Az önálló albán pénzverés története ( I. Zog király, magyar grófnő, olasz, német megszállás, kommunista diktatúra )

Van egy ország Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten, az Adriai-tenger keleti partján, ahol csodálatosan gyönyörű helyeket kereshetünk fel, ahogy szokták mondani, festői szépségű tájakon kirándulhatunk. Azonban európaiként mégis fenntartásokkal utaznánk oda, mert történelme, kultúrája sokak számára teljesen ismeretlen, és bár  2009 áprilisa óta tagja a NATO-nak, ezen kívül az Európai Unióhoz is felvételi kérelmet adott be, mégis a lakosság több mint fele, muszlim  ( szunnita ) vallású, ami kettős érzést ébreszthet egy európaiban. De sokan nem tudják, hogy első királyának, magyar felesége volt. Ez az ország a  ’sasok földje’, Albánia, Albán Köztársaság ( albánul Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria ).

Albánia mai lakóinak feltételezett ősei, az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. Több kisebb királyság alakult, a partvidéken pedig görög kolóniák jöttek létre. Később a Római Birodalom egyik provinciája lett, Illyricum néven. A barbárok dúlásait követően a 9–14. században egymást váltották a szkipetárok ( sasfiókok ) urai: a Bizánci Birodalom, a Bolgár Fejedelemség, a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus stb. Albániát Kasztrióta György negyedszázados ellenállásának köszönhetően csak 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Albánia függetlenségét, csak 1912 november 28-án, vívta ki újra. Amint azt láthatjátok az albán nép egységes formában sokáig nem tudott önállóan létezni, ezért önálló nemzeti valutája sem volt. Az éppen “aktuális” hódító birodalom pénzei forogtak az országban, a leghosszabb ideig a 16.század elejétől, egészen 1912-ig, pénzrendszere az oszmán lírából állt. Függetlenségének elnyerése után, még egészen 1925-ig nem volt saját pénzverése. Ebben az időszakban  az osztrák korona mellett francia frankra, olasz lírára és görög drachmára – a Latin Monetáris Unió pénzeire – támaszkodott.

I. Zog király, az Albán Királyság időszaka

1925-ben vezették be a Franga-t, a frank származékát. Hivatalos neve franga ari, 100 qindarkára osztható.Ez a kifejezés az albán njeqind szóból származik , amely „százat” jelent. A valuta pénzegysége, a lek Nagy Sándor albán írásmódjának rövidítéséből származik. Az első érméket 1926-ban bocsátották ki, Ahmed Zogu elnök vezetésével, aki 1928-ban I. Zog királynak kiáltotta ki magát. ( felesége Apponyi Géraldine magyar grófnő volt ). Vagyis az első kibocsátási időszakot az Albán királyság időszakának nevezhetjük.

I. Zog király, és felesége Apponyi Géraldine magyar grófnő

Az albán aranyérmék 10, 20, 50 és 100 franga ari címletben kerültek forgalomba. Az  ezüstérméket 1, 2 és 5 franga ariban bocsátották ki, és előlapjukon egy sisakos női istennő, Zog király mellszobra vagy egy álló sas látható, nyitott szárnyakkal. Hátoldalán egy ősi hajó orra, királyi címer vagy egy ekés ember látható. A bronzérméket 5 és 10 quindar lekuban vezették be, nikkellel együtt 1⁄4, 1⁄2 és 1 lekben. Ezek az érmék különálló neoklasszikus motívumokat ábrázoltak, amelyeket állítólag III. Viktor Emmánuel olasz király befolyásolt, aki lelkes érmegyűjtő volt.

100F ranga Ari, A kép forrása: Taisei Mail Licit Akció 79   2021. augusztus 15., Eladási ár:  473000 jen ( jelenlegi árfolyamon, kb.: 1,35 millió Ft ), numisbids.com

A II. világháború alatt

Az olasz befolyás folyamatosan nőtt, és  1939  április 7-én Mussolini csapatai lerohanták Albániát, miután Zog király elutasította az olaszok ultimátumát, hogy engedje bevonulni az olasz csapatokat, és gyakorlatilag gyarmati státuszba kerüljön. Erős ellenállás nem alakult ki, csak az ország  Durrës, nevű térségében, azonban végül az albán csapatok letették a fegyvert. A király nem akart az olaszok bábja lenni, ezért már április 8-án, elhagyta az országot, Görögországon keresztül, Londonba ment családjával, és ott is telepedett le.  Az 1939-es olaszországi invázió után Albánia új érméinek sorozata indult 0,20, 0,50 és 1 lek címletű rozsdamentes acélból, valamint ezüstből 2, 5 és 10 lek. 1940-ben leállították a 0,05 és 0,10 lek alumínium-bronz gyártását. Az érmék előlapján III. Viktor Emmánuel olasz király portréja, hátoldalán pedig az albán sas arcképe látható.

