A “csak” Vietnam létrejötte, az ország első önálló pénzverése

Van egy ország, amely  Délkelet-Ázsiában, Indokínai-félsziget keleti részén található, 100 millióan lakják, tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek és a WTO-nak, és nem mellesleg jelenleg egyike a világ leggyorsabban fejlődő országainak, gazdasága szinte példátlan ütemben növekszik, évről, évre. Elvileg már ennyiből is ki lehetne találni, melyik országra gondolok, de ez mégsem lenne egyértelmű. A bevezető lényege pont az lenne, hogy bár a fenti ország igen jelentős szerepet tölt be a délkelet-ázsiai régióban, mégis kevés szó esik róla, mind a médiában, mind a közbeszédben, szóval ha még mindig nem tudod melyik ez az ország, azzal nem vagy egyedül.

Történelmi háttér

Ráadásul ez az ország  egy szocialista berendezkedésű államformával működik még ma is, a neve is Szocialista Köztársaság 🙂 Viharos történelme volt, ma  ismert területeit  már a paleolitikum (  őskőkorszak  ) óta lakják, de éppen ezért ezt bemutatni nem is vállalkoznék, csak egy igen rövid időszakról beszélnék, ami azonban örökre meghatározta az ország későbbi történelmét, fejlődését, a lakosok sorsát, életét. A Franciák nem rendelkeztek akkora gyarmat birodalommal mint az angolok, de volt egy része a világnak ahol jelentős befolyással bírtak viszonylag sokáig. Ez a terület Francia-Indokína volt. 1887-től volt francia gyarmat. Még ebben az évben jött létre az Indokínai Unió, amely magában foglalta Kambodzsát ( 1884 óta francia gyarmat ), Annámot ( 1884 óta protektorátus volt ), Tonkint ( szintén 1884 óta protektorátus ) és Kokinkínát ( 1867 óta volt gyarmat ). Az Unióhoz 1893-ban csatlakozott Laosz, amely szintén francia protektorátus volt. Numizmatikai szempontból egyébként ez egy igen érdekes időszak, és terület, itt viszonylag értékes, ritka, és különleges, egyedi érméket, bankjegyeket találhatunk.

Szóval a franciák úgy gondolták, hogy ez az ott élőknek is jó, mivel, hogy….  A franciák modern oktatási rendszert vezették be, valamint nyitottak egy francia egyetemet is Hanoiban ( ez volt a központ, Kokinkínát pedig Saigonból irányították ) Erősen propagálták a kereszténységet a társadalomban, működőképes közigazgatást alakítottak ki. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be és jelentős mennyiségű dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Na de akkor mi volt a hiba? Hát például az előbbi. Exportáltak, vagyis kivitték az országból, azt ami az országé lett volna. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el, mert lettek volna. Bár a lakosok “beletörődtek” a gyarmati rendszerbe, több jogot, és önállóságot szerettek volna. Nacionalista politikai mozgalmak alakultak, melynek vezetői a teljes függetlenséget szerették volna elérni. A mozgalom vezetői közé került egy szegény sorból származó, de igen kalandos ( dolgozott kertészként, pincérként, fotósként és kazánfűtőként, élt Moszkvában, Párizsban, Londonban ) életutat bejárt férfi, Ho Si Minh ( születési neve: Nguyen Tat Thanh, 1890. május 19. – 1969. szeptember 2 ). Ho Si Minh  már 1925-ben Kínában megalapította a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Ligát, majd 1930-ban a Vietnami Kommunista Pártot, amelynek nevét később Indokínai Kommunista Pártra változtatták. Vietnamban halálra ítélték, letartóztatták a britek és a kínaiak is, de végül megmenekült. Mindeközben kitört a II. világháború, a franciák Európában vereséget szenvedtek a Harmadik Birodalomtól, ezért egyértelmű volt, hogy idővel a gyarmataikat is egyre nehezebb lesz megtartaniuk. 1941-ben Japán belépett a háborúba, és megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország ( ez is “félig meddig” német “szövetséges” )  igazgatása alatt állt, szóval volt egy kis zűrzavar. De pont nem érdekelte ez a japánokat és a terület természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki. Szóval francia elnyomás után, következett egy sokkal rosszabb, a japán uralom.

