Az Indus-völgyi civilizáció leletei nemcsak arra mutatnak rá, hogy az emberiség már évezredekkel ezelőtt is küzdött a fogfájással, hanem arra is, hogy a fogászat kezdetleges formái már Krisztus előtt 7000 körül megjelentek. A mai Pakisztán területén végzett ásatások során előkerült leletek alapján a civilizáció egykori lakói számára a fogorvosi beavatkozások ismertek voltak, és ezekben kezdetleges eszközöket, például fúrókat alkalmaztak. Ezeket a primitív fogászati műszereket olyan módon használták, hogy a leletek elemzése alapján kiderült: a módszerek meglepően hatékonyak voltak a kor technológiai szintjéhez képest.
Minden baj okozói: a fogférgek 🙂
Már az ókori civilizációk is próbálták megérteni, mi okozza a fogak romlását és a fogfájást. Egy sumér kézirat, amely Krisztus előtt 5000-ből származik, „kóroki tényezőként” a fogférgeket említi. Ez a hit a fogszuvasodás okáról nemcsak a sumérok, hanem az ókori indiaiak, egyiptomiak, japánok és kínaiak körében is elterjedt volt. A fogférgek említése egyfajta magyarázatot adott a fogfájásra és a fogak elromlására, és ez a hit az ókori világban hosszú ideig fennmaradt. Még Homérosz írásaiban is megjelenik a fogférgek legendája, és a középkori európai orvoslásban is megtalálható, például Guy de Chauliac 14. századi francia sebész munkáiban, aki szintén elfogadta ezt a teóriát.
Fogmodell, “A fogféreg, mint a pokol démona” ( A kép forrása: invaluable.com )
Az ókori egyiptomi Edwin Smith-papirusz, amely a 17. században készült, de valószínűleg még ősibb szövegeken alapul, részletesen leírja a fogbetegségek kezelésének módjait. Ez a dokumentum valószínűleg Krisztus előtt 3000 körül keletkezett, és az egyik legfontosabb forrásunk az ókori egyiptomi orvoslásról, beleértve a fogorvoslást is. Az ókori egyiptomiak is ismerték a fogpótlás és a szájsebészet alapvető eljárásait, és különféle módszerekkel próbálták enyhíteni a fogfájást és kezelni a szájbetegségeket. A Hammurapi Törvénykönyv, amely az i.e. 18. században készült, szintén utal a foghúzásra, de nem orvosi kezelésként, hanem büntetésként. Az ókori társadalmakban tehát a fogászat nemcsak az orvosi gyakorlat része volt, hanem néha jogi szankciók eszköze is. Az ókori egyiptomi, görög és római maradványok pedig arra utalnak, hogy már ezek a civilizációk is próbálkoztak fogpótlással és szájsebészeti beavatkozásokkal, bár ezek a módszerek kezdetlegesek voltak a mai eljárásokhoz képest. Az ókor egyik legjelentősebb orvosa, Hippokratész, valamint a nagy görög filozófus, Arisztotelész is írt a fogászatról. Ők foglalkoztak többek között a fogkopás, a fogszuvasodás és az ínybetegségek kezelésével, valamint a foghúzással és a törött állkapocs rögzítésével. Egyes források szerint az első fogászati hidakat és eszközöket az etruszkok használták Krisztus előtt 700 körül, bár egyes kutatások azt sugallják, hogy a fogpótlás technikái már i.e. 3000 körül létezhettek.
Az “első fogorvos”
Az ókori Egyiptomban Hesi-Re ( Hesziré ( ḥsỉỉ-rˁ, „Akit Ré megáldott” ) vagy Heszi ( „Az áldott” ) ), a „fogak legnagyobbika” volt az első ismert fogorvos. Hesziré feltételezhetően magának a fáraónak, Djoser? fáraónak volt a fogorvosa. Az egyiptomiak már ekkor aranyhuzallal kötötték össze a pótolt fogakat, hogy azok tartósabbak legyenek. Ez a módszer a kor technológiai színvonalához képest igen fejlett volt, és azt mutatja, hogy az ókori egyiptomiak nemcsak az esztétikai, hanem a funkcionális szempontokat is figyelembe vették a fogászati kezeléseik során.
A fiatal Hesziré
Hesziré magas rangú egyiptomi hivatalnok is volt, aki valószínűleg Dzsószer és talán Szehemhet fáraók idején élt, ezt a sírjában talált pecsétlenyomatok bizonyítják. Neve különleges, mivel tartalmazza a napisten, Ré nevét, amit csak kevés hivatalnok használhatott akkoriban. Bár a nevet fonetikusan kellett leírniuk, a napkorongot ábrázoló hieroglifát csak a király használhatta. Hesziré számos kiemelkedő vallási és hivatali címet viselt, például: „A király bizalmasa”, „A fogorvosok nagyja”, „A Qed-hotep vénje” és „Az írnokok nagyja”. A legérdekesebb és legvitatottabb címe a wr-jbḥ-swnw, amely lehet fogorvosra vagy elefántcsontmetszőre utaló cím is, így ő lehetett az első ismert egyiptomi fogorvos. Kortársai közé tartozott több más magas rangú hivatalnok, például Netjeraperef és Metjen, akik az egyiptomi gazdaság és a hivatali réteg virágzásának idején éltek. Hesziré sírjában talált cédrusfa táblák különösen híressé tették. Ezek különböző életkorokban ábrázolják őt: fiatalon, középkorúan és idősen. A táblák részletességgel mutatják be az arcával történt változásokat is, ahogy a sima arcú fiatalból ráncos idős emberré vált.
