A történelem legrövidebb háborúját vívták, a világ legkeresettebb bankjegyeit adták ki! ( Zanzibár, a fűszersziget )
Már “jártunk” Kelet-Afrikában, megnéztünk több időszakot, és területet. Ezekben a cikkekben, már említettük Zanzibár nevét, amely egy szigetcsoport az Indiai-óceánban, Északkelet-Afrika partjainál.
A témával kapcsolatos további bejegyzéseink:
Német ( porosz ) birodalmi sas, afrikai érmén! ( Német Kelet-Afrika 1 pesa, 1890 )
Azonban most egy kicsit részletesebben beszélnék Zanzibárról, elsősorban egy bizonyos időszakról. Zanzibár történelme is nagyon tartalmas, sok 100 évre nyúlik vissza. Azonban az időszak amit említettem, egy rövidebb időszak. Zanzibár sokáig portugál uralom alatt állt. Azonban 1698-ban a helyi vezetők felkérték Omán szultánját, hogy vegye át Zanzibár irányítását és űzze ki a portugálokat. Ez meg is történt. 1701-re el is készült az Öreg Erőd, a Kővárosban, Zanzibár város központjában. Ez a hatalmas palota lett a szultánok lakhelye, Zanzibár egyik szimbóluma. 200 évig uralkodtak az ománi szultánok, amikor is a 19. század elején ismét növekedni kezdett az európaiak befolyása. 1784-ben az ománi uralom ellen tört ki lázadás, de ezt még sikeresen leverték, és újra megszilárdult a szultán hatalma. Ekkor került hatalomra Seyyid Said ibn Sultan al Busaidi ( 1791-1856 ) szultán, aki felvirágoztatta Zanzibárt. Uralma alatt számos palotát és háremet épített, és javította Zanzibár gazdaságát, megszilárdítva Kelet-Afrika és az Indiai-óceán nyugati részének fő kereskedelmi központja pozícióját. Ez az arab hatalom aranykorát hirdette a régióban, és a szultán tekintélye Afrika belsejébe is kiterjedt egészen addig, amíg olyan európai hatalmak, mint Nagy-Britannia és Németország megalapították kolóniájukat Tanganyikában és Kenyában.
1828-ban a szultán elhozta az első szegfűszegpalántákat Mauritiusról ( maga a fa Holland Kelet-Indiából ( ma Indonéziából ) származik ). Megparancsolta a helyi gazdáknak, hogy kezdjék el termeszteni. Ez olyannyira sikeres volt, hogy Zanzibár az évtizedek alatt, világhatalommá vált. 1900-ra, a világ teljes szegfűszeg piacának 80%-át tudhatta magáénak. Európába, és Indiába exportálták elsősorban. Frasilasban mérve ( 1 frasila = 35 font ) a szegfűszegtermelés 1911-12-ben elérte a 799 000 frasilát, és az 1920-as években érte el a csúcsot. A szegfűszeg még ma is kulcsfontosságú termék az országban. Zanzibár még valamiben jelentős szerepet töltött be akkoriban. Az afrikai rabszolgakereskedelem egyik központja volt. Ez nem tetszett a Brit birodalomnak, ezért Nagy-Britannia jelentős nyomást gyakorolt Said ibn Sultanra, hogy írja alá a rabszolgaság elleni egyezményeket. A szultán nyomás alá került, mert a britek megtiltották rabszolgák szállítását Dél-Afrikába és kelet felé Indiába. Ez akkora bevétel kiesés volt, hogy a szultánnak engednie kellett, és nyitnia az európaiak felé.