1941-re vált jelentős, meghatározó mozgalommá az úgynevezett Việt Min, azaz a „Liga Vietnam Függetlenségéért”, egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. A  Việt Minh fegyveres harcot indított mind a franciák, és mind a japánok ellen. Ekkor még a  kínai támogatás mellett, az amerikaiak is segítették őket. 1945-ben Japán kapitulált, véget ért a II. világháború, és ezzel párhuzamosan megbukott az ország bábkormánya is. A Việt Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét 1945 szeptember 2-án, és megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaságot ( VDK, 1945. szeptember 2. – 1976. július 2. ), amelynek területe a mai Vietnam északi részére koncentrálódott,  Hanoi fővárossal. De ezzel nem, hogy véget ért volna az ország “szenvedése”, hanem tulajdonképpen csak ekkor kezdődött. A franciák “természetesen” nem tudták elengedni a korábbi gyarmatukat, pláne úgy, hogy a győztes oldalon fejezték be a II. világháborút, ezért csapatokat küldtek ismét, hogy visszaszerezzék az irányítást. Kezdetben voltak próbálkozások a békés megegyezésre, Ho Si Minh  még Franciaországban is járt, ahol közel 400 találkozón vett részt, és számtalan francia magas rangú politikussal, katonai vezetővel ápolt jó kapcsolatot.

Találkozó Ho Si Minh elnök, Marius Moutet és Gentilhomme tábornok között Párizsban, Franciaországban, 1946 ( Fotó: Keystone-France / Gamma-Keystone a Getty Images segítségével )

A tárgyalások közben azonban gyakori volt a fegyveres összetűzés a két fél között, a franciák előszeretettel “provokálták” a vietnami csapatokat! A békés megegyezés nem sikerült, és háború tört ki a Việt Minh és a francia csapatok között, amely végül 1954. július 20-ig tartott (  Indokínai háború, vagy első indokínai háború ( 1946. december 19. és 1954. augusztus 1. )  ). Ebben a háborúban az amerikaiak már a franciákat támogatták, és az azokhoz hű vietnami csapatokat. A  Việt Minht pedig a kínaiak, és szovjetek támogatták, de ennek ellenére nagyon súlyos veszteségeket szenvedettek. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a “híres” Điện Biên Phủ-i csatában, és ez a vereség olyan súlyosan érintette a franciákat, hogy  tárgyalásokra kényszerültek.

Francia katonák Indokínában egy ellenséges állást vesznek célba 1950-ben, abban az évben, amikor a kommunista Viet Minh-i offenzíva arra kényszerítette a franciákat, hogy elhagyjanak egy sor erődöt a 4-es gyarmati út mentén, a kínai határ közelében.

A tűzszünet kihirdetése után Genfben kezdődtek az egyeztetések, aminek eredményeként Francia Indokína megszűnt, és az országot ketté osztották. Az északi részen működött tovább Ho Shi Minh Vietnami Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnam Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását. Míg a világ más részein, már kezdték elfelejteni a II. világháború okozta sokkot, Vietnamban még csak most ért véget a háború utáni első háború. Azonban mi már tudjuk a történelem könyvekből, hogy az akkori genfi egyezménnyel egyáltalán nem ért véget az ország szenvedése, hanem még súlyos konfliktusok, rombolás, újabb háború, polgárháború várt az emberekre, amikor is végül 1976. július 2-án, megalakult Vietnami Szocialista Köztársaság, vagyis teljessé vált Vietnam függetlensége, és végétert az addig gyakorlatilag párhuzamosan zajló polgárháború is.

