A rabszolgaság intézménye nem a gyarmati korszakban vagy az Újvilág ültetvényein kezdődött: jelenléte sokkal régebbi, mélyen beágyazódott az emberi civilizáció kialakulását kísérő társadalmi hierarchiákba. Már a neolitikus forradalom idején, amikor a közösségek földművelésre és állattenyésztésre tértek át, megjelentek az első olyan formák, amelyekben egyes csoportok – hadifoglyok, adósok vagy alacsony társadalmi státuszú emberek – mások tulajdonává váltak. A Közel-Kelet birodalmaiban, Egyiptomban, Rómában és a későbbi középkori, majd kora újkori társadalmakban mind megtalálható volt a rabszolgaság valamilyen módon szervezett változata.
A modern tudatban mégis a transzatlanti rabszolgakereskedelem az a korszak, amely leginkább összeforrt a rabszolgaság fogalmával: több mint 12 millió afrikai embert hurcoltak el az Újvilágba, sokukat elpusztította az út vagy a kegyetlen bánásmód. A 18. századtól erősödő abolicionista mozgalmak végül elérték, hogy a rabszolgaságot világszerte eltöröljék a 19. század folyamán. Sokak fejében ez lezárta a történetet, és a rabszolgaságot a múlt sötét, de letűnt fejezetének tekintették. A valóság azonban egészen más. A világ utolsó országa, amely jogilag eltörölte a rabszolgaságot – Mauritánia – mindössze 1981-ben tette meg ezt, és csupán 2007-ben vált bűncselekménnyé. Bár a nemzetközi jog egyértelműen tiltja a rabszolgaság minden formáját, a jelenség máig él: csupán rejtettebbé, intézményesítettebbé, sokszor láthatatlanabbá vált, mint valaha. A modern rabszolgaság fogalmába ma beletartozik a kényszermunka, az emberkereskedelem, az adósrabszolgaság, a gyermekmunka legsúlyosabb formái, a kényszerházasság, a háztartási rabszolgaság és minden olyan helyzet, ahol egy ember teljes kontrollt gyakorol egy másik felett. Az alábbiakban átfogó, országonkénti bontásban mutatjuk be, hogyan és hol él tovább a rabszolgaság a 21. században.
Kapcsolódó tartalom
Azért erre Afrika sem lehet büszke! Élő emberekkel fizettek egymás között! ( Rabszolga, a pénz )
Mauritánia – az öröklődő rabszolgaság maradványai
Mauritánia tragikus módon a világ egyik olyan országa, ahol a rabszolgaság leginkább a történelmi hagyományokhoz kötődő, öröklődő formájában maradt fenn. Bár papíron rég eltörölték, a gyakorlatban még mindig sokakat születésüktől kezdve „tulajdonként” tartanak nyilván. A rendszer logikája egyszerű, mégis kegyetlen: ha valakinek a felmenői rabszolgák voltak egy arab–berber családnál, akkor nagy valószínűséggel ő maga is az lesz, függetlenül a törvényektől. Az érintettek állatokat őriznek, házimunkát végeznek, földet művelnek, sokakat szexuálisan bántalmaznak, vagy fizikai erőszakkal tartanak félelemben. A rabszolgatartók által nemzett gyermekek gyakran „természetes módon” ugyanabba a helyzetbe kerülnek. Nemzetközi nyomás hatására Mauritánia több jogszabályt is hozott, de nagyon kevés elkövetőt ítéltek el, és a lakosság egy része továbbra sem tekinti a jelenséget valódi bűntettnek. Mivel Mauritánia nem tudta megfékezni a rabszolgaságot, az Afrikai Unió 2018 januárjában hivatalosan is megrótta a mauritániai kormányt. Az ítélet egy két testvér, Szaíd Saleme és Yarg Ould Saleme esetén alapult, akik születésüktől fogva rabszolgák voltak.
