Tudtad, hogy a II. világháborúban, a németek elfoglaltak egy kanadai várost?

A II. világháború idején, sok hadban álló országban árultak úgynevezett háborús kötvényeket. Az ebből befolyó összegeket pedig, a háborús kiadásokra fordították. Általában könnyen el lehetett őket adni, hisz a cél, bár a háború maga kétségtelenül értelmetlen vérrontás, “nemes” volt. Szóval nem feltétlenül lett volna rá szükség, azonban ennek ellenére, a kibocsájtó országok közül többen is,  “reklámozták” a háborús kötvényeket, vagy komoly propaganda kampányokat indítottak. Nos így tett Kanada is, de nem is akármilyen módon…

1942. február 19-ének reggelén, megszólaltak a légiriadó-szirénák, és teljes áramszünetre ébredtek Winnipeg lakói. A  Wehrmacht váratlanul lerohanta, és elfoglalta a várost. Körülbelül 3800 német egyenruhás katona masírozott az utcákon, és páncélozott járművek lepték el a be, és kijáratokat. A város felett pedig Luftwaffe gépeket lehetett látni.  Az igazi villámháborús mód szerint az invázió és a megszállás gyors volt. Néhány órán belül Winnipeg városa megadta magát, és átnevezték „Himmlerstadt”-nak ( Himmler városa ), és a Lower Fort Garry-nél, kitűzték a horogkeresztes zászlót. Letartóztatták a város vezetőit ( köztük például az éppen ott tarózkodó Norvégia egyesült államokbeli nagykövetét,  Wilhelm de Morgenstierne-t ). A megszállók átvették a helyi rádióállomásokat és újságokat, hogy csak ellenőrzött információk juthassanak el a lakosokhoz. Ellenőrző pontokat állítottak fel a városban való mozgás ellenőrzésére.

A „német” katonák ( hollywoodi egyenruhában) letartóztatnak egy Winnipeg Tribune ujságkihordót, mert „illegális” híreket terjesztett, és elveszik tőle az újságokat. A Tribune-t aznap átnevezik és „Lugenblatt”-ra nyomtatják a címét ( Manitoba Historical Society )

Az utcán lévő embereket véletlenszerűen megállították és átkutatták. A templomokon hirdetményeket tettek ki, amelyek megtiltották az istentiszteleteket, a tiltakozó papokat pedig letartóztatták. Fegyveres csapatok megállították a buszokat, és átkutatták utasaikat. Néhányukat, mint az előjárókat, letartóztatták és bebörtönözték a Lower Fort Garryben felállított internálótáborba. Német megszállási márkák váltották fel a forgalomban lévő kanadai dollárokat – úgynevezett If Day propagandacédulák formájában. Ez volt az egyetlen propaganda cédula ( szórólap ), amit Kanada készített a háború alatt.

Az úgynevezett If Day bankjegyek eleje egy német 10 márkás bankjegyre emlékeztetett, pirossal az „Occupation Reichsmark” felirattal, egyértelmű üzenetként, hogy Winnipeg német megszállás alatt áll. Forrás: 10 reichsmark, Nemzeti Háborús Pénzügyi Bizottság, Kanada, 1942 | NCC 2019.69.85

Az If Day bankjegyek hátoldalán szerepelt a valódi céljuk: „Vegyél győzelmi kötvényeket. . . és tartsa távol ezt a „vérpénzt” Kanadából.” A “vérpénz” a német megszálló pénzre utal természetesen. Forrás: If Day note, National War Finance Committee, Kanada, 1942 | NCC 2019.69.85

Winnipeg kormányzója Erich von Neurenberget gauleiter ( tartományi vezető ) lett, az irányítást George Waight segítette, aki a helyi Gestapo főnökeként működött. Céljuk az volt, hogy segítsék Hitlert abban a tervében, hogy Kanada gyarmatosításával kihasználja Kanada viszonylag alacsony népsűrűségét.  Von Neurenberg a következő rendeletet adta ki, amelyet az egész városban kifüggesztettek:

1. Ez a terület ma a Nagy Birodalom része, és Erich Von Neuremburg ezredes, a Führer Gauleiterének joghatósága alá tartozik.
2. A civilek 21:30 és hajnali órák között nem léphetnek utcára.
3. A közterületeken kívül a civilek nem tartózkodhatnak, egy helyen legfeljebb 8 fő gyűlhet össze egyszerre.
4. Minden háztulajdonosnak 5 katonát kell elhelyeznie.
5. Minden katonai, félkatonai vagy testvéri jellegű szervezet feloszlik és betiltásra kerül. A Girl Guide , Boy Scout és hasonló ifjúsági szervezetek továbbra is működhetnek , de a Gauleiter csapatok irányítása alatt.
6. Minden személygépkocsi, teherautó és busz tulajdonosának regisztrálnia kell magát a Megszállási Parancsnokságon, ahol a Megszálló Hadsereg átveszi őket.
7. Minden gazdálkodónak azonnal jelentenie kell minden gabona- és állatállományt, és a mezőgazdasági termékek nem adhatók el, kivéve a winnipegi ellátási hivatalon keresztül. Nem tarthat meg saját fogyasztásra, hanem vissza kell vásárolnia a winnipegi központi hatóságon keresztül.
8. A horogkereszt kivételével minden nemzeti emblémát azonnal meg kell semmisíteni.
9. Minden lakos kap étkezési kártyát, élelmiszert és ruházatot csak ennek felmutatásával lehet vásárolni.
10. A következő bűncselekmények tárgyalás nélkül, azonnali kivégzéssel lesznek büntetve
    1. Ellenállás megszervezésének kísérlete a megszálló hadsereg ellen
    2. Engedély nélkül belépni vagy elhagyni a tartományt.
    3. Az összes birtokolt áru bejelentésének elmulasztása
    4. Lőfegyverek birtoklása.

SENKI NEM CSELEKEDHET, BESZÉLHET ÉS GONDOLKODHAT A RENDELETEINKKEL ELLENTÉTESEN!

Az eseményről a média széles körben tudósított, a nagy kanadai és amerikai újságok és híradócégek tudósítottak az eseményekről. Éppen ezért is, sok olvasó és néző azt hitte, hogy ez valóságos. De ahogy a hírek tovább terjedtek, világossá vált mindenki számára, hogy az esemény színlelt invázió volt. A 3800 betolakodó német egyenruhába öltözött kanadai volt, akik mind egy bonyolult terv részei voltak, annak bemutatására, hogyan nézhet ki egy német invázió. A kormányzati tisztviselők természetesen minden szinten tisztában voltak az események valódiságával, és céljával. Az Országos Háborús Pénzügyi Bizottság, amely a kanadai háborús erőfeszítések finanszírozásáért volt felelős, a winnipegi irodáján keresztül szervezte meg a színlelt inváziót. Mindez a Victory Loan kötvények ( Bonds ) eladásának elősegítésére irányult.

A “német” csapatok felvonulnak a winnipegi Portage Avenue-n.

Az “invázió” ( If Day ) hatalmas szervezést igényelt. A szomszédos Minnesota északi részének lakóit is figyelmeztették a színlelt támadásról, hogy megelőzzék az esetleges pánik hangulatot, és káoszt amit okozhatott volna az inváziós hír terjedése.  A fentebb említett Luftwaffe gépek, a Kanadai Királyi Légierő vadászrepülőgépei voltak, amiket átfestettek, hogy úgy nézzenek ki, mintha német gépek lennének. A német katonai egyenruhákat,  Hollywoodból bérelték. Az “invázió” során, a kanadai csapatok felvették a harcot a megszállókkal, és ezt olyan szinten komolyan eljátszották, hogy a “tűzharc” nagyszabású csapatmozgásokat és nagyobb hidak szimulált lerombolását is magában foglalta – szénport és dinamitot használtak fel a robbanásokhoz. 

Kilenc kanadai csapatalakulat három-három pozíciót töltött be a szigorúan megtervezett inváziós sorozat során; telefonon ( alakulatonként egy vonalon) és villanólámpás jelekkel irányították őket a Kereskedelmi Kamara épületében kialakított székházból. Harminc légvédelmi jármű lőtt üresen a fejük felett lévő vadászrepülőgépekre. Sérülteket, orvosi ellátást is színleltek. Az If Day alatt, 2 tényleges sérülés történt. Egy katona  kificamította a bokáját,  egy nőt pedig,  a kora reggeli áramszünetben pirítóst készítve elvágta a hüvelykujját. Őket természetesen ténylegesen ellátták. Illetve probléma volt a hideg, többen megfáztak, mivel a “szervezők” azt nem vették figyelembe, hogy a kölcsönzött német egyenruhák nem téli időjárásra készültek. Paradox módon, ez pont az az időszak volt, amikor a német csapatok pont ezzel szembesültek az orosz fronton.

Végül az “invázió” 17:30-kor a foglyok ünnepélyes szabadon engedésével, felvonulással és a szabadult méltóságok beszédével ért véget. Az If Day végül jóval túllépte a tervezett Victory Bond-eladásokat, és 3,2 millió dollárt gyűjtött össze a Victory Loan kampányra, 1 nap alatt. Ez volt az addigi legnagyobb 1 napos kötvény eladás a városban. Országosan körülbelül 2 milliárd dollár gyűlt össze a háborús erőfeszítésekre, és az If Day-t az országos akció egyik legsikeresebb adománygyűjtő eseményének tartották. Becslések szerint világszerte 40 millió ember látta az “inváziós” tudósításokat. Azért volt valami, amiben nem volt sikeres, sőt mintha ellentétes hatást váltott volna ki. A hadsereg arra számított, hogy megnövekszik az önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők száma, de ez nem így lett. Winnipegben mindössze 23 ember vonult be, szemben a napi 36 fővel ami korábban volt jellemző. Az If Day elég sikeres volt ahhoz, hogy mások is hasonlóval próbálkozzanak. Az Egyesült Államok kormánya felvette a kapcsolatot a szervezőbizottsággal az esemény részleteiért. Egy kisebb méretű inváziót rendeztek Vancouverben a winnipegi kampány promóciós anyagainak felhasználásával.

Így utólag nézve, az If Day talán eltúlzott volt. Azt már akkoriban is lehetett tudni, hogy a Harmadik Birodalomnak nincsenek közvetlen inváziós tervei Észak-Amerikában, ez kivitelezhetetlen lett volna. Vagyis egy közvetlen támadástól nem igazán kellett tartani. Azonban a puszta véletlen éppen úgy hozta, hogy az If Day egybeesett egy tényleges német szövetséges ( tengelyhatalom ) támadásával Kanada egyik nemzetközösségi szövetségese ellen. Február 19-én 242 japán repülőgép bombatámadást hajtott végre az ausztráliai Darwinban, ami inváziós félelmet váltott ki Ausztráliában. Szintén az If napján két winnipegi család kapott hírt arról, hogy fiaik, Albert Pryor és James Condie meghaltak, amikor kanadai korvettjüket megtorpedózták az Atlanti-óceán északi részén. Kanada 1942-ben határozottan a második világháború vesztes oldalán állt, és még mindig millióknak kell majd meghalniuk, mielőtt véget érne a háború. Illetve még egy érdekesség. 1939 januárjában, néhány hónappal azelőtt, hogy Kanadát bevonták volna a második világháborúba, ötszáz winnipegi gyűlt össze a helyi német konzulátus által rendezett partira. Voltak beszédek, náci tisztelgés, mennonita kórusok náci dalokat énekeltek, mindezt horogkeresztes zászlók és Adolf Hitler portréi között. A nácik megítélése 1942-ben sokkal vitatottabb volt, mint ma. Az If Day elsődleges célja az volt, hogy pénzt gyűjtsenek háborús kötvényekre, de erősen motiválta az is, hogy meg kell győzni a kanadaiakat arról, hogy a náci ideológia ellen valóban harcolni kell.