A tükör az egyik leggyakoribb használati tárgy a mindennapi életben. Szinte minden fürdőszobában találunk belőle legalább egyet, de sokan dísztárgyként is elhelyezik otthonuk különböző helyiségeiben. A közlekedésben is nélkülözhetetlen – gondoljunk csak az autók visszapillantóira –, és számos más környezetben is jelen van: üzletekben, munkahelyeken, éttermekben, kávézókban. A tükrök a tudományban is fontos szerepet kapnak: mikroszkópokban, teleszkópokban, sőt még kutatási eszközökben is alkalmazzák őket. Sok ember pedig egy kisebb, kézitükröt is hord magánál – táskában vagy zsebben.
A mindennapokban annyira megszoktuk a tükrök jelenlétét, hogy ritkán gondolunk bele: ezek a tárgyak valójában több ezer éves fejlődés eredményei. Bár ma már természetesnek vesszük őket, a tükör története mélyen gyökerezik az emberi civilizációban, és hosszú utat járt be, mire elérte mai formáját. A mai, fémezett üvegtükrök közvetlen elődei például a 19. századból származnak. Érdemes áttekinteni, hogyan fejlődött a tükörkészítés az idők során – és azt is, mely kultúrák járultak hozzá e különleges eszköz kialakulásához. A tükör szó a francia „mirour” és a latin „mirari” – csodálni – szavakból származik. ( Maguk a rómaiak azonban a „speculum” szót használták, amely a „specere” – nézni vagy látni – szóból ered. )
Az első tükrök
A legkorábbi ismert mesterséges tükrök az i. e. 7. évezredből származnak: Çatal Hüyük ( mai nevén Çatalhöyük, Törökország ) területén obszidiánból ( vulkanikus üvegből ) készült tükröket találtak, amelyek a korszak gazdagabb rétegeihez tartoztak. Az obszidián a korai emberiség számára sokoldalú anyag volt – nemcsak tükrök, hanem fegyverek, nyílhegyek és eszközök készítésére is használták. Ezek a fekete, üvegszerű kövek önmagukban nem különösebben fényvisszaverők, ezért hosszú csiszolási folyamaton mentek keresztül, amíg sima, fényes felületet kaptak. Az obszidiánt ezért később „tükörkőnek” is nevezték. Bár ma már nem használják tükörkészítésre, esztétikai, kulturális és spirituális jelentősége tovább él: például ékszerekben, amulettekben és szertartási tárgyakban is megtalálható. Az ilyen tárgyak nemcsak gyakorlati célt szolgáltak, hanem státuszszimbólumok is voltak. Hasonló, csiszolt réztükröket használtak Iránban már az i. e. 4. évezredben. A sumer civilizációból, az i. e. 2. évezred környékéről ismert az „Uruki Hölgy” nevű nemesasszony, akinek tiszta aranyból készült tükre volt – erről egy agyagtáblás felirat tanúskodik.
A Bibliában is találunk utalást a tükrök használatára: Ézsaiás próféta bírálja az izraelita asszonyokat, akik hivalkodóan járnak, és arra figyelmezteti őket, hogy Isten el fogja venni minden ékességüket, „bronz tükreiket” is beleértve. Ez jelzi, hogy a tükör már az ókori Közel-Keleten is elterjedt és fontos szerepet játszott a mindennapi életben. Keleten, Kínában a tükrök története hasonlóan régre nyúlik vissza. Egy i. e. 673-ból származó kínai forrás említi, hogy a királyné tükröt viselt az övén – ez arra utal, hogy a technológia akkorra már általánosan ismert volt. A legkorábbi kínai tükrök jádeból, később pedig bronzból vagy vasból készültek. Egyes kutatók szerint a kínaiak a szkítáktól vehették át a technológiát, ám az is valószínű, hogy egymástól függetlenül is felfedezték.
A kézitükrök az ókori Görögországban születtek meg
Ha az ókori Görögország találmányaira gondolunk, a kézitükör valószínűleg nem az elsők között jut eszünkbe – pedig épp ott jelentek meg először, nagyjából i. e. 5. században. Görög vázaképeken és festményeken is láthatók jelenetek, ahol emberek kézitükrökbe néznek – ez a legkorábbi bizonyíték arra, hogy az ember tudatosan használta tükrét önápolásra és önismeretre. Ezek a kis tükrök azonban még nem üvegből készültek, hanem fényesre csiszolt rézből vagy bronzból, gyakran díszes nyéllel ellátva. A görög mitológia is megőrizte a tükör kettős természetét: a Narkisszosz-mítosz arra figyelmeztetett, hogy aki túlzottan beleszeret saját tükörképébe, az végül önmaga rabjává válik. Innen ered a „narcizmus” kifejezés is.
A bronztükrök birodalmakat kötöttek össze
A bronz a világ számos pontján vált népszerű tüköranyaggá. Már i. e. 2900 körül az ókori Egyiptomban is készítettek bronztükröket, amelyek a Napisten, Ré szimbólumai voltak, hiszen korong alakjuk a napot idézte. Kínában körülbelül i. e. 2000-től használtak hasonló technikát, Japánba pedig i. sz. 300 körül kerültek be ezek a tükrök. Japánban a bronztükrök szent tárgyak voltak: templomokban és sírokban helyezték el őket, mert a tükör a napistennő, Amateraszu ajándékának számított, amelyen keresztül az emberek kapcsolatba léphettek az istenivel. A középkorban pedig gonoszűző szerepet is kaptak, gyakran használták őket rituális szertartásokon és ördögűzéseken.
Kawit, II. Mentuhotep, a XI. dinasztiabeli fáraó felesége, egy kézi fémtükör segítségével csodálja fodrásza munkáját szarkofágján látható jeleneten ( Kr. e. 2000 körül. ), amely ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található. ( A kép forrása: Wellcome Könyvtár, London, en.wikipedia.org )
A rómaiak hozták el az ezüstözött tükrök korát
Az ókori Róma továbbfejlesztette a tükörkészítést: a bronz és réz helyett ezüstözött fémeket kezdtek alkalmazni, sőt üveg alapra is kísérleteztek tükröző bevonattal. A „ezüstözés” ( silvering ) eljárása során ón és higany ötvözetét használták, ami jóval fényesebb felületet adott. Bár ez az anyag a későbbi évszázadokban ( 1500–1900 ) is elterjedt volt, idővel egészségügyi és környezeti problémákat okozott, mivel a higanygőz mérgező. A római tükrök azonban forradalmasították a tükörkészítést: ezek már tisztább, élesebb képet adtak, és a tükör a fényűzés és a szépség szimbólumává vált, amelyet a rómaiak például Vénusz istennővel, a szerelem istennőjével kapcsoltak össze.
1. Egyiptomi tükör a XVIII. dinasztiából, ezüstből, aranyozott fa nyéllel. Körülbelül Kr. e. 1500 évvel. 2. Egyiptomi tükör a XVIII. dinasztiából, réz és ezüst ötvözetéből. Kr. e. 1300 körül. 3. Görög-római tükör bronzból. Kr. e. 5. század. 4. Ezüstözött bronz kínai tükör, Tang-dinasztia ( 618-907 ).
Az üvegtükrök megjelenése és elterjedése
Az első üvegtükrök korai kísérletei már i. sz. 3. században megjelentek, de ezek még színes üvegdarabokból és fémbevonatokból álltak, torz és homályos képet adva. Az igazi áttörés i. sz. 500 körül következett be, amikor a római technikát – az ezüstözött ón-higany amalgámot – más civilizációk is átvették. A technológia az iszlám világban, különösen a „iszlám aranykorban” ( 8–13. század ) fejlődött tovább: a kézművesek megtalálták a módját, hogyan ötvözzék az olvadt fémet és az üveget, hogy egyenletesebb, fényesebb tükröket kapjanak.
Velence: a modern tükör bölcsője
A tükörkészítés igazi forradalma a 13–15. századi Velencében zajlott. Itt született meg a híres „cristallo”, a világ első tiszta, átlátszó üvege, amely sokkal jobb tükröződést biztosított, mint bármely korábbi anyag. A velencei mesterek négy rétegből álló tükröket készítettek: üveg, ónfólia, higany, majd egy védő üvegréteg. Ez a szerkezet tette őket tartósabbá és rendkívül fényessé. A velencei tükrök igazi luxuscikkek voltak: királyi udvarok és gazdag családok vásárolták őket egész Európában. A gyártási titkokat szigorúan őrizték – a velencei üvegművesekre halálbüntetés várt, ha elárulták a mesterség fogásait.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Hitler nagy rajongója volt a Walt Disney által megalkotott rajzfilmvilágnak. Propaganda minisztere, Joseph Goebbels egyszer Mickey Mouse-os ajándékokkal lepte meg a Führert. |
A modern üvegtükör születése a 19. században
A 19. század ipari forradalma hozta el a tükör valódi demokratizálódását. Justus von Liebig német vegyész 1835-ben fejlesztette ki a modern ezüstözött üvegtükröt, amelyben a fémréteget már nem higannyal, hanem metál ezüsttel vitték fel az üvegre. Az új eljárás olcsóbb és biztonságosabb volt, így a tükrök elérhetővé váltak a középosztály számára is. Az otthoni fürdőszobák elterjedésével a tükör mindennapi használati tárggyá vált – már nemcsak kézben tartva, hanem falra akasztva is megjelent az otthonokban.
