Tudtad? ( történelmi érdekességek )

 
A ruandai népirtás amely a második világháború óta az egyik legnagyobb tömegmészárlás volt, 1994. április 6-tól július közepéig zajlott, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut öltek meg. Az országban korábban a tuszi kisebbség vezette a kormányt, de amikor Ruanda felszabadult a belga gyarmati uralom alól, a hutuk vették át az irányítást, és megkezdődött a tuszik üldözése. A népirtás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1994. április 6-án ismeretlenek lelőtték Juvénal Habyarimana hutu elnök repülőgépét, amelyért a tuszikat vádolták, bár valószínű, hogy hutu szélsőségesek követték el a merényletet. A mészárlások április 7-én kezdődtek, amikor hutu szélsőségesek meggyilkolták a miniszterelnök asszonyt és 10 ENSZ-katonát, akiknek testét brutálisan meggyalázták. A világszervezet ezután hazarendelte a békefenntartók nagy részét, és csak kevesen maradtak Ruandában. Az országban a hadsereg és a hutu milíciák útzárakat állítottak fel, ahol a tuszik csak akkor menekülhettek meg, ha ENSZ-járműben utaztak. Az ENSZ katonái néha cigarettával, sörrel vagy whiskyvel fizették le a milicistákat, hogy megmentsék a tuszikat. A gyilkosságokat gyakran bozótvágó késsel, karddal, lándzsával vagy bottal hajtották végre, áldozataik között nők és gyerekek is voltak. Sok hutu férjet kényszerítettek arra, hogy saját tuszi feleségét ölje meg, mivel sokan vegyes házasságban éltek. A vérengzések során a gyilkosok gyakran iskolákban és templomokban mészároltak le embereket, gyakran a keresztény papok együttműködésével. Vidéken a holttesteket banánlevelekkel takarták le, hogy elrejtsék a mészárlás nyomait a légi felvételeken. A népirtás alatt 2-500 ezer nőt erőszakoltak meg, és becslések szerint 2-10 ezer gyermek született az erőszakos közösülések következtében. Az erőszakot gyakran szándékosan HIV-fertőzött milicisták követték el, hogy ezzel is pusztítsák a tuszikat. A vérengzéseknek július közepén az FPR ( Ruandai Hazafias Front ) alakulatai vetettek véget, akik átvették az ország irányítását és új kormányt alakítottak. Az események következtében mintegy 2 millió hutu menekült el Ruandából.
Posted in

2 eurós emlékérmét bocsát ki Monaco, I. Albert monacói herceg halálának 100. évfordulója alkalmából.

A Monacói Hercegség a következő hetekben bocsát ki egy 2 eurós emlékérmét 2022-es verdejellel, I. Albert monacói herceg halálának 100. évfordulója alkalmából. A 2022 eleji megemlékezéseken II. Albert herceg felidézte elődje, I. Albert herceg belső munkájának fontosságát a XX. századi Hercegség építésében.

Külön említette a kórház, a kikötő és a gimnázium létrehozását. II. Albert ellátogatott a községi könyvtárba is, amelyet ma „ I. Albert hercegnek ” hívnak. Nagyméretű fényképes portrét mutatott be üknagyapjáról, aki a városi könyvtárat is alapította és a hercegi palota könyvtárát felújította. Kiemelte azt is, hogy a tegnapi kérdések gyakran keresztezik a ma és a holnap kihívásait, sürgetve I. Albert herceg hagyatékának folyamatos újjáélesztését és a magunkévá tételét, a jogállamiság követelményei és a változásokhoz való folyamatos alkalmazkodás alapján. világ. A várható verési darabszám 15.000 érme, prof állapotban.

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az Inka Birodalom amelyet a kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai hoztak létre a 15. században, a legnagyobb kiterjedésű civilizáció volt prekolumbián Amerika történetében. A birodalom hivatalos nyelve a kecsua volt, bár számos helyi dialektus létezett. Az "Inka Birodalom" kecsua elnevezése, Tawantinsuyu, "A négy régió" vagy "A négy egyesült tartomány" jelentéssel bír. Az inkák első képi ábrázolása Európában Pedro Cieza de León spanyol konkvisztádor Cronica del Peru ( 1553 ) című munkájában jelent meg. Az inka társadalom élén a Sapa inka, azaz "az egyetlen inka" állt, aki a Napisten képviselője volt. Az utolsó inka uralkodót, Atahualpát, Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor fogta el 1532-ben, a cajamarcai csatában. Az inka építészet legjelentősebb példája a Machu Picchu, egy 2430 méter magasan fekvő romváros, amelyet Hiram Bingham fedezett fel 1911-ben. Bár pontos funkciója máig ismeretlen, valószínűleg a kilencedik Sapa inka, Pachacuti rezidenciája volt. Az inkák híresek voltak a Capacocha nevű emberáldozási szertartásokról, amelyeket fontos események, például uralkodói halál vagy éhínségek idején végeztek, gyakran gyermekeket áldozva fel. Az inka gyógyítók kiváló agysebészek voltak, a koponyalékelés (trepanáció) módszerét alkalmazva, amelyet a betegek legtöbbje túlélt. A kokacserje fontos szerepet játszott az inka kultúrában, vallási célokra, étvágy- és fájdalomcsökkentésre használták. A kokacserjelevél rágásának szokását a spanyol hódítók is átvették. Az inkák információkat a kipuk nevű csomózott zsinórok segítségével tárolták, amelyek feltehetően nem feleltek meg egy hagyományos írásrendszernek. Az inkák hadserege, bár nem rendelkezett vasfegyverekkel, a korszak legütőképesebb harcosait vonultatta fel, amelyet a fejlett úthálózat és a tambo nevű pihenőhelyek hálózata támogatott.

I. Albert monacói herceg, becenevén “a tudós herceg” ( Párizs, 1848. november 13. – Párizs, 1922. június 26. ) monacói uralkodó, természettudós, oceanográfus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1889. szeptember 10-étől 1922. június 26-án bekövetkezett haláláig volt országa uralkodója.

1869-ben Albert herceg megkezdi a kiképzését, hogy tiszt legyen a francia császári haditengerészetnél Lorientban. 1869-ben  vásárol egy kis hajót. „ Isabelle II ”-nek nevezi el, és végighajózik vele a francia és az olasz partokon. Idővel egyre tapasztaltabb tengerésszé vált. 1870-ben 22 éves volt, amikor szenvedélyesen érdeklődni kezdett a tenger élővilágának tudományos feltárása iránt. Számos mélytengeri oceanográfiai és térképészeti tudományos expedíciót szervezett vagy támogatott. Maga is részt vett többek között a Spitzbergák tudományos feltárásában. Többször látogatást tett Carladès grófjánál, ahol egyes feltárásokat vezetett, továbbá a hercegség történelmi archívumában kutatott.

1889-ben megalapította az Oceanográfiai Intézetet, 1899-ben a Monacói Oceanográfiai Múzeumot, 1906-ban a párizsi Oceanográfiai Múzeumot, 1919-ben pedig a párizsi Ősembertani Intézetet. Tagja volt a Földrajzi Társaságnak és a Brit Akadémiának, külső tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. 1909-ben elnyerte az aranyérmet a számos tudományos hozzájárulásárt. – wikipedia.org

Hirdetés