Posted in

Német ( porosz ) birodalmi sas, afrikai érmén! ( Német Kelet-Afrika 1 pesa, 1890 )

Most jöjjön egy szép érme 🙂 Nekem legalábbis az. Afrikában volt forgalomban, de európaiak verték. Egy gyarmati pénzről beszélünk, jelen esetben német gyarmati pénzről, a német kelet-afrikai 1890-es, 1 pesa érméről. De mielőtt bemutatnám, nézzük meg egy kicsit a történelmi hátteret.

1 pesa 1890, Német Kelet-Afrika

Történelmi háttér

Német Kelet-Afrika egy német gyarmat volt, az Afrikai Nagy Tavak régióban. Ennek volt része Burundi, Ruanda, Tanzánia, és az úgynevezett  Kionga-háromszög, egy kis régió, amit végül Mozambikhoz csatoltak. A gyarmat akkor jött létre, amikor a Német Kelet-Afrikai Társaság ellen az 1880-as évek végén lázadás tört ki, és a német hadsereg bevonult a területre, hogy “megvédje” a németek jogosnak vélt “jogait”, és érdekeit. 

Német Kelet-Afrikai Társaság: A cég 1884-ben Gesellschaft für deutsche Kolonisation ( Német Gyarmatosítási Társaság ) néven alakult azzal a céllal, hogy Afrikában kereskedjen.

Német Kelet-Afrikai Társaság képviseletében  Carl Peters ( Német Gyarmatosítási Társaság alapítója ), 1885-ben szerződést kötött több bennszülött törzsfőnökkel a Zanzibárral szemben fekvő szárazföldön, kereskedelmi és területi együttműködésekkel kapcsolatban. Ez akkora eredmény volt, hogy maga Otto von Bismarck kancellár írta alá azt a hivatalos okiratot, amelyben a birodalom engedélyezi az Afrikai Nagy-tavakon protektorátus létrehozását. Természetesen végül több ellentét is lett a Zanzibári szultán és a németek között, de a megjelenő hadihajók, akik a szultán palotáját célozva “gyakoroltak”, meggyőzték Sayyid Barghash bin Said al-Busaidi  ( 1836 – 1888. március 26. ) szultánt, hogy kénytelen engedni. A német inkább a térségbe szintén jelenlévő briteket tekintették komolyabb “ellenfélnek”, és velük folytattak érdemi tárgyalásokat. 

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

I. Ibrahim ( 1640 – és 1648 között uralkodott )  vagy más néven "Őrült Ibrahim" oszmán szultán kegyetlen, kapzsi és költekező hírében állt, Egy nap elrendelte, hogy  280 ágyasát fojtsák bele a Boszporuszba, miután egyikük hűtlenségéről szóló pletykák kezdtek el terjedni. Bár vannak történészek akik ezt nem tekintik bizonyítottnak, hisz feltételezik, hogy ebben az esetben már Köszem szultána, a szultán édesanyja, aki a háttérből tartotta a kezében a főhatalmat, közbeavatkozott volna. De mások ezt nem így gondolják. A szultán ismert kegyetlensége, az egyébként is gyakori kivégzések, feltételezik az eset hitelességét. Két ágyast hagyott életben, az egyik Turhan Hidiche volt, aki korábban fiút ( Mehmed, később IV. Mehmed szultán, aki apja halála után, 1648 – és 1687 között uralkodott ) szült a szultánnak, és később az oszmán történelem legbefolyásosabb női alakjai közé küzdötte fel magát, és vele ért véget a nők szultanátusa. Illetve korabeli elbeszélésekből, arra lehet következtetni, hogy még egy lány maradt életben, akinek a zsákját nem kötötték meg elég szorosan, és  egy francia hajó húzta ki a vízből.

A németek viszonylag hamar megszilárdították a hatalmukat.  1890 július 1-jén London és Berlin megkötötte a Helgoland–Zanzibár szerződést, amelyben a német, és a brit birodalom megegyezett a kelet-afrikai területi elosztásban, és kvázi meghúzta a határt Német Kelet-Afrika, és Brit Kelet-Afrika között. Ettől függetlenül egyébként ezek a határok gyakorlatilag sosem lettek ténylegesen “felmérve. Német Kelet-Afrika létezését tulajdonképpen 1885-től számolhatjuk, egészen 1919-ig. A németek gyarmati uralmának, az I. világháborús vereségük vetett véget. Az 1919-es párizsi békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa 1919. május 7-én Nagy-Britanniának ítélte oda egész német Kelet-Afrikát ( GEA ), Belgium heves tiltakozása mellett. Végül a belgák, és britek külön megegyeztek egymással, így került Belgiumhoz Ruanda és Urundi. Portugália pedig megkapta a már fent is említett Kionga-háromszöget, azzal az indoklással, hogy azt 1894-ben, Németország eleve tőlük vette el. A Versailles-i Szerződést 1919. június 28-án írták alá, de a szerződés csak 1920. január 10-én lépett hatályba. Ténylegesen ezen a napon kerültek át a fenti területek az említett három országhoz. Ugyanezen a napon lett a brit területek neve, „ Tanganyika ” .

Az érme

A Német Kelet-Afrikai Társaság 1890-ben szerzett jogot az érmeverésre, és olyan rúpiákat bocsátott ki, amelyek megegyeztek az indiai és a zanzibári rúpiával.  1890 és 1892 között adták ki az 1 pesa érmét, amit Berlinben vertek. Az érme a rupia 64-ed részét érte. ( 1 rupia = 64 pesa ). A pesa összetétele és mérete nagyjából megegyezett az akkori brit indiai ¼ annás érmével. Érdekesség, hogy ekkor mindkettő érme forgalomban volt Német Kelet-Afrikában. A német, és úgy általában a gyarmati pénzverés általában igen összetett, és rengeteget lehetne róla írni, de mivel ebben a cikkben csak egy adott érméről írnék, a teljes gyarmati pénzverést részletesen nem mutatnám be. De ha szeretnél olvasni erről többet, itt megteheted: wikipedia.org, German East African rupie

Szóval akkor vissza az 1 pesa érméhez. Az érme rézből készült, körülbelül 6,21 gramm súlyú, 25,2 milliméter átmérőjű és 1,5 milliméter vastagságú. Sima élű, a legtöbb érméhez hasonlóan kerek formájú. Az előlap és a hátlap pereme magasított, díszítetlen. Az előlapon egy gyönyörű Német Birodalom birodalmi sas ábrázolás látható. A sas egyfejű, melynek mellén Poroszország kis címere látható kitárt lábakkal és szárnyakkal. A porosz karokat a Fekete Sas Lovagrend lánca veszi körül, a sast pedig a Német Állami Korona. A felirat oldalt: “DEUTSCH-OSTAFRIKANISCHE GESELLSCHAFT”, a Német Kelet-Afrikai Társaság német neve. A szöveg  az óramutató járásával megegyező irányban halad. A sas alatt az érmeverés dátuma látható. A szöveg és dátum között, mindkét irányba, egy-egy pont található. A hátlapon az arab szöveg látható: ” شراكة المانيا “. Jelentése nagyjából ez: „Németországi Vállalat” vagy “Németországi Partnerség”. Az arab írás logikus “ötlet” volt, hisz bár a hivatalos nyelv a német volt, de a területen elsősorban szuahéli és arab nyelven beszéltek. Az írás alatt pedig az érmeverés dátuma olvasható arab számokkal. A hátlapot végül egy koszorú fogja körbe. 

Három évig verték, 1890, 1891, és 1892-es kiadások léteznek. 3 év alatt körülbelül 41 092 000 pesa-érmét állítottak elő, ezért túl ritkának nem is számítanak. Az első év a legritkább, akkor “csak” 1 millió darabot vertek. Érvényes fizetőeszköz volt a német Kelet-Afrikában egészen a rúpia 1904-es decimalizálásáig. Ekkor tizedelték meg a rúpiát, és kezdték verni a hellereket. ( 1 rupia = 100 heller )

Én személy szerint nagyon kedvelem ezt az időszakot, és területet. Nagy hiányérzetem is van, hogy itt befejezem a cikket. Hisz ahogy fentebb említettem, sokkal, de sokkal többet lehetne írni a témában. Számtalan különleges további érmét bocsátott ki Német Kelet-Afrika. Ezüst rupiákat, bronz, réz-nikkel hellereket, és egy gyönyörű aranypénzt ( 15 Rupien – Wilhelm II ( Tabora sürgősségi pénzverés 1916) ).  Nem beszélve a “sürgősségi” kibocsátásokról. A gyarmati német Kelet-Afrika a háborús blokád következtében elszakadt Németországtól, az ezüstpénzeket felhalmozták, nem volt mivel “fizetni”, ezért hoztak forgalomba ideiglenes bankjegyeket. A témához kapcsolódóan már írtunk az oldalon: Olasz Kelet-Afrika, ahol a fasizmus volt hatalmon, de ez senkit nem érdekelt! ( olasz pénzek Kelet-Afrikában ) vagy Kelet-Afrika gyarmati felosztásának egy újabb állomása ( Brit Kelet-Afrikai Birodalmi Társaság, Mombasa, 1 pice, 1888 )

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?