Már sokszor megjósolták, de jövőre szinte biztosra veszik az Atlanti-óceáni áramlási rendszerének összeomlását!

Az Atlanti-óceáni áramlási rendszer, különösen a Golf-áramlat és az Észak-atlanti-áramlat összeomlása drámai éghajlati változásokat okozhat Európában és globálisan. Az áramlatok feladata a trópusi hő és víztömeg északra juttatása, mely Északnyugat-Európa és a Brit-szigetek mérsékelten meleg éghajlatát biztosítja. Ha az áramlatok működése megszakad, a régiók téli átlaghőmérséklete jelentősen, akár 10-15 Celsius-fokkal is csökkenhet, ezzel egy új „minijégkorszakot” idézve elő. Az áramlatok gyengülése miatt az Atlanti-óceán partvidékén a tengerszint emelkedne, és más területeken is megváltoznának a csapadékeloszlási minták, amelyek aszályokhoz és vízhiányhoz vezethetnek a trópusi esőzési öv délebbre tolódása miatt. – írja a Live Science. 

Az éghajlatváltozás miatt az édesvízi gleccserek a Föld sarkvidékein olvadnak, ami az óceánvizet kevésbé sóssá és sűrűvé teszi. Ennek eredményeként a hideg áramlatok nem képesek olyan mélyen áramolni, mint korábban, ami csökkenti az Atlanti-óceáni áramlatok, így a Golf-áramlat sebességét is. A Golf-áramlat már eltér a korábbi, megszokott útvonalától, és melegebb vizei most új területekre, például a Scotian-sziget mélyebb vizeibe áramlanak. Ez a hőmérsékletnövekedés kedvezőtlen feltételeket teremt a hideg vizet kedvelő C. finmarchicus számára, amely fontos tápláléka az északi simabálnának.

Copepod Culanus finmarchicus Skócia nyugati partjáról ( A kép forrása: Herdman, William A. ( 1923 ) Az óceánográfia alapítói és munkájuk: Bevezetés a tengertudományba, London : Edward Arnold & Co. )

A C. finmarchicus alacsony egyedszáma éhezésre kényszerítheti ezeket a bálnákat, vagy új táplálkozási területek keresésére ösztönzi őket. A Meyer-Gutbrod és kollégái által készített tanulmány szerint a C. finmarchicus csökkenő száma miatt az északi simabálnák 2010 óta fokozatosan elhagyták a hagyományos nyári táplálkozási területeiket, például a Maine-öblöt és a Fundy-öblöt, amelyek a Scotian-sziget részét képezik. Helyette más területek, különösen a Szent Lőrinc-öböl felé vették az irányt. Ez az elvándorlás egybeesik a születések számának drámai csökkenésével. A bálnák számára a szaporodás, ellés és az újszülöttek gondozása nagy energiaigénnyel jár, és megfelelő táplálék híján nem tudják sikeresen véghezvinni ezeket. A kutatók szerint ezek az új táplálkozási területek nem biztosítanak elegendő táplálékot az északi simabálnák számára. Az alacsony születési arány így egyre nagyobb fenyegetést jelent a faj túlélésére, amely már amúgy is kritikusan veszélyeztetett helyzetben van.

( a ) az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszerről ( AMOC ) és ( b ) az Északnyugat-Atlanti áramlás változásairól. Az ( a ) térképen az AMOC mélyvízi áramlatai kékkel vannak jelölve, ezek az Észak-atlanti Mélyvízi Formáció ( NADW ) képződésének helyeiről indulnak. A visszatérő meleg áramlatok, amelyek a Golf-áramlatban és az Észak-atlanti Driftben érik el csúcspontjukat, narancsszínnel jelennek meg. A doboz az Északnyugat-Atlanti-óceán kibővített részére utal, amely ( b )-ben látható. A ( b ) térképen a Golf-áramlat pályaváltozásai és a meleg, lejtői víz beáramlása a Maine-öböl/nyugati Scotian-sziget térségébe kerül bemutatásra. A Golf-áramlat pályája narancsszínű borítékként látható, amely a 2010–2019-es évtized során keletkezett kanyarulatok többségét tartalmazza. A világosabb narancsszínű boríték, amely szaggatott vonalak között helyezkedik el, a korábbi, 2000–2009-es évtized pályáját mutatja. A Maine-öböl/nyugati Scotian-sziget térségének melegedése a régióba beáramló, meleg lejtői víz alatti áramlásnak tulajdonítható, amelyet pirossal jelölnek, és a Lejtői-vizek tengeréből származik. BF = Fundy-öböl, GB = Georges Bank, GrB = Nagy-Bank, GOM = Maine-öböl, GSL = Szent Lőrinc-öböl, NEC = Északkeleti-csatorna, WSS = Nyugati Scotian-sziget. (a) ábra forrása: Rahmstorf ( 1997 ), Creative Commons BY-SA 4.0 alapján.

A tudósok az atlanti meridionális áramlási rendszer ( AMOC ) lassulására figyelmeztetnek, amely a globális klímastabilitás alapja. Az üvegházhatású gázok kibocsátása következtében az olvadó sarki jég friss vizet juttat az óceánba, amely hígítja a sós tengervizet és megakadályozza a hideg, sűrűbb víz lesüllyedését, így veszélyeztetve az AMOC-ciklus fenntartását. A legújabb modellek szerint akár már 2025-ben is összeomolhat ez a rendszer, amely évezredek óta szabályozza a Föld éghajlati viszonyait. Az ilyen összeomlás következményei súlyosak lehetnek: az Egyesült Királyság és Észak-Európa jelentős lehűlésre számíthat, amely veszélyezteti a mezőgazdaságot és a mindennapi életet, míg az Egyesült Államok atlanti partvidékén tengerszint-emelkedés és áradások várhatók. A trópusi régiókban bekövetkező éghajlati eltolódások pedig szárazságot és éhínséget okozhatnak, súlyosbítva a globális migrációs és gazdasági válságokat. A kutatók egyértelműen sürgetik a kormányokat, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések erősítésével csökkentsék a rendszer összeomlásának kockázatát. A párizsi klímaegyezmény céljai, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük ezt a potenciálisan katasztrofális helyzetet. Az AMOC összeomlásának pontos idejét nehéz meghatározni, de az áramlatok figyelemmel követése és további kutatások lehetőséget nyújthatnak az előrejelzések javítására és a megfelelő válaszlépések kidolgozására.