A középkorú Hesziré
A kutatók úgy vélik, hogy Hesziré nem csak a fáraót látta el, hanem a piramisépítő munkások fogait is kezelte. Erre pedig azért lehetett “szükség”, hogy a munkások “zavartalanul” tudjanak tovább dolgozni. Hessziré tudta, hogy fogfájással nem olyan hatékonyak, vagy nem is tudnak dolgozni a munkások, így az építkezések lassabban haladnának. Nem tudjuk biztosan, de az is feltételezhető, hogy ezek a kezelések, a piramisépítő munkásoknak, ingyenesek voltak. Egyfajta munkahelyi szolgáltatásként kapták őket. Hessziré jelentős előrelépéseket tett a fogászat fejlődésében is, beleértve a fogszuvasodás kezelését és a foghúzást is, ha szükséges volt. Az ókori egyiptomiak már ekkor fogat tisztítottak, egy keveréket használva, amely ökörpatából, habkőből, tojáshéjból és mirhából készült. Ezt hamuvá égették, majd pasztává alakították, ami tulajdonképpen az első “fogkrémként” szolgált.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Az ókori rómaiak gyakran használtak állott vizeletet szájvízként. A vizelet fő összetevője az ammónia, amely erős tisztítószerként működik. A vizelet annyira keresett lett, hogy a vele kereskedő rómaiaknak adót kellett fizetniük! |
Az idős Hesziré
I.e. 700 körül az etruszkok kezdték el használni az első fogászati hidakat, amelyek az esztétikai fogászat korai formáját képviselték. Ezek a hidak aranyhuzallal rögzítették egymáshoz a fogakat, hasonlóan ahhoz a módszerhez, amelyet az ókori egyiptomiak is alkalmaztak. Ez az eljárás nemcsak a fogak funkcionális helyreállítását, hanem az esztétikai megjelenés javítását is szolgálta. A római orvos, Cornelius Celsus, szintén írt a szájbetegségekről és azok kezeléséről, beleértve a különféle gyógynövényekből és narkotikumokból készült krémek alkalmazását, valamint a vérzéscsillapítók használatát fogászati beavatkozások során. A rómaiak az elsők, akik beszámoltak egy “új” fogtisztítási módszerről. Megrágták egy bot a végét, és a rostokat használták a fogak dörzsölésére. Ez volt az első “fogkefe”. Kr.u. 15-ben a híres orvos, Archigenész mélyreható kijelentést tett, mégpedig azt, hogy a fogfájás, a fog belsejéből származik 🙂 . Létrehozott egy speciális fúrót, amely a fog belsejében lévő idegekhez és erekhez jut. Akár hiszed, akár nem, sült giliszta, spikenard ( egy gyógynövény ) és póktojások keverékét használta a fog kitöltésére. Ez volt az első “fogtömés”. Szóval, légy hálás, hogy a fogorvosok már nem használják ezt a módszert! 🙂
Az első fogászattal foglalkozó könyv
Az évszázadok során a foghúzás bevett gyakorlat volt a különböző betegségek kezelésére. A középkorban, sőt még a 19. század folyamán is a fogászat nem volt önálló szakma. A legtöbb fogorvosi beavatkozást borbélyok vagy általános orvosok végezték. A borbélyok többnyire csak a foghúzással foglalkoztak, ami enyhítette a páciensek fájdalmát és megszabadította őket a fertőzött fogaktól. A foghúzásra használt eszközök már korán kifejlesztésre kerültek, és a 14. században Guy de Chauliac tervezett egy pelikáncsőrre emlékeztető eszközt, amit „fogpelikánnak” neveztek el. Ezt a szerszámot egészen a 18. századig használták, míg végül felváltotta a fogászati kulcs, amely a 20. században modern fogókra cserélődött. Az első kizárólag fogászati témával foglalkozó könyv 1530-ban jelent meg „Artzney Buchlein” címmel, míg az első angol nyelvű fogorvosi szöveg 1685-ben látott napvilágot Charles Allen tollából „Operator for the Teeth” címmel.
Részlet az 1530-ban Németországban megjelent az első, kizárólag a fogászattal foglalkozó könyvből, A kis orvosi könyv a fogak mindenféle betegségeiről és rendellenességeiről ( Artzney Buchlein ). A mű borbélyoknak és sebészeknek íródott, akik a száj betegségeit kezelik, és gyakorlati témákat tárgyal, mint például a szájhigiénia, a foghúzás, a fogfúrás és az arany tömések elhelyezése.
