A KGB története ( történelmi dokumentumfilmek )

A KGB, vagyis a Komitet Gosudarstvennoy Bezopasnosti, azaz az Állami Biztonsági Bizottság, a Szovjetunió hírszerző és belbiztonsági szolgálata volt. 1954 és 1991 között működött, és az egyik legrettegettebb titkosszolgálat volt a hidegháború idején.

A KGB története szorosan kapcsolódik az OGPU-hoz és a NKVD-hez, elődeihez, amelyek a bolsevik forradalom idején alakultak. Az eredeti célja az ország belső és külső ellenségeinek felkutatása és likvidálása volt. A KGB széles körű hatalmat gyakorolt az információgyűjtés és kémkedés terén, valamint a szovjet vezetés politikai ellenfeleinek megfélemlítésében és elhallgattatásában.

A KGB ügynökei elterjedték a világ különböző pontjain, az Egyesült Államoktól kezdve Európán át egészen Ázsiáig, hogy az érdekeiknek megfelelően befolyásolják eseményeket és információkat gyűjtsenek. Az álcivilnek öltözött KGB ügynökök gyakran vettek részt kémkedésben, az üzleti életben és az akadémiai körökben is. A hidegháború csúcspontján a KGB számos kémkedési tevékenységet folytatott a Nyugati Blokk országaiban, különösen az Egyesült Államokban. Ezek közül talán a legismertebb az, amikor 1953-ban kimutatták, hogy a brit atomfizikus, Klaus Fuchs, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban folytatott kutatásainak eredményeit Moszkvának átadta. A hidegháború végén és a Szovjetunió összeomlásával a KGB hatalma csökkent, és 1991-ben az orosz elnök, Borisz Jelcin feloszlatta a szervezetet. Azonban az elhíresült KGB-ügynökök, mint például Vlagyimir Putyin, a későbbi orosz elnök, és mások, továbbra is befolyásos pozíciókat szereztek az orosz politikában és a különböző titkosszolgálatokban. Összességében a KGB a hidegháború alatt egyike volt a legfontosabb hírszerző és belbiztonsági szervezeteknek, amely jelentős hatást gyakorolt a világpolitikára és a globális események alakulására.

A KGB története 1. rész / Dserschinski és társai

A KGB története 2.rész / Berija és társai

A KGB története 3.rész / Putyin és társai