Rabszolgaszigetből, turistaparadicsom, rövid monetáris múlttal, ismert adóparadicsom. ( Barbados történelme, pénzverése, bankrendszere )

Barbados, a Karib-térség egy szigetállama, a Kis-Antillák legkeletibb tagja, egy apró, de csodálatosan szép sziget.  Távolabbi történelméről keveset tudunk. A történészek azt feltételezik, hogy az első “telepesek”,  ( indiánok ), Venezuela felől érkeztek 350 körül, majd később  Aravakok, 850 körül, Dél-Amerikából. Aravak települések nyomait, több esetben is tártak fel a szigeten. Az őslakosok leszármazottai szerint, Barbados eredeti neve  Ichirouganaim volt.

Az első európaiak

Majd a 14. században, a 3. hullámban érkeztek a  karibok, szintén Dél-Amerika felől, és kiszorították az aravakokat, és és a Saladoid-kultúra népeit. Az elkövetkező évszázadokban elszigetelve éltek tovább, úgy mint elődeik. Mígnem arra nem tévedt, egy portugál fhajós,  Pedro A. Campos, és jól “felfedezte” Barbadost-is. Nem tudni pontosan, hogy ez mikor lehetett, csak azt, hogy a legkorábbi említés portugál hivatalos dokumentumon 1511-ből származik. Ekkor kezdték el a maihoz is hasonló néven hívni a szigetet, Ilha dos Barbados-ként ( szakállasok szigete ) hivatkoztak rá. A Jelentés eredetéről még vitatkoznak, mert egyesek szerint a szakállas indiánok népcsoportjára, a  szakállas fügefára ( Ficus citrifolia ) , vagy a a külső zátonyokon habzó vízre( ez  emlékeztetett szakállra ) utal. A lényeg, hogy innentől az őslakosok elszigetelt életének vége lett.

 

Az 1519-ben megjelent, Genovában Vesconte de Maggiola által készített térképen már szerepel Barbados ( Tobagótól északra ). A portugál hódítók a legyőzött karibokat rabszolgamunkásként alkalmazták az ültetvényeken. Más karibok elmenekültek a szigetről. Majd érkeztek spanyolok is, akik szintén kihasítottak egy keveset a szigetből, bár itt nem volt sem arany, sem ezüst, de volt még kevés őslakos. Nos őket jobb híján Spanyolországba vitték rabszolgának.

Megérkeznek az angolok

De hajózgattak erre még franciák, és hollandok is, de a szigetlakok szerencséjére, végül az első európai települést, az 1625 május 14-én partraszálló angolok (  John Powell kapitány ) hozták létre, 1627-ben. A település a mai Holetown helyén a karibi partokon épült fel. Ekkor az angolok úgy gondolták, hogy erre meg van minden joguk, mivel a szigetet lakatlannak vélték, ami eddigre már gyakorlatilag az is volt. Amúgy az első angol ( és nem angol ) telepesek száma mindössze 60 fehér, és még 6 afrikai rabszolga volt. Egyes történészek szerint Anglia már 1620-ban bejelentett igényét Barbadosra, de végül ez 1625-ben, a partraszállás idején történt meg,  I. Jakab angol király nevében. Már sok települ volt ekkor Amerikában, amik jóval régebben jöttek létre, mindezek ellenére  a barbadosi kolónia kiváló keleti fekvésének köszönhetően gyorsan a harmadik legnagyobb angol település lett a térségben.

A település tulajdonosi gyarmatként jött létre, és Sir William Courten , a londoni City kereskedője finanszírozta, aki megszerezte a címet Barbadosra és számos más szigetre. Tehát az első telepesek valójában bérlők voltak, és munkájuk nyereségének nagy része visszakerült Courtenhez és cégéhez. A kezdeti időszakot szokták hívni a “nagy barbadosi rablásnak”, mivel több település is alakult egymás mellett, egymással versenyezve, általában a helyek kárára. 12 évvel az első telepesek megjelenés után, már a fehér felnőtt lakosság becslések szerint 8700 fő volt. A legtöbb angol érkező bezárkózott. Az 1630-as évek közepe előtt 5-10 hold földet is kapott egy ide érkező, de utána megtelt a sziget, és már nem volt szabad föld. Cromwell idejében számos lázadót és bűnözőt is szállítottak oda.

