Eddig soha nem látott felvételek készültek az USS F-1 nevű amerikai, első világháborús tengeralattjáróról, több mint egy évszázaddal azután, hogy elsüllyedt San Diego partjainál

1917- december 17-én a USS F-1 nevű amerikai tengeralattjáró elsüllyedt Kalifornia partjainál egy kiképzési baleset során, és a fedélzeten tartózkodó 24 tengerészből 19 életét vesztette. Most, nem sokkal az amerikai Hősök Emléknapja ( Memorial Day ) előtt, kutatók olyan részletességű képeket tettek közzé az első világháborús tengeralattjáró végső nyughelyéről, amilyenek még soha nem készültek – több mint 400 méteres mélységben az óceán fenekén.

A nagyfelbontású képeket a Woods Hole Oceanográfiai Intézet ( Woods Hole Oceanographic Institution, WHOI ) hozta nyilvánosságra. Az intézet több szövetségi szervezettel együttműködve a legmodernebb mélytengeri képalkotó technológiákat vetette be az év elején végrehajtott kutatóexpedíció során. A USS F-1 1917. december 17-én – nyolc nappal karácsony előtt – a felszínen végzett hadgyakorlat közben összeütközött testvérhajójával, a USS F-3-mal San Diego partjainál – számolt be róla a Submarine Force Library and Museum Association. A F-1 mindössze tíz másodperc alatt elsüllyedt, és a 24 fős legénységből csupán ötöt sikerült kimenteni. A roncs közel hatvan évig nyomtalanul eltűnt, mígnem 1972-ben egy lezuhant vadászgép keresése közben a haditengerészet egyik mélytengeri merülőjárműve véletlenül felfedezte – írja a szervezet. „Úgy nézett ki, mintha egy óriási fejsze csapta volna meg” – nyilatkozta a F-1-et felfedező jármű pilótája, Dave Magyar hadnagy egy 1976-os újságcikkben. A tengeralattjáró mélysége miatt azonban akkoriban részletes vizsgálatra még nem volt lehetőség. Egészen mostanáig.

1912 októbere: az USS F-1 zátonyra futott Watsonville (Kalifornia) közelében. A tengeralattjárót október 18-án sikerült újra vízre bocsátani.

A legfrissebb expedícióban a WHOI csapata a Haditengerészeti Kutatási Hivatal ( Office of Naval Research, ONR ), a Haditengerészeti Történeti és Örökségvédelmi Parancsnokság ( Naval History and Heritage Command, NHHC ) és a Nemzeti Tudományos Alap ( National Science Foundation, NSF ) támogatásával vetette be az Alvin nevű ember vezette merülőeszközt, valamint a Sentry nevű távirányítású víz alatti járművet, hogy közelről készítsenek felvételeket a roncsról. A Sentry és az Atlantis kutatóhajó fedélzetén működő szonárrendszerek segítségével sikerült rendkívül precíz felmérést végezni a roncs környezetéről. „Miután azonosítottuk a roncsot és megbizonyosodtunk arról, hogy biztonságos a merülés, olyan nézőpontokból készíthettünk képeket a tengeralattjáróról, amilyeneket még soha nem láthatott senki” – mondta Bruce Strickrott, a WHOI vezető pilótája, aki az expedíció egyik irányítója is volt. „Volt haditengerészként mélyen megérintett a lehetőség, hogy az ONR és NHHC kollégáival együtt, az Alvin fedélzetéről meglátogathattuk a F-1 végső nyughelyét.” Az expedíció során a kutatócsoport egy másik roncsot is felderített: egy Avenger típusú amerikai torpedóbombázót, amely 1950-ben zuhant az óceánba egy gyakorlórepülés közben. A közzétett felvételeken jól látható a gép erősen sérült farokrésze és az elgörbült légcsavar. A kutatás során összesen hét merülést hajtottak végre, és a fejlett szonárrendszerek részletes térképeket készítettek a tengeralattjáró és környezete geológiájáról. Emellett nagy felbontású kamerákat is használtak, amelyek közelképeken örökítették meg a roncsot.

Az USS F-1 tengeralattjáró fotogrammetriai rekonstrukciója a San Diegótól, Kaliforniától nyugatra fekvő tengerfenéken. ( A kép forrása: Zoe Daheron, ©Woods Hole Oceanographic Institution )

A begyűjtött adatok segítségével a kutatók fotogrammetriai modelleket készítettek, amelyek pontos méréseket tettek lehetővé nemcsak a tengeralattjáróról, hanem azokról az élőlényekről is, amelyek az évtizedek során benépesítették a roncsot. Így a szakértők rekonstruálni tudták a USS F-1-et, és lenyűgöző 3D-modelleket hoztak létre. A merülések után a kutatók megemlékezést tartottak az Atlantis fedélzetén: 19-szer kongatták meg a hajóharangot – egy-egy harangütést minden elhunyt tengerész emlékére. „A történelem és a régészet mindig az emberekről szól – ezért is tartottuk fontosnak, hogy felolvassuk az áldozatok nevét” – mondta Brad Krueger víz alatti régész, az expedíció egyik résztvevője. „A haditengerészet kötelessége, hogy gondoskodjon az eltűnt tengerészek emlékének megőrzéséről.”