“Náci” síremlék mellett sétálhatunk el London belvárosában!

A Carlton House Terrace egy utca Londonban, a City of Westminster St James’s kerületében. Nem sokkal azután, hogy John Nash 1827-1832 között megépítette a Carlton House Terrace-t, a 9. száma alatt kapott helyet a porosz nagykövetség. Végül közel egy évszázadon át diplomaták, nagykövetek laktak itt, és számtalan történelmi  jelentőségű tárgyalásnak adott otthont. De most nem ezekről az eseményekről írnék, hanem egy kutyusról, egy “náci” kutyáról, aki szintén itt lakott gazdájával, Leopold von Hoesch német nagykövettel, és hunyt is el 1934-ben. 

A nagykövetségi házat, az I. világháború kitörése után elhagyták a diplomaták, azonban 1920-ban a Németország új Weimari Köztársaságát képviselő nagykövetek visszatértek a “Porosz Házba”. A köztes időszakban amerikai, és svájci diplomaták használták, azonban a “legenda” szerint, amikor a németek visszatértek, mindent pontosan úgy találtak, ahogy még pár éve hagytak. Példának okáért, mikor Lichnowsky herceg 1914. augusztus 6-án elhagyta a nagykövetséget, elszívott még egy cigarettát, és az asztalán hagyta mind a csikket, és egy ezüst tartóban, a többi cigarettát. Nos, még ezek is ugyan úgy voltak az asztalon, semmihez nem nyúltak. Nos tehát újra német diplomaták vették birtokukba az épületet. Ebben a pillanatban még az új Weimari Köztársaságát képviselték. Egy viszonylag eseménytelenebb időszakot követően, érkezett 1932 novemberében Hoeschot az Egyesült Királyságba. Előtte a párizsi német nagykövetség megbízott vezetője volt. Végül Londonban dolgozott, és élt egészen halálig, 1936-ig.

Leopold von Hoesch

Leopold von Hoesch-ot elismerés övezte. Nagyra becsülték, aki igen jól beszélt angolul, tájékozott, és nagy tudású ember volt, aki meggyőző kommunikációval is rendelkezett. Hoesch sokat tett az angol-német kapcsolatok javításáért az 1930-as évek elején, és kivívta mindkét brit külügyminiszter, Sir Anthony Eden és John Simon csodálatát, akikkel együtt dolgozott. 1933-ban a nácik átvették a hatalmat Németországban, és létrejött a Harmadik Birodalom. Hoesch a posztján maradt, nem választás, hanem felhatalmazási megbízással. Vagyis lényegében innentől a náci hatalmat képviselte úgy, hogy ő maga nem volt náci. Lettek is ebből nézetkülönbségek diplomata társaival szemben. Mindvégig szálka volt Hitler szemében is, mivel például nyíltan bírálta Joachim von Ribbentroppot, majd a  Rajna-vidék 1936. március 7-i remilitarizálását is elítélte, mondván, hogy az mindössze  csupán a franciák és végső soron a britek provokálását célzó akció. Azonban kevesebb mint egy hónappal később, 1936. április 11-én délelőtt 10 órakor Hoesch szívrohamban ( egyes információk szerint agyvérzésben ) elhunyt, miközben a német nagykövetség hálószobájában öltözködött. A brit kormány a nemzetközi diplomáciai protokollnak megfelelően tényleges állami temetést biztosított neki. A Victoria pályaudvarról Doverbe tartó vonat felé menet, 1936 április 17.-én. A gyászmenetet a gránátos gárda vezette, és a brit kormány miniszterei is részt vettek rajta. Végül von Hoesch pedig 19 fegyveres általi tisztelgést is kapott a St. James’s Parkban búcsúzóul, és a német himnuszt is felhangzott. Létezik néhány megdöbbentő felvétel, ahol a menet látható, és például az, ahogy a  Duke of York lépcsőjének tetején a német nagykövetség munkatársai köszöntötték a nácikat, miközben von Hoesch horogkeresztes zászlóba burkolt koporsója kifelé tartott a Carlton House Terrace-ról a Buckingham-palota felé.

