Frank Hayes, a zsoké, aki holtan is végigment a versenyen, és meg is nyerte azt!

Frank Hayes ( 1901 – 1923 Június 4. ) ír lóversenyző és lovasedző volt, aki 1923. június 4-én a Belmont Park lóversenypályán, New Yorkban, megnyerte a díjugratást annak ellenére, hogy a verseny utolsó szakaszában halálos szívrohamot kapott.

A tragikus pillanatok egyike ( korabeli fénykép )

Az akkor 22 éves Hayes korábban soha nem nyert versenyt, mivel nem volt hivatásos zsoké, hanem lovasedző és istállókezelő. A lovat, egy 20:1 esélyű “kívülállót” Sweet Kissnek hívták, és Miss A. M. Frayling tulajdonában volt. Hayes a verseny utolsó szakaszában halt meg, teste a nyeregben maradt, amikor Sweet Kiss átlépte a célvonalat, és egy fejjel nyert, ezzel ő lett az első és eddig egyetlen olyan zsoké, aki halála után nyert versenyt.

Hayes halálát csak akkor fedezték fel, amikor Miss Frayling és a versenybírók gratulálni akartak neki a verseny után, ekkor vették észre, hogy valószínűleg halálos szívrohamot kaphatott.  Hayes halálát feltehetően a súlyhatárok teljesítése érdekében tett extrém erőfeszítései okozták, mivel egy újság arról számolt be, hogy nagyon rövid idő alatt 142 font ( 64 kg ) -ról 130 font ( 59 kg ) -ra fogyott. Ez a rövid idő, a korabeli beszámolók szerint 24 óra, vagyis 1 nap volt mindössze. A mai napig sem lehet tudni, hogy Frank pontosan mikor halt meg a versenyen. A Guinness-rekordok ( világrekordok könyve )  kiadvány szerint a fiatalember az utolsó ugrás előtt hunyt el, és a ló tehetetlensége és mozgása miatt, élet nélkül is nyeregben maradt, vagyis még számottevő ideig “versenyben volt” halála után is, egészen a tényleges győzelemig.

Hayes halálát követően az összes további verseny hivatalos eljárásait leállították a Jockey Club döntése alapján, a végeredményeket a súlymérlegelések nélkül hirdették ki hivatalosnak. Hayes-t három nappal később temették el, versenyzői ruhájában, a Holy Cross temetőben Brooklynban, New York City-ben. A ló soha többet nem versenyzett, és a legenda szerint, Sweet Kiss-t élete végéig “A Halál Édese Csókja” becenévvel illették.