A vallás és a háborúk hívták életre az első bankokat, de amikor az emberek rájöttek, hogy nyereséget is termelhetnek velük, megszületett a bankrendszer – és úgy tűnik, örökre velünk marad!

Ha a pénzügyi világ gyökereit keressük, nem a középkori itáliai városokban vagy a modern tőzsdékben kell kutatnunk, hanem vissza kell utaznunk az időben az ókori Görögország és Róma világába. A mai bankrendszer alapelvei – a betétkezelés, a hitelnyújtás, a kamat, sőt a központi kincstár fogalma – már több mint két és fél évezreddel ezelőtt megjelentek az égei-tengeri és mediterrán civilizációkban. Az athéniak, majd a hellenisztikus uralkodók, végül a rómaiak olyan intézményeket és pénzügyi mechanizmusokat alakítottak ki, amelyek a modern gazdasági élet előfutárainak tekinthetők. Bár ezek a rendszerek később összeomlottak, hatásuk mégis maradandó maradt: a középkori és újkori bankvilág – a templomosok, majd a firenzei Medici család bankjai – közvetlenül ezekből a mintákból merítettek.

Athén felemelkedése és a „Bank of Athena”

A görög–perzsa háborúk után Athén vált a görög világ vezető hatalmává. A város nemcsak politikai és katonai téren jeleskedett, hanem gazdasági újításaival is. A Deloszi Szövetség, amely eredetileg a perzsák elleni védekezés céljából jött létre, fokozatosan Athén gazdasági birodalmává vált. Periklész, a nagy államférfi, Kr. e. 454-ben Athénba költöztette a szövetség kincstárát, ezzel megteremtve az első „nemzetközi” pénzügyi központot. A Deloszról átszállított arany- és ezüstkészleteket a Parthenónban, Athena istennő templomában őrizték. Innen származik az elnevezés: „Athena bankja” – a vallás és gazdaság sajátos összefonódása. A templom nem csupán a város vallási életének központja volt, hanem pénzügyi intézményként is működött. A háborús kiadásokat, építkezéseket és kölcsönöket a templomi kincstárból finanszírozták. Az ott dolgozó tisztviselők – a „pénztárnokok” – pontos nyilvántartást vezettek az istennő vagyonáról, a befolyt adományokról és a kihelyezett hitelekről. A források szerint a templom nemcsak pénzt őrzött, hanem kamatot is számolt a kölcsönökre. A kölcsönök fedezetéül gyakran aranyszobrok vagy felajánlott ékszerek szolgáltak. A rendszer egyre inkább a modern banki működésre emlékeztetett: voltak betétek, hitelek, kamatok és nyilvántartások – csupán az „ügyfelek” voltak mások: városok, hadseregek és szövetséges államok. A Peloponnészoszi háború idején azonban a rendszer túlterhelődött. A háborús kiadások miatt Athén eladósodott, s a kincstár több ezer talentum hiánnyal zárt. A háború elvesztése egyben az athéni pénzügyi hegemónia végét is jelentette, de az intézményesített bankolás eszméje tovább élt.

Illusztráció a cikkhez

A hellenisztikus kor és a ptolemaioszi bankrendszer

Nagy Sándor birodalma után a hellenisztikus királyságok – köztük Egyiptom – vették át a stafétát. A Ptolemaiosz-dinasztia alatt Egyiptom a görög pénzügyi elvek és az ősi egyiptomi gazdasági hagyományok ötvözésével a korszak egyik legfejlettebb pénzrendszerét alakította ki. Az egyiptomi gazdaság már korábban is fejlett mértékegység-rendszerrel rendelkezett: a deben és a kite egységek a fémek súlyát és értékét határozták meg. Erre a hagyományra építve Ptolemaiosz I. vezette be az érmés pénzforgalmat, a görög drachma mintájára. Mivel Egyiptomban kevés ezüst volt, a helyi drachmák többsége bronzból készült – ezzel is ösztönözve a belső piacot és a mindennapi kereskedelmet. Az állami és magánbankok egyszerre működtek, szigorúan a királyi felügyelet alatt. Minden tartomány ( nome ) központjában volt egy királyi bank, amely az adók begyűjtését és a hitelezést is intézte. A bankok akár 24%-os kamattal adtak kölcsönt, ami az ókorban rendkívül magasnak számított. A hitelezés és pénzváltás e rendszere tette lehetővé a Ptolemaioszok grandiózus építkezéseit – például az alexandriai világítótorony és könyvtár megépítését. Egyiptom így vált a hellenisztikus pénzügyi élet központjává, ahol a görög bankelmélet és az egyiptomi gazdasági precizitás találkozott.