Az angol polgárháború idején, harcok átterjedtek Barbadosra és Barbados felségvizeire. A sziget csak I. Károly kivégzése után vett részt a háborúban , amikor is a sziget kormánya a királypártiak irányítása alá került.  A nemtörődöm kolónia kényszerítése érdekében a Nemzetközösségi Parlament 1650. október 3-án törvényt fogadott el, amely megtiltotta az Anglia és Barbados közötti kereskedelmet, és mivel a sziget Hollandiával is folytatott kereskedelmet, további hajózási törvényeket fogadtak el, amelyek megtiltották az angolok kivételével a hollandokkal folytatott kereskedelmet. Ezek az események voltak az első angol-holland háború előfutárai. Az Angol Nemzetközösség inváziós csapatot küldött Sir George Ayscue parancsnoksága alatt , amely 1651 októberében érkezett meg, és blokád alá vette a szigetet. Némi csetepaté után a House of Assembly királypárti tagjai, érezve a kereskedelmi elszigeteltség nyomását, Lord Willoughby vezetésével megadták magukat. Az átadás feltételeit beépítették a Barbadosi Chartába ( Oistins -i Szerződés ), amelyet 1652. január 17-én írtak alá a Mermaid’s Innben, Oistinsban.

A rabszolgák, és ültetvények szigete

De ejtsünk azért pár szót a nem fehér “telepesekről”  is. Nos mindeközben 🙂 rengeteg rabszolga, szolga is érkezett a szigetre, fekete Afrikából, és nagyszámú kelta származású szerződéses szolga Írországból, és Skóciából. Ők szolgáltak a gyarmati milíciában, de jelentős szerepük volt az afrikai rabszolgák lázadásaiban is.  II. Jakab király és dinasztiája is küldött ide íreket, és skótokat, őket azonban már fogolyként, rabszolgaként.  Ezeknek a fehér rabszolgáknak mai leszármazottait vöröslábúaknak ( helyi megnevezéssel: ecky becky ) hívják, és ma a modern Barbados legszegényebb lakói. Nagyarányú volt a házasodás a sziget afrikai és kelta lakossága között. Ahogy szigorodtak a rabszolgatartásra vonatkozó szabályok, a sziget egyre érdektelenebbé vált a szegény fehérek számára. Fekete vagy rabszolga törvények születtek 1661-ben, 1676-ban, 1682-ben, 1688-ban. Ezekkel párhuzamosan szaporodtak meg a rabszolgafelkelések, de ezek mind sikertelenek voltak. Mivel a rabszolgaimportot egyre jobban csak a gazdag telepesek engedhették meg maguknak, a szegényebb fehérek kiszorultak a gazdaságból, és számukra kevesebb munka is jutott.

Ők már nem rabszolgák, de még mindig az ültetvényeken dolgoznak, 1900, The Caribbean Photo Archive

Arra gondoltak, hogy mivel a feketék jobban bírják a trópusi betegségeket és az éghajlatot, mint a fehér rabszolgák, vagy szerződéses szolgák csökkenteni kell a fehér lakosság létszámát. Ennek ellentmondott, hogy sok szegény fehér, akik a szomszédos szigetekre vándoroltak be, bírta a trópusi éghajlatot. Mindezen folyamatok eredményeként Barbados lakossága, amely a 17. században főleg kelta volt, a 19. századra túlnyomó fekete többségűvé vált.

1655-ben Barbados lakosságát 43 000 főre becsülték, amelyből körülbelül 20 000 afrikai származású volt, a maradék főként angol származású. Ezeket az angol kistermelőket végül kivásárolták, és a sziget megtelt nagy afrikai rabszolgák által művelt cukorültetvényekkel. 1660-ra  27 000 fekete és 26 000 fehér lakos volt. 1666-ra legalább 12 000 fehér kisbirtokost vásároltak ki, haltak meg vagy hagyták el a szigetet. A megmaradt fehérek közül sokan egyre szegényebbek voltak. 1673-ra a fekete rabszolgák száma ( 33 184 ) meghaladta a fehér telepeseket ( 21 309 ). 1680-ra 17 rabszolga jutott minden fehér szolgára. 1684-re a különbség még tovább nőtt: 19 568 fehér telepes és 46 502 fekete rabszolga volt a szigeten. 1696-ra a becslések szerint 42 000 feketére esett vissza a rabszolgák száma, s a fehér lakosságé pedig, 1715-re 16 888-ra csökkent.

