A szocializmus Amerikában, és Angliában kezdődött! Vajon működhetett volna a “munkajegy” rendszer?

A szocializmus Amerikában, és Angliában kezdődött! Vajon működhetett volna a “munkajegy” rendszer?
 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az európaiak megjelenésével az Újvilág 1500-ban még 12 milliósra becsült őslakossága, 1900-ra 237000 főre csökkent.

Hirdetés


A bejegyzés olvasási ideje, körülbelül: 11 perc

Egy szerintem nagyon érdekes kísérletről szeretnék írni. Direkt nem raktam idézőjelbe a kísérlet szót, mivel ez valóban az volt, és annak is tekintették. A kísérlet mögött egy nagyon érdekes ember állt. Az ő gondolkodása, nézetei igen érdekesek, de az biztos, hogy érdemes róla beszélni, még ennyi év után is. Az életének, és úgy általában a személyének a bemutatására, most teljes egészében a wikipedia segítségét kérem, Nos tehát, ki is volt ő? A neve Robert Owen.

Robert Owen ( Newtown, Wales, 1771. május 14. – Newtown, 1858. november 17. ) utópikus szocialista, a szövetkezeti mozgalom elindítója.

Élete

Gazdag és szegény szülőktől származott, tízéves korától önfenntartó volt. Előbb kereskedőtanoncként, azután kereskedősegédként dolgozott. Fonógépeket gyártott, majd egy manchesteri posztógyár igazgatója lett. 1799-től a New-Lanarck-i posztógyárat vezette társtulajdonosként. A munkásaival nem gyárosként bánt, elbocsátás helyett a kényszerű leálláskor is fizetést adott nekik. A megszokott 13-14 órás munkaidőt 10 és fél órára csökkentette. A korabeli gyakorlattal ellentétben nem alkalmazott tíz év alatti gyerekeket. A gyárban bölcsődét, óvodát, iskolát létesített. 1800-ban házasságra lépett egy gazdag gyáros leányával.

Iparszervezési tapasztalatait röpiratokban és tanulmányokban ismertette. A munkanélküliség enyhítésére olyan telepek létesítését javasolta, ahol 500-1500 fő mind mezőgazdasági, mind ipari munkát végez. Humanista indíttatása szocialisztikus-kommunisztikus irányt vett. A szegények helyzetének javítására felvetette, hogy a profitot kiküszöbölő szövetkezeteket kellene alapítani. 1821-ben létrehozta a London Cooperative and Economical Society szövetkezetet. Nézetei miatt a papság sokszor és erősen megtámadta, ezért Észak-Amerikába ment ki 1823-ban, ahol Indiana államban kommunisztikus gyülekezetet alapított, legismertebb közülük a New Harmony. Ezek azonban nem tudtak tartósan gyökeret verni, 1826-ban feloszlottak. 1827-ben visszatért Angliába, 1830-ban megalapította a „National Labour Equitable Exchange” nevű munkatőzsdét. Ez a kereskedelmi profit megszüntetése céljából közvetlen kapcsolatot teremt a termelők és a fogyasztók között. Nevének korábbi jelentőségét többé visszaszerezni nem tudta és meglehetősen elfeledve halt meg.

Nézetei

Az általa alapított iskola nagyon szembetűnő javulást idézett elő, ami aztán arra bátorította, hogy mint társadalmi reformátor lépjen fel és gyülekezésekkel és értekezésekkel terjessze a maga eszméit. Azon alapgondolatból indulva ki, hogy az egyes ember nem lehet felelős azért az erkölcsi állapotért, amelyben van, mert a körülmények folytán lesz olyanná, amilyen és így a társadalmi és vallási viszonyok átalakítás útján az egyes embernek tökéletesen új, az eddigitől teljesen eltérő alapra fektetett nevelését követelte. A házasság helyére lépjen a szabadon választott rokonság, a család helyére a gyülekezet. A vallásnak nincs létjogosultsága.

Owen a felvilágosodás filozófiai nézeteihez kapcsolódik. Felfogása szerint az ember racionális lény – ha mégsem viselkedik észszerűen, az alapvetően abból fakad, hogy elsődlegesen a körülményei nevelik. Az eredeti egészséges természetünknek megfelelő magatartáshoz a társadalmi környezet megváltoztatása szükséges. A természet lehetővé teszi mindenki boldogságát, és ennek elérésére kell törekedni. „A brit szocializmus a boldogság tudománya” – írja. ( A szocializmus kifejezést Owen vezeti be az irodalomba. )

A boldogság alapja nem a vagyoni gazdagság, hanem a fizikai, erkölcsi és szellemi hajlamok teljes kiművelése. Ennek hiányában az egyén képességei elfecsérelődnek. Tökéletlennek számít, aki nem egyaránt képzett testileg, erkölcsileg, értelmileg és gyakorlatilag.

Az egyéni boldogság feltétele, hogy hasznosnak érezzük magunkat: részt vegyünk a társadalmi jólétet előmozdító munkákban. Ezért az önző magatartás a tartós egyéni érdekre is ártalmas. A helyesen szervezett társadalomban nincs ellentét a személyes érdek és az általános érdek között. A javak olyan elosztása szükséges, amely alárendelődik mindenki boldogságának. A fennálló társadalom nem ilyen. A tőkés nagyipar a dolgozókat elválasztja megélhetésük feltételeitől, és uralkodóvá teszi a létbizonytalanságtól való rettegést. A gazdálkodás – Owen megfogalmazása szerint – a közvetlen individuális haszon elvén alapul. Az egész „kereskedelmi rendszer”( ahogy a jelen társadalmát nevezi ) mások becsapására irányul. A nyereségre, vagyonszerzésre való törekvéssel „embertársaik millióit rabolják meg egészségüktől, tanulásra, fejlődésre használható idejüktől, társas szórakozásaiktól”.

Amíg a kereskedelmi rendszer fennáll, elkerülhetetlenek a forradalmak. ( „Az általános választójog gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, viszont kielégíti a legkevesebb ismerettel rendelkező népréteget”. ) A társadalmi forradalomnak létezik erőszakos, valamint észszerű változata. „Dolgozók, ne hagyjátok magatokat elnyomni” – fordul a munkásokhoz –, de erőszakkal nem lehet észszerű társadalmat létrehozni. A felfordulás elkerülése pedig a gazdagoknak (ahogy nevezi: „henyélőknek”) is érdeke. Owen szerint a kormányzat feladata lenne a békés átmenet biztosítása a társadalmi egyenlőségen alapuló igazságos rendszerhez. Owen kapitalizmuskritikájának kiindulópontja alapvetően elvi-etikai: a korabeli társadalom az emberek boldogságának akadályát képezi. Bírálatának azonban – az előbbivel párhuzamosan – van egy másik rétege is, amely gazdasági-gazdaságossági szempontú. A pénzgazdálkodás – hangsúlyozza – gátolja a termelőerők fejlődését. A munkások iskolázatlansága, alacsony műveltségi színvonala nem kedvez sem a termelékenységnek, sem az észszerű fogyasztásnak. Egyik jellegzetes érvelése. „Minden gyáriparos legfőbb gondja, hogy a munkát minél olcsóbban végeztesse”. „Ugye nem sajnálják hosszú évek fáradságos munkáját az élettelen gépalkatrészek egymáshoz való viszonyának tanulmányozásától, hogy növelhessék hatóképességüket és matematikai pontossággal kiszámíthassák legkomplikáltabb és legaprólékosabb mozdulataikat is? És ha ezeknél a számításoknál az időt percekkel mérik – az esetleges többletnyereség elérésére fordított összeget tört számokkal –, nem hajlandók-e esetleg egy kevés figyelmet szentelni annak elbírálására, vajon nem lenne-e előnyösebb idejük és tőkéjük egy részét az élő gépezet megjavítására fordítani?”

Owen elfogadja a munkaérték-elméletet, de természetes értékmérőnek magát „az emberi munkát, azaz az ember szellemi és fizikai képességeinek együttes erőkifejtését” tekinti. A kereskedelmi rendszerben a pénz, mint mesterséges érték használata teszi lehetővé, hogy a munka és a haszon elváljon egymástól, ami az egyik oldalon szegénységet, a másik oldalon henyélést és pazarlást eredményez. ( A jövedelmeket meghamisító pénzrendszer felváltására munkapénz használatát veti fel, amely valójában a végzett munkáról szóló elismervény. )

Owen rámutat egy további összefüggésre. A gyáriparosok nagy profitra törekszenek, ezért olcsón, kis önköltségen akarnak termelni, és alacsony bért fizetnek a munkásaiknak. Így azonban kicsi a vásárlóerő: nincs elég piaci kereslet az áruikra. („A világ egész jövedelme sem elegendő a hatásában ilyen óriási méretű termelőerők által előállított cikkek felvásárlására.”) Vagyis túltermelés keletkezik. Ennek következménye pedig a munkanélküliség.

A megoldást kínálat és kereslet viszonyának megfordításában látja: a fogyasztási igényekhez kell igazítani a termelést. Az előzetesen felmért, közös szükségletre termelés olyan társulásokban, szövetkezésekben valósítható meg, ahol a tulajdon közös, és nem a profit a cél. ( Owen és követői több – a mezőgazdasági és az ipari tevékenységet összekapcsoló – gyakorlati kísérletet tesznek erre. Itt megszűnik a túltermelés és a munkanélküliség fenyegetéséhez kapcsolódó, az egyéni önzésre nevelő létbizonytalanság. ) Elképzelése szerint a lényegében önellátó közösségek országos hálózatával fokozatosan kiszorítható a kereskedelmi rendszer. A „civilizáció új stádiumában” ( szövetkezeti lakótelepek föderációs kapcsolatrendszerében ) mind a most csellengőknek, mind a fölöslegessé váló kereskedőknek, bankároknak és más specialistáknak jut a megélhetésüket biztosító termelőmunka.

Művei

  • 1812. A New View of Society, or Essays on the Formation of Human Character
  • 1815. Observations on the Effect of the Manufacturing System
  • 1817. Report to the Committee for the Relief of the Manufacturing Poor
  • 1818. Two memorials behalf of the working classes
  • 1819. An Address to the Master Manufacturers of Great Britain
  • 1820. The Book of the New Moral World, Containing the Rational System of Society
  • 1821. A Report to the County of Lanark of a Plan for relieving Public Distress
  • 1823. An Explanation of the Cause of Distress which pervades the civilized parts of the world
  • 1826. The Social System – Constitution, Laws, and Regulations of a Community
  • 1830. Was one of the founders of the Grand National Consolidated Trade Union (GNCTU)
  • 1832. An Address to All Classes in the State
  • 1849. The Revolution in the Mind and Practice of the Human Race

Magyarul

  • Nevelés és társadalom. Válogatás / John Bellers: Javaslatok egy munkakollégium felállítására; ford. Hervei Géza, Frank Ernő, összeáll., jegyz., utószó Ladányi Péter; Tankönyvkiadó, Bp., 1957 (Neveléstörténeti könyvtár)
  • Robert Owen válogatott írásai; vál., bev. A. L. Morton, ford. Forgács Géza; Gondolat, Bp., 1965
  • Egy új társadalmi rendszerről; ford. Bart István; in: Hagyomány és egyéniség. Az angol esszé klasszikusai; vál. Európa Könyvkiadó munkaközössége, közrem. Ruttkay Kálmán, Ungvári Tamás, utószó Abody Béla, jegyz. Abádi Nagy Zoltán; Európa, Bp., 1967

Forrás: wikipedia.org, Robert Owen ( politikus )

Nos mit is emeljek ki ebből. Azt láthatjátok, hogy bár megint nem 100%-ban numizmatikai témával foglalkozok, de azért a párhuzam most sokkal több. Owen “bankjegyeket” is készített, ez lesz a legerősebb kapocs a téma, és numizmatika között, azonban maga az elképzelése egy új, “jobb” világról, mindenféleképpen kapcsolódik a pénzhez, a különböző gazdasági rendszerekhez. Vagyis örökké aktuális téma. Owen olyan világot álmodott, ahol a tényleges munka van értékelve. Paradox módon, ez csak utópisztikus ( egy elképzelt jövőképpel kapcsolatos, meg nem valósítható, teljesíthetetlen, valószerűtlen, ábrándos,elképzelés ) lehetett.

Paradox szó jelentéseparadox ( melléknév )

1. Látszólag önmagának ellentmondó ( állítás, jelenség, dolog ), amely lényegében mégis helyes.

A tanár egy paradox állítást írt fel a táblára, és arra kérte az osztályt, hogy fejtse meg. A paradox kijelentések élesítik a gondolkodást.

2. Furcsa (helyzet, állapot), aminek egymástól rendkívül különböző jellegű, egymást rontó hatású tényezői vannak.

Az ember meggondolatlanságának köszönhetően paradox helyzetbe kerülhet. Egy paradox helyzetben nehéz feltalálni magunkat.

3. Képtelen ( helyzet, állítás, dolog ), amiben logikai ellentmondás van.

Egy paradox állítást nem lehet bebizonyítani. Egy paradox kijelentésnek az a lényege, hogy abban a rendszerben, amiben létezik, nem lehet megadni a magyarázatát.

4. Meghökkentő ( állítás, gondolat, jelenség, dolog ), amely az általános felfogással ellentétes; szokatlan, meglepő.

paradox állításon csak egy zseni képes átlátni. Az IQ-tesztek néha tartalmaznak paradox kérdéseket.

A közösségi kísérlet vagy szokták társadalmi kísérletnek is hívni, helyszíne  az egyesült államokbeli  New Harmony városa -volt.  New Harmony-t Johann Georg Rapp ( 1757–1847 ) “atya” vezetésével, a “Harmonisták” alapították 1814-ben.

Hirdetés

Harmonisták, ( Harmony Society ), egy keresztény teozófiai és pietista társaság volt , amelyet a németországi Iptingenben alapítottak 1785-ben ( 237 évvel ezelőtt ) . Az evangélikus egyház és a württembergi kormány vallási üldözése miatt a csoport az Egyesült Államokba költözött ,  ahol a képviselők kezdetben a pennsylvaniai Butler megyében vásároltak földet . 1805. február 15-én a körülbelül 400 követőből álló csoport hivatalosan megalakította a Harmónia Társaságot, ahol minden vagyonnal az egész közösség rendelkezett. Alapítója és szellemi vezetője, Johann Georg Rapp ( 1757–1847 ); Frederick  (Reichert ) Rapp (1775–1834), fogadott fia, aki az üzleti ügyeit intézte; és társaik. A Társaság száz évig létezett, nagyjából 1805-től 1905-ig. A tagokat Harmonistáknak, Harmonitáknak vagy Rappitáknak nevezték. A Társaság leginkább világi sikereiről ismert, leginkább három mintaközösség létrehozásáról, az első a Pennsylvania állambeli Harmonyban ; a második, más néven Harmony, az Indiana Területen , jelenleg New Harmony, Indiana ; és a harmadik és rólegyben utolsó város Economy -ban, ma Ambridge, Pennsylvania . -részlet a wikipedia-ból

Ennek az önfenntartó úttörő városnak a telepesei az amerikai határon olyan természeti erőforrásokat használtak fel, mint a helyi kő építkezéshez, agyag téglának, , és víz az őrléshez. A Harmonisták citrusfákat termesztettek szezonális üvegházakban, létrehoztak a közép-nyugati szőlőtermesztést, például kötelet és textíliákat készítettek, és ezekkel kereskedtek. A keleti piacokra való szállítás nehézségei miatt a Harmonisták Nyugat-Pennsylvaniába költöztették közösségüket, és 1825-ben megalapították Economy városát. A társadalmi reformról alkotott elképzeléseinek kiterjesztése, és tényleges bemutatása érdekében Robert Owen megvásárolta New Harmony városát a Harmonistáktól, hogy 1824-ben művészekből, tudósokból és társadalmi reformerekből álló utópisztikus társaságot hozzon létre. William Maclure együttműködött Robert Owennel, és sok oktatási reformátort és természettudóst bátorított csatlakozzon ehhez a társadalmi kísérlethez. A tudósok, művészek és reformerek első csoportja 1826 januárjában érkezett meg a New Harmony-ba. Ezt az érkezést hagyományosan a „tudás hajórakományának” nevezik.

New Harmony

A New Harmony elvileg az “egyenlőség közössége” lett volna, amely egy új életmódot hirdetett. Owen követői azonban hamarosan új nevet adnak elképzelésének: „utópisztikus szocializmus”.  1826. július 4-én, a Függetlenségi Nyilatkozat 50. évfordulóján Owen kiadta saját variációját, amit “a szellemi függetlenség nyilatkozatának” nevezett. Owen kijelentette, hogy attól a naptól kezdve az emberek mentesek lesznek az általa „a legszörnyűbb gonoszságok háromságától, amelyek kombinációja,  az egész fajt szellemi és fizikai gonoszsággal sújtja… A magántulajdonra utal, az abszurd és irracionális az egyéni tulajdonon alapuló vallási és házassági rendszerekre.” A magántulajdon megszüntetésére irányuló törekvés a szocializmus filozófiáját élteti a következő 150 évre.  Az értelmiségieket Owen és a New Harmony ígérete vonzotta, de a közösség erőforrásainak egyéni tulajdon nélküli kezelése rendkívül hatástalannak bizonyult.

“Végül, úgy gondolom, hogy a New Harmony egyik problémája az volt, hogy idealisták nagy csoportja volt egy helyen – egy nagyon elszigetelt helyen” – mondja Connie Weinzapfel, a Historic New Harmony oldal régi igazgatója. “Sok időt töltöttek azzal, hogy a tökéletes közösség gondolatán elmélkedjenek, de valós munka nem történt.” Két év, számos átszervezés és hét különböző “alkotmány” után Owen nagy kísérlete összeomlott. “Owen nagyon nehezen tudta elismerni, hogy a New Harmony kudarcot vallott” – mondta a Fox Nationnek Joshua Muravchik, a “Heaven on Earth: The Rise and Fall of Socialism” című 2003-as könyv szerzője.  “És sok hónapon keresztül, amikor körülötte mindenki, beleértve a fiait is, azt mondta: “A dolgok szétesnek” – Owen még mindig úgy gondolta, hogy “Itt remekül mennek a dolgok.”

“De végül nem tudta tovább folytatni ezt a színlelést, mert mindenki elment” – teszi hozzá Muravchik. “És így Owen talált egyfajta alibit, amikor a New Harmony-ba érkezett embereket hibáztatta, mint szegényes emberi anyagot okként a sikertelen kísérletéért.”

Owen fia, Robert Dale Owen a New Harmony-ban maradt annak “összeomlása” után is, és két ciklust töltött a kongresszusban. Másképp értékelte apja kísérletét, és ezt írta: “Minden olyan szövetkezeti rendszernek, amely egyenlő díjazást biztosít a szakképzetteknek és szorgalmasoknak, valamint a tudatlanoknak és tétleneknek, saját bukását kell végrehajtania. Mert ezzel az igazságtalan tervvel szükségképpen el kell távolítaniuk az értékes tagokat és csak a meggondolatlanokat, képzetleneket és gonoszokat tartsd meg.”

Leegyszerűsítve a fentieket. Egy ilyen rendszerben nem lehet különbséget tenni a szakképzett, és szakképzetlen munkaerő között. Vagy még jobban leegyszerűsítve, azok között aki dolgozik, és azok között aki “lóg”. Mivel a “műszak” végén mindenki “órabért” kapott volna egységesen, függetlenül attól, hogy mennyit dolgozott ( ez legfőképpen a teljesítmény arányos fizetéseknél okozott volna zűrzavart ). Mi is volt ez a “fizetés”? Nos íme egy példa. Owen úgy képzelte az alábbi “bankjegy”, munka alapon létrehozott valuta, vagy munkautalvány, alkalmas lehet megfelelő árucsere biztosítására, és a munka ellenértékének kifizetésére.

Robert Owen féle “munkajegy”, 1 órás,  2020 Auctions, Banknote Auction December 2020, Lot 65, Kezdő ár: 55 font ( Jelenleg kb 26 ezer Ft ) volt, de végül nem licitáltak rá

Owen részletes elképzelése ez volt. Azt javasolta, hogy töröljék el  a pénzt és munkautalványokkal helyettesítsék azt. Minden munkás egy óra munkajegyet kapna minden ledolgozott óráért. Az üzletek a munkadíjban megjelölt árakon árulják az árukat, így ha egy órát dolgozott, akkor olyan árut vásárolhat, amelynek elkészítése egy órát vett igénybe.

Vessük ezt szembe a mai társadalommal. Egy órabérrel egy átlagos brit munkás olyan árut vásárolhat, amelynek elkészítése körülbelül 35 percet vett igénybe. A többi profitként megy a gazdagokhoz. Ebben nagyon kevés változás történt Owen ötlete óta. Ötlete egy csapásra felszámolta volna a kizsákmányolást és a szegénységet. De ugyanakkor eltörölte volna a profitot és a gazdagok jövedelmét. Nem csoda, hogy végül megbukott.  Owen gondolatait később Karl Marx vette át és rendszerezte, akinek a „Capital” című könyve elmagyarázta, hogyan zsákmányolták ki a munkaerőt. Marxnak a szocializmusról alkotott elképzelései nagyon hasonlítottak Owen elképzeléseihez. Marx előterjesztette a munka értékelméletét. Megmutatta, hogy a munka minden érték forrása, és Owenhez hasonlóan Marx is kitart amellett, hogy a szocializmus megköveteli a pénz eltörlését.

Vagyis az egyenlőség megteremtése csak akkor lehetett volna opció szerintem, ha mindenki, ugyan úgy, ugyan annyit dolgozik. Azonban ez lehetetlen. Mindig lesz olyan aki nem akar, vagy nem tud dolgozni, vagy nem ugyan abban a munkában jó, vagy rossz, és ezt különbséget a fenti árucsere rendszerben nem lehet kezelni. Konkrétan nem tudsz több fizetést adni egy szakképzett dolgozónak, nem tudod többre értékelni a munkáját, hisz a munkával eltöltött idő minden esetben, mindenkinél ugyanannyi ( egy adott műszakban például ). Ugyanakkor a munkajegyek elcserélése árura, szintén problémás. Az “árak” kialakítása nagyon nehéz. Például: 10 órát dolgozol, 10 órás munkajegyet kapsz. De mi volt ez a munka? Ültél egy szobában, és papírokat tologattál, vagy kint az esőben, hidegben fizikai munkát végeztél? Nem mindegy. Az így kapott 10 órás munkajegyeddel vásárolni indulsz. Egy kenyér ára 10 óra, mert 10 óra létrehozni. Legalábbis a pék így szabja meg. A te munkád kint az esőben, vagy bent a szobában mikor egyenértékű a pék munkájával, vagy mikor nem? Ez így nagyon problémás, “sajnos” még nagyobb zűrzavart okoz mintha”simán” fizetéseket adnának.

Equitable Labour Exchange

Owen azonban nem adta fel, és megalapította 1832-ben a Equitable Labour Exchange-t ( Anglia, Royal London Bazaar ), vagyis szabadosan fordítva, a Méltányos Munkaügyi Börze-t, amelynek célja a következő volt: „mindenki, aki vagyonnal rendelkezik, amelyet más, a társadalom jelenlegi becslése szerint azonos értékű vagyonért szeretne elidegeníteni, ezt a lehető legkisebb veszteséggel vagy gonddal, erkölcsi károk nélkül megtehesse. degradációt, és végső soron a vagyon vagy bármilyen értékes szolgáltatás előállítói közötti minden cserét úgy valósítanak meg, hogy az minden fél számára a legelőnyösebb” ( Robert Owen, levél a The Timesnak, 1832. október 5-én ).

A tőzsde 1832. szeptember 17-én nyitotta meg kapuit, és kezdetben nagy siker volt, ahol lehetőséget kínált a dolgozóknak arra, hogy áruikat olyan áron adják el, amely tükrözi az előállításukkal járó költségeket ( az anyagokat és a munkaerőt is ), cserébe pedig munkajegyeket kapnak, amelyek egyfajta valutaként elfogadhatóvá válnak a rendszerben részvevők között. A kezdeti pénzügyi sikereknek azonban hamar vége lett, és csak 1834-ig tartott, amikor is felszámolták a tőzsdét. Az okokat fentebb már említettem. Az “elszámolások” során keletkező elszámolási viták kezelhetetlennél váltak.

Most akkor foglaljuk már össze, hogy ez jó ötlet volt-e, vagy rossz? Megpróbálom. A munkabörze egy új rendszer volt, amelynek célja a munkavállalók méltányos jutalmazása lett volna ahelyett, hogy csak a munkáltató profitálna az elvégzett munkából. Igazságosabb munka, és árucsere elosztást szeretett volna. Vagyis elmondhatjuk, hogy nagyon nemes ötlet volt, és dicséretes a próbálkozás. Azonban sajnos sem akkor, sem most ez nem kivitelezhető. Ezt a mai munka, és monetáris rendszerekbe beépíteni lehetetlen.

Van egy film, ami hasonló ötleten alapul. Ha nagy filmes vagy, már lehet a cikk olvasása közben beugrott neked is. Ez pedig nem más mint a 2011-es Lopott idő, Justin Timberlake főszereplésével. A film egy  disztópikus sci-fi, amiben az elvégzett munkádért időt kapsz fizetésképpen. Időt, hogy tovább éljél, és ezzel az idővel is fizetsz, akár egy kávéért is. Na jó, azért messze nem ugyanaz, azonban van némi hasonlóság. Legfőképpen az, hogy az  “idővel” alkalmazott monetáris rendszer nem lehet igazságos, pedig paradox módon ( ez is egy paradoxon ) pont az időt, az elvégzett munkával töltött időt figyelembe véve lehetne csak igazán igazságos egy ilyen rendszer. Vagy mégsem? :)…..

Jó ötletnek találtam, hogy ezt a témát választottam, de utólag valamiért az az érzésem,  hogy sok hibát vétettem a téma értelmezésében. Az sem világos, hogy a létrehozott munkajegyeket Owen akkor most “munkabérként” képzelte el, erre is van fentebb utalás, vagy a szintén fentebb említett “munka tőzsde” számára hozta létre, hogy a tőzsdén kínált áruk értékét lehessen kifejezni, az azok létrehozásához elegendő idő kifejezésére. A munkajegyeken 1832-es, és 1833-as dátumok szerepelnek, a New Harmony kísérlet pedig ugye pár évvel korábban volt. Szívesen venném, ha a témában jártasak kijavítanák az esetleges félreértelmezéseket. Vegyétek úgy, hogy ez a cikk sok esetben szubjektív értelmezést is tartalmaz, de lehet, hogy ezt másképp nem is lehet igazából bemutatni.

Találhatunk amúgy érdekes magyar elszámolási bárcákat is, “EGÉSZ NAPI MUNKA” + “FÉL NAPI MUNKA” felirattal. Erről itt találhattok példát:  Egész napi munka dohánygyári bárca ,de ezekről sajnos nincs sok ismeretem, ráadásul most muszáj befejeznem, mert indulnom kell munkába :). De tényleg, szóval ha lesz újra időm, próbálok majd összefüggést találni a “mi” bárcáink :), és a fenti munkajegyek között.

HASONLÓ BEJEGYZÉSEK EBBEN A TÉMÁBAN
Numizmatika fogalma, rövid története

A numizmatika a pénzzel és a pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudomány. Habár a numizmatika művelői, a numizmatikusok eredetileg a régi érmék gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkoztak, érdeklődésük ma már kiterjed >>>

Mongol űrhajós egy érmén? Van ilyen? Igen van 🙂

Valamelyik este a "szokásos" érme rendezgetés közben lettem figyelmes valamire. Kedvelem a mongol érméket, van is pár darab. Ezeket nézegettem, >>>

Egy elfeledett afrikai állam ( Katanga ) különleges érméi

Ha online aukciókon nézelődök, gyakran az a "módszerem", hogy görgetni kezdem a képernyőt, és csak akkor állítom meg, ha valami >>>

Hirdetés

Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?