Ho Si Minh a Vietnami Demokratikus Köztársaság 1. elnöke volt, 1945. szeptember 2. – 1969. szeptember 2. között, halálig. A vietnami emberek a mai napig tisztelik a nevét, a köznyelvben gyakran hívják  “Ho apó” -nak. Egyszerű, közvetlen ember volt, és egyben remek diplomata,  személyi kultusz alakult ki körülötte. Hivatalosan nőtlen volt, hisz ő a célnak szentelte az egész életét, azonban ma már tudjuk, hogy 2 felesége is volt :), éééés ráadásul mind a kettő francia volt 🙂 Mindezek ellenére személyének megítélése sokak számára továbbra is ellentmondásos. Vannak akik háborús bűnösnek tartják, a vietnami nép ellenségének, aki parancsot adott Dél-Vietnam lerohanására és így közvetlenül felelős rengeteg ember haláláért, de sokan a nacionalista, kommunista vezért látják benne aki felszabadította, és egyesítette Vietnámot. Az biztos, hogy történelmi jelentősége vitathatatlan. Akkoriban háromszor szerepelt a Time magazin címlapján ( A lázadó, a forradalmár és a győztes vezér. ( 1954, 1965, 1975 ) ) és beválasztották a múlt század száz legfontosabb személyisége közé is.

Az önálló pénzverés kezdete, “Ho Si Minh első pénzkibocsátása”

Nem véletlen tehát az sem, hogy portréja, a mai napig rákerül az éppen forgalomban lévő bankjegyekre. A jelenleg forgalomban lévő összes bankjegyen megtalálható az arcképe. Azonban mi csak egy kicsi időszakot néznénk meg numizmatikai szempontból, legalábbis egyenlőre. Amíg Vietnam Francia-Indokína részévé vált, a hivatalos pénz a francia-indokínai piaszter volt ( melyeken a vietnami nyelvű szöveg đồngnak, ritkábban bạcnak ( ezüst ) nevezte a pénzt ).  Az Észak-Vietnamot ( Vietnami Demokratikus Köztársaság ) irányító kommunisták,  1946. január 31-án bocsátották ki az első đồng -ot, a piaszter leváltására, és  1:1 arányban váltotta fel a piasztert.

Vietnami nyelven a đồng rezet, illetve bronzot jelent, a francia gyarmatosítás előtt ugyanis Vietnamban elsősorban rézből verték az érméket. Magát a szót gyakorta használják, konkrétan a “pénz” megnevezésére is, például az amerikai vietnamiak a dollárt is đồngnak szokták hívni, ezért ha a vietnami valutára hivatkoznak, nem véletlenül teszik hozzá, hogy  vietnami đồng. Az észak-vietnami 1946-os érmekibocsátás volt az első önálló pénzkibocsátás, Dél-Vietnam  ( Vietnami Köztársaság ), csak később, 1952-ban kezdte meg saját dong forgalomba hozatalát, amely szintén 1:1 arányban váltotta a piasztert. Tehát Ho Si Minh-ék tudták, hogy új országnak, új pénzre van szüksége, pláne ha az addigi tulajdonképpen gyarmati, megszálló pénz. A Việt Minh 1946-ban alumínium 20 xu, 5 hào és 1 đồng, valamint bronz 2 đồng-ot bocsátott forgalomba a 20 xu-os érméken 1945-ös dátum szerepel. 1 đồng = 10 hao = 100 xu A gyártáshoz hulladék fémet használtak, hisz a fém forrásaik szűkösek voltak. A pénzverésre használt gépeik is korszerűtlen, kezdetleges berendezések voltak. A jelenleg fellelhető darabok közöl sok kopott, sérült, vagy korrózió található a felületén. Nem véletlen az érmék egyszerű kialakítása sem, a 2 döng-os érmén például Ho Si Minh arcképe szerintem nem sikerült túl élethűnek 🙂 Bár Ho Si Minh valóban vékony ember volt, az ezen az érmén szereplő arcképén az álla túl vékony, a fejének felső része pedig túl nagyra sikeredett. Ne sértődjön meg senki, de szerintem egy kicsit “UFO” fejhez hasonlít. Ráadásul a fent említett kezdetleges technika miatt, sok esetben nem teljesen egyformák az érmék, bár ezt tekinthetjük numizmatikai szempontból pozitívnak, hisz ha birtokolsz egy ilyen érmét, olyan érzésed lehet, hogy csak az az egy létezik belőle. Íme 2 példa az 1946-os 2 döng-re, szerintem látszanak különbségek, és az “UFO” fej is 🙂