Hetven deben súly, Középbirodalom, kb. Kr.e. 1850–1640 ( A kép forrása: metmuseum.org )

Kapcsolódó tartalom

Miért nem találtak Tutanhamon sírjában arany, vagy ezüst pénzeket? ( Az egyiptomi pénzverés kezdete )

Az egyiptomi réz szabvány ( tudjuk, hogy volt, de nem tudjuk, hogy pontosan hogyan használták )

A római bankvilág megszületése

Miközben Egyiptomban virágzott a bankrendszer, a rómaiak is saját pénzügyi modelljük kialakításán dolgoztak. A Kr. e. 4–3. században jelentek meg az első római ezüstpénzek, a denariusok. A római államkincstár, az aerarium, a Szaturnusz-templom alatt kapott helyet – jelképezve, hogy a pénzügyek szorosan összefonódtak az isteni renddel.

A rómaiak kétféle bankártípust különböztettek meg:

• argentarii – a klasszikus bankárok, akik pénzváltással, letétekkel és kölcsönökkel foglalkoztak,

• faeneratores – pénzkölcsönzők, akik gyakran kamatot szedtek, és inkább a mai befektetőkhöz hasonlítottak.

A római társadalom ugyan megvetette a kamatszedést, mégis elterjedt volt a hitelezés és a részleges tartalékrendszer elve: a bankárok nem tartották meg a teljes betétállományt, hanem annak egy részét kölcsönözték ki – éppúgy, ahogyan a modern bankok teszik. A birodalom terjeszkedésével a római pénzrendszer is egységesült. A tartományokban helyi pénzverdéket állítottak fel, és többféle pénzérme – arany ( aureus ), ezüst ( denarius), bronz ( sestertius ) – került forgalomba. A római bankok már váltókat és írásos fizetési ígérvényeket is használtak, ami lehetővé tette a távolsági kereskedelmet és a birodalmi pénzforgalmat.

Válság és összeomlás

A Római Birodalom gazdasága a 3. században válságba került. A folyamatos háborúk és a túlzott katonai kiadások miatt az állam elkezdte leértékelni a pénzérméket. A denarius ezüsttartalma fokozatosan csökkent: míg kezdetben 4,5 gramm ezüstöt tartalmazott, a 3. századra ez 50% alá esett. A pénz elértéktelenedése inflációt, majd gazdasági összeomlást eredményezett. Diocletianus császár ugyan megpróbálta reformálni a rendszert, de a maximált árak és a keresztény erkölcsök által tiltott kamatszedés végül a bankrendszer teljes összeomlásához vezettek. A római pénzintézmények eltűntek, és a szervezett bankélet csak évszázadokkal később, a keresztes hadjáratok idején éledt újjá. A templomos lovagrend hozta létre az első középkori bankhálózatot, amely már közvetlenül az ókori hagyományokra épült.

Kapcsolódó tartalom

Kr. u. 300 körül, a római birodalomban is hasonló volt a helyzet, mint manapság, de végül az infláció elszabadult!

Az ókor öröksége

A görög templomkincstáraktól a római aerariumig, a bronz drachmáktól a denariusokig hosszú út vezetett a mai bankokig. Az ókor pénzügyi rendszerei nem csupán gazdasági eszközök voltak, hanem a hatalom és a bizalom szimbólumai. A templomokban őrzött kincsek a vallás erejét, a római pénzverdék pedig az állam tekintélyét fejezték ki. A modern bankvilág elvei – a betétkezelés, a hitelezés, a kamat és a pénzügyi szabályozás – mind visszavezethetők ezekhez az ókori előképekhez. Athén, Alexandria és Róma tehát nemcsak a művészetek és tudományok bölcsői voltak, hanem a pénzügyi civilizációé is – egy olyan örökségé, amely ma is meghatározza, hogyan gondolkodunk pénzről, hatalomról és gazdaságról.

Felhasznált forrás: thecollector.com, How Did the Ancient Greeks and Romans Conduct Banking?

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )