A pillanat, amikor a pénzügyminiszter bezárta a feleségét a fürdőszobába, hogy az ne fecsegje ki, a készülő reformot! ( Az 1947-es valutareform a Szovjetunióban )

1947 december 16-án jelentős gazdasági reform kezdődött a Szovjetunióban. Ekkor vezették be az új szovjet rubelt, bár még nem abban a formában, ahogyan később ismertük. 1961-ben ugyanis a rubel ismét tízszeresére erősödött, elveszítve egy nullát és teljesen átalakult. A reform előtt a rubel mellett a cservonci is forgalomban volt, amelyet az 1921-1922-es hatalmas infláció ellen vezettek be.

A reform az érméket nem érintette, azok változatlanok maradtak. A bankjegyeket azonban 1:10 arányban lecserélték ( Az új címletek: 1, 3, 5, 10, 25, 50, 100 rubel ). Az árak azonban nem tízszeresére, hanem csak másfél-kétszeresére csökkentek. A betétek kezelésében humánusabb módszereket alkalmaztak: a 3000 rubel összegű betéteket egy az egyben cserélték új pénzre, a 3000 rubel feletti betéteknél ⅓-ot, míg a 10 000 rubel feletti betéteknél a felét vették el. A vállalati számlák összegét 20%-kal csökkentették. Érdekes módon az állami kötvénytulajdonosokat sem érte nagy veszteség: az új kibocsátásokat egy az egyben, az előző kibocsátásokat 1:3 arányban cserélték, és csak az 1938-as háború előtti kölcsönöket csökkentették ötszörösére – ami még így is kedvezőbb volt, mint a készpénz esetében. A fenti cserearányok eredményeként sok polgár megtakarítása jelentősen „lezsugorodott”. A pénzt egy héten belül lehetett kicserélni, a távoli helyeken kicsit több időt biztosítottak. Azonban nem mindenki tudta időben kicserélni a pénzét, mivel decemberben sok hó volt, és kevés traktor állt rendelkezésre.

„A pénzreform végrehajtása során bizonyos áldozatokra van szükség” – állt a Minisztertanács és az Összszövetségi Kommunista Párt ( bolsevikok ) Központi Bizottságának 1947. december 14-i határozatában. „Az állam magára vállalja azok nagy részét, ám az áldozatok egy részét a lakosságnak is vállalnia kell, különösen azért, mert ez lesz az utolsó“

100 rubel, 1947 ( A kép forrása: germanrings.lv )

A reformnak több célja volt:

• A jegyrendszer eltörlése, az egyidejű fekete piaci árak és bolti árak kiegyenlítésével.
• A felesleges pénzmennyiség csökkentése, ami így körülbelül négyszeresére csökkent.
• Megelőző intézkedések: sok hamis bankjegy volt forgalomban, és meg kellett büntetni azokat a spekulánsokat, akik a háború alatt meggazdagodtak.

Számos valós, vagy valótlan történet ismert a reformmal kapcsolatban. Az egyik szerint Lavrentyij Berija megparancsolta egyik bizalmasának, hogy helyezzen el 40 ezer rubelt különböző megtakarítási pénztárakban, mindegyikbe 3000 rubelt. Mindezt azért, hogy őt ne érje veszteség a reform bevezetése után. Egy másik történet szerint pedig, Zverev népbiztos ( pénzügyminiszter ) egy nappal a hivatalos bejelentés előtt bezárta feleségét a fürdőszobába, hogy az ne szivárogtasson ki információkat. Ennek ellenére valószínűleg a reformra vonatkozó információk mégis kiszivárogtak a magas szintű irodákból. A szovjet nép elkezdett mindent felvásárolni, ami hosszú távú értékkel bírt, a bútoroktól és kerékpároktól kezdve a bundákig, edényekig, puskákig, hangszerekig, horgászbotokig és konzervekig. Üzbegisztánban még a tubetejkákat is felvásárolták. A reform előtt egy hónappal már eltűnt a boltokból a cukor, a tea és természetesen a vodka. Az emberek megállás nélkül kezdtek mulatni az éttermekben. A spekulánsok pénzt adtak rokonaiknak, hogy azok a saját nevükre helyezzék el azt a bankban. Az emberek megrohanták a bankokat, hogy előre kifizessenek mindent, amit csak lehetett: adókat, illetékeket, tartozásokat.

Arseny Zverev

A tubetejka, vagy más néven tubeteika, egy hagyományos közép-ázsiai fejfedő, amely több száz éves múltra tekint vissza. Ezt az elegáns, gyakran kézzel hímzett sapkát a közép-ázsiai régió különböző népei, köztük az üzbégek, tadzsikok, kazahok, kirgizek és türkmének viselik. A tubetejka nem csupán egy praktikus ruhadarab, hanem kulturális és vallási jelentéssel is bíró fejfedő.

A háború utáni denomináció teljesen szokványos jelenség volt, nemcsak a Szovjetunióban, hanem számos más országban is. A “tisztességtelenül” szerzett vagyon elkobzása szokásos dolog volt a háborúk és gazdasági megrázkódtatások után. Ma ezt windfall tax ( váratlan adó ) néven ismerjük, de a jövőben ez bármikor változhat, ha “muszáj”, bármilyen név megfelelő lehet 🙂 A “bennfentes” kereskedelem sem új jelenség, és még a legmagasabb rangú személyek sem vetik meg “néha” 🙂 De mindezek ellenére, a  legfontosabb az volt, hogy a reform működött. A háború utáni inflációt legyőzték, a rubel jelentősen megerősödött, az árak kiegyenlítődtek, a jegyrendszert eltörölték, az öt éven belüli hiányt leküzdötték, és az ország ipara soha nem látott ütemben kezdett növekedni. A témával kapcsolatban, további érdekességeket találhatsz ebben a cikkben:  В декабре 1947 года нарком финансов Арсений Зверев (1900-1969) отменил карточки и провел знаменитую денежную реформу

A “windfall tax” kifejezés olyan adót jelöl, amelyet a vállalatokra vagy egyénekre vetnek ki, akik váratlan, kiugróan magas nyereséget értek el. Ezek a nyereségek általában nem a szokásos üzleti tevékenység eredményeként jönnek létre, hanem valamilyen külső, előre nem látható körülmény miatt, mint például hirtelen áremelkedések vagy egy gazdasági válság következményei.