Németország leggazdagabb embere volt, de nem szerette a pénzt! ( Hugo Stinnes )

A Federal Reserve hamarosan kamatcsökkentésekbe kezd, de ez önmagában nem lesz elegendő a részvénypiacok hosszú távú stabilizálásához. Sokan azt remélik, hogy a kamatcsökkentések felfelé lendítik majd a befektetéseiket, azonban valószínűleg nagy csalódás vár rájuk. A Wall Street-en közeledő összeomlás jelei már most is jól láthatóak azok számára, akik figyelnek a gazdasági folyamatokra: túlárazott részvények, egekbe szökött tőzsdei árak és egy mesterséges intelligencia-buborék, amely lassan kipukkad. Eközben a gazdaság recesszió felé sodródik, ami komolyabb válságot vetít előre, mint egy szokványos medvepiac.

Hatalmas összeomlás várható? 

Elképzelhető, hogy az S&P 500 részvényindex akár 50%-os esést is elszenvedhet, és még ha ezt később vissza is nyeri, az igazi krízis ettől még nem ér véget. A mély recesszió hatására a részvények értéke tovább fog csökkenni, és a kormány, a Federal Reserve-vel együttműködve, újra beindítja a pénznyomtatást, hogy tompítsák a válság hatásait. Valójában a Fed már most készül egy 25 bázispontos kamatcsökkentésre, ami akár még ebben a hónapban is megtörténhet. A folyamatos pénznyomtatás viszont csak ront a helyzeten, mivel a dollár értéke már így is évtizedek óta csökken. 1913-ban, amikor a Federal Reserve megalakult, 1 dollár vásárlóereje ma mindössze 0,03 dollárnak felelne meg. Az infláció folyamatosan rontja a megtakarítások értékét, különösen a dolgozók és a kisbefektetők számára. „A gazdasági rendszert érintő hullámszerű mozgás, a fellendülési időszakok visszatérő megjelenése, amelyet válságok követnek, elkerülhetetlen következménye annak, hogy újra és újra megpróbálják a bruttó piaci kamatlábat hitelkibocsátás útján csökkenteni. Nincs mód arra, hogy elkerüljük a hitelkibővítéssel előidézett fellendülés végső összeomlását. A választási lehetőség csupán annyi, hogy a válság korábban következik be, ha önként felhagynak a további hitelkibővítéssel, vagy később, amikor az érintett valutárendszer teljes és végső összeomlása megtörténik.” – Ludwig von Mises, osztrák közgazdász, Emberi cselekvés, 1949 ( Human Action )

Hugo Stinnes, aki a pénznél jobban szerette a “kemény eszközöket” 

Egy recessziót követően pedig adósság- és dollárválság is bekövetkezhet, ami hiperinflációhoz vezethet. Ez azt jelentené, hogy a dollár teljesen elértéktelenedik, és a gazdaság komoly társadalmi feszültségek közepette omlik össze. A történelem már több hasonló példát is mutatott: a francia forradalom idején, Weimar Németországban és a 21. század elején Zimbabwében is a pénznyomtatás pusztító inflációt eredményezett. Hugo Stinnes, egy német üzletember volt a weimari köztársaság hiperinflációs időszakában, aki  óriási gazdagságra tett szert. Stinnes még a hiperinfláció előtt nagy mennyiségű adósságot vett fel, hogy kemény eszközökbe – például acélgyárakba, hajókba és vasútvonalakba – fektessen. Amikor a német márka értéke gyorsan csökkenni kezdett, Stinnes adósságai gyakorlatilag elértéktelenedtek, miközben az általa birtokolt eszközök értéke nőtt. Így Stinnes adósságait szinte ingyen tudta visszafizetni, miközben vagyonát hatalmasra növelte. Végül Stinnes váratlanul meghalt Berlinben 1924. április 10-én, egy epehólyagműtét következtében. Ironikus módon, a válság idején felépített birodalom amely ekkor 4500 vállalkozásból állt, és több mint 600 000 alkalmazottat foglalkoztatott, így Németország legnagyobb munkaadója volt, a válság enyhülésekor összeomlott  ( ezt ő már nem látta ). Az adósságvállalás és a kemény eszközök vásárlása tette Stinnes-t Németország leggazdagabb emberévé, de amikor a zene leállt ( pénznyomtatás ) és a likviditás elfogyott, a teher nagyon gyorsan a jövedelemtermelő eszközökre ( értékbefektetés ) került. Ezt a terhet már nem bírta el a Stinnes cégbirodalom sem. Ha Stinnes még élt volna, talán megfelelően reagált volna a változásokra, és a “birodalma” elkerülte volna az összeomlást. Bár az is igaz, hogy azért a cége elég erős marad ahhoz, hogy a hajózási részlegből fennmarad társaság,  Hugo Stinnes Schiffahrt néven, vonalhajóival még ma is átkel az Atlanti-óceánon, mint az egyik vezető MPP vonalhajózási szolgáltatás.

