Dániánál háromszor nagyobb kiterjedésű föld alatti nukleáris bázist terveztek Grönland jégtakarója alá, ám a mérnökök végül nem tudták legyőzni a folyamatosan mozgó jeget!

Az 1950-es évek végére a hidegháború légköre egyre fojtogatóbbá vált. A Szovjetunió sikeres interkontinentális ballisztikus rakétakísérletei és az 1957-ben fellőtt Szputnyik műhold az Egyesült Államokat teljesen új stratégiai gondolkodásra kényszerítették. A technológiai és katonai versenyfutásban minden olyan előny számított, amely akár csak csekély mértékben is megbillentheti az erőegyensúlyt. Ebben az időszakban fordult Washington figyelme Grönland jégtakarói felé, ahol egy merész és korának szinte felfoghatatlan vállalkozása született meg: egy gigantikus, jég alatti város terve, amely egyszerre szolgált volna kutatóállomásként és titkos nukleáris rakétabázisként. Ez lett a Camp Century ( Century-bázis ), illetve a mögötte meghúzódó, még titkosabb Project Iceworm ( Jégféreg-hadművelet ).

A Century-tábor elképzelése a kezdetektől fogva egyszerre volt futurisztikus és hajmeresztő. Az amerikai hadsereg mérnökei és tervezői húsz egybefüggő, vízszintes alagutat álmodtak a több tíz méter vastag grönlandi jégrétegek belsejébe, amelyek pókhálószerűen szövik át egymást. Összesen több kilométernyi járatrendszer épült volna ki, amely a tervek szerint háromszorosan is meghaladta volna Dánia teljes területét, amikor a jégből kivájt üregek teljes hálózata elkészül. A projekt méreteit jól mutatja, hogy a hadsereg által készített látványtervek egy több ezer ember befogadására alkalmas, önfenntartó föld alatti kolóniát ábrázoltak, amelyben minden olyan kényelmi és életfenntartó funkció megtalálható, ami egy hosszú távú ott tartózkodáshoz szükséges lehet. A tábor eredetileg – a hivatalos kommunikáció szerint – egy távoli kutatóközpontnak készült, amelyet az Army Polar Research and Development Center felügyelt. A valóság azonban ennél jóval sötétebb volt. A Washington Post által is feltárt dokumentumok szerint a létesítmény valójában egy titkos katonai terv része volt, amely Grönland egy részét közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták rejtekhelyévé akarta átalakítani. A Jégféreg-hadművelet célja az volt, hogy egy olyan, több ezer rakétát befogadó rendszer épüljön a jég alá, amelyet az ellenség műholdjai és felderítése egyáltalán nem tud elérni vagy pontosan bemérni. A tervezők hosszú, összehangolt alagút-labirintust képzeltek el, amelyben a rakéták folyamatos mozgatásával és átcsoportosításával teljes bizonytalanságban lehetett volna tartani a szovjet hírszerzést.

Légifelvételek a grönlandi Camp Century-ről ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

A Century-táborban a föld alatti élet meglepően kényelmesnek ígérkezett. A létesítményhez mozi, könyvtár, kápolna, teljesen felszerelt laboratóriumok, étkezők, hálótermek és különféle közösségi terek tartoztak volna. A tervek szerint még szaunák és melegvizes zuhanyzók is helyet kaptak, amelyek a dermesztő északi környezetben alapvető komfortot jelentettek volna. A legérdekesebb technikai elem azonban kétségtelenül a hordozható atomreaktor volt, amelyet a tábor energiaellátásának biztosítására telepítettek volna. A PM-2A jelű kisméretű reaktor 1960 körül már készen állt az üzembe helyezésre, ami akkoriban mérnöki csodának számított. A projekt története 1958-ban vett döntő fordulatot, amikor az Egyesült Államok hallgatólagos jóváhagyást kapott Dániától. A dán miniszterelnök, H. C. Hansen rendkívül óvatos, már-már ködös válasza – amelyben sem igent, sem nemet nem mondott – Washingtonban úgy csapódott le, mint egyértelmű beleegyezés. A kivitelezés 1959 júniusában kezdődött, és a munkálatok a zord éghajlat ellenére meglepően gyorsan haladtak. A tábor 1959 októberére elkészült, annak ellenére, hogy a környéken akár mínusz 70 Fahrenheit-fokos hideg, 200 kilométer per órát meghaladó szélviharok és évi több mint egy méternyi leesett hó jelentett folyamatos kihívást.

