A bambergi székesegyházban található Bamberger Reiter, vagyis a bambergi lovas szobor a középkori szobrászat egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alkotása. A szobor, amelyet 1225 körül készítettek, az antikvitás utáni legkorábbi fennmaradt lovasszobor, és a város egyik szimbólumává vált. A hagyomány szerint a szobor Szent István ( I. ( Szent ) István ) királyt ábrázolja, bár ez a feltételezés nem bizonyított, de több történeti és művészettörténeti elem erősíti ezt az elképzelést. A szobor rendkívüli részletessége és művészi kidolgozottsága miatt különösen figyelemre méltó.
A székesegyház belülről, bal oldalt látható a lovas. ( A kép forrása: upload.wikimedia.org )
A Bamberg város fölé magasodó székesegyház II. Henrik német-római császár alapításához köthető, aki egyben Szent István sógora is volt, hiszen Henrik testvére, Gizella lett István király felesége. A császár minden vagyonát a templom építésére fordította, amelyet 1012-ben szenteltek fel. Bár az eredeti épület többször leégett, a székesegyház jelenlegi formájában lényegében 1237 óta változatlan. A székesegyházban kiemelt helyen, a szentélytől balra állították fel a lovas szobrot, ami már elhelyezésével is a műalkotás különleges jelentőségét hangsúlyozza. A szobrot egy ismeretlen mester készítette, aki rendkívüli művészi érzékkel alkotta meg a lovas alakját és a hozzá tartozó ló finom részleteit. A szobor eredeti színezésének nyomai azt mutatják, hogy a ló fehér, a konzol zöld, míg a lovas ruhája piros volt, ami különös módon a későbbi magyar nemzeti színekkel cseng össze.
A szobor közeli képe. ( A kép forrása: architextura.hu )
Bár biztosan nem tudható, hogy kit ábrázol a lovas, több lehetséges személy kilétére is vannak feltételezések. Felmerült II. Henrik császár személye, de szóba került Szent György és Szent Márton is. Az utóbbi két szent ábrázolása azonban hagyományosan más jelképekkel történik: Szent Györgyöt mindig sárkánnyal, Szent Mártont pedig a köpenyéből részt kérő koldussal szokás ábrázolni, így ezek az elméletek kevésbé valószínűek. Az a feltételezés pedig, hogy az apokalipszis lovasát jelenítené meg a szobor, szintén kevéssé állja meg a helyét, hiszen a nyugodtan oldalra tekintő, fiatal lovas alakja nem felel meg az apokaliptikus lovas hagyományos, harcra kész, véráztatta köpenyt viselő, fenyegető ábrázolásának.
A szobor eredeti színezését bemutató rekonstrukciós rajz. ( A kép forrása: architextura.hu )
A hagyomány és egyes kutatók szerint a szobor Szent István fiatal, elgondolkodó alakját jeleníti meg. Ez jelentősen eltér az első magyar királyt gyakran ábrázoló idősebb, szakállas, szent királyi képektől. A lovas ifjú tűnődő arckifejezéssel néz egy meghatározott irányba, ami nem véletlen, mivel tekintete egy egykori oltár helyére irányul, amelyet Szent István vértanúnak szenteltek. Szent István vértanú a magyar király védőszentje volt, és ez a kapcsolat tovább erősíti a feltételezést, hogy a szobor valójában az első magyar királyt ábrázolja. A bambergi székesegyházban Szent István kultusza hosszú ideig meghatározó volt, és augusztus 20-át, amely Szent István király ünnepe, különleges módon ünnepelték. A szobor különleges részletei közé tartozik a ló és a lovas hiteles kidolgozása, a redőzött köpeny, valamint a finoman megformált lószerszámok, amelyek mind kőből készültek. A szobrász olyan jelenetet ábrázolt, mintha a lovas éppen megérkezne, a ló nyugodt állása és a lovas elgondolkodó tekintete pedig egyfajta emelkedettséget sugall. A szobor művészi minőségét és jelentőségét tovább emeli, hogy mindvégig a székesegyházban állt, és eredeti helyén látható. A kutatók közül sokan, például a Berlini Műszaki Egyetem középkori építészettörténészei, arra a következtetésre jutottak, hogy a szobor valóban Szent István királyt ábrázolja, fiatalkori alakban. Ezáltal a bambergi lovas nemcsak a középkori szobrászat remekműve, hanem egyben Magyarország történelméhez is szorosan kapcsolódó emlék. Bamberg városának szimbólumában, a hivatalos logóban is a bambergi lovas szobra szerepel, ami még különlegesebb kapcsolatot teremt a város és Szent István között. A szobor művészi és történeti jelentősége miatt méltán érdemli meg a részletesebb megismerést.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. |
Németország, Weimari Köztársaság, 100 Márka, 1920, a bambergi lovas ábrázolásával. ( A kép forrása: katzauction.com )
A fenti összefüggéseket elsősorban mi, magyarok állítjuk, bár utaltam arra, hogy neves német történészek is “megerősítették” ezeket. Azonban ahogy a fenti bankjegyen is látható, a bambergi lovast a németek is előszeretettel használták ábrázolásképpen, azonban ők “természetesen” ilyenkor nem úgy gondolták, hogy Szent István magyar királyt jelenítik meg. Ők ilyenkor, maradtak az “ismeretlen” lovas elgondolás mellett, és az adott időszakhoz illeszkedő módon magyarázták a lovas jelentését. Nézzük meg a fenti bankjegy példát. 1920-ban a németek számára 100 márka komoly értéket képviselt, a 100 márkás bankjegy pedig a mindennapi pénzforgalom alapját képezte. Vannak akik úgy gondolják, hogy a bambergi lovas jól ismert arca egyfajta bátorítást nyújtott a német népnek a véres háború és a megalázó békeszerződés utáni nehéz időkben. Ugyanakkor később világossá vált, hogy ez a lépés egy példátlan infláció előszelét is jelentette! Azonban arra is akad példa, hogy a náci birodalom is felhasználta, és megjelenítette “Szent István-t”. Íme az egyik ilyen. A bambergi lovas-t 1938-ban a TAG DER DEUTSCHEN KUNST ( a Német Művészet Napja ) “arcának” is választották.
A Német Művészet Napja, 1938, postai képeslap. ( A kép forrása: dutchmilitaria.com )
A náci Németország, különösen Heinrich Himmler SS-szervezete, a Bamberg lovas szobrát a nordikus ( skandináv ) tisztaság és a német szellem szimbólumaként fogadta el. Ennek következtében több háborús porcelángyártó, például a Rosenthal, készített ilyen ábrázolásokat, bár érdekes módon az Allach nem. A Karlsruhei Majolika Gyár az egyetlen német kerámiagyár, amely a múlt század minden politikai és gazdasági válságát túlélte, és még ma is működik. A gyárat 1901-ben Hans Thoma festő és barátja, Wilhelm Süs alapította. Megalapítása óta a gyár a kultúra és művészettörténet szinte minden jelentős irányzatára és eseményére reagált: a historizmustól és a szecessziótól az expresszionizmuson, a konstruktivizmuson és az Új Tárgyiasságon át a háziipari mozgalomig, a nemzetiszocialista korszak művészetéig, majd az 1950-es és 1960-as évek tendenciáin keresztül egészen a mai kortárs irányzatokig. 1924-ben, a gazdasági világválság idején Baden tartomány átvette a gyár irányítását, és többször is közbe kellett lépnie, hogy megakadályozza a “Staatliche Majolika-Manufaktur Karlsruhe AG” ( Karlsruhei Nemzeti Majolika Manufaktúra Rt. ) végleges bezárását. A náci időszak alatt a gyár modern művészi motívumait hagyományos elemek váltották fel. A felhasználási és dekorációs kerámiák mellett a gyár Hitler-mellszobrokat, a Harmadik Birodalom sasát, horogkeresztet, valamint olyan szimbólumokat, mint a Bamberg lovas, is gyártott. Ez jelentős gazdasági növekedést eredményezett a gyár számára. 1944-ben a gyárat szövetséges bombázások pusztították el, de a háború után újjáépítették, és a mai napig működik.
Bamberger Reiter ( a bambergi lovas ) a 2003-as német 2 eurós bélyegen.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?