Az egyik darab ( monnaiesdantan.com, kikiáltási ár 150 euró, de nem tudom, hogy ez melyik évben volt )

…és a másik ( vcoins.com, ez darab pedig 90 euróért kelt el ) Az ő esetében azonban az arckép szerintem inkább sérült, de különbségek akkor is felfedezhetőek. 

Nézzük meg a feliratok jelentését, a 2 döng-os címleten.  CSU TICH HO CSI MINH: Ho Si Minh elnök.   VIET NAM DAN CHU CONG HOA (  Việt Nam Dân chủ Cộng hòa  ): Vietnami Demokratikus Köztársaság ( VDK ). HAI ĐỒNG: két dong. NAM II: a VDK második éve. Ötágú csillag, mint Észak-Vietnam címerének és zászlajának fő eleme.

…és akkor nézzük meg  a többi címletet is.

20 xu, 1946, Stephen album Ritka érmék aukciója 21.   2015. január 15-16, Kikiáltási ár 120 dollár, és végül 240 dollárért kelt el. 

5 hao, 1946, Tauler & Fau Subastas aukció 54.   2020. március 17. Kikiáltási ár 15 euró, és végül 15 euróért kelt el. 

1 hao, 1946, Tauler & Fau Subastas aukció 54.   2020. március 17. Kikiáltási ár 9 euró, és végül 9 euróért kelt el. 

Érdekesség: Több numizmatikai katalógusokban ezeket a vietnami érméket a “Lázadó Kommunista Állam” kategóriába sorolják.

Az újonnan megalakult kormány kétféle papírpénzt bocsátott ki ehhez a pénznemhez, a “vietnami bankjegyeket” ( Giấy Bạc Việt Nam ) és a “hiteljegyeket” ( Tín Phiếu ). 1946-ban bevezették a 20 és 50 xu, 1, 5, 20, 50, 100 đồng címletű bankjegyeket, valamint az 1 đồng-os hiteljegyet. Ezeket 1948-ban a 10 đồng bankjegyek és a 20 đồng-es hiteljegyek követték, 1949-ben az 500 đồng-os bankjegyek és az 5 és 50 đồng-os hiteljegyek, 1950-ben pedig a 200 đồng bankjegyet, és a 100, 500 és 1000 đồng-os hiteljegyeket bocsátottak forgalomba.

100 dong 1946, worbes-verlag.de, 90 euró

Ma Vietnamot, “csak” simán Vietnamnak hívjuk a köznyelvben. Azonban a francia gyarmati uralom utáni időszaktól kezdve, hosszú út vezetett odáig, hogy “csak” Vietnamnak hívhassák az országot. Az ország, és lakossága rengeteget szenvedett, mire végre békés időszakba kezdhetett volna. Ez a béke hozta el az országnak a fent leírt eredményeket, és tölti el továbbra is bizakodással a vietnami népet a jövővel kapcsolatban. A Vietnamban lezajlott háborúkat az ország múltjából kitörölni nem lehet, azonban idővel, a felnőtt új generációk csak az elkövetkező időszakokra fognak koncentrálni, a múlt pedig történelemkönyvekben, fényképeken, filmeken, családi történetekben fog csak fennmaradni.