A nemesek találkozója, ami “kissé” rosszul végződött, mert szinte mindenki belefulladt az alattuk hömpölygő szar@ba! ( Az 1184-es erfurti latrina-katasztrófa )

Az 1184-es erfurti latrina-katasztrófa egy tragikus eseményként vonult be a középkor történetébe, amely során egy békítő találkozót halálos baleset árnyékolt be. VI. Henrik német király hívta össze a Hoftag nevű találkozót Erfurtban, hogy békét közvetítsen III. Lajos türingiai őrgróf és Konrád mainzi érsek között. A találkozó helyszíne a Szent Péter-templom volt, de a megbeszélés sorsát végül nem a felek közötti konfliktus, hanem a helyszín gyenge infrastruktúrája pecsételte meg.

Erfurt, amely már a középkorban is fontos kulturális és vallási központnak számított, fejlett városképpel rendelkezett a maga korában. Kockaköves utcáival, favázas házaival és hatalmas katedrálisával a modern város képét idézte. Azonban a középkori városok, így Erfurt is, komoly problémákkal küzdöttek a hulladékkezelés terén. A korszerű csatornarendszerek hiánya miatt a település latrina-rendszert használt, amely óriási vermekből állt, ahová a szennyvíz közvetlenül került. Ezeket a gödröket időnként kézzel kellett kiüríteni, vagy egyszerűen otthagyták őket, amikor beteltek. A Szent Péter-templom latrinája különösen nagy méretű volt, mivel a székesegyház hatalmas látogatószámát kellett kiszolgálnia. A hulladékot egy közeli folyó, a Gera vize mosta el. Azonban a folyamatos nedvesség és a latrina tartalmának súlya gyengítette a faépítményt, amely felette helyezkedett el. Eközben Erfurt lakossága növekedett, ami még nagyobb terhelést jelentett az amúgy is túlterhelt rendszerekre. Az eset rávilágított arra is, hogy a középkori higiéniai rendszerek nemcsak kényelmetlenek, hanem életveszélyesek is lehettek, különösen a túlzsúfolt városokban. A találkozó napján a székesegyház második emeletén gyűltek össze a Szent Római Birodalom nemesei. A nagy tömeg azonban végzetes következményekkel járt. A megbeszélés kezdete után nem sokkal a fa padlózat nem bírta tovább a terhelést, és a jelenlévők a templom két emeletén keresztül a latrinagödörbe zuhantak.

Szent Péter-templom ( zölddel jelölve ), ahol a baleset történt. Az erfurti Petersberg-erődítmény területén található. 1910. ( A kép forrása: Erfurt Városi Levéltár )

A hatalmas latrina olyan mély volt, hogy a hulladék ( ürülék ) szintje meghaladta egy ember magasságát. Sokan belefulladtak a szennyvízbe, másokat a zuhanás vagy a lezuhanó törmelék ölt meg. A mérgező gázok jelenléte tovább súlyosbította a túlélési esélyeket. A halálos áldozatok számát 60 és 100 fő közé becsülik. Az eset nemcsak a középkori építészet hiányosságait mutatta meg, hanem azt is, hogy a tervezés és karbantartás milyen drámai következményekkel járhat. VI. Henrik és a fő érintettek szerencsésen túlélték az esetet. A király egy kőből készült fülkében ült, amely megkímélte attól, hogy a szennybe zuhanjon, bár létrával kellett kimenekíteni a helyszínről.

Egy festmény, amely azokat a nemeseket ábrázolja, akik a beomlott padlón át a latrinagödörbe zuhantak.

Konrád érsek szintén elkerülte a tragédiát, mivel Henrik közelében tartózkodott. III. Lajos türingiai őrgróf azonban a tömeggel együtt a latrinába esett, de sikerült kimenteni, és életben maradt. A tragédia után a békítő találkozó célja természetesen háttérbe szorult. A történtek annyira megrázták VI. Henriket, hogy azonnal elhagyta Erfurtot. A katasztrófa emléke azonban örökre fennmaradt, és rávilágított a középkori városok sebezhetőségére az infrastruktúra hiányosságai miatt. A politikai következmények sem maradtak el, hiszen az esemény során több prominens személy életét vesztette, például Schwarzburg Henrik, Abenberg Frigyes, Hesse Gozmar von Ziegenhayn, Burkard von Wartberg, Friedrich von Kirchberg és Beringer von Mellingen, míg mások helyi hatalmát jelentősen meggyengítette a katasztrófa. Az eset arra is rámutatott, hogy a középkori városok fejlettsége gyakran csak látszólagos volt, mivel a háttérben komoly higiéniai és építészeti problémák húzódtak meg.