A világ legveszélyesebb tava mellett senki nem tud élve túlélni 1 óránál több időt, pedig már rég kiszáradt!

Oroszország középső részén, a Déli-uráli hegyek közt elterülő Karacsáj-tó valaha kicsi és jelentéktelen vízfelület volt, legalábbis ezt hitték azelőtt, hogy a világ legveszélyesebb tavává nyilvánították. A tó átalakulása nem természeti folyamatoknak volt köszönhető, hanem emberi tevékenységnek és mulasztásoknak. A tó radioaktivitása a csernobili katasztrófa szintjét érte el, az emberi beavatkozás következtében. 

A Karacsáj név a török nyelvben “fekete víz” vagy „fekete patak” jelentést hordoz, ami már önmagában is utal arra, hogy ez a tó nem hétköznapi. A tragikus események 1945-ben kezdődtek, amikor a szovjetek teljes titoktartás mellett építették fel a Cseljabinszk-40 nevű várost az Urálban, mellette pedig létrehozták a Majak nevű vegyi komplexumot. Céljuk a plutónium előállítása volt, de a biztonságra és a radioaktív hulladék kezelésére minimális figyelmet fordítottak. Az elsődleges hulladékokat a Techa-folyóba öntötték, ami súlyos katasztrófához vezetett. Ezután 1951-ben az elhagyatott Karacsáj-tavat választották ki hulladéklerakónak, azonban a kezelés továbbra sem volt megfelelő.

A tó, és a Majak nevű vegyi komplexum 1990 körül

Nem sokkal ezután a helyi élővilág kipusztult, a dolgozók pedig sugárfertőzésben szenvedtek. Tovább súlyosbította a helyzetet egy nagy robbanás 1957-ben, majd tíz évvel később a tó kiszáradása, ami hatalmas területeken terjesztette szét a radioaktív hulladékot, halált és fertőzést okozva több százezer embernek. Különböző források szerint a Karacsáj-tó és környéke az évtizedek során 4,44 exabecquerel sugárzást nyelt el, ami nagyjából 2,5 négyzetkilométernyi területnek felel meg. Ehhez viszonyítva, a csernobili katasztrófában mért sugárzási szintek 5-12 exabecquerel között mozognak, azonban ez több ezer négyzetkilométeren oszlik el.

A szovjet hatóságok igyekeztek menteni, amit csak lehetett, és alaposan lefedni az egész sugárzó területet. Sikeresen tartották titokban az ügyet olyannyira, hogy a Karacsáj-tó katasztrófája csak 1990 után került a nyilvánosság elé. Egy 1990-es kutatás során a kiszáradt tóparton mérték a röntgensugárzás terhelését, amely körülbelül 600 röntgenes volt, mi körülbelül egy óra leforgása alatt képes végezni egy emberrel. Emellett a környező területeken a rákos megbetegedések 21 százalékkal nőttek, a születési rendellenességek pedig 25 százalékkal, míg a leukémiás esetek 41 százalékkal emelkedtek. Ez jelzi a környező területek súlyos egészségügyi következményeit a Karacsáj-tó katasztrófájának. Bár a szennyezés mértéke jelentősen csökkent az évek során – 2015-ben például lebetonozták az egész területet – a Karacsáj-tó környékét ma is veszélyesnek tartják. A tó partján állva egy óra napozás akár halálos is lehet, ezért erősen óva intenek attól, hogy bárki is ide látogasson.

Kapcsolódó tartalom

 

Csernobil 30 év távlatából ( történelmi dokumentumfilmek )

 

A csernobili mutáns farkasok képesek legyőzni a rákbetegséget!