Kikényszerítették, hogy az összehívott alkotmányozó nemzetgyűlés, az albán koronát felajánlja III. Viktor Emánuel olasz királynak, amit az olasz fasiszta kormányszervek április 14-éig készségesen tudomásul vettek és törvénybe iktattak. 1939. április 23-án Tefik Mborja ( wd ) vezetésével megalakult az Albán Fasiszta Párt, az ország egyetlen legális politikai pártja. A megszállás alatt, közel 200 ezer olasz katona állomásozott az országban, olaszok foglalták el az állami hivatalok, intézmények és cégek felső vezetői pozícióit. Az országot gyarmati keretekben szerették volna tovább irányítani, a függetlenség teljes felszámolásával.

Mussolini Albánia területéről indított támadást Görögország ellen, de a várt győzelem helyett, a németek, és szövetségeseik segítsége ( magyarok, bolgárok ) kellett ahhoz, hogy az ellentámadásba átmenő görögöket megállítsák, és végül legyőzzék. 1941-ben jött létre Nagy-Albánia, amikor is területeket csatoltak hozzá, a megszállt Jugoszlávia területeiből. A koszovói területen élő albánok örültek ennek, és helyi fasiszta szervezeteket alakítottak. Így Szkander bég hadosztályuk kíméletlenül és büntetlenül számolhatott le a szerb polgári lakossággal. A történelem eme időszaka is mélyen beépült az ott élőkben, ami a későbbiekben okozati összefüggésbe került  a későbbi Délszláv háborúval, ami nem is olyan régen zajlott. ( 1991. június 27. – 2001. november 12. )

A  jeruzsálemi mufti,  Mohammad Amin al-Husayni a  13. SS-hadosztály tagjait,  náci üdvözlettel köszönti 1943 novemberében. A hadosztályhoz becslések szerint 1000 koszovói albán és a szandzsák tartozott, akik később a  Szkander bég hadosztály magját alkották.

Végül azonban az albán lakosság nagy része, ellenségesen viszonyult az olasz megszállókhoz, és gerilla harcokat kezdtek. Már 1940 nyarán súlyos veszteségeket okoztak a megszállóknak. 1941. május 17-én merényletet követtek el az olaszok által vezetővé tett Shefqet Vërlaci és az országban tartózkodó III. Viktor Emánuel ellen, azonban ez nem sikerült. 1941. november 8-án megalakult az Albán Kommunista Párt, akik szintén gerilla harcba kezdtek a megszállók ellen. Több irányból támadták, és kerültek nyomás alá az olasz megszállók. Azonban “szerencséjükre” ellentétek feszültek a két nemzeti csoportosulás között. Történtek kísérletek a nacionalista és a kommunista ellenálló szervezetek tevékenységének összehangolására, a szövetségesek 1943 augusztusában a Kruja melletti Mukajban tárgyalóasztalhoz is ültették a nacionalistákat és a kommunistákat. Az összefogásból azonban a Koszovó körüli érdekellentét miatt nem lett semmi. A Nemzeti Front a háború utáni Albániához csatolásához ragaszkodott, míg a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom Jugoszláviához kerülését pártolta. A két szervezet tehát alapvetően egymást is ellenségnek tekintette.

1943 szeptember 3-án Mussolini fasiszta rezsimje megbukott. Albánia közigazgatása is azonnal irányíthatatlanná vált. Mindenhol előretörtek a gerillák, elsősorban a kommunista szervezet, ezért beavatkoztak a németek. Ejtőernyősöket dobtak Tiranára, és szeptember 8-ára elfoglalták az egész országot. A kommunista és nacionalista partizánok a hegyvidéki területekre szorultak vissza. Berlin nem szándékozott keménykezű adminisztrációt kiépíteni, elismerte az ország függetlenségét, és megelégedett egy németbarát, de semleges Albánia kialakításával. A harcok azonban folytatódtak. Véres, és hosszas küzdelem után,  Albánia 1944. november 29-én felszabadult.  Sokan nem tudják, de Albánia területéhez, és lakosságának számához képest, súlyos veszteségeket szenvedett.

Albánia II. világháborús veszteségei: 120 ezren megsebesültek, 28 ezren meghaltak, 10 ezer ember pedig fogságba került. Az albánok a harcok során 26 ezer ellenséges katonát öltek meg, 22 ezret megsebesítettek és mintegy 20 ezret ejtettek fogságba. A háború azonban tetemes anyagi károkat is okozott: leromboltak 52 ezer lakóházat, emellett az üzemek, kikötők és hidak túlnyomó többsége is elpusztult.

A Nemzeti Felszabadítási Mozgalom főparancsnoka Enver Hoxha ( Enver Hodzsa, a kommunista partizánok vezetője ), irányításával ideiglenes kormány alakult. ( még a teljes győzelem kivívása előtt ). Sokan azt hitték, hogy rosszabb már nem jöhet, de ez nem így volt. Kezdetét vette Albánia egyik legsötétebb korszaka. Hoxha sztálinista, kommunista módszerekkel diktátorként vezette az országot. Uralma alatt, 25 ezer embert végeztek ki, betiltotta a szakáll viselést,a polgárok nem utazhattak külföldre, lerombolta a mecseteket, ezrek a munkatáborokban találhatták magukat a legkisebb vétségekért is. Megtiltotta Kalkuttai Teréz anyának, hogy hazatérhessen Albániába, és meglátogathassa haldokló édesanyját… stb, stb. Halálakor mintegy 32 ezer ember, tehát a lakosság egy százaléka börtönben volt. Albánia mind a keleti, mind a nyugati blokktól eltávolodott, az ország elszegényedett, és gazdasága lemarad. Hoxha 1985-ös halála után, utódai is csak lassan nyitottak a külvilág felé, és 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, megtartották az első szabad választásokat. A demokratikus fordulattal, ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de az ország elindult az Európai Unió felé vezető úton. Horvátországgal együtt 2009. április 1-jén a NATO teljes jogú tagja lett.

1945-1991 Időszak

1947-ben a kommunista párt  kivonta a forgalomból a régebbi érméket. Új, 1⁄2, 1, 2 és 5 leke cinkből készült érmét vezettek be, amely a szocialista nemzeti címert ábrázolta. 1957-ben ezt az érmét újra verték, és az 1965-ös valutareformig használták. A második lek sorozat 5, 10, 20 és 50 quindar és 1 lek alumínium Albánia érmékkel kezdődött ( 1964-ben ), amelyeken a szocialista állam emblémája szerepelt. A fasizmus alóli felszabadulás emlékére új alumínium érmék sorozatát bocsátották forgalomba, azonos címletekben. A három legkisebb címlet mintája változatlan maradt, de az előlapon „1944-1969” dátum szerepelt. Hazafias és katonai képeket használtak az 50 qindarka és lek érméken. 1988-ban az alumínium érméket harmadszor újították fel és bocsátották ki. Az 50 qindarka és 1 lek érme azonban megközelítőleg azonos súlyú, méretű és megjelenésű volt, ami megnehezítette az azonosítást. Innen az alumínium-bronz 1 lek érmék a „ Republika Popullore Socialiste e Shqiperise ” felirattal‘ mutatták be. 1989-ben megjelent egy réz-nikkel 2 leke érme is. Ezek az újonnan bevezetett érmék az 1991-es forradalom alatt és röviddel azután is forgalomban maradtak.

1 Lek, 1969, A kép forrása: vcoin.com

Albán Köztársaság

A harmadik lek sorozatot 1995-ben és 1996-ban vezették be 1, 5, 10, 20 és 50 leke címletekben, 2000-ben hozzáadva a 100 leke bimetál érméket. Ezek az érmék egy pelikánt, sast ábrázolnak Albánia zászlajáról, a Berat kastélyban, Liburniban. hajó, Gentius illír király portréja és Teuta királyné mellszobra. 2001-ben emlékérméket is kiadtak Albánia uniós integrációja témakörében.

Önálló albán bankjegy sorozatok a következőképpen alakultak. 1964-1976-os sorozat,  1991-es sorozat, 1996-os sorozat,  2019-es sorozat. Az utolsó sorozat már modern, polimer alapanyagú, és legnagyobb címlete a 10 000 lek-es lett.