Hirdetés


A KGB története ( történelmi dokumentumfilmek )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 2 perc

A KGB, vagyis a Komitet Gosudarstvennoy Bezopasnosti, azaz az Állami Biztonsági Bizottság, a Szovjetunió hírszerző és belbiztonsági szolgálata volt. 1954 és 1991 között működött, és az egyik legrettegettebb titkosszolgálat volt a hidegháború idején.

A KGB története szorosan kapcsolódik az OGPU-hoz és a NKVD-hez, elődeihez, amelyek a bolsevik forradalom idején alakultak. Az eredeti célja az ország belső és külső ellenségeinek felkutatása és likvidálása volt. A KGB széles körű hatalmat gyakorolt az információgyűjtés és kémkedés terén, valamint a szovjet vezetés politikai ellenfeleinek megfélemlítésében és elhallgattatásában.

A KGB ügynökei elterjedték a világ különböző pontjain, az Egyesült Államoktól kezdve Európán át egészen Ázsiáig, hogy az érdekeiknek megfelelően befolyásolják eseményeket és információkat gyűjtsenek. Az álcivilnek öltözött KGB ügynökök gyakran vettek részt kémkedésben, az üzleti életben és az akadémiai körökben is. A hidegháború csúcspontján a KGB számos kémkedési tevékenységet folytatott a Nyugati Blokk országaiban, különösen az Egyesült Államokban. Ezek közül talán a legismertebb az, amikor 1953-ban kimutatták, hogy a brit atomfizikus, Klaus Fuchs, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban folytatott kutatásainak eredményeit Moszkvának átadta. A hidegháború végén és a Szovjetunió összeomlásával a KGB hatalma csökkent, és 1991-ben az orosz elnök, Borisz Jelcin feloszlatta a szervezetet. Azonban az elhíresült KGB-ügynökök, mint például Vlagyimir Putyin, a későbbi orosz elnök, és mások, továbbra is befolyásos pozíciókat szereztek az orosz politikában és a különböző titkosszolgálatokban. Összességében a KGB a hidegháború alatt egyike volt a legfontosabb hírszerző és belbiztonsági szervezeteknek, amely jelentős hatást gyakorolt a világpolitikára és a globális események alakulására.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések