Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki rágyújtson egy repülőgépen. A dohányzás a fedélzeten szigorúan tilos, a szabály megszegése komoly következményekkel járhat, és a legtöbb utas számára teljesen természetes, hogy egy többórás repülőutat cigarettafüst nélkül kell végigülni. Pedig nem is olyan régen egészen más világban utaztak az emberek. Volt idő, amikor a repülőgépek utasterében éppúgy természetes volt a cigarettázás, mint egy étteremben, moziban, vonaton vagy akár egy kórházi váróban. A füst lassan betöltötte a kabint, az utasok pedig legfeljebb azzal törődhettek, hogy az előttük vagy mellettük ülő mennyit dohányzik. A dohányzás visszaszorítása hosszú és meglehetősen küzdelmes folyamat volt. Először csak elkülönített dohányzóhelyeket hoztak létre, később pedig egyre több helyről teljesen kitiltották a cigarettát. A repülőgépeken azonban különösen érdekes módon alakult a helyzet: még a teljes tiltás bevezetése után is megmaradt egy furcsa emlék a dohányzó korszakból. Ez pedig a repülőgép-mosdókban található hamutartó. Első pillantásra meglehetősen értelmetlennek tűnik, hogy miért szerelnek hamutartót olyan helyre, ahol elvileg senkinek sem lenne szabad dohányoznia. A magyarázat azonban nem a dohányosok kényelmében, hanem éppen a repülésbiztonságban keresendő.
Amikor még szinte bárhol lehetett dohányozni
A 20. század második felében a dohányzás annyira szerves része volt a mindennapoknak, hogy sok helyen fel sem merült a kérdés, szabad-e rágyújtani. Az emberek dohányoztak az autóban, moziban, éttermekben, buszokon és vonatokon, liftekben, üzletekben, irodákban, sőt még egészségügyi intézményekben is. A repülőgépek sem jelentettek kivételt. Az utasok hosszú órákon keresztül cigarettázhattak a fedélzeten, miközben a kabin levegőjét újra és újra keringették. A dohányfüst így gyakorlatilag az egész utazás állandó kísérőjévé vált. A korszak ha ngulatát jól mutatja, hogy a dohányzás még a gyerekek számára is a felnőtté válás egyik szimbolikus kelléke volt. Népszerűek voltak például a cigarettára hasonlító édességek, amelyekkel a gyerekek játékosan utánozhatták a felnőtteket.Idővel azonban egyre többen kezdték felismerni, hogy a dohányzás nem csupán annak a magánügye, aki rágyújt. A nemdohányzók kénytelenek voltak mások füstjét belélegezni, és egyre erősebbé vált az igény arra, hogy legalább bizonyos helyeken meg lehessen menekülni a cigarettafüst elől.
Utasok gyújtanak rá egy Transocean Air Lines Boeing 377 Stratocruiser fedélzetén az 1950-es évek közepén. ( A kép forrása: Getty Images )
1971: megjelenik a dohányzóhely a repülőgépeken
A változás első lépése nem a teljes tiltás volt, hanem az elkülönítés. Mozikban például külön dohányzóhelyeket alakítottak ki, sokszor az erkélyen vagy a terem valamelyik elkülönített részén. Éttermekben teljesen megszokott kérdésnek számított: „Dohányzó vagy nemdohányzó?” Sőt, voltak olyan iskolák is, ahol a diákok számára külön dohányzóhelyet jelöltek ki. Ma már különösen furcsán hangzik, hogy a dohányzás visszaszorításának egyik fontos eszköze éppen egy külön dohányzóhely létrehozása volt. Akkoriban azonban ez komoly előrelépésnek számított: legalább megpróbálták valamennyire elválasztani egymástól a dohányzókat és a nemdohányzókat. A repülőgépeken is hasonló megoldással próbálkoztak. 1971-ben a United Airlines történelmi lépést tett: külön dohányzó szekciót alakított ki repülőgépein. A megoldás mai szemmel meglehetősen kezdetlegesnek tűnik. A gép hátsó részét egy függönnyel választották el, és ott kaptak helyet a dohányosok. A cél természetesen az volt, hogy a cigarettázó utasokat elkülönítsék a többiektől. A módszer azonban csak részben működött. A függöny ugyanis nem volt légmentesen záró fal. A cigarettafüst egy része továbbra is eljutott a kabin többi részébe. A hátsó sorokban ülők pedig gyakorlatilag egy kisebb füstfelhőben töltötték az utazást. Ennek ellenére a rendszer bizonyos szempontból előrelépésnek számított. A nemdohányzók legalább valamivel távolabb kerültek a dohányzóktól, a dohányosok pedig kijelölt helyen gyújthattak rá. Akadtak olyan utasok is, akik a repülés nagy részét a nemdohányzó részben töltötték, majd amikor már nem bírták cigaretta nélkül, egyszerűen hátrasétáltak a függöny mögé, elszívtak egy szálat, majd visszatértek a helyükre. A repülőgép azonban különösen rossz hely volt a dohányzás szempontjából. Egy zárt fémdobozban több száz ember tartózkodott, a levegőt pedig folyamatosan keringették. A dohányfüst tehát nem tudott egyszerűen eltűnni.
