Elnézést kért a német parancsnok, hogy megtorpedózta a hajót, majd tovább állt! Kincsleletek régen: Az SS City of Cairo ( 2011 )

A “Kincsleletek régen” sorozatunkba már régen írtunk. A mostani egy kicsit kilóg a sorból, hisz azért nem olyan régen “találták”, illetve a 2011-es dátum, nem egyezik azzal, amikor is először kézbe foghatták a megtalált kincseket. Ennek egyszerű magyarázata van, mivel a “kincset” egy elsüllyedt hajóból hozták fel, 5150 méter mélyről, ezzel világrekordot is felállított a kereső csapat.  Nézzük meg ezt a fantasztikus teljesítményt részletesebben.

Az SS City of Cairo nevű gőzhajó az indiai Bombayból tartott Angliába, mikor javában zajlott a  II. világháború, amikor az Atlanti-óceán kellős közepén (  St. Helena szigetétől 772 kilométerre délre ) megtorpedózta az U-68 jelzésű német tengeralattjáró. Ez pontosan 1942. november 6-án történt. A hajon 302 ( 311 ? ) fő utas tartózkodott, szinte mindenki civil volt ( 29 nő és 18 gyermek ). Mindössze 10 tüzér a hadseregtől és a Királyi Haditengerészettől, illetve két tartalék Lascar tengerész ( akiket Indiában vettek fel az Egyesült Királyság hajóinak szolgálatára ) képviselt valamekkora “katonai” jelenlétet. Vagyis semmiképpen sem nevezhetjük katonai hajónak. A hajó rakománya már érdekesebb volt, vagyis annak egy része. 2000 ládában, 34 millió fontnyi ezüstrúpiát ( 100 tonna ) szállított.  Az ezüstöt a brit kormány háborús költségeinek fedezésére küldték a gyarmati Indiából. 

Az SS City of Cairo

Azonban ahogy fentebb írtam, 1942. november 6.-án az U-68 jelzésű német tengeralattjáró megtorpedózta a hajót. Az első találat után, a hajó süllyedni kezdett, ekkor már elindult a mentés, menekültek az utasok. Az első találat után 20 perccel érkezett a második torpedó, ami megpecsételte a hajó sorsát. Ekkor még “csak” 6 áldozat volt. A német tengeralattjáró a felszínre emelkedett, és annak parancsnoka Karl-Friedrich Merten udvariasan közölte a túlélőkkel, hogy ő nem mentheti meg őket, ez számára konkrétan tilos, de szívesen megadja a lehetséges útirányokat és távolságadatokat Brazíliáig, Afrikáig, illetve Szt. Ilona szigetéig, ahol elérhetik a partokat. Ez utóbbi volt a “legközelebb”, mert ide „csak” 800 kilométert kellett megtenni az óceánon. Ezután a parancsnok szintén udvariasan, elköszönt az óceánon, csónakokban, roncsokon lebegő túlélőktől. Mégpedig így: “Jó éjt, és elnézést, hogy elsüllyesztettem önöket!”. Karl-Friedrich Merten később azt mondta, biztos volt abban, hogy a hajótöröttek ott vesznek az óceánon.

Ez végül majdnem így is lett. Bár sokan nem élték túl ( végül 104-en vesztek oda ), voltak akik kalandos, és kimerítő hánykolódás után életben maradtak. Voltak akiket angol hajók vettek fel, és voltak olyanok is akiket egy német blokádtörő hajó vett a fedélzetére. Ezt a német hajót 1943 januárjában elfogta, majd elsüllyesztette egy angol cirkáló. Vagyis hihetetlen szerencsétlen módon, volt 3 olyan SS City of Cairo túlélő, akiknek tehát kétszer is menekülnie kellett. Egyiküket ismét az ellenség, egy másik német tengeralattjáró, az U-410 halászta ki az óceánból a német hajó elsüllyesztése után. A mentőakció után szövetséges bombázók támadták meg ezt a tengeralattjárót és kis híján elsüllyesztették a frissen kimentett angollal együtt. A két másik túlélő a német hajótöröttekkel, tehát a foglyul ejtőikkel együtt szerencsésen eljutott a spanyol partokig. De volt csónak amely egészen a brazil vizekig hánykolódott, ez 3 ezer kilométer megtételét jelentette! Ekkor azonban már csak ketten voltak életben az utasai közül.

Az SS Cairo elvesztése igen rossz hír volt Churchill kormánya számára, hisz annak minden pennyre szüksége volt a háború folytatásához. Bár véleményem szerint a 104 áldozat és minden más háborús emberi áldozat sokkal nagyobb veszteség volt, mint bármilyen vagyon elvesztése.   A II. világháború idején esély sem volt a kincs megtalálására és kiemelésére, mert azt nem tette lehetővé a korabeli technológia. Egészen 2010-ig kellett várni a “pillanatra”, amikor is a brit kormány megbízta a Deep Ocean Search ( DOS ) nevű céget ( Projects, SS City of Cairo ), a roncs felkutatásával és a kincs felhozatalával. A mentő csapatnak nem volt könnyű dolga, hisz a roncs rendkívül mélyen, 5150 méter mélyen pihent. ( a Titanic „csak” 3800 méter mélyen fekszik )

A gőzhajó roncsára végül 2011-ben bukkant a John Kingsford brit búvármentő-szakértő vezette nemzetközi csoport. A DOS búvárai több héten át kutatták át az Atlanti-óceán déli részének mélységeit, mire sikerült azonosítani a roncsot. A hajó kettétört, és mélyen a tengerfenék iszapjába volt süllyedve. Az extrém körülmények ellenére végül több tucat tonnányi ezüstpénzt, illetve a hajó végzetét okozó második torpedó propellerét hoztak a felszínre. A művelet leírva pár mondat volt, azonban ez közel 2 évig, egészen 2013-ig tartott. A kutatók az expedíció végén ( 2013. szeptember 25-én ) egy emléktáblát helyeztek el a roncson,  rajta a “Tisztelettel jöttünk ide” felirattal. Ilyen mélységből, még senkinek sem sikerült felszínre hoznia, ilyen mennyiségű tárgyat, leletet, eszközt. A  Deep Ocean Search ( DOS ) ezzel a mélységi mentés ( roncs, lelet, nem emberi túlélő ) legújabb világrekordját is magénak tudhatta. ( Úgy tudom, ezt még a mai napig ( 2023. 08.01. ) nem sikerült megdönteni. )

A City of Cairo roncsa 5150 méter mélyen ( A kép forrása: Deep Ocean Search ( DOS ) )

A brit kormány csak 2015-ben jelentette be a a műveletet. Ekkor közölték, hogy a megmentett kincs értéke 34,5 millió font volt, vagyis körülbelül 15,5 milliárd forint. Ha minden igaz, az érméket azóta Nagy-Britanniában beolvasztották, eladták, majd az összegen megosztozott a kincstár és a mentőalakulat.

Az ezüst rúpiák