Volt idő, amikor borsszemmel is lehetett fizetni!

A ma élő embernek meg sem fordul a fejében, hogy a mindennapi életben felmerülő kiadásokat, költségeket, megszerezhető jövedelmet, ne pénzzel bonyolítsa, a megszerezhető és birtokolható javak értékét, ne pénzben határozza meg. ( Léteznek ugyan kriptopénzek is, de azt most nem elemezzük, de végülis nagyvonalakban, már lassan elfogadottan pénznek nevezzük őket is, kriptopénznek, de “pénznek” ). A ma pénznek elfogadott, és pénznek hívott csereszközök fémekből, vagy papírból készülnek ( nagyvonalakban 🙂 ), amiknek értékét kormányok, jegybankok, piaci viszonyok határozzák meg. Azonban léteztek időszakok a történelemben, országok, birodalmak, ahol nem csak a fentebb említett formában fogadtak el “csereszközöket” a mindennapi életben. Néhány ezek közül igen érdekes, és bizar, ezeket nézzük meg most!

Só

A só volt az egyik legkeresettebb áru az ókori világban. Az ókorban nem volt olyan könnyen elérhető, mint manapság. Az ókori Kínában a sót az alattvalók adófizetésre használták. A római állam időnként sóval fizeti katonáit. A latin só – „szalarium” a fizetés gyökérszava. Néhány etiópiai nomád csoport még a modern időkben is használt sót cserekereskedelemben.

Cowrie Kagyló ( Porceláncsiga vagy kagylópénz )

A cowrie kagylókat széles körben használták Délkelet-Ázsia, India, Kína és Kelet-Afrika különböző részein csereeszközként. A tengerből szedték össze.  Az indiai kereskedőközösség még a mai napig is értékesnek tartja ezt a kagylót, ékszerek készítéséhez, és egyes esetekben még csereszközként is.

Nyílhegy érmék

Ezek valójában kis bronzdarabok voltak, amelyeket eredetileg nyílhegyeknek készítettek. A Fekete-tenger északi-partján terjedtek el. Idővel az ezeket a darabokat előállító kézművesek művészi képességekre tettek szert, és ez a nyílhegy formájú érmék kifinomultabb kivitelezésében is megmutatkozott. A későbbi nyílhegy érméket halak és delfinek alakjában állították elő. Innen ismerjük még pld. a delfin pénzeket, ( Dolphin ) amelyeket a Szarmata Birodalomban használtak fizetőeszközként.

Borsszem

A bors az egyik legszélesebb körben forgalmazott fűszer az ókorból. Jelenleg a borskereskedelem a világ összes fűszerkereskedelmének csaknem negyedét teszi ki. A borsot már az ókorban is nagyra értékelték. Értéke olyan magas volt, mint az arany, így amikor a hunok és a vizigótok Rómát ostromolták, nagy mennyiségű borsot követeltek váltságdíjul. A délkeleti és dél-ázsiai bors és más egzotikus fűszerek kereskedelme a kora újkorban volt az egyik fő ösztönzője a nagy európai gyarmatbirodalmak kialakulásának, terjeszkedési politikájának, ezekben a régiókban.

Mókusbőr

Talán az egyik legérdekesebb a mókusbőr, mint “pénz”. A középkori Oroszországban és Finnországban a mókusprém nagyra értékelt tulajdonnak számított, és széles körben használták csereeszközként. Vannak olyan kutatások, amelyek azt állítják, hogy volt olyan időszak, amikor egyszerre volt forgalomban az ezüst, és mókusbőr, és értékük egyenlőnek számított!