Kassel városában a mosómedvék egyre nagyobb problémát jelentenek a lakosság számára, mivel jelentős számban túlszaporodtak és gyakran támadnak emberekre is. A város lakói szerint az invazív faj olyan méreteket öltött, hogy szó szerint ellepték a települést. A mosómedvék jelenléte és károkozása részben a múlt századból, az 1930-as évekből ered, amikor Hermann Göring, a náci Németország magas rangú vezetője, a birodalmi vadászmesteri szerepében két pár észak-amerikai mosómedvét engedett szabadon. Feltételezések szerint Göring úgy gondolta, hogy az új faj gazdagítja majd Németország természetes ökoszisztémáját. Azóta a mosómedvék robbanásszerűen szaporodni kezdtek, és ma már milliós populációt alkotnak. – írja a Daily Star
Az invazív mosómedvék számos problémát okoznak Kasselben: betörnek az otthonokba, padlásokon telepednek meg, és kárt tesznek az épületekben. A mosómedvék nemcsak a területet foglalják el, hanem az emberekre is veszélyt jelentenek. Több súlyos sérülésről számoltak be a lakosok: egy helyi gazda például egy mosómedvét próbált eltávolítani a tyúkólból vasvillával, mire az állat megkarmolta, és ennek következtében szepszist kapott, majd később amputálni kellett a kezét. Egy másik esetben egy nő a szennyeskosarában talált mosómedvét próbálta meg ruhával befogni, ám az állat olyan súlyosan megsebesítette, hogy súlyos fertőzést kapott. Bár a mosómedvék ragadozóként is viselkedhetnek, valójában mindenevők, ami segít a faj gyors terjedésében és alkalmazkodásában az új környezethez. Fő táplálékforrásaik közé tartoznak a vadgyümölcsök, bogyók, diófélék, különböző lágyszárú növények és levelek, de nem riadnak vissza a rovaroktól, rákoktól, kisebb emlősöktől és madártojásoktól sem. A mosómedvék változatos étrendje és alkalmazkodóképessége hozzájárult ahhoz, hogy gyorsan szaporodhassanak Németországban, különösen mivel a helyi ragadozók nem jelentenek számukra elégséges veszélyt. A mosómedvék elleni védekezés részeként a helyiek sajátos módszerrel próbálják megfékezni a populációt: vadásszák és megeszik őket. Egy Michael Reiss nevű helyi vadász például éjszakánként tíz mosómedvét is elejt, és ezekből a húsát felhasználva innovatív ételeket készít. Bár a mosómedvék étrendje sokszor tartalmaz hulladékot, a helyiek körében a hús fogyasztása egyre elfogadottabb. A hús textúrája puha és rágós, íze pedig a vadhúséra hasonlít, valahol az őz és a sertéshús közötti ízvilággal.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A neolitikus Európában élők már hatezer évvel ezelőtt is használtak rágógumit amely nyírfakéregből készült kátrányból állt, és szájápolásra, illetve fogtömésre is alkalmazták. Az ősi maják és aztékok a sapodilla fából készült chicle-t rágcsálták, előbbiek az éhség és szomjúság csökkentésére, utóbbiak pedig főként nők és gyermekek számára engedélyezték a rágást. Az első kereskedelmi forgalomba hozott rágógumit John B. Curtis alkotta meg 1848-ban, amely a lucfenyő gyantáján alapult. Később, az 1860-as években Thomas Adams kísérletei járultak hozzá a modern rágógumi megszületéséhez. A chicle alapanyagú rágógumi a 20. század közepéig dominált, míg az 1920-as években az Egyesült Államokban évi 105 rágógumit fogyasztottak fejenként. William Wrigley a rágógumival lett gazdag, 1893-ban piacra dobott „Wrigley’s Juicy Fruit” és „Wrigley’s Spearmint” márkái máig elérhetők. A buborékfújható rágógumit Frank H. Fleer vezette be 1906-ban, ami szórakoztatóvá tette a rágózást. A rágógumi világszerte a második világháború idején vált népszerűvé, amikor az amerikai katonák élelmiszercsomagjaiban szereplő rágót elcserélték helyi ételekre. |
Göring vadászat közben, egy döglött szarvas mellett ülve, 1935
Hermann Göring az 1930-as években, a náci Németország egyik legbefolyásosabb vezetőjeként számos pozíciót töltött be: az SA rohamosztag vezetője, a Reichstag elnöke, a légi közlekedésügyi miniszter és Poroszország kormányfője volt. Egyik szerepében, mint a birodalom vadászmestere, Göring érdeklődött a vadgazdálkodás iránt, és a szóbeszéd szerint a mosómedvék betelepítésével is ő próbálta gazdagítani Németország élővilágát. Ez az ötlet végül egy biológiai katasztrófát eredményezett, hiszen a mosómedvék néhány évtized alatt annyira elszaporodtak, hogy napjainkban már kétmilliós populációról beszélhetünk Németországban. A nőstények évente átlagosan hét-nyolc kölyköt hoznak világra, így a populáció természetes módon is gyorsan növekszik. A mosómedve Európában invazív fajként van nyilvántartva, ami azt jelenti, hogy egész évben vadászható. Magyarországon először 1999-ben észlelték vadon élő példányait, és azóta több helyen is előfordulnak, például Debrecen, Vas és Pest megyében. Az Európai Unióban a mosómedvéket korlátozás alá helyezték, így Magyarországon 2010-től kezdve nem lehet háziállatként tartani vagy forgalmazni őket. Azok, akik korábban tartották, külön engedélyek beszerzése után megtarthatták az állataikat. A mosómedvék jelenléte veszélyt jelenthet a hazai ökoszisztémákra, mivel helyi fajokat szorítanak ki élőhelyeikről és élelemszerzési területeikről. A faj alkalmazkodóképessége és sokféle táplálékforrása miatt különösen nagy veszélyt jelent a kisemlősökre, madarakra és azok fészkeire. Az egyre növekvő mosómedve-populáció további kihívásokat jelenthet a helyi ökoszisztémák és emberi lakókörnyezet számára, ezért a lakosok és a szakértők folyamatosan keresik a megfelelő megoldásokat a populáció szabályozására és kezelésére.
Hirdetés