Miből éltek a szigeten? Rumot készítettek a kezdeti időkben, dohányt, majd 1640-ben cukornádat kezdtek el termeszteni, és ez olyannyira bejött, hogy a világ egyik legnagyobb cukor exportőre lett a sziget. 1660-ra Barbados több kereskedelmet generált, mint az összes többi angol gyarmat együttvéve. Ez így is maradt, míg végül 1713-ban a földrajzilag nagyobb szigetek, például Jamaica felülmúlták. A Barbados-gyarmat becsült értéke 1730–1731-ben azonban még így is elérte az 5 500 000 fontot. Ezt azonban csak úgy tudták fenntartani, hogy ha folyamatosan érkeznek a rabszolgák.1680-ban a szántóterület több mint felét 175 nagy rabszolgabíró/ültetvényes birtokolta. Olyan sok földet szántak a cukornak, hogy a legtöbb élelmiszert Új-Angliából kellett behozni. A szegényebb fehérek, akik elköltöztek a szigetről, az angol Leeward-szigetekre, vagy különösen Jamaicára mentek. 1670-ben megalapították Dél-Karolina tartományt, amikor a népességtöbblet egy része ismét elhagyta Barbadost. A nagyszámú barbadosi lakost fogadó nemzetek közé tartozott Brit Guyana és Panama.

1750-re körülbelül 18 000 fehér telepes élt a szigeten, szemben a körülbelül 65 000 afrikai rabszolgával.  A britek 1807-ben tiltották be a rabszolga-kereskedelmet. De “búcsúzóul” 1816-ban tört ki a sziget történetének legnagyobb rabszolgalázadása ( Bussa lázadás ). Ezer ember halt meg, 144 rabszolgát végeztek ki és 123-at besoroztak a királyi hadseregbe. A lázadás meglepte a fehéreket, mert úgy gondolták, nincs rossz soruk a rabszolgáknak. 18 év múlva, 1834-ben tiltották be teljesen a rabszolgatartást a Brit Birodalomban.  Azonban  teljes szabadságot, csak négy évig tartó átmeneti időszak után kapták meg Barbadoson és a többi nyugat-indiai szigeten.

A modern Barbados

Ha már ennyire belementem megint a történelmi háttérbe, fejezzük is be “tisztességesen”. Nos a rabszolgaság eltörlése után, 1884-ben a  barbadosi Mezőgazdasági Társaság felvetette annak a lehetőségét, hogy mi lenne ha Barbados csatlakozna Kanadához. Kanadában vita alakult ki a kérdésről, de végül ebből nem lett semmi. Mindeközben a belső változások is folyamatban voltak. A brit  származású ültetvényesek és kereskedők domináltak a helyi politikában, mert magas jövedelmi küszöbhöz kötötték a választójogot, így a lakosság több mint 70%-a, meg a jogfosztott nők ki voltak zárva a demokratikus folyamatokból. Ez így volt az 1930-as évekig, amikor is az egykori rabszolgák leszármazottai elkezdtek politikai jogokat követelni. Megalakult a  Barbadosi Munkáspárt ( 1938 ), élén  Sir Grantley Adams-al, aki haladóbb gondolkodású ember volt. 1942-ben előrelépés  történt, mert választó jogot kaptak a nők is, illetve lejjebb vitték a választójog jövedelmi határát. 1949-ben az ültetvényesek végül elvesztették ellenőrzésüket a kormány felett és 1958-ban Adams lett Barbados miniszterelnöke. Az alábbi videóban, a Barbadosi Idegenforgalmi Hivatal filmjét láthatjátok, Barbadosról az 1960-as években.

