1, 2, 2 1/2 krajcárosok ismertek, a sárospatakiak mintájára készültek. Az 1 krajcáros kékesfehér papíron fekete nyomással, tintaírásos számozással, Fortmayer, ill. Fortmayer Ferdinánd aláírással került forgalomba, – megjegyzendő, hogy Fortmayer Ferdinánd híres orvosa a városnak, ilyen feladatot is elvállalt – keret mérete 74×55 mm. A 2 krajcáros zöldes papíron fekete nyomással, a sárospataki 2 krajcároséval azonos keret rajzzal, mérete 73×56 mm. A 2 1/2 krajcáros zöldes papíron fekete nyomással, a sárospataki 30 krajcároséval azonos keretben, 80×62 mm nagyságban. Nyomtatott szövegük: tintával írt arab szám, érték betűvel is kiírva, majd “aprópénz szűke miatt N.Tolcsván forgalomba tétetik Júl. 12-dikén, 1849. S bankóval mindenkor beváltatik.” A pénzek hátoldala üres.

A mádi szükségpénzek 1849. július 17-éről keltezettek, megjelentetésükre a város tanácsa a következő jegyzőkönyvi határozatot hozta:

“Felterjesztvén főbíró úr által az, hogy az aprópénz szűke miatt a nép között naponta több felfakadások állnak elő, s e miatt a nép még azon kedvetlenséget is kénytelen tapasztalni, hogy minden pénze mellett is nem tudván tápszereket bevásárolni, éhséggel küzd, hogy tehát e bajon a város kebelében segíttessék, indítványozza: Miszerint a többi városok példájára apró nyugtatótskák jelesen 2, 6 krajcárosok pénzt jegyzők nyomattatnának, – melyek a város házánál ki tserélés útján Országos Magyar Kormány által kibocsájtott bankójegyekért osztatnának ki a be tserélt bankjegyek ezen Bank alapjául felfektettessenek. Azon nyugtatótskák aprópénz hiányát pótolván, a nép közt szám szerint kész pénz értékben forgalomba tétetvén s viszont ismét a Bank alapját tevő Magyar Bankjegyekért fognak be cseréltetni, úgy hogy mindig annyi magyar bankjegy fog feküdni a Bankba, mennyi nyugtatótska forgalmazódik a nép közt. Ezen indítvány minden részben megvitattatván – kifejlődött az, hogy ez által aprópénz hiányát lehetvén tsak pótolni és semmi Országos jog részét általa még nem is árnyékoltatik, ellenvetés nélkül elfogadtatott következő szabályozással.

I.ször 2 és 6 krajcáros utalványkák p. pénzt képezők nyomattassanak megkülönböztetésül különböző alakban, ezek Magyar Bankjegyekért (vagy más forgalomba lévőkért), – talán az Almásy-bankókért – kitseréltetnek és ismét vissza 1000 p.Ft értékig, de ezek közül most először tsak 500 p.Ft-ig tétetik forgalomba, s ha szükség, a többit is. Az utalványok alá, hogy senki ne utánozhassa, az ellenőrzésben a Fő Bíró és a Jegyző írják alá magukat.

2.szor. (Bankárnak) pénztárnoknak t. Matyassovszky Kálmán úr megválasztatván, a már aláírt utalványokat a kitett mennyiségben átvévén, – számozza – és a fent írt módon a bé és kicseréléseket eszközlendi – következően.

3.szor. Vasárnap reggeli 7 órától 10 óráig, tsütörtökön 6 órától 11-ig.

4.szer. A nyomdai költség aláírási uton fogván eszközöltetni és ha ily módon ki nem kerülvén, az örök váltásokból öszve tett pénztár, mely egyedül a Tanátsot illeti lesz szíves a költséget ki egészíteni.

5. ször. Folyamatja ezen utalványoknak, hogy meddig terjed a körülmények határozandják, mire nézve, ha megszüntetése elő áll, ismét közgyűlésileg zárt határidő rendeltetik és közhírré tétetik. – Mi szerint ki-ki a nála lévő nyugtatókat kész folyamatba lévő, a bankba letett pénzért bé tserélünk. Formája ezen utalványnak.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Hasfelmetsző Jack még gyilkolt, mikor a Nintendo-t megalapították. Hasfelmetsző Jack, a híres londoni sorozatgyilkos 1888-ban követte el gyilkosságait, illetve 1889-ben történt bűncselekményt is még az ő nevéhez fűznek. 1889. szeptember 23.-án alapították meg a japán Nintendo céget, mely akkoriban kézzel készített kártyákat értékesítettek.

Szám            Utalvány

2.v. 6 krajczár – melly apró pénz szűke miatt
Mádon forgalomba tétetik a bankóval
mindenkor be váltatik.

Mád, Július 12. 1849.

Golenits Antal            Bodolay János
fő bírh.                          jegyző”

A főbíró javaslata szerint azonban nem július 12-én, hanem 17-ei keltezéssel nyomtattak pénzt Sárospatakon, de csak 2 krajcáros értékűt, melynek rajzolata megegyezett a sárospataki 1 krajcároséval. 6 krajcáros címletű példányt nem ismerünk. A forgalomba került 2 krajcáros mádi szükségpénz kékeszöld, vastag papíron fekete nyomással készült, hátlapja üres, keret mérete 75×54 mm.

Erdőbénye mezőváros szükségpénzei 1849. július 11-étől jelentek meg a városi forgalomban, zöldes papíron fekete nyomással, tintaírásos számozással, Margitay aláírással. Az 1. krajcáros mérete 72×53 mm, hasonlóan a 2 krajcároséhoz, melytől csak keret rajza és a számozás különbözteti meg, a 15. krajcáros 80×60 mm, a 30 krajcáros 82×62 mm nagyságú, hátoldaluk üres. A forgalomba került példányok arról árulkodnak, hogy 1000-en alul állították ki az egyes címleteket.

Legkésőbb Bodrogkeresztúr mezővárosa gondolt szükségpénzek kibocsátására, melyek 1849. július 18-ától voltak használatban, de csak 15. krajcáros változatuk ismert, amely szürkésfehér merített papíron fekete nyomással, tintaírásos arab számozással és Ragyóczy – Horváth D. aláírásokkal, 75×65 mm nagyságú, a sárospataki és tolcsvai 2 krajcáros keretrajzhoz hasonló rajzolattal jelent meg.

A hegyaljai szükségpénzek bár rövid életűek voltak, de a Kossuth-bankókhoz hasonlóan nagyon megbecsültek, és hasznosak lehettek, mert az önkényuralom rendeleteire, – levéltári adatok vannak róla – nem szolgáltatták be, bár forgalmi értékük megszűnt, de emlékük szép maradt.

Irodalomjegyzék

Ambrus 1977: = Ambrus Béla: Magyarország papírszükségpénzei 1723-1914-ig. Bp. 1977.

Hőgye 1970: = Hőgye István: Olaszliszka város szükségpénzei 1849-ben. Numizmatikai Közlöny (LXVIII-LXIX. évf.).

Hőgye 1984: = Hőgye István: Egy adat az 1849-es hegyaljai szükségpénzek forgalmáról. Numizmatikai Közlöny (LXXXII-LXXXIII. évf.).

Zlt.S. = Zemplén vármegye Levéltára, Sátoraljaújhely.


Emergency currencies and their circulations in Hegyalja in 1849

The essay is intended to briefly introduce the emergency currencies that were printed and used in the Hegyalja settlements, i.e. Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Mád, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely and Tolcsva. It also deals with the causes and dates of the introduction of these currencies as well as their denominations and designs. It compares the currencies according to size, design and edition.

The records and documents of the Council of Olaszliszka have presented the decision concerning the emergency currencies, including the methods of making the money, acquiring the necessary paper and printing it in András Nádaskay’s printing house in Sárospatak. The specify the names, and sometimes the position and responsibilities, of those who were entitled to authenticate the currencies with their signatures, e.g. chief justices, parish-clerks and cash-clerks. The author, after conducting an examination in the archives, states that among the agricultural settlements of Hegyalja, it was Sátoraljaújhely that initiated the introduction of the emergency currency, and then its example was followed by Sárospatak, then the other, smaller settlements. The collection preserved in the most complete form is that of Sárospatak, although the author deems that Bodrogkeresztúr and Mád had several types of emergency currencies, even if their collections do not support this theory.

Szerző: Hőgye István, forrás: mek.oszk.hu

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?