1839-ben megkötötték az első kereskedelmi szerződését, és 1841-ben megnyitották Zanzibárban a brit konzulátust, majd Franciaország, Németország és Amerika következett. 1842-ben Nagy-Britannia bejelentette, hogy meg kívánja szüntetni a rabszolgakereskedelmet Arábiában, Ománban, Perzsiában és a Vörös-tenger térségében, és ennek kikényszerítésére a Királyi Haditengerészetet veszi igénybe. Azonban az általuk bevetett tengeri erő, nem volt elég, mivel a francia, spanyol, portugál és amerikai hajók továbbra is rabszolgákat szállítottak. Zanzibár ekkor még mindig Kelet-Afrika legnagyobb rabszolga-kereskedelmi központja volt, ahol évente 20-40 ezer afrikai rabszolgával kereskedtek arab, európai és amerikai vásárlókkal. Emellett jóval több mint 100 000 afrikai rabszolga dolgozott Zanzibár főként arab tulajdonú ültetvényein.
Zanzibár számára azonban előnyös is volt a brit “kapcsolat”. Felerősödtek a kereskedelmi kapcsolatok a brit uralom alatt álló Indiával, ami jövedelmező volt a szultánnak. 1856-ban bevezették az indiai ezüstrúpiát, amely egyben hivatalos fizetőeszközzé is vált. A rúpia mellett ekkor forgalomban volt még a hagyományosan népszerű ezüst Mária Terézia-tallérok és a forgalomban lévő spanyol dollárok. Amikor Said szultán 1856-ban meghalt, fiai összekülönböztek az utódláson. Ennek eredményeként 1861-ben az ország tartományait két különálló szultánságra osztották: Zanzibárra a kelet-afrikai függőséggel, valamint Muscatra és Ománra az Arab-félszigeten. Barghas ibn Szaid 1870-ben ( október 7. ) lett Zanzibár szultánja. A britek tengeri blokáddal fenyegették meg, mire 1873-ban aláírta az angol-zanzibári szerződést, amely megszüntette a rabszolgakereskedelmet a területén, bezárt minden rabszolgapiacot és megvédte a felszabadított rabszolgákat ( bár magán Zanzibár ültetvényeiben megengedett volt a rabszolgaság 1897-ig ).
Zanzibár végül 1890-ben hivatalosan brit protektorátus lett egy bizarr angol német földcsere következtében. Németország, amely akkor létrehozta saját kelet-afrikai gyarmatát a mai Tanzánia területén, beleegyezett a Zanzibár és Pemba szigetek feletti brit protektorátus elismerésébe. Cserébe a britek átengedték Németországnak az északi-tengeri Helgoland szigetet, valamint bizonyos, korábban Zanzibár által ellenőrzött kelet-afrikai tengerparti területeket, amelyekért a szultán 200 000 font kártérítést kapott.
Hirdetés
Brit protektorátusként a szuverenitás gyakorlatilag Zanzibár szultánjánál maradt, míg a végső politikai és katonai irányítás Nagy-Britannián volt. Nap mint nap a szultán a gyarmati hivatal által felügyelt, brit által kinevezett tisztviselőkön keresztül gyakorolta a hatalmat. A kereskedelem növekedését a vámcsökkentések segítették elő, lehetővé téve az entrepot-kereskedelem és az export virágzását. Zanzibár lett Afrika fő elefántcsont-export kikötője, amelynek nagy része Nagy-Britanniába, Amerikába és Indiába került. India részesedése gyorsan nőtt, mígnem elérte a teljes részesedés közel felét, és számos indiai kereskedő költözött Zanzibárra, hogy kihasználja a növekvő lehetőségeket.
Érdekesség: 1896. augusztus 25-én meghalt a britbarát szultán, Hamad bin Thuwaini. Utóda Khalid bin Barghash szultán lett, akit a britek nem hagytak jóvá. Ultimátumot adtak neki, hogy mondjon le, de nem volt hajlandó. Az ezt követő angol-zanzibár háború 1896. augusztus 27-én reggel 9 órakor kezdődött, és 38-45 percig tartott, mielőtt Khalid szultán kapitulált, miután a Királyi Haditengerészet ágyúnaszádjai bombázták palotáját. Tűzszünetet hirdettek, és ez máig a történelem legrövidebb háborúja. Leváltották és száműzetésbe vonult, helyére Hamood bin Mohammed szultán került, aki végül 1897-ben eltörölte a rabszolgaságot a szigeteken. Ironikus módon ez munkaerőhiányhoz vezetett a többnyire arab tulajdonú ültetvényeken, de a szultánt Viktória királynő lovaggá ütötte elismerésül döntő tettének.