Justus von Liebig portréja az 1935-ös 100 birodalmi márkás bankjegyen. Harmadik Birodalom, 100 Reichsmark, 1935 ( A kép forrása: katzauction.com )
A mai tükrök – alumíniummal a jövőbe
A modern tükrök gyártása alapjaiban a 19. századi technikákon nyugszik, de a bevonat már nem ezüst, hanem alumínium, amely még fényvisszaverőbb és tartósabb. Az alumínium réteget finom por formájában viszik fel a lehűlt üvegre, majd védőfestékkel zárják le. A korszerű tükrök nemcsak olcsóbbak és strapabíróbbak, hanem környezetbarátabbak is, hiszen nem tartalmaznak mérgező anyagokat. A tudományos eszközök – például teleszkópok vagy lézerrendszerek – esetében a gyártók bór- és szilícium-ötvözetekkel erősítik meg az üveget, hogy a hő hatására se repedjen meg.
Modern LED fürdőszobai tükör, további funkcióval
Tükrök és babonák – hiedelmek a világ minden tájáról
A tükör az emberiség történetében nemcsak praktikus eszköz, hanem misztikus tárgy is volt. Számos kultúrában a tükör a lélek, a sors és a túlvilág kapujának jelképe, ezért sok babona és hiedelem fűződik hozzá. Néhány ismert példa:
- A tükör széttörése a hagyomány szerint hét év szerencsétlenséget hoz, mert a tükörben megsérül az ember képmása, és ezzel mintegy a lelke is megbomlik. A baj elkerülésére a törött darabokat feketére festették, vagy folyóvízbe dobták, hogy a balszerencse „elússzon”.
- Úgy tartják, széttört tükörbe nem szabad belenézni, mert az „ördög lakozik benne”. Más változat szerint aki így tesz, elveszíti az életerejét, vagy szerencsétlenség kíséri napokon át.
- A néphit szerint kisgyermeknek sem tanácsos tükröt mutatni, mert félénkké válik, vagy megbetegszik.
- Ha valaki útközben visszafordul, mert otthon felejtett valamit, akkor indulás előtt mindenképp bele kell néznie a tükörbe, hogy elkerülje az úton leselkedő akadályokat.
- Amikor halott van a háznál, a tükröket le kell takarni vagy el kell fordítani, nehogy a meghalt lelke a tükörben rekedjen, és visszajárjon az élőket nyugtalanítani.
- Régi hiedelem az is, hogy menstruáció, terhesség vagy szülés után a nőnek nem szabad tükörbe néznie, mert olyankor a „saját nyitott sírját” pillantaná meg benne.
- A tükör előtt nem illik rosszat mondani, különösen nem önmagunkról, mert a tükör „visszaveri” a kimondott szavak negatív erejét.
- Sok helyen hitték, hogy ha minden reggel tükörbe nézünk, és megkérjük, védjen meg a rossztól, az házunkat és családunkat is oltalmazza a negatív hatásoktól.
- A tükör ereje a néphit szerint napkelte előtt és napnyugta után a legerősebb: ilyenkor a saját tükörkép szemébe nézve az ember feltöltheti magát energiával.
- A hálószobában különös óvatosság ajánlott – az alvót nem szabad, hogy tükör visszatükrözze, mert az álmatlanságot vagy nyugtalanságot okoz. Ezt elkerülendő, néhol egy tükröt tükörfelével lefelé tettek az ágy alá, hogy „elnyelje” a rossz álmokat.
A tükör története azért különleges, mert az ember előbb csak felfedezte, majd később tudatosan meg is alkotta. Először a vízben látta meg saját képét, aztán megtanulta más anyagokkal is előidézni a tükröződést. Vagyis a tükör nem egy hirtelen találmány volt, hanem egy lassan megszülető felismerés: az ember önmagára talált benne. A megalkotott tükör tehát az emberiség egyik legősibb és legszimbolikusabb találmánya: egyszerre volt praktikus eszköz, művészi tárgy, kereskedelmi érték, és misztikus szimbólum. Az obszidiánlapoktól a fémfelületeken át az üvegbevonatú tükrökig tartó fejlődése jól mutatja, miként törekedett az ember mindig egyre tisztábban látni önmagát – szó szerint és átvitt értelemben is. A tükör nemcsak a külvilágot, hanem az ember saját tudatát és identitását is visszatükrözi – ezért története egyben az emberi önismeret története is. A tükör tehát nemcsak technikai találmány, hanem kulturális jelenség – egyszerre szolgálta a szépséget, a tudományt, és a hitet abban, hogy a világot ( és önmagunkat ) meg lehet érteni, ha elég tisztán nézünk bele.
Felhasznált források:
thoughtco.com, The Invention of the Mirror
sciencing.com, Here’s When Mirrors Were Invented And How They Were Made Throughout History
hu.wikipedia.org, Tükör
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?