Hirdetés


10 évig volt román király, mégsem uralkodott soha! ( I. Mihály )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 7 perc

A 20-as, és 30-as évek, Romániában is igen zűrzavaros időszak volt, ugyan úgy mint más országokban. A “Nagy-Románia” még csak kialakulóban volt, az ország irányításának kérdése pedig folyamatosan változott. Az alábbi cikkben egy konkrét érmére fókuszálunk, amivel mostanában már elég ritkán lehet találkozni, éppen ezért igen keresett, és értékes, főleg a román gyűjtök számára. De melyik is ez az érme?

Apa és fia. A román királyság utolsó időszaka ( 1930 – 1947 )

1927-ben I. Mihály lett a király egészen 1930-ig. Ő volt Románia utolsó uralkodója, aki a Hohenzollern-Sigmaringeni-házhoz tartozott. Mihály uralkodása rövid volt és  kevésbé jelentős a román történelemben. Mihály trónra lépése előtt, I. Ferdinánd volt a király, aki 1927-ben halt meg. Mihály lett az uralkodó, mivel Károly herceg pedig lemondott a román trónról, és elhagyta az országot. Az ő koronázása a román politikai és társadalmi instabilitás időszakába esett, amelyet a gazdasági problémák és a politikai zűrzavar jellemeztek. Mihály 1927-ben, még csak 7 éves volt, vagyis érdemi uralkodásra alkalmatlan, ezért helyette régensek uralkodtak. Ez a fajta felállás, azonban csak 3 évig “működött”.

Mária özvegy királynő, I. Mihály ( gyermek ) király, Ilona román anyakirálynő ( A kép forrása: wikipedia.org )

A “régens” egy olyan személyt jelöl, aki ideiglenesen és átmenetileg helyettesíti egy uralkodót vagy egy államfőt, amikor az nem tud vagy nem kíván az ügyekkel foglalkozni. Általában a régens egy monarchiában vagy uralkodó rendszerben lép működésbe, hogy átmeneti időszakban irányítsa az országot, például ha az uralkodó még nem érte el a felnőtt korhatárt, vagy ha valamilyen oknál fogva képtelen az uralkodásra ( például betegség ). A régensnek gyakran nagyobb hatalma és felelőssége van az állam ügyeinek intézésében, és gyakran az ország politikai stabilitását és rendjét kell fenntartania az uralkodó kiskorúsága vagy más okok miatt. Fontos megjegyezni, hogy a régens pozíciója általában ideiglenes, és általában az uralkodó vagy államfő visszatérése vagy felnőtt korba lépése után véget ér.

1930-ban Károly visszatért az országba, és  leváltotta Mihályt a trónról. II. Károly néven lett király. Ugyanakkor fiát, a trón elsődleges örökösének, és Gyulafehérvár nagyvajdájának nevezte ki. 1940-ben Ion Antonescu puccsot hajtott végre ( II. Károly ismét le ( is ) mondott a fia javára, ismét külföldre távozott ), és az új kormány Mihályt ültette a trónra ( a parlament beleegyezése nélkül ), aki akkor már 18 éves volt. Az “új” király hatalma jelentősen korlátozott volt; bár hivatalosan rangok és titulusok sorát birtokolta, az ország irányítását a fasiszta pártvezér, Ion Antonescu gyakorolta. I. Mihály végül egészen 1947-ig “húzta”. A második világháború után, Romániában ( is ) a kommunisták vették át a hatalmat, így uralma ismét csak névleges lett. Elviekben hatalmában állt azonban “nem aláírni” a parlamenti határozatokat, ezzel akadályozva a kommunista törvényhozást. Ezt meg is tette, ezt az időszakot hívják „a király sztrájkjának”. Azonban ezt is kénytelen volt abbahagyni szovjet, brit! és amerikai! nyomásra. Ezzel teljesen megszűnt minden lehetősége, hogy beleszóljon az ország irányításába.

1947 novemberében Mihály Londonba utazott egy dinasztikus esküvőre, ahol találkozott későbbi feleségével, Anna Bourbon-parmai hercegnővel. Kezdetben Mihály nem kívánt visszatérni Romániába, azonban a nyugati vezetők biztatására végül megtette. Amikor hazatért, 1947. december 30-án a román kommunisták felszólították őt, hogy hagyja el a trónt, és kihirdették a királyság megszűnését, valamint a népköztársaság kikiáltását. Néhány nappal később lemondott, és 1948. január 3-án őt és a királyi család többi tagját kiutasították az országból. Ugyanebben az évben megfosztották állampolgárságától is ( 1997-ben visszakapta ). Mihály további életét száműzetésben élte, és csak ritkán tért vissza Romániába. 2017-ben halt meg Svájcban, életének 96 éves korában.

I. Mihály román exkirály a bukaresti parlament épületében 2011. október 25-én

Az 1930-as év, I. Mihály érmék ( “gyermek fej” )

Mihály király uralkodása viszonylag csekély hatást gyakorolt Románia történelmére, azonban pont ezért, numizmatikai szempontból érdekes időszaknak nevezhetjük ezeket az éveket. Uralkodásának első felében mindössze csak két érme került kibocsátásra, ezeket fogjuk egy kicsit közelebbről megvizsgálni, amelyből az egyik a már fentebb is említett ritkább, keresettebb érme. A két éme, egy 5, és egy 20 lei címletű érme. Egyik “érdekességük”, hogy ekkor még ( értelemszerűen ) a még gyermek Mihály portréja került mindkettőre. Éppen ezért szokták “gyermek fejes” I. Mihály érméknek is nevezni őket. Íme a két érme:

5 lei

Az 1930-as években az 5 lejes érméket I. Mihai király portréjával, három külföldi pénzverdében verték. A Párizsban készült érméken a bal oldalon a címeren bőségszaru látható, melyből pénzérmék ömlenek ( mentajel ), míg a jobb oldalon egy fáklya szerepel megkülönböztető jelként. A fáklya Henry Auguste Jules Patey, a párizsi pénzverde vezető vésnökét jelöli. A Birminghamben, a King’s Norton Metal Company-nál vert érméken az alsó előlapon a “KN” jelölés olvasható, míg a birminghami Heatonban készült érméken ugyanezen a helyen a “H” betű látható.  Valószínűleg 30 millió érmét vertek Párizsban, míg a másik 30 milliót Birminghamben gyártották – 15 millió Heatonban és 15 millió King’s Nortonban.

Romania 5 Lei 1930 H ( A kép forrása: katzauction.com, Auction 67 – Coins of The World, N° 1606 )

Érdekes megfigyelni, hogy a érmék szélén lévő fogak száma eltérő a különböző veréseknél. A Heaton Birminghamben készült érméken 114 fog található, míg a Párizsban készült érméken 115, és a birminghami King’s Nortonban készült érméken pedig 120. A Monede şi Bancnote Româneşti ( Román érmék és bankjegyek, 1977 ) említi, hogy a H betűvel jelölt érméket “Heatonban, Londonban” verték. Azonban a Heatonban vert érméket általában H-vel jelölték, és a Heaton pénzverde mindig Birminghamben működött, soha nem Londonban.

A bőségszaru és a fáklya jelenléte egy másik érmén

A speciális emblémák értelmezése nem mindig egyértelmű ezeken az érméken. Ahhoz, hogy jobban megértsük a Franciaországban vert érmék jelzéseit, érdemes egy pillantást vetni az alábbi képre, ami egy 1901-es krétai egy lepton érmét ábrázol, és hasonlóan van jelölve ( fehérrel bekarikázva ). A bőségszaru és a fáklya jól kivehető rajta. Ugyanakkor egy másik problémát is felvetünk. Tudásunk szerint a bőségszaru egy párizsi francia pénzverdét jelöl, a fáklya pedig Henry Auguste Jules Patey metszőt azonosítja. Ez azonban nem lehet teljesen pontos, mivel ugyanezeket a jeleket látjuk a krétai érmén is, ahol kétségtelenül olvasható a metsző neve is – Borrel.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az ókori görög olimpiák győztesei kétszer lassabban futottak, mint a mai győztesek. Még az ókor legjobb és legkitartóbb sportolói is lassabban futottak, mint a modern atléták. Pheidippidész, aki hírnökként kereste a kenyerét, egyszer 240 km-t futott kevesebb, mint 2 nap alatt, hogy Spártából Athénba futva elmondja az athéniaknak a győzelem hírét. Ezzel ő lett a történelem első maratoni futója. Phidippides hőstettének emlékére 1982-ben megkezdték a Spartathlon megrendezését - ez egy olyan verseny, melynek távja megegyezik az Athén-Spárta távolsággal. A verseny rekordja 20 óra 25 perc, de körülbelül egy nap alatt az egész mezőny be szokta fejezni a versenyt, vagyis elmondhatjuk, hogy a modern hosszútávfutók körülbelül kétszer olyan gyorsak, mint az ókori görög futók.

1 Lepton, 1901 ( A kép forrása: numista.com )

A “problémát” Stefan De Lombaert pénzügyi szakember, numizmatikus fejtette meg: a fáklya – Henry Auguste Jules Patey ( 1855-1930 ), a párizsi pénzverde 1896 és 1930 közötti vezető metszőjének – személyes jelzése – minden abban az időszakban Párizsban vert érmén feltűnik. Tehát az érme Patey alatt van verve, de lehetséges, hogy a gravírozó egy másik személy, aki nem szerepel az érmén! 1930 és 1958 között a főmetsző Lucien Bazor ( 1889 – 1974 ) volt, aki szárnyakkal és felirattal jelölve szerepel a Párizsban vert 10 lejes 1930, 20 lejes 1930 és a 1932-es 100 lejes érméken is.

