Miért veszélyes a “jólét”? A túlzott bőség kollektív társadalmi hallucinációhoz vezet, ami végül önmagát pusztítja el!

A mesterséges intelligencia és az emberi társadalom találkozása korábban elképzelhetetlen lehetőségeket és ugyanilyen súlyos kihívásokat hoz magával. Ahogy egy olyan jövő küszöbén állunk, amelyben az AI által biztosított bőség alapjaiban alakíthatja át a munkáról, a gazdaságról és a társadalmi szerepekről alkotott képünket, különösen érdemes felidézni egy évtizedekkel korábbi viselkedéstani kísérlet tanulságait. A híres Mouse Utopia, vagyis az „Universe 25” egérkísérlet ugyanis meglepően pontosan mutatja meg, milyen veszélyeket hordoz magában az olyan világ, ahol minden anyagi szükséglet kielégül, ám a közösségi és személyes értelem elveszik.

John B. Calhoun kísérletében az egerek tökéletes környezetben éltek: korlátlan élelem és víz, ideális hőmérséklet, ragadozók és betegségek teljes hiánya. A populáció eleinte robbanásszerűen növekedett, majd a túltelítettség közeledtével furcsa és egyre súlyosabb viselkedési zavarok ütötték fel a fejüket. A hímek agresszívvá váltak, a nőstények elhagyták kölykeiket, a társas viszonyok összeomlottak, majd megjelentek az úgynevezett „szépek”: olyan egyedek, amelyek teljesen kivonultak a közösségi életből és csak eszegettek, ittak és saját bundájuk ápolásával foglalkoztak. Ezek az egerek nem szaporodtak, nem harcoltak, nem alakítottak kapcsolatokat – és még akkor sem voltak képesek normális viselkedésre, amikor kivették őket az összeomló közösségből. A populáció végül kihalt, bizonyítva, hogy a puszta anyagi bőség önmagában nem elég a társadalmi stabilitáshoz: cél, szerep és közösség nélkül a rendszer magába roskad.

A mai AI-forradalom számos ponton idézi fel ezt a jelenséget. A technológiai jövőkép hívei olyan világot ígérnek, ahol a mesterséges intelligencia felszámolja a szűkösséget, automatizálja a munkák nagy részét, és mindenki személyes elégedettséget szolgáló tevékenységekkel foglalkozhat. Ugyanakkor a gazdasági elemzések már most óriási feszültségekre figyelmeztetnek: a nagyvállalatok jelentős része a közeljövőben tömeges munkaerő-leépítést tervez az AI miatt, miközben a társadalomban növekszik a szorongás, a kiüresedettség és az identitásválság. A „digitális bőség” – a közösségi média, azonnali tartalomfogyasztás és állandó online jelenlét – paradox módon egyre több magányt és lelki problémát eredményez. A munka elvesztése különösen kritikus pont, mert a munka ma nem csupán megélhetést jelent, hanem társas szerepet, identitást és értelmet is. Ahol ezt kivonják az életből, ott könnyen megjelenhet az a fajta céltalanság, amelyet a Mouse Utopia is drámai erővel mutatott be.

A különböző országok UBI-kísérletei is azt jelzik: a feltétel nélküli alapjövedelem rövid távon javítja a közérzetet, ám a hosszú távú pszichológiai jólét elsősorban attól függ, hogy az egyén részt vesz-e a társadalmi és munkafolyamatokban. A remény azonban ott kezdődik, ahol az egerek példája véget ér. Mi ugyanis nem vagyunk ösztöneink foglyai: rendelkezünk tudatossággal, kulturális kreativitással és történelmi tapasztalattal. A mezőgazdasági és ipari forradalom megmutatta, hogy új technológiai környezetben is képesek vagyunk új társadalmi szerepeket és értelmezési kereteket kialakítani. Az AI-korszak is lehetőséget adhat arra, hogy a hangsúlyt az együttműködésre, a kreativitásra és az emberi kapcsolatokra helyezzük – ha tudatosan erre rendezzük be a társadalmat.

A Soylent Green plakátja, 1973. A film egy futurisztikus társadalmat ábrázol, amelyben a túlnépesedés katasztrofális, az élelmiszer pedig olyan szűkös, hogy a lakosság a címszereplő élelmiszertermék adagjain él, amelyről kiderül, hogy feldolgozott emberi húsból készül.

