Otto Skorzeny a második világháború egyik legellentmondásosabb és legkülönösebb alakja volt. Az osztrák származású tiszt a náci Németország fegyveres erőinek, az SS-nek különleges műveleti egységeit vezette, és vakmerő, sokszor szinte filmszerű akcióival vált hírhedtté. Hírneve leginkább annak köszönhető, hogy 1943-ban sikeresen kiszabadította a letartóztatott olasz diktátort, Benito Mussolinit egy merész hegyi rajtaütés során.
Skorzeny neve ettől kezdve a náci Németország „kommandós hőseként” terjedt el, és a propaganda is szívesen mutatta be őt a Harmadik Birodalom különleges katonájaként. A háború után sem tűnt el a történelem színpadáról: megszökött a fogságból, és később különböző titkos műveletekben, fegyverkereskedelemben és állítólag hírszerzési feladatokban is szerepet vállalt, többek között Spanyolországban és a Közel-Keleten. Az ő életútja nem csupán katonai akciók sorozata, hanem betekintés a második világháború utáni káoszba is, ahol sok egykori náci próbált új szerepet találni a hidegháborús világban. Skorzeny története ezért egyszerre kalandos, ellentmondásos és történelmileg tanulságos.
A sebhelyes arcú diákból, a nácik elit kommandósa
Gyermekévek Bécsben – A sebhelyes arcú diák
Bécs városában, 1908. június 12-én látta meg a napvilágot Otto Skorzeny, aki később a SS ( Schutzstaffe l ) egyik leghírhedtebb kommandósává vált. Polgári tisztviselői családból származott, gyermekkora nyugodt, rendezett körülmények között telt. 1926-ban kezdte meg tanulmányait a bécsi Műszaki Főiskola gépészmérnöki karán, ahol hamar kitűnt bátorságával és vakmerőségével. A korszakban népszerű egyetemi párbajok ( Mensur ) során több súlyos vágásnyomot szerzett arcán, amelyek egész életére megmaradtak, s ezek miatt a szövetségesek később csak „sebhelyes arcúként” ( németül Narbengesicht, angolul Scarface ) emlegették. 1931-ben mérnöki diplomát szerzett, ám rövidesen állás nélkül maradt. Ez idő tájt kezdett vonzódni a szélsőjobboldali, nemzetiszocialista eszmék felé.
A náci mozgalom bűvkörében – Az SA és az Anschluss
1932-ben belépett az NSDAP osztrák tagozatába, valamint a félkatonai SA szervezetbe. Aktívan részt vett a nemzetiszocialista mozgalom terjesztésében. 1938 márciusában, az Anschluss idején, amikor a Wehrmacht bevonult Ausztriába, Skorzeny közbenjárása akadályozta meg, hogy az SA tagjai bántalmazzák Wilhelm Miklas osztrák elnököt. Ez az incidens már előrevetítette hidegvérét, gyors helyzetfelismerését és eltökéltségét.
Otto Skorzeny a „sebhelyes arcú”
Az SS kötelékében – Út a kommandó felé
1940-ben, Ernst Kaltenbrunner pártfogásával, csatlakozott az Waffen-SS híres Leibstandarte Adolf Hitler egységéhez, miután a Luftwaffe elutasította túlkorossága miatt. Részt vett a franciaországi, hollandiai és szovjet frontokon is, de epebetegsége miatt Berlinbe, a Reichssicherheitshauptamt ( Birodalmi Biztonsági Főhivatal ) VI. részlegéhez, a külföldi hírszolgálathoz helyezték át. 1943-ban századossá ( SS-Hauptsturmführer ) léptették elő. Ekkoriban született meg az ötlet egy új, elit SS-kommandó létrehozására, amely vetekedhet a Wilhelm Canaris vezette Abwehr híres Brandenburg-ezredével. Az SS vezetése attól tartott, hogy Canaris Hitler-ellenes összeesküvésbe keveredik, ezért szükség volt egy rivális, „lojalitásában kipróbált” különleges egységre.
A Friedenthal-kommandó – A nácik elit kommandósai
Skorzenyt bízták meg az új SS-különleges egység, a „Friedenthal-kommandó” létrehozásával és kiképzésével. A Berlin melletti Friedenthal-kastélyban kialakított bázison a legkiválóbb katonákat válogatta össze, akik közül sokan idegen nyelveket beszéltek, és speciális harcászati képzést kaptak. Az egységhez csatoltak egy ejtőernyősökből álló Luftwaffe-osztagot is, így már légideszant-bevetésekre is alkalmasak voltak. Ezzel Skorzeny megteremtette a náci Németország saját elit kommandós különítményét, amely titkos, merész, nagy horderejű akciókat hajtott végre.
Gran Sasso, Mussolini kiszabadítása – Benito Mussolini a Campo Imperatore szálló előtt német ejtőernyősök és olasz katonák társaságában. Mussolini ( fekete kabát, középen ) mellett Otto Skorzeny világos egyenruhában, távcsővel a nyakában. ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 101I-567-1503C-16 )
„Tölgyfa-hadművelet” – Benito Mussolini kiszabadítása
1943 nyarán az Allies of World War II partraszálltak Olaszországban, a Fasiszta Nagytanács pedig letartóztatta Mussolinit, akit őrzői állandóan újabb rejtekhelyekre vittek. Adolf Hitler személyesen parancsot adott kiszabadítására. Skorzeny csapata hosszú felderítés után kiderítette, hogy a diktátort a Gran Sasso hegyen, a Hotel Campo Imperatore luxusszállóban őrzik. 1943. szeptember 12-én kezdődött a „Tölgyfa-hadművelet” ( Unternehmen Eiche ): Kurt Student altábornagy ejtőernyősei és Skorzeny emberei vitorlázórepülőkkel landoltak a szálloda mellett. A meglepett olasz őrség ellenállás nélkül tette le a fegyvert. Mussolinit sértetlenül kimentették, majd egy kisméretű Fieseler Fi 156 Storch repülővel elrepítették. Skorzeny – aki a leszálláskor saját gépét összetörte, de mindenképpen Mussolinivel akart felszállni – csak hajszál híján nem okozta a gép lezuhanását a túlterheléssel. A sikeres mentőakció azonban világszerte óriási visszhangot váltott ki: Skorzenyt előléptették őrnaggyá ( SS-Sturmbannführer ), és megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét.
Skorzeny Hauptsturmführerként Adolf Hitler társaságában, a lovagkereszt átvétele után Mussolini Gran Sasso-i kiszabadításáért, 1943. szeptember ( A kép forrása: ullstein bild/ullstein bild via Getty Images )
Merényletek, emberrablások és diverzáns akciók
1944 májusában Skorzeny emberei részt vettek a „Lóugrás-hadműveletben” ( Operation Rösselsprung ), amelynek célja Josip Broz Tito jugoszláv partizánvezér elfogása volt. A támadás meglepetésszerűen indult, de a partraszálló egységeket időben észrevették, így Tito elmenekült. A harc véres kudarcba fulladt, több száz német áldozattal. Július 20-án Skorzeny Berlinben volt, és részt vett a Claus Schenk von Stauffenberg által Adolf Hitler ellen elkövetett sikertelen merénylet utáni megtorló intézkedésekben, több összeesküvő letartóztatásában. Még 1944 őszén Magyarországra küldték, mert a németek attól tartottak, hogy Horthy Miklós kormányzó átáll a szövetségesek oldalára. A „Vasököl-hadművelet” ( Operation Eisenfaust ) keretében Skorzeny rajtaütésszerűen elfoglalta a budai Várat, és elrabolta Horthy egyetlen élő fiát, Horthy Miklós ifj.-t, akit túszként használtak fel arra, hogy Horthy lemondjon és átadja a hatalmat a németek által támogatott Szálasi Ferencnek. Ez a merész és cinikus akció gyakorlatilag vér nélkül juttatta hatalomra a Nyilaskeresztes Pártet.
„Hitler értesült moszkvai tárgyalásainkról –írja Horthy visszaemlékezéseiben. – . . .minden áron meg akarta akadályozni a magyar fegyverszünetet. Politikai vonalon az a szándék merült fel, hogy az úgynevezett »nemzeti ellenzék« a németek fedezete alatt Esztergomban gyűlést tartson, amely engem megfoszt tisztségemtől és Szálasit kiáltja ki államfővé. A vállalkozás katonai részét, vagyis a vár elfoglalását és Budapest biztosítását Bach-Zelewski SS tábornokra, és a Mussolini kiszabadítása révén ismertté vált Otto Skorzeny SS alezredesre bízták. Veesenmayer »támogatására« Pasanoból Budapestre küldték Rudolf Rahn német nagykövetet.” ( Horthy Miklós: Emlékirataim, 270. )
Skorzeny Budapesten, a budai királyi várban a nyilas hatalomátvétel napjaiban. Otto Skorzeny SS-Sturmbannführer ( balra ) és Adrian von Fölkersam SS-Untersturmführer ( középen ), jobbra Walter Girg SS-Obersturmführer ( A kép forrása: hu.wikipedia.org )
Az ardenneki offenzíva és az álruhás diverzánsok
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Mihail Gorbacsov féltékeny felesége miatt csak csúnya nőket mert felvenni hivatalába. |
Skorzeny neve a Ardenneki offenzíva ( 1944 december ) idején került ismét reflektorfénybe. Ekkor az amerikai vonalak mögé bejuttatott német katonák amerikai egyenruhában és járművekkel zavart keltettek, hidakat robbantottak, forgalmat tereltek el. A „Greif-hadművelet” keretében Skorzeny emberei pánikot okoztak, és arra kényszerítették az amerikaiakat, hogy saját csapataikat is szigorúan ellenőrizzék. Ez volt a modern katonai pszichológiai hadviselés egyik korai példája. A szövetséges sajtó ettől kezdve nevezte Skorzenyt „Európa legveszélyesebb emberének”.
Otto Skorzeny Pomerániában látogatja meg az 500. SS ejtőernyős zászlóaljat, 1945 februárjában. ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 183-R81453 )
A háború vége – a háború után
1945 tavaszán Skorzeny embereivel még Németország belsejében is harcolt, de a Harmadik Birodalom összeomlása után amerikai fogságba esett. A Dachaui perek során háborús bűnökkel vádolták, főként a hadijog által tiltott álruhás bevetések miatt. Védelmére több brit és amerikai tiszt is tanúskodott, elmondva, hogy a szövetségesek is alkalmaztak hasonló módszereket.
Otto Skorzeny letartóztatási jegyzőkönyve miután a szövetségesek fogságába esett 1945-ben.
Végül 1947-ben felmentették. Az internálótáborból 1948-ban megszökött, és Spanyolországban, Madridban telepedett le, ahol a Francisco Franco diktátor hallgatólagos védelmét élvezte. A világ úgy tartotta számon, mint a Harmadik Birodalom egyik legveszélyesebb emberét. A fiatalkori párbajból származó hege miatt a szövetséges sajtó csak „sebhelyes arcúként” emlegette, és az egyik legkeresettebb náci háborús bűnösként tartották számon. Évtizedekkel később azonban az izraeli Haaretz napilap szenzációs leleplezést közölt: egykori Moszad-tisztek állítása szerint a rettegett SS-kommandós a háború után az izraeli hírszerzés, a Moszad fedőszervezetének dolgozott – mégpedig bérgyilkosként.
A nürnbergi per tanújaként, a szövetségesek börtönében, 1945. november 24. ( A kép forrása: hu.wikipedia.org )
Az egykori náci, a Moszad szolgálatában
1962. szeptember 11-én Heinz Krug német rakétamérnök sietve hagyta el müncheni irodáját egy sürgős telefonhívás után – és soha többé nem látták. Sem ő, sem a holtteste nem került elő. Krug a háború alatt az SS felügyelete alá tartozó peenemündei rakétakísérleti központban dolgozott, ahol a hírhedt V-1 és V-2 fegyvereket fejlesztették ki. Egykori főnöke, Wernher von Braun, később az Egyesült Államokba települt, és az amerikai űrprogram egyik kulcsfigurájává vált. Von Braun 1954-ben megpróbálta Krugot is Amerikába csábítani, de a mérnök ekkorra már más ajánlatot kapott – Egyiptomból.
Nasszer titkos rakétaprogramja
Az 1952-es egyiptomi katonai puccs után hatalomra került Gamal Abden-Nasszer elnök célja az volt, hogy Egyiptomot regionális nagyhatalommá tegye, és felkészüljön a jövőbeli háborúkra Izrael ellen. Ehhez titkos rakétaprogramot indított, amelyhez a Harmadik Birodalomból hátramaradt német rakétatudósokat toborozták. Krug és több egykori peenemündei kollégája csatlakozott Wolfgang Pilz professzor csapatához, amely Kairóban dolgozott a ballisztikus rakéták fejlesztésén. A müncheni és kairói utak sűrűsödése azonban felkeltette a nyugati és izraeli hírszerzés figyelmét.
Otto Skorzeny izraeli kommandócsoportban
Az izraeli titkosszolgálat számára az 1950-es és 60-as évek fordulóján a legmagasabb prioritás volt, hogy megakadályozzák a német rakétamérnökök egyiptomi munkába állását. Egy rakétaprogrammal rendelkező Egyiptom ugyanis halálos fenyegetést jelentett volna a fiatal izraeli államra. A Haaretz szerint a Moszad egy titkos fedőszervezeten keresztül bízta meg a likvidálást: Krug eltűnésének éjszakáján egy izraeli kommandócsoport végezte ki, amelynek tagja volt – minden idők talán legmeglepőbb fordulataként – maga Otto Skorzeny is. Az egykori SS-kommandós állítólag személyesen adta le a halálos lövést.
A Moszad szolgálatában – az ördögi alku
A beszámolók szerint Skorzenyt nem hivatalosan a Moszad, hanem egy fedőszervezet, a „Hírszerzési és Különleges Műveletek Intézete” fogadta fel. Cserébe a zsidó állam titkosszolgálata eltekintett korábbi náci múltjának felelősségre vonásától, sőt állítólag még biztonságot is garantált számára a hátralévő éveire. Ez a képtelenségnek tűnő történet valósággá vált: a Harmadik Birodalom rettegett kommandósa, Hitler kedvenc „bűvös vadásza” a háború után az egykori ellenség, a zsidó állam szolgálatába állt – és segített elhárítani azt a fenyegetést, amit egykor szövetségeseinek fegyverei jelentettek volna Izraelre.
Otto Skorzeny ( balra ) és Juán Domingo Perón ( középen ), körülbelül 1946 és 1955 között ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Juán Domingo Perón argentin elnök asszisztense és felesége, Evita testőreként is tevékenykedett. 1950-ben Madridban telepedett le. „Miután két évet Németországban töltöttem, Spanyolországban, egy lovagias országban megadatott a lehetőség, hogy mérnöki pályafutásomat gyakoroljam” – írta emlékirataiban. 1957 júniusában Írországba utazott, ahol hősként fogadták. „Reggie Darling, egy helyi történész nagydarab emberként emlékszik rá, akinek hatalmas, feltűnő sebhelye volt, és aki nem volt túl barátságos, valamint nemigen törődött az emberekkel” – mesélte el Kim Bielenberg, dublini újságíró, akinek a nagyapja részt vett egy náciellenes offenzívában. Skorzeny itt egyszerű gazdálkodó szeretett volna lenni, de körülbelül 1,90 – 1,93 méteres magasságával, 110 – 114 kilós súlyával és az arcán baloldalt húzódó hatalmas sebhellyel mindenki figyelmét magára vonta.
Utolsó évek és örökség
Skorzeny 1975. július 6-án hunyt el Madridban, sikeres üzletemberként. Ugyanebben az évben Franciaországban halála után kiadták háborús emlékiratait, “La guerre inconnue” ( Az ismeretlen háború ) címmel. A második világháború egyik leghírhedtebb és legellentmondásosabb alakja volt: hívei vakmerő hősként, ellenfelei cinikus bűnözőként tekintettek rá. Mindazonáltal Skorzeny kommandós módszerei, szervezési modellje és a diverziós hadviselésről vallott nézetei jelentősen hozzájárultak a modern különleges műveleti egységek kialakulásához, és a mai napig tanulmányozzák katonai akadémiákon.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?