1958-tól 1962-ig Barbados tagja volt a Nyugat-Indiai Szövetségnek, amely a térség brit gyarmatait tömörítette és korlátozott törvényhozó hatalommal rendelkezett. Amikor a Nyugat-Indiai Szövetség feloszlott, Barbados visszatért korábbi státusához, önkormányzó gyarmat lett. A sziget képviselői  azonban folytattak a tárgyalásokat a függetlenségükről az Egyesült Királysággal az 1966-os alkotmányozó konferencián. Békés, demokratikus átmenet után, Barbados végül 1966 november 30-án elnyerte a teljes függetlenséget. A független Barbados első miniszterelnöke  Walton Barrow lett. Az államforma 2021. november 30-ig alkotmányos monarchia volt, az uralkodó pedig II. Erzsébet volt, mint Barbados királynője. Azonban ezután az új államforma köztársaság lett. ( Jelenleg ( 2022 ) Barbados a világ legfiatalabb köztársasága )

Erről nem népszavazás döntött ( mert a szinte egyöntetűen republikánus politikai elit attól tartott, hogy II. Erzsébet személyes népszerűsége miatt a többség a monarchia fennmaradását támogatná ), ami később sokak nem tetszését váltotta ki. Barbados nemzeti hősének tekintett Sir Garfield Sobers, a krikett egyik legkiemelkedőbb alakja is kemény kritikával illette és sajnálatos eseménynek nevezte a köztársaság bevezetését.

A barbadosi parlament nyugati szárnya és az óratorony, 2012, wikipedia.org

A barbadosi pénz története

A szigetet elsőként elérő indiánok klasszikus cserekereskedelmet folytathattak. Nincs fennmaradt bizonyíték arra, hogy használtak volna pénzt, akár premonetáris valuta  formában sem. Az érdekesség az, hogy a későbbiekben sem nagyon változott ez. A gyarmatosítok megjelenés után is, sok esetben a helyi kereskedelem, a fizetések, áruban történtek. Elfogadták a gyapotot, dohányt, cukrot. Ezek mind törvényes fizetőeszközök voltak. Barbados nem importálhatott érméket Nagy-Britanniából, és a gyarmatosítók sem kaptak engedélyt saját készítésére. A fizikálisan forgalomban lévő érmék, mind az akkori kor úgy általában elfogadott valutáiból álltak. A szigeten elsősorban a darabolt spanyol reál forgott a leginkább. Erről itt olvashattok bővebben:  Az érme, amit 2-vel osztható darabokra vágtak, mint egy pizzát 🙂 ( spanyol 8 real )

Ezeket az érméket, darabokat ellenbélyegezték, és így lehetett velük fizetni. Azonban az érmehiány folyamatos volt, ezért néhány tehetős ültetvényes önálló akcióba kezdett.  Sir Phillip Gibbs-nek tulajdonítják a megbízást, amivel réz pennyket rendelt 1788-ban, amiket a királyi pénzverdében el is készítettek neki. Az érme metszeteket John Milton ( 1789-ben a királyi pénzverde segédmetszője lett ) gravírozta. Ezeket az érméket tekintik Barbados első forgalomba helyezett érméinek, bár katalógusokban általában token-ként jelölik meg. Az előlapon feltehetően egy fekete afrikai rabszolga feje látható,  aki tollas koronát visel, alatta a „szolgálok, vagy „én szolgálok””  írás. A hátoldalon egy nagy ananász ( egy nemzeti szimbólum ) látható, „BARBADOES PENNY 1788” felirattal. A Barbadoes az eredeti portugál írásmódra utal. Ennek az érmének két alapvető típusa van: az egyikben egy kis ananász és egy kis fej, a másik pedig egy nagyobb ananász és egy nagyobb fej. Ezeken a kategóriákon belül vannak olyan változatok, amelyek az ananász méretének fokozatosságán és a dátumban lévő számok közötti távolságon alapulnak. Véleményem szerint nagy tetszetős érmék. Kevés darabot vertek ( 200 ezer körül ), és kevés is maradt fenn. A jobb állapotú darabok még ritkábbak, azok természetes értékesebbek is.

Hátlap fajták

Típus betűjele	Leírás
A	Magas ananász alap. Legmagasabb 1 a dátumban.
B	Az 1. előlappal (P.11) kombinálva egy kockaforgács jelenik meg közvetlenül az ütközőtől jobbra az ananászlevelek felett. Egy kiemelkedő kockakarc érinti az O-t a BARBADOES legendában. Ezek a hibák nem jelennek meg, ha összeházasodtak a 2. előlappal. Így a 2-B kombinációt az 1-B előtt találták ki (P.11).
C	Az előző kettőnél kövérebb ananász meghal. Szellemkép a felső három levél mögött.
D	Tág térköz a dátum 1 és 7, valamint a két 8 között. Szellemkép a felső három ananászlevél mögött.
E	Pridmore számára ismeretlen . Tág hely a dátum 17. és 88. között.
F	A jobb felső, legtöbb ananászlevél közvetlenül a P-re mutat a PENNY feliratban. A kocka összeomlik a második A körül a BARBADOES legendában későbbi kockaállapotokban.
G	Pridmore számára ismeretlen . A dátum utolsó 8-a nagyobb távolságra van, mint a többi szám.
H	Pridmore számára ismeretlen . Széles ananász alap. A dátum számjegyei nagy távolságban. Szellemkép a felső három ananászlevél mögött.
H.1	Erősen lelapolt hátramenet H. A BARBADOES felirat és a dátum közötti megállást a lelapolás eltávolította. Erős törés az ananász bal oldalától felfelé az O-n keresztül a BARBADOES-ban. Ez a törés az ananász alapnál is megjelenik, és a dátum első 8-ának bal oldalára vetül.

A fajták, típusok beazonosításáról még áttekinthetőbben, itt olvashattok: Attributing the 1788 Barbadoes Coppers

Ennél egyszerűbbre sikerült a második, 1792-es sorozat.  Gibbs ismét megbízást adott Miltonnak, újabb érmék készítésére. Ez esetben egy, és fél penny-s címleteket kért.  Az előlapon mindkét címlet esetében egy koronás Neptun isten látható, amint szekéren lovagol a tenger felett, felette a „Barbadoes halfpenny” vagy „Barbadoes penny” azonosító felirattal, alatta pedig az 1792-es dátummal. Egyesek az alakot III. Györgyként azonosítják, aki Neptunusznak öltözött. A hátlap ugyanaz, mint az 1788-as rézpennyen. kevesebb darab készült belőlük, ezért ritkábban és értékesebbek mint az 1788-as kiadás. Ezek az érmék rendszeresen forgalomba kerültek, de magánjellegű kibocsátások voltak, törvényes fizetőeszköz státusz nélkül.

Barbados penny, 1792

 Van néhány későbbi dátum nélküli kereskedő zseton veret is: Moses Tolano ( vagy Tolanto ) megbízásából, réz- és sárgaréz zsetonok. A rajta lévő felirat hátoldali felirat jelentés:  „Szabadság rabszolgaság nélkül”  Ezek így néztek ki.

Tolanto token

Nos ezek voltak a kezdetek. Mint ahogy azt fentebb írtam, nem voltak hivatalos fizető eszközök, szóval igazából nem is terjedtek el annyira, bár a Karibi-térségben itt-ott, fel-fel tűntek ezek az érmék. Miután Milton meghalt ( 1805 ), a verőtöveket Matthew Young, egy londoni érmekereskedő Ludgate Streeten vásárolta meg, aki hírhedt volt a nagyszámú fantázia veretek gyártásáról. Young valószínűleg használta is verőtöveket.

A 19. század második felében a forgalomban lévő valuta jelentős részét továbbra is az “ezüstdarabok” ( spanyol dollár és később mexikói dollár ) tették ki.  Nagy- Britannia 1821-ben fogadta el az aranystandardot , és egy 1838-as birodalmi tanácsi rendelet eredményeként Barbados 1848-ban formálisan átvette a brit font érmét. A brit érmék Barbadoson történő forgalomba hozatala ellenére azonban a nyolc darabból álló ezüstdarabok továbbra is forogtak mellette. A magánszektor továbbra is dollárszámlákat használt az elszámoláshoz. Az 1873-as nemzetközi ezüstválság jelezte az ezüstdollár-korszak végét Nyugat-Indiában, és 1879-ben Barbadoson az ezüstdollárokat demonetizálták.