A gyászmenet a  Duke of York lépcsőin, felül pedig a náci karlendítéssel tisztelgő nagykövetségi dolgozók  ( A kép forrása: imago-images.de  )

Majd az angol diplomaták is náci karlendítéssel tisztelegnek, kivétel például Sir Anthony Eden, aki nem emeli a karját ( A kép forrása: imago-images.de )

..és íme még egy fotó a gyászmenetről. Ez a Wilhelmshaven zsúfolt utcáin készült, ahol még az ablakokban is horogkeresztes zászlók vannak kitűzve, és a járókelők is karlendítéssel tisztelegnek. ( A kép forrása: imago-images.de )

A koporsót végül a brit HMS Scout rombolón vitték Németországba. A londoni díszes búcsúsztatás után,  a náci párt egyetlen képviselője sem vett részt von Hoesch berlini temetésén. A következő német nagykövet pedig nem is különbözhetett volna jobban a halk szavú, tiszteletre méltó von Hoeschtól. 1936 októberében érkezett Londonba Joachim von Ribbentropp, aki Hoesch-al szemben a náci rezsim kulcsfontosságú tagja volt, és bár “csak” 1 évet maradt Londonban miután visszatért Németországba, hagyott ő is maga után néhány “legendát”. Ezekből egyet megemlítek, plusz egy érdekességet, majd tényleg bemutatnám a kutyust, akiről még a bevezetőben írtam. Azt tudjuk, hogy Albert Speer felügyelte a No.9 Carlton House Terrace korszerűsítését, de azt nem, hogy valóban készített-e az egyik emeleten hatalmas horogkeresztes mozaikot a padlóba Rippentropp kérésére. Állítólag még a mai napig ott van valahol a szőnyegek alatt, ha ott van. Ez egy “legenda”. Ami ellenben nem az, az az, hogy Von Ribbentrop fia, Rudolf rövid ideig a Westminster Schoolba járt, ahol osztálytársa Peter Ustinov (  Sir Peter Alexander Ustinov Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző ) volt.

“Giro”

Hoesch szerette az állatokat is. 1932-ben hozott magával Nagy-Britanniába egy kutyust, “Girot”. A kutyusról sajnos nem maradt fenn fotó, legalábbis én nem találtam. Giro egy terrier kutya volt, vagy egyes beszámolók szerint egy német juhász. Ezt nem tudjuk biztosan. 1934-ig élt a nagykövetségen és volt hűséges társa Hoesch-nek. Haláláról sem tudunk biztosat, de a legjobban elfogadott az az, hogy áramütés végzett vele, mikor átrágott egy kábelt. További érdekesség még, hogy bár tudjuk, hogy Giro létezett, egészen 1966-ig nem említik meg a nevét sehol. Egy apró hírben lehet olvasni róla először, amikor is egy földsávot ástak ki a 9. sz. Carlton House Terrace előtt, hogy létrehozzanak egy mély földalatti parkolót, amely most a sírkő és az épület közötti kis földdarab között van. Egy német férfi, aki a Duke of York lépcsőjén sétált lefelé, észrevette az egyik fa alatt megtámasztott sírkövet, amin szerepelt az, hogy “Hoesch” és eszébe jutott, hogy von Hoesch volt a korábbi nagykövet. De hogy került oda? Valószínűnek tűnik, hogy a sírkövet a ház kertjéből egy építő munkás emelte ki a munkálatok során. Mivel nem akarta látni a kis sírkő elpusztulását, odahelyezte, ahol még ma is áll. Végül az 1990-es években valamikor a furcsa “sírkövet”  plexi műanyag előlappal vették körbe, hogy megóvják a sérülésektől.

“Giro” apró sírköve ( A kép forrása: ianvisits.co.uk )

A sírkőn olvasható írás:

“Giro”

Ein Treuer Begleiter

London im februar 1934

Hoesch.

A fordítás pedig így szól:

“Giro”

Hűséges társ!

London 1934 februárjában.

Hoesch.

Egy dolog bizonyosnak tűnik, mégpedig az, hogy Giro maradványai, biztosan nincsenek a kő alatt. Azonban ez a kis emlék, amit szoktak úgy is nevezni, hogy az egyetlen “látogatható” náci síremlék Nagy-Britanniában, végül turista látványosság lett. Nem nevezhetjük “fontos” célpontnak, de szerepel több turisztikai felsorolásban, és valóban vannak akik célirányosan keresik. Méltatlan lenne egy kutyust nácinak nevezni, hisz “csak” egy kutya volt, pláne úgy, hogy a gazdája sem volt az, de sajnos ez a név “érdekesebbé” tette a történetét, így itt-ott még így hivatkoznak rá. Azt azonban kijelenthetjük, hogy bár sokan sétálnak el mellette, még mindig sokan nem tudják, hogy egy valóban a náci időkből származó, valamelyest a Harmadik Birodalom-hoz köthető “síremlék” mellett sétálnak el London belvárosában. Éppen ezért bátorkodtunk mi is a cikk címében a “náci” kifejezést használni, de idézőjelbe tettük azt.