Komoly vitákat kavart a katolikus egyházban a 2009 októberében bemutatott Johanna nőpápa című film. Sokan úgy vélik, hogy a 855-ben pápává választott Johannes Anglicus valójában sohasem létezett, alakját pedig csak a korai reformáció idején találták ki, hogy ezzel is szégyent hozzanak Rómára. A katolikus egyház számára – amely még a 21. század elején sem hajlandó napirendre venni a női papság kérdését – különösen kényes Johanna személye. A legenda szerint ugyanis egy körmenet közben szülte meg gyermekét Róma utcáin. A vitatott történet filmvászonra is került, a főszerepet Johanna Wokalek alakította.
A monda szerint a 9. században, angol szülők gyermekeként Németországban világra jött lány a korabeli női kitörési lehetőségek hiánya miatt fiúnak adta ki magát, és belépett a bencés rendbe. Johannes Anglicus néven előbb Görögországban, majd Rómában tanult, ahol tudásával annyira lenyűgözte az egyházi vezetőket, hogy bíborossá nevezték ki. 853-ban, IV. Leó halála után pápává választották, és három évig ült Szent Péter trónján. Egy körmenet során azonban gyermeket szült: egyes beszámolók szerint a feldühödött tömeg halálra kövezte, más források szerint lovához kötözték, amely végighurcolta Róma utcáin. A katolikus egyház azonban mindezt tagadja: szerintük a nőpápát egyetlen kortárs forrás sem említi, a történet pusztán a protestánsok rosszindulatú kitalációja. Az olasz L’Avvenire című lap – a püspöki konferencia álláspontját tolmácsolva – „mesének” nevezte a történetet, a film készítőit pedig „korlátolt látásmóddal” vádolta. Más kutatók ezzel szemben úgy vélik, hogy a nőpápa története valós alapokon nyugszik, csupán a korszak pápáiról maradt fenn kevés dokumentum. Erre utal például a ma is a Vatikáni Múzeumban őrzött, lyukas ülőfelületű faragott szék, amelyet állítólag hatszáz éven át használtak a pápajelöltek nemének ellenőrzésére.
Johanna pápanő “gyermeket szül” fametszet-illusztrációja ( levél [p]4r, f. cxxxiiii ), vörös, zöld, sárga és fekete színekkel kézzel színezve.Forrása Giovanni Boccaccio De mulieribus claris című művének Heinrich Steinhöwel-féle német fordítása, amelyet Johannes Zainer nyomtatott Ulmban, kb. 1474-ben ( vö. ISTC ib00720000 ).
Donna Woolfolk Cross, a film alapjául szolgáló könyv szerzője szerint érthető az egyház reakciója: máig jellemző, hogy az efféle kényelmetlen történeteket igyekeznek eltüntetni a történelemből. Peter Stanford író is hangsúlyozza: a 9. századi pápákkal kapcsolatban rengeteg a homály, a források pedig jórészt később keletkezett krónikák. Ő maga elképzelhetőnek tartja, hogy valóban élt nőpápa, hiszen a szerzetesi csuha könnyedén elfedhette kilétét. A protestáns koholmány-elméletet azért sem tartja valószínűnek, mert számos, jóval korábbi katolikus szöveg is megemlíti Johannát. Annyi bizonyos: VIII. János női mivoltát a 16. századig hivatalosan is elfogadták, utóbb azonban tagadták – de a pápát mégsem törölték a sorból, hiszen utódait az ő figyelembevételével számozzák.
Ellenérvek és kételyek
A nőpápa történetét már az 1415-ös konstanzi zsinaton is szóba hozták a pápai hatalomról folytatott vitában. Később II. Pius pápa próbálta megdönteni a legendát, kevés sikerrel. A 16–17. századi protestáns írók előszeretettel használták fegyverként a pápaság ellen, de érdekes módon az első komolyabb támadást éppen egy protestáns, a kálvinista David Blondel intézte a történet ellen. 1647-ben jelent meg híres értekezése: Kötetlen elmélkedés arról a kérdésről: igaz-e, hogy egy nő ült a római pápai trónon? A 19. században A. Bianchi-Giovani ( 1865 ) és Ignaz von Döllinger ( 1890 ) is kétségbe vonta a történet hitelességét, a mai történészek pedig túlnyomórészt elvetik azt.
A legenda eredetéről több magyarázat született:
-
Egyesek szerint a gyökerek a Theophylaktosz családhoz vezetnek vissza: Maroziához, XI. János pápa anyjához és nagyanyjához, Theodorához, akik a 10. században szinte kényük-kedvük szerint emeltek és buktattak pápákat – ezért nevezték ezt az időszakot „pornokráciának”.
-
Cesare Baronius történetíró úgy vélte, a mítosz egy szatíra VIII. János pápa ( 872–882 ) gyengeségéről Konstantinápoly pátriárkájával szemben.
-
Más elmélet szerint III. Benedek pápa kitalált alak volt, akit a katolikus egyház Johannával helyettesített.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. -
Ismert olyan verzió is, amely IV. Leó és III. Benedek közé teszi Johanna regnálását, bár erre nincs írásos bizonyíték.
A történet mellett szóló érvek
A 17. századig számos – bár részben megbízhatatlan – egyházi és világi krónika említi Johannát. A bizonyítékok közé sorolják:
-
a lateráni Szent János-bazilikában őrzött Sella stercoraria nevű lyukas trónt,
-
egy anya-gyermek szobrot a Colosseum közelében, ahol állítólag a szülés történt,
-
a sienai katedrálisban egykor látható mellszobrot, amelyen ez állt: VIII. János pápa, egy nő Angliából.
Martinus Polonus 1274-es krónikája részletesen leírja, hogy Johannes Anglicus valójában nő volt, aki tudásával mindenkit felülmúlt, ám pápaként teherbe esett, és egy körmenet közben gyermeket szült. Kivonat Martinus Polonus krónikájából 1274-ből:
„Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus Mainzból, 2 év 7 hónap 4 nap (…) Ez a Johannes, mint megbizonyosodunk, egy nő volt, aki (…) különböző tudományágakban oly módon tündökölt, hogy senkihez nem volt mérhető. (…) Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette. A születés időpontjáról mit sem tudva megszül, amikor a Szent Péterből [a mai székesegyház elődjére utalhat] a Lateránba tartott, egy szűk utcácskában a Colosseum és a Szent Kelemen templom között, és halála után, mint mondják, itt lelt örök nyugodalmat.”
A történetet több későbbi krónika is említi, például az ellenpápa Anastasius Bibliothecarius vagy Marianus Scotus feljegyzései. A botrány helyszíne, a Colosseum és a Szent Kelemen templom közti utca évszázadokig tiltott útvonala maradt a pápai meneteknek.
Összegzés
Johanna pápanő alakja a középkor egyik legizgalmasabb és legvitatottabb legendája. A katolikus egyház következetesen tagadja létezését, míg számos történész és krónika valósnak tartja. Az bizonyos, hogy a történet évszázadokon át élt tovább a nép ajkán, dalokban és gúnyversekben – és máig komoly kérdéseket vet fel a történelem és az egyház viszonyáról.
Hirdetés
