Posted in

Bemutatjuk Ausztrália első hivatalos forgalmi érméit, amiket egy elítélt hamisító “készített”!

Ausztráliát is “felfedezték”. Így írja, és jegyzi a történelem. De Ausztrália esetében is tudjuk, hogy a kontinens emberek által történő birtokba vételére már mintegy 42 000 és 48 000 évvel ezelőtt kerülhetett sor, feltehetően a mai Délkelet-Ázsia felől nyíló sekély tengeren és földhídon keresztül érkező emberek bevándorlása által. Nos tehát “csak”csekély 40000 évvel előzték meg a felfedezőket, az őslakosok. Először a kínaiak “tévedtek” erre a 15. század környékén, de partra nem szálltak. Majd a 16.században megérkeztek a portugálok és a spanyolok, akik elérhették már a partokat, de nincs arról feljegyzés, és fennmaradt nyom, hogy partra is szálltak volna.

1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot és mindenfelé kereskedelmi állomásokat alakítottak ki. A holland Willem Janszoon volt az első európai, aki végül partra szállt a kontinensen, 1606-ban. A hollandok feltérképezték ugyan a szárazföld teljes északi és nyugati partvidékét és el is nevezték az új kontinenst “Új Hollandiának” a 17. században, de nem telepedtek le. 1607-ben a spanyol Luis Vaez de Torres hajózott végig először a később róla elnevezett szoroson, mely Új-Guineát és a York-fokot kötötte össze. 1642-ben a holland Abel Tasman elérte a mai Tasmaniát, felfedezte Új-Zélandot. William Dampier, angol felfedező és privateer,  is partot ért Új Hollandia északnyugati partvidékén 1688-ban, majd 1699-ben egy újabb út során visszatért ide. 1770-ben James Cook végighajózott és feltérképezte a keleti partvonalat, melyet Új-Dél-Walesnek nevezett, és III. György király utasítására brit fennhatóság alá vonta azt 1770. augusztus 22-én.

Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat. Az amerikai gyarmat elvesztése miatt a brit kormány 1783-ban hajóflottát küldött, a “First Fleet” néven ismertté vált flottát, Arthur Phillip kapitány parancsnoksága alatt, hogy megalapítsanak egy új fegyenctelepet Új-Dél-Walesben. 1788-ban Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája, az úgy nevezett First fleet 1788. január 18-20. között érkezett a mai Sydney déli külvárosai, a mai nemzetközi repülőtér és kereskedelmi kikötő környékén található Botany-öbölbe, mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Sydney Covenál tábort ütöttek és kitűzték a Brit Birodalom zászlaját. Hamarosan rátaláltak azonban a jóval védettebb és letelepedésre alkalmasabb Port Jackson öbölre, a mai Sydney Harbourra, amely a mai világváros alapításának is tekinthető. Új Dél Wales, mint brit királyi gyarmat hivatalosan nem volt elismerve egészen 1788. február 7-ig. Az első európaiak által alapított település a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án ( Ausztrália nap ) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott. További felfedezések után benépesültek a kontinens távolabbi vidékei is.

Illusztráció, brit elítéltek  © Notwist / Wikimedia Commons

Nos ezzel kezdetét vette a ma ismert Ausztrália kialakulása. Ezzel most nem foglalkozunk, legyen elég annyi, hogy habár az első civil telepesek már 1793-ban megérkeztek, 1823-ig Új-Dél-Wales fegyenctelepként ( az anyaország ide küldte az elítélt fegyenceket ) működött, főként fegyencek, katonák, matrózok és azok családjai által népesítve be a kolóniát. A kolónia azonban folyamatosan fejlődött, vagyis megjelentek a bordélyok 🙂 , az import rum, és megtörtént az első gyilkosság is. Rendet kellet tenni. London 1805-ben William Bligh-t küldte a gyarmatra. 1808-ban a gyarmat azonban fellázadt ellene, ahogy annak idején a Bounty is. Utódja Lachlan Mecquarie (  1762 – 1824 ),  lett Új-Dél-Wales kormányzója ( 1810 – 1821 ), aki a mostani történetünk igazi “hőse”. Ő volt az aki vonzóvá tette a kolóniát, letelepedésre alkalmassá. Reformjai közé tartozott középületek, közművek, házak  építése, majd megnyílt az első bank is. Sydney 10 év alatt várossá fejlődött. 1813-ban egy expedíció átkelt a Kék-hegységen ( a Nagy-Vízválasztó-hegység ) , és megpillantotta a mögötte elterülő sivatagot, lassan feltérképezték az egész kontinenst. 1817-ben pedig elfogadták Matthew Flinders javaslatát, hogy a földrészt Új-Hollandia helyett Ausztráliának nevezzék.