A középkor ( amikor visszafelé fejlődött a fogorvoslás )
A középkori fogászat az orvostudomány egyik legkevésbé fejlett területe volt, amelyet főként borbélyok végeztek, elsősorban foghúzásra szakosodva. Ez a beavatkozás azonban ritka és veszélyes volt, mivel a fájdalomcsillapítás primitív eszközökkel, például varázsfőzetekkel, erős szeszekkel vagy akár fejbekólintással történt. Az egyházi orvosok alacsony rangúnak tartották ezt a „piszkos” munkát, ezért a fogászatot borbélyokra és világi orvosokra hagyták. A 13. században szabályozások léptek életbe, például 1215-ben egy pápai rendelet tiltotta meg az egyházi személyeknek, hogy fogorvosi kezeléseket végezzenek. Az első párizsi borbély céh is megalakult, melynek tagjai két csoportra oszlottak: orvosokra és hajvágó borbélyokra, mindkét csoport végezhetett foghúzást. A foghúzást csak végső esetben alkalmazták, amikor a fog már szinte magától kiesett volna. A fogfájás enyhítésére különböző gyógyitalokat és főzeteket kínáltak, amelyek néha hatásosak voltak, de gyakran mérgező anyagokat tartalmaztak. Csak a 17. század közepén kezdtek el biztonságosabb érzéstelenítőket alkalmazni a fájdalom enyhítésére.
A modern fogorvoslás kezdete
A modern fogorvoslás azonban a 17. század közepén kezdett kialakulni, és leginkább Pierre Fauchard francia orvoshoz köthető, akit gyakran „a modern fogászat atyjának” neveznek. Fauchard bevezette a fogprotézisek használatát, kidolgozta a fogtömések módszerét, és ő volt az első, aki felvetette, hogy a fogszuvasodást nem a fogférgek, hanem a cukorszármazékokból származó savak, például a borkősav okozzák. 1790-ben jelentős áttörést hozott a fogászat történetében az első lábbal hajtott fúró megalkotása, amelyet John Greenwood, George Washington fogorvosa készített egy rokkából. Ebben az évben emellett megjelent az első speciálisan fogászati célokra készült szék is, amely egy fejtámlával ellátott Windsor stílusú székből készült, különleges rojtokkal díszítve. Ez a két fejlesztés mérföldkőnek számít a fogorvosi eszközök és a kényelmesebb betegellátás történetében. Az 1825-ben Londonban elkészítették az első amalgámtömést, amelyet egy Murphy nevű fogorvos végzett el, ez is fontos mérföldkő volt a fogászat fejlődésében. Az anyag megfelelt a kor elvárásainak, azonban az utóbbi időben sok kritika érte a higanyos ötvözet egészségkárosító hatásai miatt. Ennek ellenére hazánkban még mindig az egyik legelterjedtebb tömőanyag. Érdemes azonban modern, biztonságosabb anyagra cseréltetni a régi amalgámtöméseket.1844-ben Horace Wells, egy connecticuti fogorvos fedezte fel, hogy a nitrogén-oxid ( kéjgáz ) érzéstelenítőként használható. Sikeresen alkalmazta saját betegein, de amikor nyilvános bemutatót tartott, a demonstráció kudarcot vallott, mert a beteg a beavatkozás közben fájdalmat jelzett. Két évvel később, 1846-ban Wells tanítványa, William Morton, egy sikeres bemutatót tartott, amely végül igazolta a kéjgáz hatékonyságát az érzéstelenítésben, ezzel forradalmasítva a fogászati kezeléseket. A következő fontosabb mérföldkő a fogászatban, amikor is maga a “szakma” jött létre. Horace Hayden volt az első engedéllyel rendelkező amerikai fogorvos, aki társával Chapin A. Harris fogorvossal alapozták meg a fogorvosi szakmát. Együtt megalapították a világ első fogászati főiskoláját az Egyesült Államokban. A Baltimore College of Dental Surgery 1840-ben nyílt meg, és ma is a Marylandi Egyetem részeként működik. Wilhelm Röntgen 1895-ben felfedezte a röntgensugarakat, ami jelentős változást hozott a fogászat területén is. 1896-ban egy fogorvos elsőként alkalmazta a röntgensugarakat, hogy pontosan meghatározza egy beteg gyulladt fogának kontúrját röntgenfelvétel segítségével. Ez a fejlesztés lehetővé tette a fogorvosok számára, hogy precízen azonosítsák és diagnosztizálják a fogászati problémákat. A röntgensugarak azóta is alapvető eszköznek számítanak a modern fogászatban. Az emberiség történelme során a fogászat számos fejlesztésen és újításon ment keresztül, de a fogak egészségének megőrzése mindig is fontos volt. A fogfájás és a fogszuvasodás elleni küzdelem tehát évezredekkel ezelőtt kezdődött, és a mai modern fogászat ezekre a kezdeti tapasztalatokra és fejlesztésekre épül.
Felhasznált források
hu.wikipedia.org, Hesziré
hipochonder.blog.hu, A fogorvoslás fájdalmas története
liget-dent.hu, A fogászat története
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?