Szaíd és Jarg Ould Salem testvérek születésüktől fogva az El Hassine család rabszolgái lettek. A fiúknak 2011 áprilisában sikerült megszökniük. ( A kép forrása: Michael Hylton / Anti-Slavery International )
Észak-Korea – az egyik legsúlyosabb példája a modern kori állami rabszolgaságnak
Észak-Korea a világ egyik legzártabb és legelnyomóbb állama, ahol a modern rabszolgaság intézménye gyakorlatilag az állam működésének szerves része. A lakosság jelentős részét kötelezik valamilyen formájú kényszermunkára: gyárakban, bányákban, építkezéseken vagy mezőgazdasági területeken dolgoztatják őket, gyakran éhbérért vagy fizetség nélkül. Észak-Koreában a kormány sok embert kényszerít arra, hogy az államnak dolgozzanak, Észak-Koreán belül és kívül egyaránt, néha éveken át. Az ország külföldre – például Oroszországba, Kínába vagy a Közel-Keletre – is küld munkásokat, akiktől a fizetésük akár 80–90 százalékát is elvonják, és szigorúan felügyelik őket, hogy ne érintkezzenek a külvilággal. A 2018-as globális rabszolgasági index becslése szerint 2,8 millió ember volt rabszolga az országban. A rendszer szigorú büntetésekkel, családokra kiterjedő megtorlással és teljes társadalmi kontrollal tartja fenn ezt a kényszerstruktúrát, így Észak-Korea máig az egyik legsúlyosabb példája a modern kori állami rabszolgaságnak.
Szaúd-Arábia – a kafala mint intézményesített kiszolgáltatottság
A szaúdi munkaerőpiacon dolgozó több millió vendégmunkás úgy él, hogy jogilag szinte minden felett a munkaadójuk rendelkezik. A kafala-rendszer értelmében a szponzor ellenőrzi a munkavállaló útlevelét, munkavállalási jogát, tartózkodási engedélyét, sőt sokszor az ország elhagyását is. A rendszer kiváló táptalaj a visszaélések számára: a túlóráztatás, az éheztetés, a fizetés visszatartása, a mozgáskorlátozás vagy az útlevél-elvétel mindennapos. Ha valaki el akarja hagyni a munkahelyét, gyakran börtönnel fenyegetik; néhányan szó szerint bezárva élnek. Bár a hatóságok időről időre reformokat ígérnek, a helyzet lényege keveset változott: sok szervezet szerint ez a modern rabszolgaság egyik legszélsőségesebb, intézményes formája.
Líbia – a polgárháborúban újjászülető rabszolgapiacok
A 2011-es líbiai összeomlás után a migránsok kifosztására épülő rendszerek nőttek ki a káoszból. Az Afrika belsejéből Európa felé tartók nagy része Líbiában reked, ahol a fegyveres csoportok és embercsempészek egyszerű „áruként” kezelik őket. Számtalan beszámoló szól arról, hogy migránsokat túlzsúfolt táborokba zárnak, rendszeresen megkínoznak, vagy nyílt árveréseken adnak-vesznek. A BBC és több civil szervezet is rögzített olyan felvételeket, amelyeken férfiakat szó szerint licitre bocsátanak. Sokakat váltságdíjért tartanak fogva, másokat építkezésekre vagy földmunkákra kényszerítenek fizetés nélkül. A nemzetközi közösség erőfeszítései ellenére a líbiai helyzet a modern rabszolgaság egyik legsötétebb fejezete.
India – a világ legnagyobb rabszolga-populációja
Indiában él a legtöbb modern rabszolga – akár 40 millió ember is lehet a rejtett adósrabszolgaság, gyermekmunka, emberkereskedelem és kényszerházasság áldozata. Kiemelten súlyos a gyermekmunka és az adósságcsapdába taszított családok helyzete. Téglaégetőkben, bányákban, mezőgazdasági ültetvényeken egész közösségek dolgoznak fiktív adósságok miatt, amelyeket a munkáltató tetszőlegesen növel. A gyermekek helyzete különösen lesújtó: sokakat koldulóbandák irányítanak, mások veszélyes iparágakban, mérgező környezetben dolgoznak. Bár több modern törvényt is elfogadtak, a kasztrendszer, a mélyszegénység és a korrupció miatt a helyzet rendkívül nehezen változik meg.
