1956. október 23-án Magyarországon békésnek induló, majd gyorsan országos jelentőségűvé váló forradalmi megmozdulás bontakozott ki. A budapesti egyetemekről kiinduló diáktüntetés eredetileg a lengyelországi változások melletti szolidaritást fejezte volna ki, ám hamarosan a magyar politikai és társadalmi reformok követelésévé szélesedett. A tömeghez egyre többen csatlakoztak, miközben a résztvevők a rendszer demokratikus átalakítását, a sztálinista vezetés leváltását, a nemzeti függetlenség megerősítését és a szabadságjogok kiterjesztését sürgették.
A tüntetők százezresre duzzadt tömege több fontos helyszínt is érintett: a Petőfi-szobornál és a Műegyetemnél elhangzó beszédek után a Bem térre vonultak, ahol a lengyel–magyar barátság jegyében fejezték ki támogatásukat a lengyel reformok iránt. A hangulat egyre lelkesebb lett, a főváros utcáit nemzeti szimbólumok és a tizenkét pont szellemiségét idéző jelszavak töltötték meg. Kora estére a tüntetők egy része a Magyar Rádió épületéhez vonult, hogy beolvashassák követeléseiket, míg a tömeg másik része a Parlament elé gyűlt. A forrongó hangulat közepette a pártvezetés úgy döntött, hogy a tömeget Nagy Imre megjelenésével és szavaival próbálja megnyugtatni. Este kilenc óra körül Nagy Imre végül megjelent a Parlament egyik erkélyén, hogy beszédet mondjon az előtte álló, egyre feszültebb, változásokat sürgető emberekhez.
Kossuth Lajos tér, a Parlament erkélye. 1956. október 23-án Nagy Imre miniszterelnök beszél a forradalmi tömeghez. ( A kép forrása: fortepan.hu, Képszám: 141577 )
Nagy Imre nem értett egyet az október 23-ára tervezett tömegtüntetéssel. Attól tartott, hogy Gerő Ernő és köre éppen egy ilyen megmozdulás kiprovokálásával, majd erőszakos leverésével próbálja megőrizni hatalmát. Ezért – barátai tanácsa ellenére – nem akart személyesen megjelenni a tüntetők között. A párt vezetésének megbízásából Erdei Ferenc és két miniszterelnök-helyettes kérte fel Nagy Imrét, hogy este menjen a Parlamenthez, és jelenlétével, illetve beszédével próbálja lecsillapítani az ott összegyűlt tömeg indulatait. Erről csak utólag tájékoztatták Gerőt, aki nem kifogásolta a döntést. Nagy Imre előre megírta beszéde szövegét, de amikor érzékelte a felfokozott hangulatot, több bekezdést elhagyott belőle. A beszéd pontos írásos változata végül nem maradt fenn. Felszólalását az „Elvtársak!” megszólítással kezdte, amit a tömeg hangos tiltakozással és füttyszóval fogadott: „Nem vagyunk mi elvtársak!”, „Nincs elvtárs!”. A megszólítás keltette feszültség a beszéd további részében sem csillapodott teljesen.
Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elő akarja segíteni az akadályok leküzdését a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. ( Közbekiáltások. Lássuk Nagy Imrét! Egy kis fény megvilágítja az egyik harmadik emeleti erkélyt, és a Parlament nemzetiszínű lobogója alatt Nagy Imre integető kezét látni. ) A lelkesedésnek és a tettvágynak azonban párosulnia kell a józansággal és felelősségérzéssel. Ennek hiánya nagy károkat tehet eddigi demokratikus vívmányainkban, demokráciánk eddig elért eredményeiben. ( Zúg a tömeg: Nem engedjük! ) Vannak, akik ennek a kibontakozásnak élére állnak, akik ezen fáradoznak. A kibontakozás lehetősége pedig a párton belüli tárgyalás és tisztázás útja. Éppen ezért mindennél fontosabb megőrizni józanságunkat!
Felelősségérzéssel és józansággal kell haladnunk ezen az úton előre, és előre is fogunk haladni. Az alkotmányos rend és fegyelem megőrzése a célunk, s ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség rövidesen, még ezekben a napokban meghozza a döntést, amely szilárd alapot teremt szabad, független, szocialista hazánk megteremtése érdekében. A kormány sem késlekedik a kibontakozással. ( Zaj, moraj. )
Kedves barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehát véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok! ( Zúg a tömeg. Helyeslő moraj: Úgy van! Úgy van! ) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton eltávolítja az akadályokat, és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljen a párt! Éljen a Népköztársaság! ( A tömeg tovább morajlik. Nagy Imrét akarja hallani. ) […] Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót, és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. ( További moraj, helyenként éles fütty ) […] Bízzunk a jövőben, és abban az erőben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kell hogy legyen jövőnk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt!
