Ha ez a hajó nem süllyed el, a ma ismert Egyesült Államok nem létezne!

Egy hajótörés során, a legnagyobb veszteség az emberélet. Ezt ne vitassuk. Azonban azt sem, hogy sok esetben egy hajótörés, egyéb, akár a történelem menetét is befolyásoló jelentőséggel bír. Vagy a rajta szállított rakomány elvesztése, vagy konkrét céljának elmaradása, vagy esetleg fontos személyek célba juttatása marad el a tragédia miatt. Az alábbi rövid írás, egy ilyen hajótörés történetét meséli el, amely valóban jelentősen befolyásolta az egész világtörténelmet, és nagyban hozzájárult a ma ismert Egyesült Államok létrejöttéhez. 

Az El Cazador hajótörése valóban jelentős esemény volt, amely mély nyomot hagyott a világ történelmében. A hajó 1784-ben süllyedt el Mexikó partjainál egy hatalmas viharban ( a legvalószínűbb feltételezés szerint ). Ez a tragédia jelentős hatással volt a nyugati világ történelmére, mivel az Egyesült Államok jelenlegi területének kialakulásában jelentős hatással bírt. De mire is gondolunk?

Az El Cazador hajótörés politikai kontextusa

1762-ben a Spanyol Királyság, a hétéves háború során, megszerezte Louisiana területét. Ezt a fontainebleau-i szerződés keretében rögzítették, amelynek révén XV. Lajos francia király átengedte a területet unokatestvérének, III. Károly spanyol királynak. Ezzel az intézkedéssel XV. Lajos meggátolta, hogy Louisiana értékes területe a britek kezére kerüljön. A terület hatalmas kiterjedésű volt, több millió négyzetkilométeren terült el, New Orleanstól egészen a kanadai határig. Ezt a területet hívták Új-Spanyolországnak is.

Spanyolország “amerikai” gyarmatkezelése hamarosan bonyolulttá vált, ráadásul az 1770-es évekre gazdasági nehézségek is nehezítették a helyzetet. A pénzhamisítás és a keményvaluta hiánya jelentősen leértékelte a forgalomban lévő papírpénzt. A megoldás? Az értéktelen bankjegyeket értékes spanyol ezüstpénzekre cserélni. Ezért 1783. október 20-án III. Károly spanyol király úgy döntött, hogy az El Cazador nevű hajót elküldi, hogy értékes ezüstpénzeket szállítson Amerikába, a spanyol Louisiana gazdasági helyzetének megmentésére. Az El Cazador, ami franciául „vadász”-t jelent, egy kis spanyol kétárbocos hadihajó volt, amely 16 ágyúból és körülbelül 50 fős legénységből állt, Gabriel de Campos y Piñeda parancsnoka alatt állt. A hajó a a mexikói Veracruzba hajózott, ahol hozzávetőleg 450 000 db reale-t rakottak be, amelyeket a mexikóvárosi pénzverdében készítettek. A rakomány főleg nyolc reálból álló érméket tartalmazott, amelyeket „nyolcas érméknek” is neveznek. Valamennyien a spanyol király, III. Károly képmását ábrázolják.

Kapcsolódó tartalom

 

Az érme, amit 2-vel osztható darabokra vágtak, mint egy pizzát 🙂 ( spanyol 8 real )

A spanyol Louisiana gyarmati fővárosába, New Orleansba, 1784 januárja környékére várták az El Cazadort  Azonban a hajó soha nem érkezett meg, útközben tűnt el, a Mexikói-öböl vizein. A spanyol próbálkozások a hajó felkutatására nem jártak sikerrel, és az El Cazadort 1784 júniusában hivatalosan is eltűntnek nyilvánították. A nyilvánvaló hajótörés végül komoly jelentőséggel bírt. Az elvesztett ezüst mennyisége,  jelentős volt, és komoly veszteséget okozott a spanyol kincstárnak. Alapjaiban változtatta meg a Spanyol Királyság Újvilágban elfoglalt helyét. Mivel nem sikerült helyreállítani a régió gazdaságát, Spanyolországnak nem maradt más választása, mint néhány évvel később visszaadni Louisianát Franciaországnak. 1800. október 1-jén Spanyolország és Franciaország aláírta a San Ildefonso-i titkos szerződést, amelyben Napóleon a spanyol király vejének adta át Toszkána trónját cserébe Louisiana területéért. Végül, 1803-ban az Egyesült Államok 15 millió dollárért megvásárolta Louisianát ( az “üzletet” Thomas Jefferson intézte Napóleonnal ) Franciaországtól. Egyes történészek úgy vélik, hogy ha az El Cazador célba ér, és a szállítmány képes lett volna érdemben támogatni a gazdaságot, a mai Egyesült Államok egy része még mindig spanyol lenne.