Ez olyan állapotot hagyott maga után, amelyben a brit pénzverések keringtek, és automatikusan dollárszámlákon számolták el. 1 dollár átváltási árfolyam = 4 shilling, 2 penny. Az első dollárban denominált valutát, amelyet Barbadoson bocsátottak ki, magánbankjegyek formájában 1882-ben vezették be. A dollárt nem bocsátották ki, és ezek a bankjegyek az 1917-ben a kormány által kibocsátott egyfontos bankjegyekkel együtt forogtak. Néhány magánbankjegyen font címlet is volt, 1 dollár = 4 shilling 2 penny

Bankrendszer Barbadoson

A 19. század elejére küszöbön állott az igény egy megfelelő bankrendszerre Barbadoson, és 1834-ben a brit kormány bevezette a gyarmati banki szabályozást. Körülbelül két évvel később ezeknek a szabályozásoknak köszönhetően megalakult a Colonial Bank, amelyet később Barclays’ Bank DCO-ra kereszteltek, és megkapta alapító okiratát. 1837-re már tizenhárom fióktelepet hoztak létre a régióban. Annak ellenére, hogy a Bank bármilyen gyarmati pályázatot fogadhatott, csak dollárban tudott fizetni. A nyugat-indiai cukoripar 1846-ban elvesztette a brit kormány protekcionista politikáját. Az ipar összeomlása a Nyugat-indiai Bank csődjét idézte elő, ami Barbados valaha volt legsúlyosabb válságához vezetett. Ambíciózus nyugat-indiai kereskedők egy csoportja 1848-ban megalakította a Nyugat-Indiai Bankot, amely megkérdőjelezte a Colonial Bank kizárólagos ellenőrzését. A Nyugat-indiai Bank saját bankjegyeit terjesztette, de akkoriban azok nem számítottak törvényes fizetőeszköznek.

1937-ben törvényt fogadtak el, amely jóváhagyta a barbadosi kormány valutajegyek kibocsájtását. A kormány folyamatosan szembesült a nyugat-indiai valuta elfogadhatatlanul rossz állapotával. Ez vezetett oda, hogy 1948-ban Nagy-Britannia valutája lett Barbados hivatalos pénzneme. 1951-ben a Szövetségi Kísérlet eredményeként megalakult az új Kelet-Karibi Valuta Hatóság. Ebben az intézményben Barbados hivatalos fizetőeszközét és a brit ezüst- és rézérméket is visszavonták, és helyükre az új kelet-karibi valutát lépett. 1972-re megalakult a Barbadosi Központi Bank, hogy átvegye az irányítást monetáris rendszere felett.

Barbadosi Központi Bank

Egy parlamenti törvény 1972. május 2-án megerősítette a Barbadosi Központi Bank létrehozását. Ez az alapítás jelezte Barbados monetáris politikája feletti ellenőrzését. Barbados 1974. március 31-én kilépett a Kelet-Karibi Valuta Hatóságból, és a Kelet-Karibi Valuta Hatóság központja St. Kittsbe költözött. 1983. október 1-jén ez az intézmény később Kelet-karibi Központi Bank lett. A független monetáris politika folytatása új lehetőségeket nyitott Barbados gazdaságának előmozdítására. A Barbadosi Központi Bank megalapítása megszüntette a külső monetáris szabályozás és a Kelet-Karibi Valuta Hatóság ( ECCA) általi kezelésének szükségességét, ezzel is előmozdítva a nemzeti autonómiát. A Barbadosi Központi Bank egyéb feladatai közé tartozik a pénzügyi intézmények szabályozása és Barbados gazdasági fejlődésének előmozdítása.

Bankjegyek

1882-ben a Colonial Bank bevezette az 5 dolláros bankjegyeket. 1920-ban 20 és 100 dolláros bankjegyeket is ez a bank bocsátott ki. 1922-ben a Barclays Bank, miután átvette a Colonial Bankot, 5, 20 és 100 dolláros bankjegyeket kezdett kibocsátani. A nagyobb címletek gyártását 1940-ben leállították, de az 5 dolláros kibocsátását 1949-ig folytatták.