( Megjelent: Kortárs Krónika, 1956. Válogatta és szerkesztette: Nóvé Béla. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 26-27.l. )
A “Kortárs Krónika 1956″ egy olyan könyv, amelyet Nové Béla válogatott és szerkesztett, és a Krónika Nova Kiadó jelentetett meg. A kötet az 1956-os forradalom és szabadságharcról szóló, kortársak által írt szövegeket tartalmaz, akik a harcok mindkét oldalán részt vettek, így a forradalomról és a harcokról a szemtanúk szemszögéből nyújt betekintést.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A reneszánszkori Velencében egy erőszakot tévőnek kétféle büntetési lehetőséget kínáltak. Az első szerint börtönbe mehetett, és büntetést kellett volna fizetnie, a másik szerint feleségül kellett vennie a megerőszakolt nőt. A férfik általában a házasságot választották.
Nagy Imre beszéde: Pontosan 9 órakor a Parlament erkélyére lépett a fiatalok küldötte, aki meghallgatást kért a körülbelül kétszázezernyi tömegtől. Majd átadta a szót Nagy Imre elvtársnak. ( Óriási taps. ) Elvtársak! – kezdte beszédét Nagy Imre elvtárs. Szeretett barátaim! Hívásukra megjelentem, szeretettel üdvözlöm valamennyiüket, minden nagyrabecsülésem a magyar ifjúságé, amely elő kívánja segíteni a nehézségek leküzdését és a szocialista demokrácia kifejlesztését. ( Óriási taps, zajongás. ) Barátaim! Szólni akarok. A lelkesedésnek és a tettvágynak párosulnia kell a józansággal, igazsággal, meggondolással és felelősséggel, mert ha nem, akkor ez kockára teheti az ügyet, amelyért ma összejöttünk. A kibontakozás lehetősége a párton belüli tárgyalás és tisztázás útján a párt Központi Vezetőségében útban van. Éppen ezért a magyar ifjúságnak tudnia kell ezt. Barátaim! Mindennél fontosabb, hogy nyugalmatokat megőrizzétek. Ez a feltétele mindennek. Erről a magyar ifjúság most józanságával és felelősségérzetével tehet bizonyságot és kell is tennie.
A magyar ifjúságnak a népi demokráciánk mellett, a szocializmus igaz ügye mellett a helye, azok mellett, akik a nép, a haza, a szocializmus igaz ügyét, de a magyar ifjúság ügyét is méltóképpen képviselni tudják és annak bátor szószólói. A magyar ifjúság bízhat és bízzon bennünk, de akkor hallgasson is ránk, mint fiúk hallgatnak az apákra, akikkel egy család. Kibontakozó demokratizmusunk lehetővé teszi, hogy az ifjúság a hazai és nemzetközi események kapcsán felelősségérzettel véleményt nyilvánítson. Ne hagyja a magyar ifjúság, hogy soraiban a demagóg uszítás elharapodzzék, ettől a magyar ifjúságnak, az egyetemi ifjúságnak el kell határolni magát. Az egyetemi ifjúságnak jogos követelései vagy sérelmei meghallgatásra találnak, azok megtárgyalásra kerülnek. […]
A mi erőnk a demokratizmus, az alkotmányos rend és a fegyelem, a legszélesebb hazafias demokratikus erők egysége. Barátaim! Ezen az úton előre akarunk és előre is tudunk menni. A Központi Vezetőség a közeli napokban meghozza idevonatkozó messzemenő határozatait, meghozza döntését, amelyek majd alapot teremtenek. […] A kormány nem késlekedik a kibontakozásra kerülő döntéseiben. […] Azt hiszem, eddig még szavamban nem csalódtatok. Amikor azt mondom, hogy a kormány sem késlekedik, akkor higyjétek el, hogy ez így is van. Bízom abban, és nektek és bízni kell abban, hogy a parlamentnek sikerül elhárítania az akadályokat, előrehaladásunk valósággá válik. Éljen a párt, a párt megújhodása! Éljen a népköztársaság! Bízunk abban, hogy a fegyelem, a rend terén is példát mutató kommunistákhoz, magyar hazafiakhoz méltóan viselkedtek. Most pedig, kérlek benneteket, hallgassatok szavamra, rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól. Kedves barátaim, fegyelmezettségre hívlak fel, nyugodtan bízva a jövőben, távozzatok a legközelebbi viszontlátásig. Töltsön el benneteket a hit, és olyan hit a jövőben, ami engem is eltölt, és olyan hidegvér és józanság, amire ma mindenkinek szüksége van – mondotta befejezésül.”
( Szabad Nép, 1956. október 24. )
Felhasznált források:
neb.hu, Forráselemzés: Nagy Imre a Parlamentnél
mult-kor.hu, Nagy Imre beszédet mond
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?