A spanyol Louisiana 1803 körüli területei az általa felölelt jelenlegi amerikai államok felett helyezkedtek el. Ezt a területet hívták egy ideig, Új Spanyolországnak. ( A kép forrása: wikipedia.org )

Több mint 200 évvel később

Több mint 200 évvel később, 1993. augusztus 2-án, a Mistake nevű vonóhálós hajó, Jerry Murphy kapitány vezetésével, a Mississippi állambeli Pascagoula kikötőjéből hajózott ki a Mexikói-öbölbe, mintegy ötven mérföld távolságra délre New Orleanstól. Halászat közben a Mistake hálója belegabalyodott valamibe. Amikor a legénység felhúzta a hálót, és a tartalmát a fedélzetre dobta, meglepődve tapasztalták, hogy az tele van ezüstpénzekkel. Az érméken a mexikói spanyol pénzverde jelzései voltak láthatók, valamint az 1783-as dátum is szerepelt rajtuk. Jim Reahard, a halászhajó tulajdonosa, a Grand Bay-ből kapcsolatba lépett David Paul Horan-nal, a floridai Key West-i Admiralitás ügyvédjével, hogy megszerezze a zsákmányhoz való jogot. Kezdetben az Oceaneering nevű olajfúrótorony-szolgáltató cég volt felelős a hajóroncs mentéséért, de később a memphisi Marex International Incorporated váltotta fel őket.

Szeptemberben a Marex International szonárral és egy kis víz alatti robot segítségével kutatta fel a roncsot. Körülbelül egy óra volt szükséges a cél helyének meghatározásához, majd három napig tartott, hogy a megfelelő víz alatti videofelvételeket és fotókat készítsék el. 1993 októberében és novemberében a cég búvárokat és robotokat vont be a helyreállítási munkálatokhoz. Robert Stenuit haditengerészettörténész, a 17. és 19. századi spanyol és francia hajóroncsok szakértője végül 1994-ben megerősítette a hajó azonosítását, felfedezve az érméket, az ágyúkat és a hajó harangját. Az El Cazador majdnem elérte célját, amikor 210 évvel korábban elsüllyedt. Az El Cazador kincse sokáig egy széfben volt őrizve a Grand Bay State Bank régi épületében, az alabamai Grand Bay -ben. 2004 decemberében a Reahard család végrehajtói megbízták Jonathan Lernert, a Scarsdale Coin-től, hogy értékelje fel az érméket. Ez a folyamat 2005 februárjában fejeződött be.

Egy “ezüst csomó”, az El Cazador kincsből. Ezt konkrétan így árulják, 6000 dollár az ára. ( A kép forrása: shipwrecktreasuresofthekeys.com )

Az ezüstpénzek, amelyek éveken át érintkeztek a vízzel, felfedezésük idején rendkívül oxidált állapotban voltak. Voltak érmék, amelyek maréknyi “csomókban” voltak egymásba “ragadva”. Az El Cazador kincs darabjainak elektrolitikus kezelésre volt szükségük annak érdekében, hogy ne “‘essenek szét” a szabad levegőn. Ennek következtében a kloridrétegtől megtisztított területek megtartják ezt a többé-kevésbé “elhasznált” megjelenést, ami jellemző az El Cazador hajóroncsából származó ezüstpénzekre. Az El Cazador érméit a mexikói spanyol pénzverde jelöli. Ezek főleg 1783-ból, az utazás előtti évből származnak. A busto típusú érméken a spanyol uralkodó, III. Károly képmása látható, melyet mellszobraban és profilban is megörökítettek.

Egyébként maga a hajótörés is rejtélyes. A roncs vizsgálatakor, nem igazán tudták megállapítani, mi is okozta pontosan a tragédiát. Vannak akik kalóztámadásra, vannak akik sima viharra gondolnak, de van egy másik, érdekes feltételezés is, ami akár nem is lehetetlen. A hajó, jéghegynek ütközött 🙂 Igen, jéghegynek a Mexikói-öbölben. Erről itt olvashatsz részletesebben: Louisiana man solves famous shipwreck mystery?