Pakisztán – az adósrabszolgaság hétköznapivá válása
Pakisztán a világ egyik legnagyobb adósrabszolga-népességével rendelkező állama. A téglaégetőkben dolgozó családok sokszor egy generációval korábban felvett, néhány dollárnyi kölcsön miatt válnak „adós rabszolgákká”. A munkások többsége nem tud írni-olvasni, így fogalmuk sincs róla, mennyi az adósságuk valójában. A munkaadók önkényesen emelik az összeget, így a rabszolgaság sokszor öröklődik. A helyzetet súlyosbítja a jogérvényesítés hiánya, a korrupció és a rendőrség gyakori összejátszása a rabszolgatartókkal.
Afganisztán – gyerekházasságok és gyermekkatonák
A hosszú háborúk, a szélsőséges szegénység és a politikai instabilitás miatt Afganisztánban tömegek válnak emberkereskedők vagy fegyveres csoportok áldozataivá. A gyerekeket gyakran adják el kényszerházasságba, vagy fegyveres milíciákhoz kényszerítik őket. Sok család arra kényszerül, hogy a túlélés érdekében „eladja” egyik gyermekét, hogy a többieknek jusson étel.
Eritrea – az állami kényszerszolgálat mint rabszolgarendszer
Eritreában a „nemzeti szolgálat” elnevezésű rendszer lényegében határozatlan idejű katonai és civil munkaszolgálat. A szolgálat elméletileg ideiglenes volna, gyakorlatban azonban sokakat évekre vagy akár évtizedekre köteleznek alulfizetett, kényszerű munkára. A túlélők gyakran írnak le olyan körülményeket, amelyek a klasszikus rabszolgatartó rendszerekhez hasonlíthatók. Erről szinte minden évben készülnek nemzetközi jelentések.
Fiatal eritreaiak térnek vissza egy katonai kiképzőakadémiáról 2019. augusztus 18-án, az eritreai Elabered településén. ( A kép forrása: © 2019 Eric Lafforgue / Art in All of Us / Corbis via Getty Images )
Etiópia – gyermekkereskedelem és rurális kizsákmányolás
Etiópia számos térségében családok adják át gyermekeiket közvetítőknek, abban a hitben, hogy munkát vagy oktatást kapnak. Valójában sok gyerek szolgálólánynak, kényszermunkásnak vagy emberkereskedők prédájává válik. A vidéki szegénység, a rossz infrastruktúra és a hagyományos társadalmi szerkezetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a jelenség fennmaradjon.
Öböl-államok – Katar, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Bahrein
Ezekben az országokban a kafala-rendszer különféle változatai működnek. A vendégmunkások gyakran útlevél nélkül élnek, munkahelyüket nem hagyhatják el, fizetésüket visszatartják, vagy túlórára kényszerítik őket. Mindez bár papíron legális, valójában modern rabszolgasághoz hasonló viszonyokat teremt. 2022. október 20-án az Amnesty International cikket tett közzé, amelyben bírálta a Katar által a vendégmunkások érdekében végrehajtott reformokat, és kijelentette, hogy ezek a reformok befejezetlenek, és a világbajnokság közeledtével továbbra is járnak kártérítések. Azt is kijelentette, hogy bár Katar az elmúlt öt évben jelentős lépéseket tett a munkavállalói jogok terén, teljesen egyértelmű, hogy még hosszú út áll előttünk. A reformokra azonban a 2022-es FIFA-világbajnokság katari rendezését megelőzően került sor, amely esemény reflektorfénybe helyezte az országot. A katari kormány mindig is megerősítette, hogy a világbajnokság nem a célvonal, a reformok végrehajtása az esemény befejezése után is folytatódni fog.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az 1640-es években Mihály orosz cár „halálos bűnnek” nyilvánította a dohányzást, és súlyos büntetéseket alkalmazott érte, például ostorral verette az elkövetőket, vagy levágatta az ajkakat, illetve az orrot. |
Mianmar – kényszermunka, elhurcolások és gyermekkatonák
A katonai rezsim évtizedek óta alkalmaz kényszermunkát: falvak lakóit viszik el építkezésekre, katonai célokra vagy táborokba. A rohingya kisebbség üldöztetése során tömeges jogsértések történtek, beleértve a modern rabszolgaság tipikus formáit. A hadsereg gyermekkatonákat is toboroz, ami a világ egyik legsúlyosabb emberkereskedelmi bűncselekménye.