A lerombolt palota, és más épületek a támadás után
A 19. század folyamán az indiai ezüstrúpia egyre fontosabbá vált Kelet-Afrikában, valamint Zanzibárban. Az angol fonthoz viszonyított, még mindig aranystandardon lévő árfolyama a két nemesfém árának emelkedésével és zuhanásával ingadozott. Az árfolyam 15-20 rúpia és font között mozgott, mígnem 1906-ban 15-1-ben, majd 1920-ban 10-1-ben rögzítették ( az ezüst árának emelkedése után ). Egy indiai rúpia 16 annát, egy anna pedig 4 darabot ért. 1882 és 1908 között a zanzibári ryal, amely 136 pyszára oszlik, szintén helyben forgott az indiai rúpia mellett. A szultán úgy intézte, hogy a Belga Királyi Pénzverde 1 pysa és 5 ryal közötti érméket állítson elő, de úgy tűnik, hogy csak az 1 pysa érme keringett bármilyen mértékben. 1908-ban a ryalt a zanzibári rúpia váltotta fel, 2⅛ rúpiával. A zanzibári rúpiát az indiai rúpiával megegyezően rögzítették, de eltérően osztották fel rúpiánként 100 centre. 1, 10 és 20 centes ( sants ) érméket készítettek, de túlélők ritkán vannak.
A papírvaluta először 1905-ben jelent meg a régióban, amikor a ( Kenyát és Ugandát magában foglaló ) Kelet-Afrikai Protektorátus brit hatóságai úgy döntöttek, hogy feljegyzéseket bocsátanak ki, ezt a folyamatot a koronaügynökök irányítják ( amelyek fennmaradt archívumai a British Libraryben találhatók ). A bankjegyek kelet-afrikai rúpiában voltak denomináltak, szintén az indiai rúpiához viszonyítva. Ugyanebben az évben a német Ostafrikanische Bank rúpiás bankjegyeket bocsátott ki a később Tanganyika néven.
1908-ban a zanzibári kormány követte a példát, és kiadták az első ikonikus bankjegyeiket. A pénznemek változása folytatódott, amikor a kelet-afrikai rúpiát először a florin váltotta fel 1920-ban, majd egy évvel később a shilling. Az 1920-as években az árfolyam-ingadozások bőséges lehetőséget biztosítottak a zanzibári kereskedőknek arra, hogy indiai rúpia érméket csempészhessenek a kontinensről vagy a szárazföldről, amikor a kelet-afrikai shilling ( a brit fonthoz és így az arany árához kötött ) és a zanzibári rúpia ( ezüsthöz kötve ) indiai rúpia, kilógtak a sorból. 1936-ban a zanzibári rúpiát eltörölték, és a kelet-afrikai shilling lett a legális fizetőeszköz, az átváltási árfolyamot 1½ shillingben határozták meg rúpiára. Zanzibár feljegyzéseit visszavonták és demonetizálták.
1 rupee, 1920 ( A kép forrása: numista.com )
1908-ban Zanzibár kormánya által bevezetett bankjegy címletek: 5, 10, 20 és 100 rúpiás címletek. 1916-ban hozzáadták az 50 és 500 rúpiás bankjegyeket, 1920-ban pedig az 1 rúpiás bankjegyeket, és ahogy fentebb már említettem, 1936-ban az összes zanzibári bankjegyet visszavonták. Ezeket a bankjegyeket jelenleg a világ legritkább, és legkeresettebb bankjegyei között tartják számon.
Felhasznált forrás: insider.spink.com, Zanzibar and its Rare and iconic banknotes
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?