Pompejiből származó emberi maradványok új vizsgálata ismét fellobbantotta a vitát arról, milyen körülmények uralkodtak a Vezúv Kr. u. 79-es kitörésének napján. A kutatás szerint elképzelhető, hogy a várost mégsem egy szokásos, késő nyári hőség idején érte a katasztrófa, hanem a végső órák hűvösebb, sőt akár kifejezetten mostoha környezeti viszonyok között telhettek.
A Valenciai Egyetem ÁTROPOS kutatócsoportja tizennégy, a Porta Nola nekropoliszban talált gipszlenyomatot elemzett. Ezek a lenyomatok részletesen megőrizték az áldozatok ruházatának nyomait, így a textíliák szerkezete akkor is vizsgálhatóvá vált, amikor maga az anyag már rég eltűnt. Az eredmények szerint a házakon belül és a szabadban elhunyt emberek meglepően hasonló öltözetet viseltek: gyapjútunikát, amelyet vastag, durva szálakból szőtt gyapjúköpeny fedett. A római világ legelterjedtebb textíliája a gyapjú volt, elsősorban tartóssága és megfizethetősége miatt. A kutatók szerint ugyanakkor szokatlan lenne, hogy Dél-Itáliában, augusztusban valaki két réteg vastag gyapjút viseljen. Négy gipszlenyomat esetében a szövet mintázata olyan élesen rajzolódott ki, hogy nemcsak a ruhadarabok típusa, hanem a szövés sűrűsége és súlya is megállapítható volt, ami kifejezetten nehéz viseletre utal. A kutatás felveti a kérdést, mire reagálhattak az emberek a végső pillanatokban. Elképzelhető, hogy az adott időszakban a hőmérséklet szokatlanul alacsony volt, de az is lehet, hogy a vastag ruházat rögtönzött védelemként szolgált a lehulló hamu, a mérgező gázok és a több órán át tartó kitörés során kialakuló szélsőséges légköri viszonyok ellen.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. Talán a művész így próbálta meg ábrázolni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
Egy férfi áldozat gipszlenyomata, aki a Vezúv kitörése során vesztette életét Pompejiben. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
A ruházat kérdése szorosan kapcsolódik a Vezúv kitörésének pontos időpontjáról szóló, régóta zajló tudományos vitához. Az ókori források – köztük ifjabb Plinius beszámolója – augusztus végére teszik a katasztrófát, és sok történész ezt elfogadja. A pompeji régészeti leletek azonban árnyalják a képet: őszi gyümölcsök, házakban talált fűtőedények nyomai, valamint előrehaladott erjedésű borok arra utalnak, hogy a kitörés akár kora ősszel is bekövetkezhetett. A valenciai kutatócsoport munkája közvetlen, az áldozatoktól származó fizikai bizonyítékkal egészíti ki ezt a vitát. A város különböző pontjain talált áldozatok ruházatának egységessége inkább valamiféle közös környezeti kényszert jelez, mintsem egyéni ízlést vagy társadalmi státuszt. A textillen yomatok „igazságügyi” jellegű elemzésével a kutatók az átélhető tapasztalatokat próbálják rekonstruálni, nem csupán az írott forrásokra támaszkodva. A Pompeji közelében nemrég bemutatott tanulmány jól mutatja, hogy apró, könnyen figyelmen kívül hagyott részletek is képesek új megvilágításba helyezni egy közismert történelmi eseményt. Akár váratlan hideg, akár fullasztó légkör – vagy a kettő együtt – indokolta a vastag gyapjúviseletet, ezek a nyomok ritka bepillantást engednek abba, miként élték meg Pompeji lakói a végzetes kitörés óráit.
Hirdetés