Utasszállító repülőgép utastere, az ülések feletti panelen világít a biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztető jelzés. A panelen a dohányzás tilalmát jelző piktogram is látható. A biztonsági öv jelzésének bekapcsolásakor az utasoknak a helyükön kell maradniuk, és be kell csatolniuk a biztonsági övet. ( A kép forrása: Mirko Macari / EyeEm / Getty Images / EyeEm )
A légiutas-kísérők fellázadtak
A dohányzás teljes betiltásának egyik legerősebb támogatói éppen azok lettek, akik nap mint nap órákat töltöttek a füsttel teli kabinokban: a légiutas-kísérők. Számukra ugyanis nem néhány órás kellemetlenséget jelentett a dohányfüst. Munkájuk miatt rendszeresen, akár napi több járaton keresztül kellett belélegezniük a cigarettafüsttel szennyezett levegőt. A nyomás fokozatosan nőtt, és az Egyesült Államokban az 1980-as évek végére politikai szinten is elindult a változás. 1988-ban az amerikai Kongresszus törvényt fogadott el, amely megtiltotta a dohányzást a két óránál rövidebb belföldi repülőjáratokon. Ez azonban csak az első lépés volt. 2000-re az Egyesült Államokban már valamennyi belföldi és nemzetközi járaton betiltották a dohányzást. A változás hamarosan nemzetközivé vált. 1990-ben a hongkongi Cathay Pacific lett Ázsia első olyan légitársasága, amely nemdohányzó járatokat vezetett be. Más légitársaságok később szintén követték a példát. Az utolsók között volt az orosz Aeroflot, amely egészen 2014-ig fenntartotta a dohányzás lehetőségét bizonyos járatain. Amikor végül ott is megszületett a teljes tiltás, gyakorlatilag lezárult a cigarettafüstös repülések korszaka.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. Talán a művész így próbálta meg ábrázolni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
Mi történik, ha valaki mégis rágyújt?
Ma már a repülőgépeken egyértelmű jelzések figyelmeztetnek a dohányzás tilalmára. A világító „Tilos a dohányzás” jelzés és a felszállás előtti biztonsági tájékoztató is világossá teszi, hogy cigarettázni a fedélzeten nem lehet. Ennek ellenére időnként akadnak utasok, akik megpróbálnak a mosdóban rágyújtani. Ez azonban nem egyszerű szabálysértésként kezelendő. A repülőgép fedélzetén keletkező tűz rendkívül súlyos veszélyt jelent, ezért a szabályok megszegése komoly következményekkel járhat. Az utast megbírságolhatják, a leszállás után hatósági intézkedésre is számíthat, és akár a légitársaság járatairól is kitilthatják. És éppen itt válik érdekessé a történet.
A repülőgép mosdójának ajtaján található hamutartó a dohányzási tilalom ellenére is kötelező biztonsági felszerelés. Az előírások szerint a hamutartó a repülőgép minimális felszerelésének része, meghibásodása esetén pedig rövid időn belül gondoskodni kell a cseréjéről. Célja, hogy ha egy utas mégis megszegi a dohányzási tilalmat, a cigarettát biztonságosan el tudja oltani, ahelyett hogy a tűzveszélyes szemetesbe dobná. A képen a „Close Door During Taxi, Takeoff And Landing” ( „Tartsa az ajtót zárva gurulás, felszállás és leszállás közben” ) felirat látható.
Akkor miért van még mindig hamutartó a mosdóban?