Egy 1960-ban készült katonai dokumentum szerint a táborban telepített rakétarendszer gyakorlatilag észrevehetetlen lett volna, a vastag jégréteg pedig természetes pajzsként védte volna a fegyvereket és a személyzetet. A hadsereg úgy vélte, csak egy rendkívül széles körű, hatalmas erejű támadás tudta volna teljesen működésképtelenné tenni a rendszert, és még ekkor is nagy eséllyel lehetett volna rakétákat indítani a megmaradt állásokból. A koncepció papíron tökéletesnek tűnt, a gyakorlatban azonban hamar kiderült, hogy a természet erői még a legerősebb acélszerkezeteknél is hatalmasabbak. A jégtakaró folyamatos mozgása és a jég plasztikus viselkedése már néhány év után veszélyessé tette az alagutakat. A szerkezetek ropogni, deformálódni kezdtek, az alagutak egy része összeomlással fenyegetett. Az amerikai hadsereg hiába próbálta javítani és megerősíteni a szerkezeteket, egyre világosabbá vált, hogy a projekt hosszú távon fenntarthatatlan. 1967-ben a Jégféreg-hadműveletet hivatalosan leállították, és a Century-tábor néhány év alatt szinte teljesen megsemmisült a jég mozgásának következtében.

A Century-tábor építése 1960-ban; a felvétel 1960-ban készült. Forrása a „Camp Century – Evolution of Concept and History of Design, Construction and Performance” ( Technical Report 174, 1965 ). A fotót az U.S. Army Corps of Engineers – Cold Regions Research and Engineering Laboratory készítette. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Ennek ellenére a tábor nem bizonyult teljesen hiábavalónak. A kutatási tevékenységek során, még az 1960-as évek elején, a híres amerikai gleccserkutató, Chester Langway egy 4560 láb mély jégmagot fúrt ki a tábor területén. A mintákat aprólékosan becsomagolták, majd Dániába szállították, ahol azonban évtizedekre feledésbe merültek. A kis süteményes dobozokba rejtett üledékeket csak 2017-ben fedezte fel újra két dán kutató, Jørgen Peder Steffensen és Dorthe Dahl-Jensen, akik a Koppenhágai Egyetem jégmag-gyűjteményének átköltöztetésén dolgoztak. A „Camp Century sub-ice” feliratot látva még ők sem sejtették, milyen jelentős anyag rejtőzik a dobozokban. A kinyitás után talált sötét, piszkos üledékrögök első pillantásra jelentéktelennek tűntek, ám hamar kiderült, hogy valójában több ezer éves földtörténeti titkok kulcsát őrzik.

A főalagút bejárata a Camp Centuryben látható, egy amerikai hidegháborús kutatóbázison, amelyet Grönland jégtakarója alatt építettek, és 1960 és 1967 között működött. A képet Robert Weiss készítette, aki 1962-ben és 1963-ban orvosként dolgozott a Camp Centuryben.  ( A kép forrása: edition.cnn.com )

2019-ben több mint harminc kutató gyűlt össze Vermontban, hogy megvizsgálja a mintákat. Az elemzések során a tudósok fosszilizálódott leveleket és ágdarabokat találtak a fagyott üledékben, ami forradalmi felfedezésnek bizonyult. A leletek azt bizonyították, hogy Grönland ma jeges és elhagyatott északi vidékeit valamikor növényzet borította – vagyis a jégtakaró a közelmúlt geológiai időszakában teljesen eltűnhetett. Ez a felismerés nemcsak a földtörténeti kutatásokat, hanem a klímaváltozás múltjának megértését is új alapokra helyezte.

A Century-tábor története az emberi találékonyság és a katonai ambíciók sajátos elegye, amely jól szemlélteti a hidegháború túlzó és gyakran irracionálisan nagyszabású törekvéseit. Az Egyesült Államok egy olyan jég alá rejtett rakétabázis létrehozására vállalkozott, amely méretében és komplexitásában páratlan lett volna a világon, ám végül a természet erejébe ütközött. A projekt bukása ugyan katonai szempontból komoly kudarcnak tűnt, ám a véletlenül megmentett jég- és üledékminták révén a tudomány egyik legértékesebb felfedezését hozta. A jég alatti város romjai ma már a grönlandi hó alatt rejtőznek, de öröksége – mind a katonai illúziók, mind a tudományos áttörések tekintetében – tovább él, és újabb fejezetet nyit bolygónk múltjának megértésében.