Lachlan Macquarie

Térjünk akkor vissza Lachlan Mecquarie, Új-Dél-Wales újdonsült kormányzójához. Mint ahogy az látható, számtalan problémát kellet megoldania, kezelnie. A kolóniákon is értelemszerűen folyt kereskedelem, folyamatosan érkeztek a hajók, és az árut vitték tovább a telepekre, városokba. A korai években számtalan érmét fogadtak el a kolóniákon, így például forogtak brit érmék, holland guldenek és dukátok, indiai mohurok, rúpiák és portugál johannák is. 1800-ban Philip Gidley King kormányzó kiáltványt adott ki, amely rögzített értékeket adott az akkoriban Új-Dél-Walesben forgalomban lévő leggyakoribb érméknek. Ez segített biztosítani a pénzérmék ellátását a helyi kereskedelem számára, és stabilizálta a kolóniában használt minden egyes érme értékét. King a spanyol dollárt például igen magas értéken, öt shillingben rögzítette, de sok érme még is elhagyta a kolóniát, cserébe a behozott árukért.

A problémára megoldást kellett találni, ekkor lépet be a képbe Lachlan Mecquarie. A kormányzó nem tudott volna fémhez jutni, illetve pénzverdével sem rendelkezett, ezért mást kellett kitalálnia. Így született meg az ötlet, és beszerzett 40.000 db spanyol ezüstdollárt. Végül 39 910 db lett a végleges mennyiség. Ezeket az érméket ( ezüst nyolc reale )  „nyolcas darabnak” neveztek, és akkoriban általában nemzetközi kereskedelmi valutaként használták őket. Feltételezhető, hogy Macquarie tudott egy korábbi rendszerről, amelyet egy másik brit gyarmaton, a Nyugat-Indiában alkalmaztak, ahol a lefoglalt spanyol dollárokat levágták és ellenbélyegezték, hogy ne lehessen őket újraexportálni. Nos Macquarie nem így döntött, hanem fogta magát és kilyukasztotta ( mármint persze nem ő 🙂 ) őket. Ezzel érte el, hogy ne vigyék ki őket Új-Dél-Wales-ről, hisz ilyen formában csak itt fogadják el azokat. Illetve szigorúan büntették, ha valaki ki akarta őket vinni a gyarmatokról. Így tulajdonképpen megalkotta Ausztrália első nemzeti valutáját. Ráadásul a 40.000 ( 39910 ) db-os mennyiség gyakorlatilag megduplázódott, hisz az ezüstdollár közepéből kivágott “korongokat” is felhasználták.

Íme egy ezüstdollár, 8 real. Ezt a példány például  Mexikóban verték,  IV. Károly szerepel rajta

De hogy is volt ez pontosabban? A kormányzó azt tudta, hogy a műveletet kigondolni sokkal  könnyebb, mint megvalósítani. A lyukasztásra váró ezüstdollárok komoly értéket képviseltek, nem lehetett őket csak úgy átfúrni, vagy átütni, szakembert kellett keresni. És láss csodát, Macquarie talált egy elítélt hamisítót. A feljegyzések szerint ezt a nyilvántartásból nem lehetett volna tudni, de valószínűleg a kormányzó hallomásból vélelmezhette ezt. William Henshall-t 1805-ben tartóztatták le hamisításért, és hét évre ítélték az Új-Dél-Wales-i büntetőtelepen. Képzett hamisító volt, ugyanis Birminghamben sajátította el képességeit, min metsző. Annyit lehet még róla tudni, hogy valószínűleg információkat adott a hatóságoknak más hamisítókról és tippeket a hamisítások felderítésének módjairól, cserébe annak biztosítékáért, hogy felesége és családja is elkísérheti Új-Dél-Walesbe. Végül Henshall 1812. szeptember 12-én, hat hónappal a büntetés lejárta előtt abszolút kegyelmet kapott. Macquarie biztosított Henshallnak egy műhelyt a „The Factory” néven ismert épület alagsorában, ahol a lyukas dollárokat lehetett előállítani. Ez az épület, amelyet George Howe kormányzati nyomdász használt, a Bridge és a Loftus utca sarkánál volt, a Tank Stream keleti partján. Gyakorlatilag ez volt Ausztrália első pénzverdéje, Henshall ( róla sajnos nem találtunk képet ) pedig Ausztrália első pénzverdemestere. Macquarie kezdetben arra számított, hogy a 40 000 spanyol érme átalakítása három hónapig tart, de a projekt befejezése több mint egy évig tartott. Henshall-nak kísérleteznie kellett a szükséges gépek elkészítésével, ami nehéznek bizonyult. Úgy tűnik, hogy az érmék bélyegzésére ejtőkalapácsot használtak, a csavarpréssel szemben.

Henshall úgy kezdte a pénzverési folyamatot, hogy minden ezüstdollárból kivágott egy korongot. A fánk alakú ezüstdarabra a lyukkal a közepén, a lyuk szélére bélyegezték az 1813-as dátumot és az Új-Dél-Walesi feliratot, és a megnevezése Holey Dollar ( Lyukas Dollár ) lett, amelynek pénzértéke öt shilling volt. Az ezüstdollár közepéből kiesett kis korong nem ment kárba, ráütötték az 1813-as dátumot, az Új-Dél-Wales feliratot, és egy koronát. Pénzbeli értéke tizenöt penny volt, neve pedig Dump ( magyarra nehéz  lefordítani, lerakó, szemétlerakó lenne 🙂 ). Egyébként a  lyukas érméket hivatalosan gyűrűs, áttört vagy gyarmati dollárnak nevezték először, a tényleges „lyukas” dollár kifejezés csak az 1820-as években jelent meg, míg a dumb kifejezés kezdetektől fogva így maradt. Az első adag új érmét 1814. február 25-én szállították David Allen főbiztos-helyettesnek. Az utolsó tételt ugyanazon év augusztusában szállították le. Henshall 1817-ben hagyta el a kolóniát Angliába ment. Nem tudni, mi lett vele.

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1915. április 22-én a belgiumi Ypres-nél vetettek be először klórgázt, melynek hatása még a németeket is sokkolta. A frontszakaszt védő 15 000 francia katonából 5000 azonnal meghalt.

Az érmék tehát forgalomba kerültek, de nem túl sokáig. Az új-dél-walesi gyarmati adminisztráció 1822-től elkezdte visszahívni a lyukas dollárokat és a dumb-okat, és lecserélte őket fontra. Amikor 1829-ben a lyukas dollárt végül demonetizálták, a forgalomban lévő 40 000 érme nagy részét törvényes fizetőeszközre cserélték. Az érméket ezután veretlen fémbe olvasztották ( Angliában ). Tulajdonképpen ekkor született meg igazán ez a legendás pénz. Mivelhogy jelenlegi ismereteink szerint, mindössze körülbelül 300 db lyukas dollár, és 1000 Dumb ( 15 pence ) maradhatott fenn. Ezeket jellemzően gazdag telepesek, bankok vagy cégek birtokolhatták, akik megengedhették maguknak, hogy megtartsák a demonetizált valutát. Ma körülbelül 200 lyukas dollárt őriznek magángyűjtők, és talán 100-at találunk múzeumokban. Ezek az érmék feltétlenül megfelelnek a történelmi narratíva “szabályainak”, vagyis értéküket leginkább ez határozza meg. Ausztráli történelmének részei. Ami még jelentősen értékessé teszi őket, az az, hogy tulajdonképpen nincs két egyforma érme. Készítésükkor bármennyire is szerették volna, nem tudtak két egyformát lyukasztani, és verni. Illetve a gyűjtők általában 4  dolgot  szoktak figyelni.

  1. Mi volt a dátum a spanyol ezüst dolláron? Ki volt akkoriban a spanyol király? ( nem voltak egységesek, egyformák az érkezett ezüstdollárok )
  2. És hol verték a dollárt? Spanyolországban vagy valamelyik spanyol gyarmat Dél-Amerikában, Mexikóban, Peruban vagy Bolíviában?
  3. És jól használták, vagy viszonylag sértetlenül érkezett a telepre?
  4. És hogyan értékeli William Henshall munkáját a lyukas ezüstdollár levágásában és túlbélyegzésében? A lyuk középen van, és az ellenbélyegzők „szerte szét” vagy egységesek?

A megrendelés nem volt dátumspecifikus, így bármelyik dátum lehet rajta. Bármely uralkodó elegendő, III. Károly, IV. Károly, VI. Ferdinánd vagy VII. Macquarie sem vásárolta az érméket közvetlenül egy adott pénzverdétől. A szállítmányt a Kelet-indiai Társaságtól rendelték meg, és Madrasból érkezett, amely Mexikó, Peru és Bolívia spanyol gyarmatokon verett érméket tartalmazott, és néhányat még az anyaországból, Spanyolországból is szereztek be, és a dollárok mind különböző minőségi szinten érkeztek, túlnyomó többségük kopott volt. Tehát, ha azt próbálja kitalálni, hogy egyes lyukas dollárokat miért értékelnek jóval magasabbra, mint másokat, figyelembe kell vennie az ezüstdollár dátumát és azt, hogy ki volt az érmén szereplő uralkodó, mert egyes uralkodók gyakrabban jelennek meg, mint mások.

 

Azt is figyelembe kell venni, hogy a pénzverde, ahol a dollárt ütötték, egyes pénzverdék termékeny ezüstdollár-termelők voltak, míg mások ritkábban vertek érméket. A IV. Károly portréját ábrázoló Holey Dollars a legkönnyebben elérhető, ezt követi a III. Károly,  VII. Ferdinánd majd VI. Ferdinánd. A Mexikói Pénzverdéből származó ezüstdollárokból előállított lyukas dollár a legkönnyebben elérhető, ezt követi a perui Lima pénzverde, a bolíviai Potosi pénzverde, a madridi pénzverde pedig egyedülálló, unikumnak számít.

Íme egy jó állapotúnak számító Lyukas dollár ( Holey Dollar ):

Noble Numismatics Pty Ltd aukció 118.  2018. július 31. – augusztus 3.,  1013. tétel, Kikiáltási ár: 180 000 AUD ( jelenlegi árfolyamon kb.: 48 millió Ft ), Eladatlan tétel

és Íme egy szintén jó állapotúnak számító 15 pence ( Dumb )

Noble Numismatics Pty Ltd aukció 118.  2018. július 31. – augusztus 3.,  1013. tétel, Kikiáltási ár: 30 000 AUD, Megvalósult ár: 30 000 AUD ( jelenlegi árfolyamon kb.: 8 millió Ft )

A fentiekből kiolvasható, hogy ezek az érmék nagyszerű darabok. Természetesen legfőképpen az ausztrál gyűjtök keresik őket, de más gyűjtők is vadásznak rá. Történelmi jelentősége vitathatatlan, és számomra jó példája arra is, hogy hogyan lehet találékonyan, és viszonylag gyorsan megalkotni és forgalomba helyezni egy új pénzt, ha az szükségessé válik.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?