Posted in

A bank, ahol előbb fogadják el a sajtot fedezetként, mint az aranyat!

1953 óta az észak-olaszországi Emilia Romagna régióban működő Credito Emiliano regionális bank – helyi nevén Credem – egy különleges fedezetet is elfogad a kisvállalkozások számára nyújtott hitelek biztosítékaként: hatalmas Parmigiano-Reggiano sajtkorongokat. A bank működését és ennek a szokatlan gyakorlatnak az előnyeit mutatja be egy új Harvard Business School esettanulmány, a „Credem: Banking on Cheese” ( Credem: Bankolás sajtra ). Az esetleírás részletezi, hogyan segíti a bank a helyi tejgazdaságokat azzal, hogy átvállalja az érlelési folyamat költségeit, miközben biztosítékként kezeli a sajtot. A Credem nem csupán megőrzi a sajtot a hitelek fedezeteként, hanem saját, szabályozott klímájú raktáraiban tárolja és érleli is azokat a kölcsön teljes időtartama alatt, ami jelentős működési költségmegtakarítást jelent a gazdák számára. Eközben a bank értékes tapasztalatot szerez egy kockázatos iparág működéséről.

Credito Emiliano, azaz a Credem Bank ( A kép forrása: Shutterstock )

Nikolaos Trichakis, a Harvard Business School Technológiai és Műveleti Menedzsment tanszékének adjunktusa, aki a tanulmány egyik társszerzője, rámutat, hogy a finanszírozási struktúrák hogyan illeszthetők az ellátási lánc sajátosságaihoz. A kutatásban Gerry Tsoukalas, a Pennsylvaniai Egyetem Wharton School adjunktusa, valamint Emer Moloney, a Harvard Business School kutatója is részt vett. Az esetleírás részletesen bemutatja a Parmigiano-Reggiano hagyományos előállítási folyamatát, amelyet a tejiparban gyakran „a sajtok királyaként” emlegetnek. Az ellátási lánc mintegy 3 500 családi gazdasággal kezdődik. A gazdák naponta szállítanak friss tejet a feldolgozóüzemekbe, amelyek többsége mezőgazdasági szövetkezeti formában működik. Az érlelési folyamatot gyakran külső raktározó cégekre bízzák. Mielőtt a sajt a boltok polcaira kerülne, legalább 18, de akár 24, 30 vagy 36 hónapig is érlelik. Minél hosszabb ideig érlelődik, annál ízletesebb és értékesebb lesz – akárcsak a kamatozó bankbetétben tartott pénz. A 18 hónapos érlelésű sajt remek ízt ad a tésztáknak, míg a 36 hónapos változat igazi kulináris élményt nyújt. Az előállítók számára azonban ez rendkívül hosszú átfutási időt jelent. A sajtkészítők tőkéje évekig lekötve marad a raktárakban. Csökkenthetnék az érlelési időt, hogy hamarabb pénzhez jussanak, de ez az íz rovására menne. A hosszú érlelési idő miatt elengedhetetlen, hogy a gazdák megfelelő hitelkeretekhez jussanak. A bankok azonban érthetően óvatosak, amikor a sajtkészítőket hitelezik. Trichakis szerint a farmok alapvetően kis- és középvállalkozások, amelyeket olyan gazdák vezetnek, akik ellenállnak a konszolidáció gondolatának, még akkor is, ha ez nagyobb stabilitást eredményezne. Az olasz hagyományok miatt ezek a családok generációk óta sajtot készítenek, és büszkék a munkájukra, ezért nem akarnak nagyvállalatok részeivé válni.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az ókori görög olimpiák győztesei kétszer lassabban futottak, mint a mai győztesek. Még az ókor legjobb és legkitartóbb sportolói is lassabban futottak, mint a modern atléták. Pheidippidész, aki hírnökként kereste a kenyerét, egyszer 240 km-t futott kevesebb, mint 2 nap alatt, hogy Spártából Athénba futva elmondja az athéniaknak a győzelem hírét. Ezzel ő lett a történelem első maratoni futója. Phidippides hőstettének emlékére 1982-ben megkezdték a Spartathlon megrendezését - ez egy olyan verseny, melynek távja megegyezik az Athén-Spárta távolsággal. A verseny rekordja 20 óra 25 perc, de körülbelül egy nap alatt az egész mezőny be szokta fejezni a versenyt, vagyis elmondhatjuk, hogy a modern hosszútávfutók körülbelül kétszer olyan gyorsak, mint az ókori görög futók.

A Credito Emiliano bank hőmérséklet-szabályozott páncéltermének látképe, ahol érlelődő parmezán sajtok sorakoznak Montecavolóban, Reggio Emilia közelében, Olaszországban, 2009. ( A kép forrása: Marco Vasini / AP )

További piaci kockázatok is fennállnak. A Parmigiano-Reggiano ára jelentősen ingadozhat a kereslet változásával. A Harvard tanulmánya szerint a kereslet mindössze egy százalékos csökkenése akár tíz százalékos áresést is okozhat. A gazdasági visszaesések különösen súlyosan érintik az iparágat, mivel a drága sajt luxuscikknek számít. Emellett az érlelési folyamat során számos probléma adódhat: a sajt izzadhat, buborékok keletkezhetnek benne, vagy – a legrosszabb esetben – annyira megdagadhat, hogy megreped. Minden hiba csökkenti a sajt értékét, függetlenül a piaci áraktól. Ha túl sok repedés keletkezik, a sajtkorong teljesen értéktelenné válhat. Ezért elengedhetetlen egy olyan pénzügyi rendszer, amely alkalmazkodik ehhez a speciális környezethez. A kérdés az, hogy kialakítható-e egy ilyen rendszer? A válasz: igen. A Credem elfogadja az érlelés kezdeti szakaszában lévő sajtokat fedezetként, és azok értékét az érett sajt aktuális piaci ára alapján állapítja meg. Az esetleírás szerint a bank jellemző hitel-fedezeti aránya 70–80 százalék, ami biztosítékot jelent az árfolyam-ingadozások és a termék minőségi romlása ellen. A Credem leányvállalata, a Magazzini Generali delle Tagliate ( MGT ) két banki tulajdonban lévő raktárban őrzi a fedezetként szolgáló sajtokat. A létesítmények összesen 440 000 darab, egyenként 36 kilogrammos sajtkorong tárolására alkalmasak. Jelenleg körülbelül 430 000 Parmigiano-Reggiano sajtkorongot tárolnak ezekben, amelyeket a helyi gazdák készítettek. Ezek összértéke körülbelül 190 millió euró, ami majdnem 300 millió ausztrál dollárnak felel meg. A komplexumokat szögesdrót veszi körül a biztonság érdekében, és modern klímavezérléssel rendelkeznek, és szakképzett ellenőrök gondoskodnak a sajt minőségéről. Az esetleírás megjegyzi, hogy az MGT nyereséges raktározási szolgáltatást is kínál olyan sajtok érlelésére, amelyeket nem használnak fedezetként.

A banknál érlelt sajtok mindössze egy százaléka szenved minőségromlást, míg az iparági átlag tíz százalék. Ráadásul a bank folyamatosan nyomon követi a sajt aktuális értékét, hiszen az saját létesítményében érlelődik. Ha az adósok nem tudják visszafizetni a kölcsönt, a bank az érlelési idő végén eladja a fedezetként tartott sajtot. A bank számára ez szinte kockázatmentes finanszírozási modell. Mivel a fedezet végig a bank birtokában van, azonnal észlelhetik az esetleges minőségi problémákat, például a buborékosodást. Ha ilyesmit tapasztalnak, azonnal figyelmeztethetik az adósokat, hogy fedezetük már nem ér annyit, mint eredetileg gondolták. Természetesen az ilyen típusú készletfinanszírozás sem teljesen kockázatmentes. Az esetleírás egy történelmi példát is bemutat: az 1963-as „Salad Oil Swindle” ( Szójababolaj-botrány ) során egy csaló kereskedő, Tino De Angelis szójababolaj-készleteit használta fedezetként hatalmas hitelek felvételéhez. Az ellenőrök rendszeresen vizsgálták a tárolótartályokat, azonban azok nagyrészt vizet tartalmaztak, csak a felszínen lebegett annyi olaj, hogy megtévessze őket. Bár a Credem sajtfedezeti modellje csak a bank üzleti tevékenységének egy százalékát teszi ki, a közösségi megítélése szempontjából sokkal nagyobb jelentőséggel bír. A hitelnyújtás Olaszországban gyakran negatív megítélés alá esik, mivel sokan még mindig az uzsorakamatokra és Shakespeare Shylockjára asszociálnak. Shylock egy zsidó uzsorás, William Shakespeare Velencei kalmár című darabjának egyik szereplője, aki pénzt kölcsönöz, és szigorú feltételekkel követeli vissza. Ezért rendkívül fontos, hogy a bank egy olyan rendszert hozott létre, amely bizonyítja értékét a helyi közösség számára, és erősíti a régió gazdaságát.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?