Létezett a középkorban egy rejtélyes kór, amitől halálra táncolták magukat az emberek!

1021 szentestéjén 18 ember gyűlt össze a kölbigki templom előtt, és táncra perdültek, kézen fogva egymást. A templomban misét adó pap próbálta megállítani őket a hangzavar miatt, de képtelen volt rájuk hatni. A táncot megzabolázni próbáló pap azt a büntetést szabta ki rájuk, hogy egy éven keresztül nem hagyhatják abba a táncot. Sokan közülük kimerülten és bűnbánattól sújtva álomba merültek, és többen fel sem ébredtek többet.

Bár a történet valószínűleg nem minden részletében pontos, mégis van valóságalapja. Több forrás is utal arra, hogy az esemény valóságos alapokon nyugszik, és része az úgynevezett táncdüh, tánckórság vagy táncmánia jelenségének. Európában több hasonló esetről is beszámoltak, például 1247-ben Eurfurtban, 1374-ben Maastrichtben, valamint a mai Németország nyugati és a mai Franciaország északkeleti részén. Ezekben az esetekben is nagyszámú embert érintett a jelenség, amely gyakran tragédiával végződött. A táncjárványok során az emberek napokig, hetekig táncoltak, szenvedve és könyörögve papoknak és szerzeteseknek segítségért. Sokan úgy vélték, hogy a természetfeletti erők állnak a háttérben. Az elméletek szerint az ilyen pszichológiai reakciókat kiválthatja például a magas szintű pszichés stressz vagy a kulturális hiedelmek hatása. Az emberek gyakran transzállapotba kerülnek, ha kultúrájukban ilyen jellegű rituálék szerepelnek. A táncpestis gyorsan enyhült, miután az áldozatok imádkoztak vagy bonyolult ördögűzési rituálékon estek át. Az esetek többségében a táncot szenvedésnek és gyógyítónak is tartották, és sokan újra és újra táncolni kezdtek abban a reményben, hogy így oldhatják fel az átkot.

 A táncmánia ábrázolása, epilepsziások zarándokútján a molenbeeki templomba.. Fiatalabb Pieter Brueghel festménye apja rajzai alapján. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Más kultúrákban is előfordult hasonló “koreománia”, például Olaszországban, ahol a tarantel pók csípése miatt táncoltak. Legalábbis az akkori néphit a bajt a tarantel-pók csípésének tulajdonította. Ezen tánchoz az olaszok zenéltek; az ilyen zenedarabokat tarantelle-nek hivják ma is. Később Angolországban és Skóciában is voltak hasonló epidémiák. Ez a jelenség azonban később megfoghatatlan okok miatt megjelent más helyeken és időszakokban is. Az 1600-as évekre a táncdüh gyakorlatilag eltűnt, ami összefüggésbe hozható a természetfeletti hiedelmek hanyatlásával.

A “koreománia” egy olyan jelenséget jelöl, amikor emberek hirtelen és szokatlanul intenzív táncba kezdenek, amely gyakran kórosnak vagy kórosnak tűnik. Egy ilyen táncos roham lehet spontán vagy kulturális vagy vallási hátterű. A jelenség gyakran összekapcsolódik különböző pszichológiai vagy társadalmi tényezőkkel, és lehet, hogy nem teljesen érthető. A koreománia gyakran előfordulhat történelmi és kulturális összefüggésekben, például táncjárványok vagy vallási extázis formájában.