A vietnámi bányapénz, ami lehet nem is az, és lehet, hogy ezt még a vietnámiak se tudják?

Vietnam történelmét hitelesen bemutatni szinte lehetetlen. Kizárólag csak történésznek érdemes ezzel “próbálkozni” 🙂 Miért is gondolom így?  A ma Vietnámként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Vagyis az őskőkorszak óta, ami a legújabb meghatározások szerint körülbelül 2,4 millió évvel ezelőtt (± 0,3 millió év) kezdődött és kb. 11 500 éve ért véget. Történelme tehát hihetetlen hosszú, és viharos. Az ország sokat szenvedett, teljes függetlenségének kivívása hatalmas áldozatokkal, véres szabadságharcokkal, és polgárháborúkkal teli időszak volt. Komoly, és zavaros téma amit csak hozzáértő tudna hitelt érdemlően bemutatni. 

Történelmének legnagyobb részében tulajdonképpen kínai uralom alatt állt, majd jöttek a franciák. A  A “csak” Vietnám létrejötte, az ország első önálló pénzverése című írásunkban, a francia uralom körüli időszakról, és ami utána következett, írtunk. A mostani cikk, ehhez az időszakhoz kapcsolódik, nevezhetjük egyfajta kiegészítésének. Tehát megérkeztek Vietnámba a franciák. Voltak pillanatok, amikor azt érezhettük volna, és voltak vietnámiak akik így is érezték, hogy ez nekik jó. De nem volt az… “Természetesen” a franciák gyarmatnak tekintették az országot, vagyis el vittek onnan mindent amit tudtak, vagy csellel, vagy erőszakkal. A bányákat is ők birtokolták, és felügyelték a termelést. Az ott dolgozókat pedig, ne szépítsük, kizsákmányolták.  A költségek csökkentése érdekében a bányatulajdonosok egyre több nőt és a kiskorút “alkalmaztak”, mivel nekik csak a megszokott bérek ( férfi bányászoké ) felét “kellett” adni.

A munka körülmények is szörnyűek voltak. A bányák, főleg a szénbányák, ércbányák eldugott, lakott területektől messzi helyeken voltak, ahol sok esetben nem volt elég mennyiségű ivóvíz. Ezért nem csoda hát, hogy idővel egyre többen hagyták ott a bányákat, vagy jöttek el maguktól, amíg lehetett, vagy szöktek el, miután már erőszakos kényszerítés is volt, hisz kezdtek elfogyni a munkások. Ilyenkor egy elnyomó rendszer sok mindennel kezd próbálkozni, hogy az ő érdekei ne sérüljenek.

A munkások lakóhelyiségei. Ezt a fotót egy ismeretlen francia fotós készítette, aki a  Cho Dien bányák mindennapjait örökítette meg. A ritka fotógyűjtemény további képeit itt tudod megnézni: [Photos] Inside the Back-Breaking Mining Operations of Bac Kan Under French Rule

A bányák esetében a kényszerítés mellé, kitaláltak egy újítást. Vagyis inkább bevezettek, mert azért erre már bőven volt példa máshol is ( A pénz ami nem pénz, nem szükségpénz, mégsem játékpénz! ), jóval korábbról. Ez pedig nem volt más, mint a bányapénz. A cél egyszerű, és egyértelmű volt, mint azt a fenti belinkelt cikkben is elolvashatod. A bányák által “kiadott” pénzekkel fizették ki a munkásokat, akik így csapdahelyzetbe kerültek, mert ezeket a pénzeket nem tudták sehol máshol elkölteni az országban. Vagyis hiába volt pénze, keresete, ha elszökött, igazából nincstelenként szökött el. Ezeket a pénzeket csak a bánya területén található boltokban, üzletekben fogadták el, amiket egyébként, mily meglepő, a bányatulajdonosok családjai üzemeltek. De még ez sem volt elég. Ezekben a bányaboltokban, jóval a piaci ár felett lehetett csak vásárolni. Volt ugyan lehetőség átváltani a bányapénzeket, forgalmi valutára, de csak a valós érték 80%-át kapták meg ilyenkor. ( Nem egy az egyben váltották, de “fizetésként” úgy számolták, mintha egyenértékű lenne a valós valutával )

Vietnámban, el is nevezték ezeket a pénzeket, úgynevezett “láncpénzeknek ( “tiền xiềng xích” )”, ami tulajdonképpen “önkéntes” rabságban tartja az embereket. Magukról az érmékről azonban viszonylag keveset tudunk. Az alábbi 3 érmét a vietnámi Quang Ninh Múzeumban őrzik, igazi ritkaságnak számítanak.

Ez a 3 “bányászpénz” érme van kiállítva a Quang Ninh-i múzeumban.

A bányaérmék, a bányák cinkanyagából ( étiquette ) készültek. Mindegyiknek közös a nyolcszögletű formája ( 8 oldal ), de két kategóriába sorolhatók. Az első típus 8 oldalú, a két oldal távolsága 24 mm, oldalanként kb 10 mm hosszú, közel 1 mm vastag, középen 4 mm átmérőjű kerek furat található. Az érme tetején ívben fut a DETONATEUR ( franciául robbanóanyag ) felirat, az ív közepén az 1-es szám van nyomtatva ( ez az érme névértéke lehet, 1 fillér ). Az alsó oldalon két “D” és “T” betű van nyomtatva, amelyek a Dong Trieu szót jelentik, a Dong Trieu Coal Company nevét ( a francia időszak a Dong Trieu Coal Company Vang Danh bányájához tartozott ). Ennek az érmének mindkét oldala rendelkezik élekkel. A második típus majdnem megegyezik az elsővel, de csak a tetején van a DETONATEUR felirat, a hátlap sima.

….és hát akkor elérkeztünk, a címben szereplő állítás magyarázatához. Íme tehát egy észrevétel a részemről. Amerikában létezett az úgynevezett “detonátor” pénz, robbanóanyagpénz, amin konkrétan ez a felirat szerepel, detonator ( detonátor, gyutacs, gyújtószerkezet ). Erről, mivel ez is érdekes téma, majd írok hosszabban, de most legyen annyi elég, hogy ezeket az érméket a bányászok egymás között cserélték, a robbanóanyag mozgatása közben, hogy követhető legyen a folyamat. Ez amolyan óvintézkedés, és könyvelési művelet lehetett. Nos a fentiekben szereplő vietnami érméken is a robbanóanyag szó szerepel. Vagyis elképzelhető, hogy a valós funkciója is inkább ez lehetett? A fenti anyag forrása, ez a cikk: Tìm hiểu về “Tiền mìn”- một thủ đoạn bóc lột tàn tệ của chủ mỏ than thời Pháp thuộc. Nyilván az írás helyes, azt nem kérdőjelezhetem meg, azonban megeshet, hogy a cikkben, és aztán a mi cikkünkben is szereplő 3 érme, nem feltétlenül az említett bányapénzek valamelyike, hanem “sima” robbantási pénz? Nos, ez ( is ) a numizmatika egyik szépsége, vagy inkább nehézsége 🙂 Ha érdekel jobban a téma, próbálj még utánajárni, és ha több információt sikerül szerezned, vagy már most is eleve több ismereted van a témában, légyszíves írj nekünk, hogy megoszthassuk azt másokkal is.