Háborús érmék ( II. világháború )

Bizonyára sokan találkoztatok már Cinkből ( régies magyar nevén horgany ) készült érmével! A Cink egy fémes elem, ugynevezett átmenetifém. Neve a német Zink névből ered. Már a késő ókorből is ismerünk cink, vagy cinkkel bevont tárgyakat, Európában azonban csak i. sz. 1300 körül állították elő először. Száraz levegőn nem oxidálódik, azonban nedves, főleg a szén-dioxid tartalmú levegő, megtámadja. Magas hőmérsékleten, el lehet égetni, kékeszöld lánggal ég, szobahőmérsékleten pedig törékeny. Tulajdonképpen gyenge fémnek nevezhetjük. Ennek ellenére, rengeteg mindenre használták, és használják még ma is. (  Rézzel alkotott ötvözete a sárgaréz. ) Elsősorban horganyzott tárgyak készítésénél használják, de festékegyártásban, műanyagokban,  kozmetikumokban,  fertőzésgátló szerként gyógyszeralapanyagként is felhasználható. Amiről inkább mindenki ismeri, az az utóbb említett felhasználási terület, mivel számunkra, az emberi szervezet számára  is fontos elem. Cinket ugyan csak csekély mennyiségben ajánlott fogyasztani, azonban még így is elengedhetetlen az egészségünk megőrzése szempontjából. Illetve érdemes még megemlíteni, hogy a cink az  úgynevezett magasabb rendű növények számára létfontosságú elem, hiánya komoly problémákat okozhat a növények növekedésében, a termés minőségében, mennyiségében!

Nos ennyit úgy álalában a Cinkről. Ha nem numizmatikai oldal lennénk, még oldalakat lehetne írni erről a fémről ( is ), de ugyebár 🙂 mi most az érme gyártásban használt szerepét vizsgálnánk meg, merthogy nem véletlenül írtam a cikk legelején: Bizonyára sokan találkoztatok már Cinkből ( régies magyar nevén horgany ) készült érmével! Aki érméket gyűjt, az biztosan!

A cink érmék történetén belül is, a 2. világháború időszakot néznénk meg. Összefoglaló néven, szokták “Háborús érméknek” nevezni, az ekkor készült fizetőeszközöket. Az elnevezés azt hiszem logikus :), a háború ideje alatt készült pénzek. Bizonyára sokan tudjátok, mielőtt leírnám, hogy egyszerű oka volt annak, hogy a 2. világháború alatt számtalan ország vezette be a cink felhasználását a pénzgyártásban, és miért hagyták el a nikkel, réz, bronz, ezüst, esetleg acél anyagokat a folyamatból. Hát eltaláltad 🙂 Háború alatt megváltoznak a fémek prioritásai, fontossági sorrendben a fegyvergyártás lesz az első, stratégiai nyersanyagokká váltak a fent említett fémek, illetve anyagi megfontolás is volt a háttérben, hisz a háborús kiadásokra kellett a pénz, logikátlan lett volna ezüstből készíteni a forgalmi érméket. A pénzek fontosak az adott ország működése szempontjából, azonban ilyenkor lényegtelen a kinézet, és tartósság. Az elgondolás egyszerű logika mentén halad, hamar vége a háborúnak, majd utána lecseréljük újra, nem fontos a szépség, jó minőség, tartós kialakítás, csak a betöltött funkció.

Nos nézzük meg ki váltott cinkre a 2.világháború alatt, vagy pedig milyen módon próbált “spórolni” az érmegyártáson!  Németországban a bronz, és nikkel érméket vas, cink, és aluminium érmék váltották fel. Ugyan így alakult a  megszállt országokban is – Belgium, Csehország, Morvaország, Dánia, Hollandia, Norvégia és Jugoszlávia, Franciaország.

Finnország, 10 pennia, 1941, Réz

A német szövetségesek is váltottak, Bulgária réz, nikkel ötvözet helyett acélt, Finnország réz-nikkel helyett csak réz, vagy  csökkentette a réz érmék súlyát, majd 1943-ban váltott acélra. Magyarország 1940-41-ben, majd 1943 cink érméket készített, nagyobb érmék esetében pedig elhagyta az ezüstöt és aluminiumra váltott. Olaszország elhagyta az bronz  érmék dombornyomását, hogy kevesebb fém fogyjon, 1939-ben a nikkel érméket, acél ötvözet váltotta, 2 féle változatban. ( 72% vas, 18% króm és 10% nikkel ( mágneses ) 1939-ben, majd 1940-ben, 82% vas és 19% króm ( nem mágneses ). Ezek az érmék amúgy rendkívül strapabíronak sikerültek, nem véletlenül találunk több jó állapotút még manapság is.

Olaszország, 1 líra, 1940, Acmonital (austenitic), nem-mágneses

Romániában is cink érméket kezdtek gyártani, és érvénytelenítették ( Vereinigte Deutsche Metallwerke AG in Altona, NRW, Germany ) a nikkel 50, és 100 lei-eseket, az 1936-os, 1937-es, és 1938-as vereteket! A német hadiipar igényt tartott az érmék nikkel tartalmára. Az ilyen formában ( érvénytelenített ) megmaradt román érméket sok gyűjtő keresi.

Érvénytelenített 100 lei-es

A háború azonban nemcsak az európai országokat érintette. Az USA is váltott, ők 1943-ban pld. a centeket már nem rézből kezdték készíteni, hanem vékony, cinkkel bevont acélból. Ugyanebből az anyagból készült 1944-ben, a már felszabadított Belgiumban a 2 frankos. Kanadában a nikkelt 1942-43 között réz, vagy rézötvözet ( 88% réz, 12% cink ) váltotta, 1944-45-ben pedig krómozot acélt használtak. Nos ez ott olyannyira bevált, hogy 1951-óta, rendszeresen használják ugyanezeket az ötvözeteket.

Belgium, Cink érmék, a 2. világháború időszakából

Japánban a háború ideje alatt ón, pontosabban ón, és cink ötvözettel kísérleteztek. Ezeket az érméket találhatjuk meg Siam ( Thaiföld),-ban is, azonban ezek az érmék nagyon “puhának” bizonyultak, végül úgy döntöttek, hogy nem alkalmasak érme készítésére.

Thaiföld, 10 satang, 1942, Ón

Egy kicsit korábban, 1938-ban, amikor sejteni ( Japánban tudni ) lehetett, hogy háború készül, először kis alumínium érméket vezettek be a forgalomba. A nagy címleteket alumínium-bronzból préselték a korábbi nikkel helyett, majd csak alumíniumból. Japán a háború végén pedig megpróbálkozott az agyag és égetett porcelán érmék készítésével is.

Japán, 1 Sen – Shōwa, 1945, porcelán

Még azokat az országokat is elérte ez a “jelenség”, akik közvetlenül nem keveredtek harci cselekménybe, így például, Bolívia, és Brazília abbahagyta a réz-nikkel ötvözetet felhasználását, a cink és alumínium-bronz javára. Vélhetően az így megmaradt értékes fémeket, eladták, a háborús országoknak, így közvetve, ők is a 2.világháború miatt váltottak.

Akadt olyan ország, ahol nem csak a gyártási anyag változtatásán “spóroltak”, hanem a minta, érme kialakításán is. A tömeg, méret változtatása simán benne volt a pakliban, és volt ország, ahol átfúrták az érmét, központi lyukkal kerültek forgalomba érmék. Ez pld Norvégiában volt jellemző. A Szovjetunióban pedig, az oroszok egy nagyon, nagyon egyszerű mondját találták ki a spórolásnak. Ez olyan igazi “oroszos” ötlet, mint a grafit ceruza az űrben 🙂 Egyszerűen nem gyártottak annyi pénzt!!! 🙂 Ennyi! 1942, és 1944 között elhagyták az 1, 2, 3 és 5 kopejka gyártását, ( hogy pontosan hogy alakult a verés, évenként, az egy külön tanulmány lenne, nézzétek el nekem, ezt nem nézzük meg most ), 1942-ben, pld, csak 10, és 15 kopejkás érmét vertek. Azt hogy mennyit vertek, azonban nem is igazán tudjuk, de mint láthatjátok a módszer valóban egyszerű 🙂 Minek ide pénz, ha háború van? Ezekből az évekből találhatuk értékes darabokat, mivel akad köztük sok ritka év, és névérték kombináció.

…és hát itt az az ország, ahol érdekes módon, nem változtattak semmit. ( kivéve esetleg a forgalmon kívüli érmék esetében ). Nagy-Britannia ( is ) nagyon megszenvedte a 2. világháborút, de a pénzverésen nem voltak még így sem hajlandóak változtatni, sőt, a száműzetésben lévő norvég kormány érméit, amiket szintén Londonban vertek, csak úgy vállalták, ha az is marad nikkelből, mert nem voltak hajlandóak változtatni a jól bevált technológián. Ezek a norvég érmék pld, igen ritkának számítanak, aukciókon magas áron kelnek el.

Norvégia, száműzetésben lévő norvég kormány, 50 öre, 1942, Nikkel-sárgaréz

Sokféle irányból, szemszögből lehet végigkövetni a 2.világháború történetét, de véleményem szerint az érmegyártás is érdekes ebből a szempontból. Mivel egyértelmű következtetéseket lehet levonni belőlük. Mire is gondolok? Pld.: Németországban, Olaszországban és Japánba már az 1938-as években megkezdődött a fémcsere, az érmegyártásban, a többi országban később. Szinte adja magát a magyarázat, hogy miért? Tudatosan készültek a háborúra, és szinte biztos vagyok benne, hogy titokban ezt egymás között folyamatosan le is kommunikálták, még a felett is, amiről jelenleg “hivatalosan” tudunk. USA csak a hadbalépés után váltott pár évvel, Anglia sosem, ők a “hatalmas” brit birodalom, a pénzük szent, és sérthetetlen 🙂 A kisebb országok csak sodródtak az árral, bizonyos országokban előjött a kreativitás, a norvégok átfúrták az érméket, egyszerű módja az anyag spórolásnak, az oroszok pedig egyszerűen csökkentették a gyártást, mondván nem a pénz dominál a fontossági sorrendben. A tengelyhatalmak közül, Japán ellenállása tartott a legtovább, foggal-körömmel ragaszkodtak a háborúhoz, ezért a végletekig variáltak a pénzzel is, fém nélkül!! akarták megoldani a pénzverést! ( agyag, porcelán )

Szerintem elképesztő mennyiségű információt lehetne még gyűjteni ebben a témában, szóval semmiképpen sem állítom, hogy a fentiek teljes képet adnak erről az időszakról, és a “Háborús érmékről”, de ízelítőnek talán megteszi 🙂 Minden időszaknak a történelemből, megvan a pénzverésre gyakorolt hatása, így volt ez a 2. világháborúban is, de bárcsak ez a háború, és minden háború elmaradt volna. Azt hiszem a numizmatika, minden érmegyűjtő, minden ember csak örült volna ennek, még akkor is ha nem keletkeztek volna ilyen különleges, érdekes történetekkel bíró érmék…