Thaiföld, Kambodzsa, Fülöp-szigetek – a halászat és a szexipar foglyai
A délkelet-ázsiai halászati ipar berkeiben sok munkás hónapokig nem hagyhatja el a hajót, gyakran fizikailag bántalmazzák őket, fizetés nélkül dolgoznak. A szexipar működésében gyermekeket és fiatal nőket használnak ki emberkereskedők – sokszor a hatóságok tudtával vagy közreműködésével.
Venezuela – válságból születő emberkereskedelem
A venezuelai gazdasági összeomlás miatt emberek milliói menekülnek. Ezt használják ki azok a csoportok, amelyek nőket szexuális kizsákmányolásra visznek, férfiakat bányákba vagy kartellekhez kényszerítenek. A határok mentén valóságos emberpiacok alakultak ki.
Brazília – kényszermunka az esőerdők mélyén
A távoli erdészeti és mezőgazdasági területeken embereket visznek el lakatlan táborokba, ahol iratok nélkül, ellátás hiányában dolgoztatják őket. Sok esetben csak évek múlva kerülnek ki innen – ha egyáltalán valaha sikerül elmenekülniük. 2014-ben a Nemzetközi Munkaügyi Ügyek Hivatala kiadta a Gyermek- vagy Kényszermunkával Előállított Áruk Listáját, amelyben Brazíliát a 74 olyan ország közé sorolták, ahol továbbra is alkalmazzák a gyermek- és kényszermunkát. Az Institute for Agriculture and Trade Policy 2017-es jelentése szerint „a brazil hús- és baromfiágazatban dolgozók ezrei estek kényszermunka és embertelen munkakörülmények áldozatául”. Ennek eredményeként a Dél-afrikai Baromfi Szövetség ( SAPA ) a tisztességtelen verseny gyanúja miatt vizsgálatot követelt.
A brazil Munkaügyi és Foglalkoztatási Minisztérium szövetségi munkaügyi felügyelő éppen egy “rabszolgaként” foglalkoztatott férfit hallgatnak ki ( 2024, november ), aki ennek nagyon örül, mert tudja, hogy ez eseteben ez a szabadulását jelenti. A férfit a régió egyik legnagyobb illegális erdőirtási műveletéhez csábították munkásnak, azonban semmi sem valósult meg abból, amit a férfiaknak ígértek: végül a modernkori rabszolgasághoz hasonló körülmények között éltek. ( A kép forrása: futurity.org )
Szudán és Dél-Szudán – rablások és háborús szexrabszolgaság
A polgárháborúk alatt nőket és gyerekeket hurcoltak el, akikből háztartási rabszolgákat vagy szexrabszolgákat csináltak. A fegyveres csoportok működésével ezek a gyakorlatok máig fennmaradtak, és a békefolyamatok lassúsága miatt nem is látszik gyors megoldás.