H. [ azaz Hugo ] Stinnes ( középen ), 1915 és 1920 között? ( A kép forrása: Library of Congress Prints and Photographs Division Washington, DC 20540 USA http://hdl.loc.gov/loc.pnp/pp.print, A Kongresszusi Könyvtár ellenőrző száma: 2014711232 )

Azért ő is “nyomtatott” pénzt 🙂 

A Hugo Stinnes Linient 1892-ben alapította a 21 éves Hugo Stinnes, Mathias Stinnes unokája, aki az 1800-as években az egyik első folyami uszály társaság tulajdonosa volt Németország belvízi útjain. A céget 1902-ben jegyezték be Stinnes GmbH néven, több érdekeltséggel, köztük a Hugo Stinnes Linien hajózási társasággal, amely 30 Hugo Stinnes lobogó alatt közlekedő hajóból állt, és árukat szállított a Karib-térségbe, Közép- és Dél-Amerikába, valamint Kelet-Ázsiába. Ahogy fentebb írtam, Stinnes mindössze arra használta az egyre értéktelenebb pénzt, hogy eszközöket vásároljon. Azonban teljesen nem tudta kivonni magát, ( és nem is akarta ), a gazdasági változásokból. Más cégekhez hasonlóan, ő is “nyomtatott” pénzt. Azonban ellentétben a napi segélypénz ( notgeld ) nagy részével, 1923. augusztus 18-án a vállalat 5 millió és 10 millió márka bankjegyet bocsátott ki, amelyek eltértek az akkori sürgősségi pénz ( notgeld ) többségétől, mivel vízjeles papírra nyomtatva egyedi sorozatszámokkal rendelkeztek.

A 2 millió márkás bankjegyeket 1923. augusztus 1-jén bocsátották ki.

A hiperinfláció tanulsága, hogy a kemény eszközök – mint a föld, ingatlanok, gyárak, ( az én megjegyzésem: arany, ezüst, ipari fémek, műkincsek, antik régiségek ) – megtartják értéküket, míg a pénz elértéktelenedik. Stinnes példája megmutatja, hogy a gazdasági válságokat túl lehet élni, sőt, akár nyerni is lehet rajtuk, ha valaki időben felismeri a válság jeleit, és megfelelően reagál. Azonban a válság enyhülésekor is alkalmazkodni kell, és a növekedés szándékos visszafogásával lassítani kell a likviditástól való függőséget. Ahogy az infláció az Egyesült Államokban is emelkedni kezd, a Fed és a kormány hasonló kihívásokkal nézhet szembe. Egyre többen látják úgy, hogy a hiperinfláció jelei már most is láthatók. Azonban ahelyett, hogy fizikai pénzt bocsátanának ki, a Fed digitális valuták bevezetésére készülhet, ami minden pénzügyi tranzakciót állami felügyelet alá helyezne. A mai befektetőknek tehát érdemes tanulniuk Stinnes példájából: a pénznyomtatás és a kamatcsökkentések nem nyújtanak tartós megoldást. Ahogy Warren Buffett is teszi, érdemes inkább készpénzállományt felhalmozni és stabil, hosszú távon is értéket képviselő eszközökbe fektetni, hogy megvédjék magukat a közelgő válságoktól.

Felhasznált forrás: zerohedge.com, What Would Hugo Do?