1978-ban az amerikai haditengerészet egyik hadihajója olyan sérüléseket szenvedett, amelyek első pillantásra inkább egy tengeri rém legendájába, mintsem egy modern haditengerészeti jelentésbe illettek. A USS Stein szonárkupolájának vastag gumiborítását valami hatalmas erővel felszakította, és a sérülésekben különös, éles maradványokat találtak. A nyomok alapján a haditengerészet biológusai egy rendkívül nagy tintahalat tartottak a legvalószínűbb elkövetőnek. Az esetből így született meg a legendás „Stein Monster” története – egy olyan támadásé, amelyben a valóság talán még a mítosznál is különösebb volt.
A hadihajó, amelyet valami megtámadott
A USS Stein a Knox-osztályba tartozó amerikai hadihajó volt, amelyet 1972-ben állítottak szolgálatba. A 133,5 méter hosszú hajót eredetileg rombolókísérőként sorolták be, majd 1975-ben fregattá minősítették át. Fontos szerepet kapott a tengeralattjárók felderítésében: egyik legfontosabb érzékelőberendezése az orr-rész alatt elhelyezett, nagyméretű AN/SQS-26 szonár volt. A szonárkupola nem egyszerű burkolat volt. A hajótest elülső részén elhelyezkedő, hatalmas szerkezet védte a szonár érzékeny berendezéseit, miközben lehetővé tette, hogy azok a víz alatt működjenek. A kupolát egy különleges, NOFOUL nevű gumibevonat borította, amelynek feladata többek között az volt, hogy megfelelő körülményeket biztosítson a szonár működéséhez. 1978-ban azonban a Stein szonárja működésképtelenné vált, ezért a hajónak vissza kellett térnie a kikötőbe, hogy szárazdokkban megvizsgálhassák a hibát. A mérnökök először valamilyen műszaki problémára gyanakodhattak, ám amikor megvizsgálták a szonárkupolát, egészen más jellegű problémával találták szembe magukat. A NOFOUL gumiborítás körülbelül nyolc százaléka sérült meg. A felületen hatalmas szakadásokat találtak, amelyek közül egyesek nagyjából 1,2 méter hosszúak voltak. A sérülések különösen azért voltak megdöbbentőek, mert nem egyszerű kopásról vagy mechanikai meghibásodásról volt szó: a gumiban számos éles, ívelt fog vagy karom nyoma maradt. A látvány állítólag olyan volt, mintha valamilyen hatalmas ragadozó támadta volna meg a hajót. A sérülések alakja és a bennük maradt fogszerű képletek miatt az eset rövidesen a „Stein Monster”, vagyis a „Stein-szörny” néven vált ismertté. A korabeli beszámolók szerint a nyomok egyenesen egy tengeri szörny támadásának benyomását keltették.
A „Stein Monster” és a kraken nyomai
A haditengerészet nem elégedett meg azzal, hogy egyszerűen megállapítsa: valami megrongálta a hajót. Az eset kivizsgálására F. G. Wood haditengerészeti biológust hívták segítségül, aki a sérüléseket és a gumiborításban talált maradványokat is megvizsgálta. Wood következtetése szerint a sérüléseket valamilyen hatalmas tintahal okozhatta. A nyomokban talált képletek alakja és mérete ugyanis összhangban állt a sérülésekkel, és arra utalt, hogy az állat nem egyszerűen nekicsapódott a hajónak, hanem valamilyen módon megkapaszkodott a szonárkupolában. Ez különösen érdekes, ha figyelembe vesszük a valódi óriás tintahalak és kolosszális tintahalak felépítését. A kolosszális tintahal ( Mesonychoteuthis hamiltoni ) nem pusztán mérete miatt különleges: csápjain nagy, kampós képletek találhatók, amelyek segítségével zsákmányát megragadhatja és akár fel is tépheti. Ezek a kampók egészen más jellegű nyomokat hagyhatnak, mint egy közönséges tintahal tapadókorongjai. Nem véletlen tehát, hogy az eset hamar összekapcsolódott a kraken legendájával. A kraken a tengerek egyik legismertebb mitikus szörnye, amelyet évszázadokon keresztül hatalmas, hajókat megtámadó tengeri lényként képzeltek el. A Stein esetében pedig egy modern hadihajó valóban olyan sérüléseket szenvedett, amelyek mögött egy rendkívüli méretű fejlábú állhatott. Csakhogy a történetnek van egy fontos csavarja: a bizonyítékok nem egy mitikus krakent támasztanak alá. A forrásanyag szerint a sérülések legvalószínűbb okozója egy kolosszális tintahal lehetett, amely mérete és ereje miatt valóban alkalmas lehetett arra, hogy komoly károkat okozzon. A probléma az, hogy a talált nyomok mérete alapján az állatnak rendkívül nagynak kellett volna lennie – jóval nagyobbnak annál, mint amekkorára az addig ismert példányok alapján számítani lehetett. Egyes becslések szerint, ha a fogak mérete alapján próbálták volna visszaszámolni az állat nagyságát, akár 45 méter hosszú tintahalról is szó lehetett volna. Ez körülbelül egy fél Szabadság-szobornyi hosszúságot jelentene. Egy ilyen állat azonban messze meghaladta volna az addig ismert tintahalak méretét, ezért a „Stein Monster” esetében nem lehetett biztosan azonosítani az elkövetőt. Ez adja az ügy egyik legizgalmasabb részét. A haditengerészet hajója valóban megsérült, a sérülésekben valóban állati eredetű nyomokat találtak, és a szakértő szerint a nyomok egy óriási tintahalra utaltak – maga az állat azonban soha nem került elő. Így a történet egy része bizonyított esemény, a másik része pedig máig nyitott kérdés.
A USS Stein ( FF-1065 ) amerikai haditengerészeti fregatt a Csendes-óceánon, 1987. március 2-án. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Szadám Husszein iraki diktátor halálát követő spontán örömünnepélyeken 20 ember vesztette életét az éljenzők által a levegőbe lőtt, és az onnan visszahulló golyók következtében. |
Miért támadhatta meg a tintahal a Stein-t?
A kérdés ezután már nem csupán az volt, hogy mi okozta a sérüléseket, hanem az is, hogy miért támadott volna meg egy tintahal egy hadihajót. Az egyik lehetséges magyarázat szerint az állat valamilyen okból a felszín közelébe került. Ismertek olyan esetek, amikor nagy tintahalak hajókhoz vagy más tárgyakhoz tapadtak, különösen akkor, amikor az állat legyengült vagy pusztulófélben volt. Elképzelhető tehát, hogy a Stein nem zsákmányként, hanem valamiféle kapaszkodóként került a tintahal útjába. Egy másik lehetőség ennél sokkal érdekesebb. A kolosszális tintahal ismert ragadozója az ámbráscet, és az ámbráscetek testén talált sérülések azt mutatják, hogy a két állat között valóban sor kerülhet erőteljes összecsapásokra. A tintahal kampói és tapadó szervei komoly sebeket képesek okozni. Ha a Stein hatalmas szonárkupolája bizonyos szempontból egy tengeri emlős testére emlékeztette az állatot, nem teljesen kizárható, hogy a tintahal ösztönösen megragadta és megtámadta. A támadás erejét jól érzékelteti, hogy a gumiborítás jelentős része megsérült, miközben a hajó természetesen nem egy élőlény, hanem több ezer tonnás hadihajó volt. Az állat tehát nem egy apró tengeri élőlényként hagyott nyomot maga után: valami olyan erejű és méretű lehetett, amely képes volt egy katonai hajó érzékeny berendezésének burkolatát komolyan megrongálni. És éppen itt válik el egymástól a kraken legendája és a „Stein Monster” valós története. A kraken talán soha nem létezett abban a formában, ahogy a tengerészek évszázadokon keresztül elképzelték. A mélytengerben azonban valóban élnek olyan óriási fejlábúak, amelyek méretük, erejük és különleges fegyverzetük miatt könnyen ihletet adhattak ezekhez a történetekhez. A Stein esetében ráadásul maga az állat rejtve maradt. Nem volt tetem, amelyből pontosan meg lehetett volna határozni a fajt és a méretet, és nem állt rendelkezésre olyan megfigyelés sem, amely minden kétséget kizáróan rekonstruálhatta volna a támadást. Csak a sérült gumiborítás és az abban hátrahagyott nyomok maradtak.
A USS Stein története azért különleges, mert a haditengerészeti technika és a tengeri mítosz szinte tökéletesen összemosódik benne. Az esetet gyakran emlegetik a valaha feljegyzett egyik legjobban dokumentált és leghitelesebb „krakentámadásként” – bár természetesen nem bizonyított, hogy valóban egy mitikus kraken állt a háttérben. Ami biztos, hogy egy modern amerikai hadihajó szonárkupoláját egy ismeretlen tengeri állat súlyosan megrongálta, miközben a támadó maga soha nem került elő. A „Stein Monster” története éppen ezért nem bizonyítéka a kraken létezésének, hanem egy rendkívül szokatlan, valós haditengerészeti eset, amelyre mind a mai napig nincs teljes bizonyossággal elfogadott magyarázat. A kolosszális tintahal valódi állat, és különleges kampói, valamint hatalmas mérete miatt egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy képes volt ilyen sérüléseket okozni. Ugyanakkor továbbra sem tudjuk biztosan, hogy pontosan milyen faj, mekkora példány és milyen körülmények között rongálta meg a Stein szonárját. Talán éppen ez teszi az esetet igazán hátborzongatóvá: a támadás nyomai dokumentáltan megmaradtak, a feltételezett „kraken” azonban soha nem került elő. A USS Stein így máig az egyik legkülönösebb és legjobban dokumentált történet a modern kori „krakenészlelések” között.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