20 lei 

Ezeket az érméket három különböző pénzverdében verték. A King’s Norton Metal Company Birminghamben elhelyezkedő vereteken a szélen a “KN” jelölés olvasható. A Heaton Birminghamben készült érméken a “H” jelzés mellett a pénzverde jelzése található, míg a Londonban készült érméken nincs megkülönböztető jel. A jobb oldalon látható érme Londonban készült, ezért hiányzik a megkülönböztető jelzés. Az oldalon látható képek a Heatonban készült érmékről szólnak, és arról tájékoztatnak, hogy a verdejel nélküli érméket Londonban verték, Cristian Ciuplea közreműködésével. Az összesen 50 millió érme közül 40 milliót Londonban vertek, 10 milliót Birminghamben, 5 milliót Heatonban és ugyanennyit a King’s Nortonban. A Monede şi Bancnote Româneşti ( Román érmék és bankjegyek, 1977 ) említi, hogy a “H” jelzéssel ellátott és verdejel nélküli érméket „Heatonban, Londonban” verték. Azonban a Heatonban készült érmékeket általában “H” jelöléssel látták el, és a Heaton Mint mindig Birminghamben működött, sosem Londonban. Összefoglalva, a Heaton Mint név használata ebben az esetben téves. A verdejel nélküli érméket a Royal Mint Londonban verték.

Romania 20 Lei 1930 ( A kép forrása:  katzauction.com, Auction 84 – Coins of The World, N° 570 )

I. Mihály 1930-as érméi keveset forogtak, mivel apja, II. Károly, ugyanebben az évben átvette a hatalmat tőle. Ezek az érmék ritkák és értékesek, jó állapotban való megtalálásuk szinte lehetetlen. A numizmatikusok között a “Hora érme” néven ismert. A Webster-szótár tanulmányozása során az figyelhető meg, hogy a “hora” angol szónak is számít. A Webster leírása szerint a “hora” lendületes román és izraeli néptáncot jelent. Az, hogy úgy tűnik, senki sem tudja elolvasni ezt az érmét, csak a román numizmatikusoknak és gyűjtőknek ismeretes, kissé kínosnak tekinthető. A négy “szereplő” a képen, nem táncol ahogy sokan gondolják. Az érmen a Nagy-Románia allegóriája látható.

Ezen a képen, egy 1929-ben készült levelezőlap látható, mely a jászvásári Nagy-Románia szoborról készült. Az allegória azt ábrázolja, ahogy Románia anyaként üdvözli vissza leányait, Basarabiát, Bukovinát és Erdélyt, akik 1918-ban teljes egészében visszatértek az anyaországhoz. Ez a kép különösen híres volt egy nem is olyan régmúlt időszakban. A megújult találkozás pillanatát – bár helytelenül, ahogy később kiderül – Sturza Olga szobrásznő örökítette meg kőbe vésve. A szobrot 1924. augusztus elsején adományozta Jászvásár városházának. A műalkotás éppen oda került, ahol ma Mihai Eminescu a legismertebb román költő szobra áll, a Copou-hegy lábánál.

Nagy-Románia kialakulása 1920-1923 ( A kép forrása: wikimedia.org, Csanády )

Habár bizonyos kisebb különbségek is lehetnek, valószínű, hogy az ábrázolt allegória ugyanaz, mint a szóban forgó érmén látható “csoport”. Jászvásár ( IAS története, Іашіі, Iasi ) Jászvásár megyeszékhely és fő városközpont Románia északkeleti részén. Jászvásár 1564 és 1859 között Moldova fővárosa volt, 1859 és 1862 között az egyesült fejedelemségek két fővárosának egyike, 1916 és 1918 között pedig Románia fővárosa volt.

Az Unió emlékműve Jászvásárból ( Monumentul Unirii din Iaşi ) ( A kép forrása: wikipdia.org, Cezar Suceveanu )

Ahogy látható, a szoborcsoport tövében egy kisgyerek az anya Románia mellett a másik három lányával ( a visszaállított szobrot ábrázoló képen tisztán látható ). Ez a gyermek azokat a románokat jelképezi, akik az 1919-ben meghatározott határok másik oldalán maradtak. Amint az oroszok 1944-ben bevonultak Iaşiba, a szobrot megrongálták, és szinte teljesen felismerhetetlené vált. Az emlékmű maradványait és jelképeit néhány évvel később eltávolították. Az 1989-es rendszerváltás után, Constantin Simirad polgármester vezetése alatt a szobrot ismét visszaállították az eredeti állapotába, és ezúttal közvetlenül az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem előtt, a Függetlenség körúton helyezték el.

Érdekesség: A katalógusokban normál forgalmi érmeként szerepelnek, azonban én emlékérme kategóriába is jelöltem. Úgy gondolom ez nem akkora hiba, hisz mégiscsak egy fontos eseményre utal az érme hátoldalán ábrázolt ember csoport. A román történelem egy jeles pillanatára. A személyes véleményem szerint, nagyon is meglepő, hogy a katalógusok “csak” forgalmi érmeként kategorizálják. 

Felhasznált forrás: romaniancoins.org, 5 lej 193020 lej 1930

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések