A „kincslelet” vagy „érmelelet” kifejezés alatt olyan pénzérmékből álló együttest értünk, amelyet tulajdonosa titkos helyen elrejtett, de soha nem vett elő többé. Az ilyen kincsleleteket különféle okokból rejtették el: lehetett egyszerű takarékoskodás, vagy háborús időkben a fosztogatóktól és az ellenséges seregektől való félelem.
Sok esetben ezek a leletek véletlenül kerültek elő, például földmunkák során, amelyeket földművesek vagy építők végeztek. Máskor hivatásos régészek fedezték fel őket szisztematikus ásatások közben. Az ókori érmékből álló kincsleletek fontos történeti és régészeti források. Segítenek megérteni, hogyan használták a pénzt bizonyos földrajzi területeken, milyen kereskedelmi kapcsolatok álltak fenn különböző régiók vagy országok között, sőt, vallási és kulturális szokásokra is fényt deríthetnek. Az alábbi képen látható térkép a római érméket tartalmazó kincsleletek eddigi ( 2024 ) felfedezéseit mutatja. Jól látható, hogy ezek túlnyomórészt a Római Birodalom egykori területein kerültek elő, kisebb kivétellel azonban találtak érméket nem római vidékeken is, például Németországban, Lengyelországban, Skandináviában, Oroszországban és Közép-Ázsiában. Ami azonban a leginkább szembetűnő, az India és Srí Lanka esete: e két országban rendkívül sok római pénz került elő. Miért?
Róma évente mintegy százmillió sestertius értékben importált árut Ázsiából, s ennek a felét India kapta. Minden évben több száz római hajó indult el az egyiptomi Vörös-tengeri kikötőkből az indiai partok felé kereskedelmi céllal. Ez hatalmas mennyiségű római arany- és ezüstpénz beáramlását eredményezte az indiai szubkontinensre. A jelenség a Flavius-dinasztia idején indult meg, és a Kr. u. 2. század első felében érte el tetőpontját. Bizonyított, hogy Muziris városában ( a mai Kerala államban ) állandó római kereskedőtelep működött. Az Indiába szállított érmék többsége nem frissen vert pénz volt, hanem olyan példányok, amelyeket jóval korábban bocsátottak ki. A legtöbb Indiában talált ezüst denarius még Nero 64-es pénzreformja előtt készült, vagyis tudatosan választották az exporthoz a régebbi vereteket. Traianus 107-es pénzleértékelése után pedig még a régi, köztársasági kori denariusok is nagy számban kerültek Indiába, holott ekkorra ezek szinte teljesen eltűntek a birodalom belső forgalmából. Valószínű, hogy a régi érméket szándékosan vitték olyan vidékre, ahol inkább nemesfémtartalmuk miatt, súlyra értékelték őket. Indiában a római érmék egy részét beolvasztották, és két új pénzrendszerhez használták fel:
-
Vima Kadphises kusán király ( Kr. u. 90–100 ) aranypénzeihez,
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Az ókori görög olimpiák győztesei kétszer lassabban futottak, mint a mai győztesek. Még az ókor legjobb és legkitartóbb sportolói is lassabban futottak, mint a modern atléták. Pheidippidész, aki hírnökként kereste a kenyerét, egyszer 240 km-t futott kevesebb, mint 2 nap alatt, hogy Spártából Athénba futva elmondja az athéniaknak a győzelem hírét. Ezzel ő lett a történelem első maratoni futója. Phidippides hőstettének emlékére 1982-ben megkezdték a Spartathlon megrendezését - ez egy olyan verseny, melynek távja megegyezik az Athén-Spárta távolsággal. A verseny rekordja 20 óra 25 perc, de körülbelül egy nap alatt az egész mezőny be szokta fejezni a versenyt, vagyis elmondhatjuk, hogy a modern hosszútávfutók körülbelül kétszer olyan gyorsak, mint az ókori görög futók. -
valamint Nahapana, a nyugati Indiát uraló saka szatrapa ( Kr. u. 119–124 ) ezüstpénzeihez.
A térképen jól látszik, hogy a római érmékből álló kincsleletek kizárólag India középső és déli részén, valamint Srí Lankán kerültek elő – vagyis ezeken a területeken a római pénzeket nem olvasztották be, hanem eredeti formájukban megőrződtek.
Felhasznált forrás: numistoria.altervista.org, La mappa dei tesoretti di monete romane
Hirdetés