A Royal Bank of Canada 1909-ben vezette be a bankjegyeket 5, 20 és 100 dolláros címletekben. 1920-tól ezeken a bankjegyeken a sterling címlet is szerepelt: 5 dollár = 1 font 10 penny, 20 dollár = 4 font 3 shilling 4 penny és 100 dollár = 20 font 16 shilling 8 penny. A bankjegyeket 1938-ig bocsátották ki. A Canadian Bank of Commerce 1922 és 1940 között adott ki bankjegyeket, 5, 20 és 100 dolláros címletekben is.

Barbados, 1 dollár, 1939

1938 és 1949 között a kormány 1, 2, 5, 20 és 100 dolláros címletű bankjegyeket bocsátott ki. Mindegyiken VI. György király portréja volt látható. 1973. december 3-án a Barbadosi Központi Bank bevezette az 1, 5, 10, 20 és 100 dolláros címletű bankjegyeket. A 2 dolláros bankjegyeket 1980-ban vezették be, majd az 50 dollárt 1989-ben. Az 1 dolláros bankjegyeket 1988 után már nem bocsátották ki.

A jelenleg ( 2022 ) forgalomban lévő bankjegyek:

• 2 dollár ( kék )
• 5 dollár ( zöld )
• 10 dollár ( barna )
• 20 dollár ( lila )
• 50 dollár ( narancssárga )
• 100 dollár ( szürke )

A megszűnt 1 dolláros bankjegy piros színű volt, és Samuel Jackman Prescod volt az előlapján. 2013. május 2-án a Barbadosi Központi Bank új, modernebb dizájnú bankjegysorozatot bocsátott ki. Az összes címlet portréja megmaradt, de a jegyzetek hátoldalán a jegyzetek elején ábrázolt személyre jellemző minta látható. 

2022. március 21-én a Barbadosi Központi Bank bejelentette, hogy az év végéig a jelenlegi papírbankjegyeket polimer bankjegyekre kívánja cserélni, kijelentve, hogy ez biztonságosabb és tartósabb készpénzt tesz lehetővé.  Később, 2022. május 4-én nyilvánosságra hozták a polimer bankjegyek új dizájnját, és bejelentették, hogy a bankjegyeket 2022. december 5-én dobják piacra. Íme egy remek videó, amit a barbadosi központi bank készített tájékoztató jelleggel:

Barbados saját érméi

1973-ban, Barbados első évében, amikor saját pénzérmével rendelkezett, az érméket 1¢, 5¢, 10¢, 25¢ és 1 dollár címletekben verték, 1973 és 1991 között az 1¢-t bronzból készítették. 1992-től rézzel bevont cinket használnak. Az 5¢-es érme sárgarézből, míg a legmagasabb 3 címlet réz-nikkelből van verve. Az 1 dolláros érme 7 oldalú, egyenlő oldalúan ívelt darab. Az egyik oldalon repülő hal, a hátoldalon a barbadosi címer díszíti. A barbadosi dollárérméket ma már 2007-ben kibocsátott, bevonatos acéllemezben verik. A forgalomban lévő érmék nagy részét a Kanadai Királyi Pénzverdében verték. Az 5 centes érme hátoldalán a South Point világítótorony, Barbados legrégebbi világítótornya látható.

Barbados, 1 dollár, 1973 a repülő hal ( flying fish )

Barbados “ismert” történelme rövid, azonban annál bonyolultabb. Tulajdonképpen mindössze egy kicsi sziget volt, amit belaktak az angolok, és a magukkal hurcolt rabszolgák. Az ő leszármazottjaik alkotják most Barbados lakosságát. Ha nagyon sarkítani akarunk, akkor  sokáig nevezhettük volna egyszerűen csak rabszolgaszigetnek is. Mindez azonban már a múlté. Napjainkban nevezhetnénk turistacélpontnak, csodaszép partjai, és kellemes klímája vonzza a látogatókat, és mellékesen jegyzem meg, adóparadicsom is egyszerre 🙂 Rengetek cégnek van itt székhelye az alacsony adók miatt. Hogy laknék-e Barbadoson? A válaszom természetesen: Igen, laknék 🙂  Csak hogy teljes legyen a képed Barbadosról, íme még néhány videó, napjainkból: