Hirdetés


Legfrissebb bejegyzések


Az érme, amit 2-vel osztható darabokra vágtak, mint egy pizzát :) ( spanyol 8 real )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 3 perc

A brit észak-amerikai gyarmatosítóknak nem engedték meg, hogy saját pénzt verjenek, annak ellenére, hogy gyakran kifogytak a mindennapi üzleti életben, kereskedelemben felhasználható angol érméikből. Ilyenkor kénytelenek voltak bármilyen pénzverethez folyamodni, amihez csak hozzá tudtak jutni. Ekkoriban a  leggyakrabban használt, legstabilabb értékkel bíró érme a spanyol ezüstdollár volt, a 8 „Reál”, amely értékben, 8 spanyolországi pénzegységnek felelt meg.  A spanyol dollárt több különböző pénzverdében, több különböző országban verték, 1732-től 1826-ig. 1732-től 1773-ig spanyol ezüstdollárokat vertek egyik oldalon a spanyol címerrel, a másikon pedig az ismerős Herkules-oszlopokkal, ezért ezeket „pillérdollároknak” is nevezték. 1773-tól kezdve a címer átadta helyét a spanyol uralkodó portréjának, amelyet innentől pedig „portrédollároknak” neveznek. 

Körülbelül 27 gramm 0,913 finom ezüstből verték a spanyol ezüstdollárt, amely a következő 200 évben sok különböző országból származó ezüstdollár alapját képezte. Az 1860-as évekig ez volt az Egyesült Államokban az ezüstdollár és a törvényes fizetőeszköz “mintája”. Más országok is vertek a spanyol 8R-hez hasonló ezüstérméket, köztük Nagy-Britannia, Kína, Japán, Mexikó, számos dél-amerikai ország és még Franciaország is.


8 Real Ezüst, Spanyol Birodalom (1700 – 1808), III. Károly

Akkoriban az érméket a tényleges súlyuk alapján értékelték aranyban vagy ezüstben, nem csak a kinézetük alapján. A spanyol érméket előnyben részesítették más pénznemekkel szemben, mert mart vagy mintás szélük volt, ami megakadályozta, hogy a tisztességtelen kereskedők észrevétlenül “leborotválják” az érméket, vagyis csökkentség annak súlyát, mivel ez akkoriban bevett gyakorlat volt, ráadásul ezt törvény akkor még nem is tiltotta.

A funkció amit betöltött ( mindenki által elfogadott, gyorsan “beszerezhető” érme ) idővel előrevetítette, hogy mivel 8 reál értékkel bírt, a kerek érmét, viszonylag könnyen lehetett 8 darabra vágni. Ez meg is történt. A britek innentől fogva például „nyolc darabnak” nevezték a spanyol dollárt. De vágták félbe, és negyedekre is, ilyenkor értelemszerűen 25 centes, negyed dolláros értékkel bírt ( két bit ). 10 darabra nem lett volna logikus vágni, hisz az eredeti értéke 8 egység volt.  Illetve nem is lett volna könnyű. Lehet nem ide illő hasonlat 🙂 , de mégis talán a legjobb példa a pizza felszeletelése. Mindenhol 8 szeletre vágják, mert úgy a legegyszerűbb. Tulajdonképpen felezik, majd újra felezik, és így tovább. Így, ha az embereknek nem volt 2-reálos érméjük, egyszerűen kettévághattak egy 8-reálos érmét, majd az egyik felét újra kettévághatták, hogy kapjanak valamit, amelynek értéke megegyezik a 2-reálos érmével. Ez azért működött, mert az érmék értékét a bennük lévő ezüstből származtatták, és nem a pénzverő hitelessége adta azt. Ez valahogy így nézett ki a gyakorlatban.

Hirdetés


Gyakran kötik a “8 darabokat”, kalózokhoz.  Ennek egyszerű, és kézenfekvő magyarázata van. A kalózkodás pont ezen időszakban élte az aranykorát, és ahogy fentebb említettem, a spanyol 8 reálos, ezüst dollár volt a leggyakoribb érme akkoriban. Tehát ha sikerült a kalózoknak elfogni egy kereskedelmi hajót, szinte biztos volt, hogy ezekből az érmékből volt a raktérben. Rendszeresen érkeztek a közvetlen szállítmányok is, illetve a spanyol kereskedők évente egyszer-kétszer elvitték őket a Fülöp-szigeteki Manilába, hogy kínai árukkal kereskedjenek. Ha tehát eltemetett kalózkincsekről beszélünk, vagy akár konkrétan rátalálnak egyre, ilyen érme szinte biztosan volt, vagy lesz benne.

Illusztráció, kalózok, kincseket rejtenek el

A nyolcas darabok népszerűek voltak Amerika brit gyarmatain, mivel a brit valuta mennyisége korlátozott volt. Miután az Egyesült Államok elnyerte függetlenségét, az érmék továbbra is széles körben használt pénznemek maradtak. Noha az Egyesült Államok 1792-ben kezdett saját érméket verni, a jobb minőségű spanyol dollár maradt a legnépszerűbb fizetőeszköz az országban egészen addig, amíg a Kongresszus 1857-ben törvénybe foglalta, azok kivonását a forgalomból.

Bár több mint száz éve használaton kívül vannak, a nyolc darabból álló darabok maradandó örökséget hagytak maguk után. A 20. századig az Egyesült Államokban a hozzájuk kapcsolódó terminológiát használták a dollár bizonyos részeinek megjelölésére; amellett, hogy a negyedet „két bitnek” nevezték, a tízcentes „rövid bit”, 15 cent „hosszú bit”, 50 és 75 cent pedig „négy bit”, illetve „hat bit” volt. A New York-i tőzsde 1997-ig egynyolcad dollárban jegyzi a részvények árfolyamát.

Amellett, hogy széles körben elterjedt olyan országokban, mint az Egyesült Államok és Kína, a valutarendszerek alapja is volt, illetve a spanyol dollár felelős a mai napig fennmaradt néhány szleng kifejezésért. A “két bites” kifejezést továbbra is valami olcsó vagy értéktelen dolog leírására használják, és sok országban, köztük Angliában és Spanyolországban “bitek” néven hivatkoznak a különböző kis címletű érmékre. Egyes vélemények szerint, a számítógépes “bit” kifejezés is innen ered, mint a legkisebb egység megnevezése. Egyébként az érmék darabolása nem túl egyedi, sok példát lehetne erről még írni, és talán majd valamikor megnézünk még más hasonló “értékosztást” is.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?