Ha valaki ma belép egy repülőgép mosdójába, könnyen észreveheti a hamutartót. Ez elsőre teljes ellentmondásnak tűnik. Ha tilos dohányozni, miért van szükség hamutartóra? A válasz: nem azért, hogy a szabályokat betartó utasok kényelmesebben dohányozhassanak, hanem azért, hogy a szabályt megszegő utas se okozzon tüzet. A repülésbiztonság egyik alapelve ugyanis az, hogy a veszélyes helyzetekre akkor is fel kell készülni, ha azoknak elvileg nem lenne szabad megtörténniük. Mindig lehet ugyanis valaki, aki figyelmen kívül hagyja a szabályokat, és titokban rágyújt a mosdóban. Ha ez megtörténik, a repülésbiztonság szempontjából sokkal jobb, ha a dohányosnak van egy biztonságos helye, ahová elnyomhatja a cigarettát.A probléma ugyanis akkor kezdődne, ha a parázsló csikket egyszerűen a szemetesbe dobná. A repülőgép mosdójában található s zemetesben papírtörlők, papírhulladék és egyéb éghető anyagok lehetnek. Egy el nem oltott cigaretta pedig könnyen tüzet okozhat. A repüléstörténetben korábban több olyan eset is történt, amely megmutatta, milyen veszélyes lehet a cigarettából származó tűz egy repülőgépen. Ezért a hamutartó tulajdonképpen egyfajta „utolsó védelmi vonal”. Nem azt jelenti, hogy szabad dohányozni, hanem azt, hogy ha valaki mégis megszegi a szabályt, legalább legyen lehetősége biztonságosan eloltani a cigarettát.
A hamutartó hiánya nagyobb veszélyt jelenthet, mint a megléte
Éppen ezért a repülőgépek mosdóiban található hamutartókat nem egyszerűen felesleges régi felszerelésnek tekintik. Az amerikai légügyi hatóság, a Federal Aviation Administration, vagyis az FAA szabályozása szerint a repülőgépek mosdóiban megfelelő hamutartónak kell rendelkezésre állnia. A szabály mögött meglehetősen sajátos, de logikus gondolkodás áll: a dohányzás tilalma önmagában nem garantálja, hogy mindenki be is tartja a tilalmat. A repülésbiztonságban pedig nem elég abból kiindulni, hogy az emberek mindig felelősen viselkednek. A tervezés során azzal is számolni kell, hogy valaki hibázik, figyelmetlen, vagy szándékosan megszegi a szabályokat. Ezért a hamutartó jelenléte paradox módon éppen a dohányzás elleni küzdelem része. A cél nem a dohányzás lehetővé tétele, hanem egy potenciálisan veszélyes helyzet következményeinek enyhítése. A rendszer annyira komoly, hogy a repülőgép biztonsági felszereléseinek állapotát szigorúan ellenőrzik. Egy hibás vagy hiányzó biztonsági berendezés nem egyszerű esztétikai probléma: bizonyos esetekben akár a gép üzemeltetését is megakadályozhatja.
A repülőgépek mosdójában található hamutartó tehát egy különös maradványa annak a korszaknak, amikor a dohányzás még szinte mindenhol a mindennapi élet része volt. Egy olyan időszak emlékét őrzi, amikor az utasok a repülőgépen ülve rágyújthattak, a cigarettafüst pedig ugyanúgy hozzátartozott az utazás élményéhez, mint az étkezés vagy a fedélzeti kiszolgálás. Aztán évtizedek alatt megváltozott a társadalom hozzáállása, egyre erősebb lett a nemdohányzók védelme, és a dohányzás előbb elkülönített területekre szorult, majd teljesen eltűnt a repülőgépekről. A hamutartó azonban maradt. És talán éppen ez benne a legérdekesebb: ma már nem azért van ott, mert a dohányzás megengedett, hanem pontosan azért, mert tilos. A repülésbiztonság ugyanis nemcsak a szabálykövető utasokra épít. Arra is fel kell készülni, hogy valaki egyszer mégis úgy gondolja, hogy „csak egy szálat” elszív a mosdóban. Ha pedig ez megtörténik, a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a parázsló cigarettát egy papírral teli szemetesbe dobná. Így vált a hamutartó a dohányzás engedélyezésének jelképéből a dohányzás betiltásának egyik furcsa biztonsági kellékévé. A repülőgépen ma már nem a cigarettázó utas, hanem a biztonság az első. A hamutartó pedig csendben emlékeztet arra, hogy a repülés története mennyire rövid idő alatt változott meg: ami egykor teljesen természetes volt, az ma szigorúan tiltott — a régi korszak egyik apró tárgyi emléke azonban még mindig ott van a mosdó falán.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