Kína ( is ) hivatalosan tiltja a kényszermunkát, a jogi szabályozás gyakorlati érvényesítése sokszor hiányos
Kínában a modern rabszolgaság főként kényszermunka és államilag ellenőrzött foglalkoztatás formájában jelenik meg, bár a nyilvános, tradicionális rabszolgaság gyakorlatilag eltűnt. A kínai büntetés-végrehajtási rendszerben a „lágeres munkavégzés” – korábban „reform átnevelő táborok” néven ismert – keretében fogvatartottakat gyakran dolgoztatják ipari üzemekben, mezőgazdaságban vagy kézműipari termelésben, minimális vagy semmilyen juttatásért. Emellett jelentős probléma a kényszermunka a magánszektorban, különösen a ruhagyártásban, elektronikai iparban és építőiparban, ahol gyakran belső vándormunkásokat – sokszor vidéki, fiatal munkásokat – kényszerítenek hosszú munkaórákra, alacsony bérért, miközben az elvándorlás vagy munkahelyváltás jogát korlátozzák. Egyes etnikai kisebbségek, például a ujgurok és más muszlim csoportok esetében a nemzetközi jelentések szerint kényszermunka is előfordul, az állami „átnevelő programok” keretében. Bár Kína hivatalosan tiltja a kényszermunkát, a jogi szabályozás gyakorlati érvényesítése sokszor hiányos, a hatóságok ellenőrzése nem teljes, így a modern rabszolgaság bizonyos formái rejtetten tovább élnek, és milliókat érintenek az országban.
A “rabszolgaság” sajnos Európában és az Egyesült Államokban is jelen van, bár teljesen más formában
A “rabszolgaság” sajnos Európában és az Egyesült Államokban is jelen van, bár teljesen más formában, mint a diktatórikus vagy fejletlenebb országokban. Európában főként az illegális munkáltatás, az emberkereskedelem, a mezőgazdasági és építőipari kizsákmányolás, illetve a szexuális célú kényszerítés a fő probléma. Olaszország egyes mezőgazdasági területein például román, bolgár vagy afrikai vendégmunkásokat dolgoztatnak embertelen körülmények között. Nagy-Britanniában és Németországban is voltak nagyobb ügyek, ahol kelet-európai munkavállalókat vettek rá csalással vagy fenyegetéssel olyan munkákra, amelyekért alig kaptak fizetést. A Balkánon pedig a háztartási alkalmazottként vagy építőiparban dolgozó emberek között fordul elő kényszermunka.
Munkások áfonyát szednek egy floridai farmon 2020. március 31-én. ( A kép forrása: Marco Bello / Reuters )
Az Egyesült Államokban a jelenség főként a mezőgazdaságban, a vendéglátásban, a háztartási alkalmazottak körében és az illegális bevándorlók kizsákmányolásában jelenik meg. Sok munkás papírok nélkül érkezik, ezért kiszolgáltatott, és egyes munkáltatók visszaélnek ezzel: hosszú munkaidő, minimális fizetés, fenyegetés azzal, hogy kitoloncolják őket. Az USA-ban a szexuális célú emberkereskedelem is jelentős probléma, különösen a nagyvárosokban. Tehát bár ezekben az országokban működnek törvények és ellenőrző mechanizmusok, a modern rabszolgaság különböző formái így is léteznek – csak kevésbé látványosan és gyakran rejtetten.
Börtönmunka
Az Egyesült Államokban 1865-ben ratifikálták az alkotmány 13. kiegészítését, amely betiltotta a rabszolgaságot és a kényszermunkát, „kivéve, ha azt egy bűncselekmény büntetéseként alkalmazzák, amelyért az érintett személyt törvényesen elítélték”, ezzel jogi alapot adva a büntetőmunka, azaz a börtönmunka fennmaradásának. A történelem során ez vezetett a fogvatartottak „bérbeadásához”, amely elsősorban az afroamerikai közösségeket érintette. 2020-ban az USA börtönpopulációja körülbelül 2,3 millió fő volt, és a fogvatartottak szinte mindegyike valamilyen formában dolgozik. Texasban, Georgiában, Alabamában és Arkansásban a rabok egyáltalán nem kapnak fizetést munkájukért, más államokban óránként 0,12 és 1,15 dollár közötti összeg üti a markukat. Azok a rabok, akik megtagadják a munkát, hosszú ideig magánzárkába kerülhetnek, vagy eltilthatják őket a családlátogatástól. 2010 és 2018 között többször is előfordultak munkavállalási sztrájkok a jobb fizetés és munkakörülmények érdekében, a vezetőket pedig hosszú távú magánzárkába helyezték. A kényszermunka mind az állami, mind a magánbörtönökben jelen van, és az USA-ban a fogvatartottak munkája összességében milliárdos értékű. Például 2018-ban Kaliforniában 2 500 rab dolgozott tűzoltásban óránként 1 dollárért, évente akár 100 millió dollárt megtakarítva az államnak.
13. alkotmánykiegészítés rabszolgamunkával foglalkozó államok ( piros: engedélyezett, kék: tiltott, szürke: nincs említés az alkotmányban ) ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Kínában a munka-börtönök ( korábban laogai ) rendszerében több millió fogvatartottat kényszerítenek ingyenes munkára. A laogai rendszerben jelenleg 500 000–2 millió rabot tartanak fogva. Ezzel párhuzamosan működött 2013-ig a kisebb „átnevelés munkán keresztül” rendszer is. Xinjiangban a kínai hatóságok több százezer – egyes becslések szerint akár egymillió – ujgurt, valamint kisebb számban tibetieket és politikai ellenzékieket tartanak fogva kényszermunkára. Az Egyesült Királyságban három fő típusa van a börtönmunkának: a rabokat munkára lehet kötelezni a börtön fenntartásában ( tisztítás, karbantartás, konyhai munka ), lehetőségük van külső cégeknek végzett ismétlődő feladatokra ( pl. szögek zacskózása, dobozcsomagolás ), illetve dolgozhatnak szakmai műhelyekben is, ahol ablakkereteket készítenek, grafikai munkát végeznek vagy gépi eszközöket igénylő feladatokat látnak el. 2013-ban a jelentések szerint egy 40 órás heti munkaért mindössze 10 fontot kaphattak a rabok. Ausztráliában a börtönmunka több államban, például Új-Dél-Walesben, Viktóriában, Queenslandben és az Északi Területen is jelen van. Egyes rabok magáncégeknek dolgoznak. 2017-ben Új-Dél-Walesben a fizetés mindössze 0,82 dollár óránként, míg az Északi Területen akár 16 dollár óránként is lehetett, összehasonlítva a hasonló munkakört betöltő szakszervezeti dolgozó 35 dolláros órabérével.
Sajnos a modern rabszolgaság jelensége még a fent említett országokon túl is számos helyen jelen van, gyakran kevésbé látványos, de nagyon is súlyos formákban. Ománban például a vendégmunkások helyzete hasonló kiszolgáltatottságot mutat, mint a többi Öböl-államban működő rendszerekben. Jemenben a polgárháborús összeomlás teremtett olyan környezetet, ahol emberkereskedők és fegyveres csoportok szabadon zsákmányolják ki a civileket. Iránban rendszeresen beszámolnak kényszermunkáról politikai foglyok esetében. Bangladesben a ruhagyárak rossz munkakörülményei és a gyermekmunka széles körű jelenléte okoz tartós problémát. Nepálban és Laoszban is működnek olyan emberkereskedelmi hálózatok, amelyek fiatalokat csábítanak külföldi munkalehetőségekkel, majd rabszolgasorban tartják őket. A világ számos térségében – Latin-Amerika, Afrika, Ázsia – léteznek olyan helyzetek, ahol a törvény tilt ugyan minden ilyen gyakorlatot, de a szegénység, a korrupció, a fegyveres konfliktusok és a gyenge intézményrendszer miatt mégis sokan a modern rabszolgaság csapdájába kerülnek. Bár a világ valamennyi országa betiltotta a rabszolgaságot, a jelenség különböző formái még mindig emberek tízmillióit érintik. A modern rabszolgaság sok arca láthatatlan: lehet kényszerszolgálat egy állam részéről, lehet adósrabszolgaság a vidéki településeken, lehet emberkereskedelem a határokon, és lehet olyan munkaügyi rendszer, amely jogilag megengedi a teljes kiszolgáltatottságot. A rabszolgaság tehát nem a múlt maradványa, hanem a jelen egyik legsúlyosabb emberi jogi problémája, amelyet csak társadalmi tudatossággal, nemzetközi együttműködéssel és valódi politikai akarattal lehet visszaszorítani.
Felhasznált forrás: en.wikipedia.org, Slavery in the 21st century
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?