A mai világ ugyanakkor nemcsak AI-szempontból küzd „modell-összeomlással”. A modern pénzügyi rendszer is egyre inkább önmagára hivatkozó, mesterséges adatvilágban működik. A gyorsan emelkedő eszközárakat sokan a gazdaság erejének bizonyítékaként értelmezik, holott valójában egy hitelből és tőkeáttételből felpumpált buborékrendszert látunk. A pénzügyi szektor a saját maga által előállított, „kurált” adatokra támaszkodik, amelyek egyre távolabb kerülnek a valóságtól. Így működhetnek azok a gazdasági modellek, amelyekben az eszközök értéke nem a hasznosságuk vagy termelékenységük növekedése miatt emelkedik, hanem pusztán azért, mert a rendelkezésre álló hitelállomány folyamatosan bővül. Ez a folyamat kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan az AI-modellek összeomlanak, amikor saját „szintetikus”, már feldolgozott adataikat kezdik újra és újra felhasználni: minél több körön keresztül távolodnak a nyers valóságtól, annál torzabb és önellentmondásosabb világot építenek fel, míg végül megjelenik a hallucináció jelensége – a gép határozottan állít olyasmit, ami nem igaz. A pénzügyi rendszer ugyanígy „kollektív hallucinációként” kezd működni, ahol a buborék áradata és a vagyonhatás önmagát gerjeszti, miközben az alsóbb társadalmi rétegek egyre inkább kiszorulnak a “játékból”.

Mesterséges intelligencia nélkül már a jelen életünk sem működne, holnaptól pedig az élet minden területét behálózza  ( A kép forrása: Shutterstock )

Calhoun kísérlete rávilágít arra, hogy a mesterségesen fenntartott bőség, legyen szó akár társadalmi rendszerekről, akár pénzügyi modellekről, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül a valós világ nyers, zavaros és komplex törvényszerűségeivel. A túl steril, túl kiszámított, túl kényelmes környezet előbb-utóbb mentális, társadalmi vagy gazdasági összeomláshoz vezet. A modern urbanizáció is hasonló irányba hat: a természetes kihívásoktól és valódi emberi kapcsolatoktól elszakított életforma csökkenti a pszichés ellenállóképességet és torzítja a világképünket. Mindezek alapján a jövő kulcsa az alkalmazkodás. Ha az AI-t eszközként használjuk, hogy erősítsük az emberi kreativitást, közösséget és tudatosságot, akkor egy olyan bőségtársadalmat építhetünk, amely nem ismétli meg Universe 25 hibáit. Ha viszont a valóság helyett a mesterséges mintázatok, gazdasági hallucinációk és kényelmes illúziók világába zárjuk magunkat, akkor ugyanannak a sorsnak nézhetünk elébe, mint Calhoun egerei: bőségben élni, mégis célt vesztve kihunyni.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy az AI veszélyes-e. Hanem az, hogy a bőség korszakában képesek leszünk-e megőrizni az emberi értelem, kapcsolódás és valóságtudatosság iránti igényt. A tét az, hogy a technológia által kínált lehetőségekből újfajta közösségi, kulturális és személyes célt teremtünk-e – vagy engedjük, hogy a bőség lassan kiürítse önmagát. A modern gazdasági és társadalmi rendszer egy önmagát erősítő, mesterséges adatvilágban működik, amelyben a pénzügyi szektor és a társadalom jelentős része hallucinációkat tekint valóságnak. A buborékgazdaság lesz az első terepe annak az összeütközésnek, amely során a mesterségesen fenntartott illúziók szembekerülnek a valósággal. Az alkalmazkodásra való felkészülés ezért elkerülhetetlen.

Felhasznált források:

zerohedge.com, Model Collapse: The Entire Bubble Economy Is A Hallucination

smithsonianmag.com, This Old Experiment With Mice Led to Bleak Predictions for Humanity’s Future

linkedin.com, The Mouse Utopia Experiment: A Mirror for Our AI-Driven Future

Edmund Ramsden és Jon Adams: „Szökés a laboratóriumból: John B. Calhoun rágcsálókísérletei és kulturális hatásuk”, The Journal of Social History , 42. kötet, 3. szám ( 2009 ). Munkatanulmányként elérhető a http://eprints.lse.ac.uk/22514/ címen.

John B. Calhoun: „Halál négyzetben: Egy egérpopuláció robbanásszerű növekedése és pusztulása”, Proceedings of the Royal Society of Medicine , 66. kötet ( 1973. január ), 80–88. o. Elérhető a http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1644264 címen.

John B. Calhoun: „Népsűrűség és társadalmi patológia”, Scientific American, 206. évf., 2. sz. ( 1962. február ), 139–150. o. Elérhető a http://psycnet.apa.org/psycinfo/1963-02809-001 címen .

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )