Miért használtak pénzt a “kommunizmusban”, ha közben azt hirdették, hogy az rossz!?

1917-ben nagyon komoly változások indultak Oroszországban. Az októberi forradalomnak nevezett események sorozata vezetett el a bolsevikok hatalomra kerüléséhez. A forradalom a julián naptár szerinti október 25-én kezdődött, de a gregorián naptár szerinti november 7-én ért véget. A forradalom során a bolsevik párt, vezetőjük Vlagyimir Iljics Lenin irányításával átvette a hatalmat a Keresztény Monarchiától ( ortodox keresztény vallás alapján volt szervezve ). Ezután kikiáltották a szovjet köztársaságot, és a bolsevikok átvették az irányítását a gazdasági és katonai intézmények felett is. 

Fegyveres katonák „Kommunizmus” feliratú transzparenst hordoznak, Nikolskaya utca, Moszkva, 1917. október ( A kép forrása: nn.m.wikipedia.org  )

Mi történt akkor Oroszországban, és minek a kezdete volt? 

Ez az esemény vezetett végül a kommunista hatalom kialakulásához Oroszországban, azonban  előbb  véres polgárháború következett, amelynek során a vörös hadsereg ( kommunista) és a fehér hadsereg ( ellenzéki erők ) csapott össze egymással. A kommunista rendszer, amelyet később a Szovjetunióban és más országokban is kialakítottak, azonban a 1917-es eseményekkel kezdődött, és az októberi forradalom elindította a kommunista ideológiát és a marxista-leninista elveket követő rendszerek kialakulását a 20. században. Nézzük azért meg egy egyszerű összefoglalásban hogyan követték egymást az események.

1. Előzmények a forradalomhoz ( 1915-1916 ): Az első világháború folyamán Oroszország komoly terheket viselt a fronton és otthon. A háborús erőfeszítések gazdasági nehézségeket és elégedetlenséget okoztak a nép körében.
2. Cár lemondása ( 1917. március ): Az orosz forradalom 1917-ben kezdődött, amikor a cár, II. Miklós lemondott a trónról. Ezután egy ideig tartott az átmeneti kormány hatalma, amely azonban nem tudta megoldani az ország problémáit.
3. Októberi forradalom ( 1917. október-november ): A bolsevik párt, Lenin vezetésével, átvette a hatalmat az Októberi forradalom során. Ezzel megkezdődött a szovjet kormányzás és a kommunista rendszer kialakítása.
4. Békekötés ( 1918-1919 ): A bolsevik kormány kivonult az első világháborúból, és a Brest-Litovszki békeszerződést kötötte meg a központi hatalmakkal. Ezt követte a polgárháború, amelyben a Vörös Hadsereg ( kommunista erők ) a Fehér Hadsereg ( ellenzéki erők ) ellen harcolt a hatalomért.

5. Polgárháború ( 1918-1922 ): Az országban kitört egy polgárháború a kommunisták és az ellenzéki erők között, amelyeket a monarchisták, fehérgárdisták és más csoportok alkottak. A polgárháború sok szenvedést és pusztulást okozott az orosz társadalomban.

6. Szovjetunió ( 1922 ): A polgárháborút követően a vörös hadsereg győzedelmeskedett, és 1922-ben megalakult a Szovjetunió, amely több részből állt, beleértve Oroszországot is. A szovjet politikai rendszer totalitárius és kommunista volt, a vezető szerepét pedig a Kommunista Párt és a Szovjetek ( tanácsok ) töltötték be.

7. Gazdasági átalakulások ( 1920-as évek ): Az új gazdaságpolitika ( NEP ) keretében Lenin kormánya némi piaci elemet engedélyezett a gazdaságban, amely az elhibázott háborús kommunizmus korszakát követően fellendítette a gazdaságot. Az ipar és a mezőgazdaság lassan helyreállt, de a NEP-t 1928-ban felfüggesztették, és helyette elindult a tervezett gazdaság.

8. Kulákok elleni politika ( 1930-as évek ): A Szovjetunióban a kommunista vezetés elkezdte a kollektivizációt, amelynek keretében az egyéni parasztgazdaságokat kolhozokba ( kommunális gazdaságok ) kényszerítették. A kulákok elleni politika, ahol a jólétet élvező gazdákat az állam ellenségeként kezelték, súlyos következményekkel járt, beleértve a kényszermunkát és az elnyomást.

9. Társadalompolitika és terror ( 1930-as évek ): Az ún. Nagy Tisztogatások során több millió embert, beleértve a párttagokat és az állami tisztviselőket, letartóztattak, bebörtönöztek, kivégeztek vagy kényszermunkára küldtek. Ezt a periódust a politikai ellenfelek, az ún. “ellenségek” likvidálására használták, és a politikai terror eszközeivel járt.

10. Indusztrializáció ( 1930-as évek ): József Sztálin irányítása alatt az ipar gyors ütemben fejlődött. Az első ötéves terv keretében nagyberuházásokat hajtottak végre az ipar, az energiaszektor és a közlekedés terén. Az Uráli- és a Dnyepről-Donra vezető csatornák, valamint a Magnyitogorszki acélgyárak és más ipari központok létrehozása a Szovjetuniót modernizálták, de sok esetben emberi áldozattal jártak.

11. Német-Szovjet Molotov-Ribbentrop Paktum ( 1939 ): A második világháború előestéjén a Szovjetunió megkötötte a Német-Szovjet Molotov-Ribbentrop Paktumot a náci Németországgal. Ez a paktum tartalmazta a két hatalom közötti nem támadási egyezményt és a keleti európai befolyási övezetek felosztását, amelyek a következő évben vezettek a második világháborúhoz keleti fronton.

12. Második világháború ( 1941-1945 ): Az 1941-es német támadás ( a Barbarossa hadművelet ) során az Oroszországot alkotó szovjet tagköztársaságokkal együtt a Szovjetunió szembeszállt a náci Németországgal. A Szovjetunió végső soron a háborúban a győztesek oldalán állt, de a konfliktus sok millió emberéletet követelt és jelentős pusztítást okozott az országban.

Miután a Szovjetunióban végleg megerősödött a kommunista hatalom, plusz cárok helyett az emberek kaptak néha egy-egy diktátort ( vagy legalábbis Sztálin személyében minimum egyet ) a nyakukba, elkezdődött a hidegháború, amiről egy kicsit részletesebben ebben a cikkben írtam:  Volt idő, amikor a szovjetek egyik legfőbb katonai célpontja egy hot dog stand volt! ( bár ők ezt nem így tudták ). A hidegháború során, más országok is kommunista országok lettek. A kommunista rendszerek általában a Szovjetunió, Kína, Kuba, Észak-Korea, Vietnám, Kelet-Németország ( Német Demokratikus Köztársaság ), Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és más kelet-európai országok területén voltak jellemzők. Azonban a kommunista rendszerek idővel változtak, és a hidegháború során a világ többi részén is folytak kommunista mozgalmak és kormányok.

Mi az a kommunizmus? Mit szeretnének a kommunisták?

A kommunizmus filozófiai és politikai irányzat, amelyet Karl Marx és Friedrich Engels alapított. A kommunista eszmék és elvek kibővültek, és különböző kormányok és mozgalmak különböző módon értelmezték és alkalmazták őket. Az alábbiakban azokat az alapelveket foglaljuk össze, amelyeket Marx és Engels írt le, és amelyek a kommunista eszme alapjait képezik:

1. Osztálytársadalom eltörlése: A kommunista elmélet szerint a történelem fő mozgatórugója az osztályellentétek. A kommunizmus célja az osztályok eltörlése és egy osztálytalan társadalom létrehozása, ahol nincs magántulajdon és mindenki egyenlő.
2. Közös tulajdon: A kommunista társadalomban minden vagyon és termelési eszköz közös tulajdonban van. Az egyéni vagy csoportos tulajdon nem létezik, és az állam, illetve a közösség felügyeli és irányítja a gazdaságot.
3. Az állam eltörlése: Marx és Engels véleménye szerint a kommunista társadalomban az állam lassan eltűnik, mivel az az osztályellentétek következtében alakul ki. Az osztályok eltörlése után az állam feleslegessé válik, és egy osztálytalan társadalomban megszűnik a szükségessége.
4. Munkások diktatúrája: A kommunizmus létrehozása során átmeneti időszakban a proletariátusnak, vagyis a munkásosztálynak kell átvennie a hatalmat. Marx és Engels ezt a periódust “munkások diktatúrájának” nevezték, amely során a munkásosztálynak kell irányítania a társadalmat, hogy kiküszöbölje az osztályellentéteket és a kapitalizmust.
5. A munka és a jutalmazás új rendje: A kommunista eszme szerint a munka nem csak túlélési eszköz, hanem az egyén kreativitásának kifejezése. A kommunisták azt vizionálták, hogy a társadalom a szükségletek alapján biztosítja az emberi tevékenység lehetőségét, és mindenki a képességei alapján járul hozzá a társadalomnak.

Fontos megjegyezni, hogy a valóságban a kommunista eszmék gyakran eltértek a Marx és Engels által tervezettektől, és a XX. században a kommunisták által irányított országok sokszor autoriter rendszerekké váltak, amelyek nem valósították meg teljes mértékben a kommunizmus alapelveit. Vagyis látható, hogy úgy mint a kapitalizmus, a kommunizmus is csak egy utópisztikus elképzelés. Se ez, se az nem fog idővel működni. Belinkelek ide egy kapcsolódó tartalmat. Kapcsolódik, mert a szocializmusról szól, ami hasonló politikai és gazdasági ideológia mint a kommunizmus, azonban nem azonosak, vagyis két különböző ideológiáról beszélünk. Ezt fontosnak tartottam megemlíteni, hisz ez pedig szintén egy másik része a “történetnek”, aminek megértése, megeshet, hogy sokkal nehezebb mint az eddigiek.

Kapcsolódó tartalom

 

A szocializmus Amerikában, és Angliában kezdődött! Vajon működhetett volna a “munkajegy” rendszer?

Hirdetés

A “szocializmus”, és “kommunizmus” közös, és eltérő elemei. 

Nagyon röviden nézzük meg a két ideológiai rendszer közös, és eltérő elemeit. Ennél sokkal többet, és részletesebben is lehetne felsorolni, azonban most legyen elég az alábbi rövid összehasonlítás.

1. Közös elemek:
   • Mindkét ideológia az egyenlőséget és a tulajdonközösséget tűzi ki célul.
   • Mindkét eszme Marx és Engels munkáin alapul, és a kommunizmus Marx elméleteinek fejlettebb vagy fejlettebb szakaszaként tekinthető a szocializmushoz képest.
2. Különbségek:
   • Gazdasági rendszer: A legfontosabb különbség a gazdasági rendszerben rejlik. A szocializmus általában a magántulajdon és a piaci gazdaság egyes elemeinek megtartását engedélyezi, míg a kommunizmusban az állam teljes ellenőrzése alatt álló közös tulajdonnal rendelkező osztálytalan társadalomra törekszenek, ahol a piaci erők nem léteznek.
   • Átmeneti szakasz: A szocializmust gyakran tekintik az átmeneti fázisnak a kapitalizmusból a kommunizmus felé. A szocialista társadalomnak még mindig megvannak a kapitalizmus maradványai, de a közösségi tulajdon és a tervezési elemek már jelen vannak. A kommunizmus ezt követően jönne, amikor teljesen osztálytalan és pénz nélküli társadalom alakulna ki.
   • Politikai rendszer: A szocializmus gyakran demokratikus eszközökkel való együttműködést és részvételt támogat, míg a kommunizmusban az eredeti elképzelés szerint a proletariátus diktatúrája jelenne meg az átmeneti fázisban.

Ezen különbségek ellenére a szocializmus és a kommunizmus területi és történelmi kontextustól függően változhatnak, és a gyakorlatban mindkét eszmét számos variáció és különböző végrehajtási mód jellemzi. A valóságban a szocialista és kommunistaként jellemzett országok gyakran vegyítik ezeket az elveket, és a kommunista célkitűzéseket a szocialista módszerekkel próbálják elérni.

Használtak pénz a kommunizmusban?

A kommunizmus elméleti ideáljai szerint a pénz teljes eltörlése szerepel, mivel a kommunista társadalomban nincs magántulajdon, osztály és az egyes személyek közötti különbségek. Az eredeti kommunista elképzelés szerint a társadalomnak szükségleteik szerinti közös tulajdonban kellene élnie, és mindenki a képességei szerint dolgozna, anélkül, hogy a pénzügyi juttatások lennének a munka ellenértékéi.

Azonban a gyakorlatban a XX. századi kommunisták irányította országokban, például a Szovjetunióban és Kínában, nem sikerült teljesen eltörölni a pénzt, és a pénzügyi rendszerek valamilyen formában megmaradtak. Ez részben azért történt, mert az elvek és a gyakorlat közötti különbségek, valamint a gyakorlati nehézségek miatt voltaképpen szükség volt a pénzügyi eszközök megtartására a gazdasági élet fennmaradásához. A szovjet gazdaságban például az állami tulajdonú vállalatok még mindig a  költségvetés fontos részei voltak, és a tényleges pénzügyi tranzakciók nélkül képtelenek lettek volna működni. Az állampolgárok továbbra is fizettek a termékekért és szolgáltatásokért, bár a béreket és az árakat a központi tervezés alapján határozták meg. Ez azt mutatja, hogy a gyakorlatban a pénz továbbra is része maradt a kommunisták irányította országok gazdasági rendszerének, és a teljes pénzügyi rendszer eltörlése nem valósult meg. Ahogy Sztálin mondta egy élete végén készült interjúban, 1952-ben: „Mivel az áruk keringenek, pénznek kell lennie. A kapitalista országokban a pénzintézetek, köztük a bankok is hozzájárulnak a munkások, az emberek elszegényedéséhez, és hozzájárulnak kizsákmányolók gazdagodásához. A pénz és a bankok a kapitalizmusban a kizsákmányolás eszközeiként működnek. Pénzgazdaságunk nem jellemző, de különbözik a kapitalista pénzgazdaságtól. Itt a pénz és a korlátozott pénzgazdaság a szocialista gazdaság megerősítésében hat. Számunkra a pénzgazdaság egy olyan eszköz, amelyet megragadunk és a szocializmus érdekében használunk .”

A kommunista kísérletek gyakran korlátozott sikerrel jártak, és sokszor voltak kénytelenek alkalmazkodni a gyakorlati szükségletekhez és kihívásokhoz. Nos közülünk is akadnak néhányan akik éltek még a kommunista Magyarországon. A fentiekkel ellentétben, nem csak nosztalgikus emlékeink vannak, hanem valóban tudnánk működésképes dolgokat is bemutatni abból az időszakból is. A pénz teljes megszüntetése valóban lehetetlen lett volna, azonban a kommunista rendszerek megpróbálták azt elérni, hogy egy család, egy ember élete ne csak a pénztől függjön. Vagyis legyen értéke a pénznek, de ne legyen annyi, hogy az hatalom megszerzésére legyen alkalmas. Nyilván tudjuk, hogy ez sem fedi a teljes valóságot, hisz a kommunista országokban is voltak gazdagok, és szegények. De ez egy másik történet, ennek megértésére sokkal több mindent kellene megvizsgálni. De vissza a pénzhez. Ahelyett, hogy a pénzt teljesen megszüntették volna, ami ugyebár gazdasági káoszt okozhatott volna, a kommunista államok más megközelítést alkalmaztak. A valutát szimbolikusan leértékelték, hogy jelezzék a polgároknak, hogy nem a pénzbeli vagyont kell értékelniük, hanem más dolgokat, mint például a társadalmi interakciókat és a hozzáférést művészetekhez és kultúrához.

Mire “használták” a pénzt, a kommunizmusban?

A pénz “lealacsonyítása” átalakulást hozott. Az értéktől megfosztott pénz propaganda szerepet töltött be, az állam egyik legfontosabb propaganda szervévé vált. Az állami törekvések vizuális megjelenítésének egyik legegyszerűbb csatornája lett. Logikus, hisz a pénz a fentiektől függetlenül forgott a mindennapokban, és így idővel minden egyes címlet, minden egyes lakos kezén keresztülment. A bankjegyek dizájnja tele volt klasszikus szocialista szimbólumokkal, például munkásokkal, öntödékkel és nagy infrastrukturális projektekkel. De természetesen megjelentek rajtuk Vlagyimir Iljics Lenin vagy Karl Marx arcképei, mint a kommunizmus ikonikus alakjai. Fontos elem volt még a mezőgazdaság megjelenítés, a forradalmi szimbólumok ( kalapács és sarló, vörös csillagok, forradalmi jelszavak és dátumok ) ábrázolása, illetve a kommunisták gyakran hangsúlyozták a fiatalok szerepét a forradalomban és a társadalom átalakításában, ezért a fiatal munkások, tanulók és ifjúsági szimbólumok is megjelentek a pénzeken. Nézzünk meg néhány példát:

1 Cservonec ( ЧЕРВОНЕЦ ), 1937, Szovjetunió ( Oroszország ). Az előlapon Vlagyimir Iljics Lenin portréja látható. A Cservonec bankjegyek az 1920-as és 1930-as évek között voltak forgalomban a Szovjetunióban. A “Cservonec” név a szovjet rubel alapegységére, a 100 kopekre utalt. Ezek a bankjegyek jelentős történelmi és kulturális értékkel bírnak, és a gyűjtők körében is népszerűek. A Cservonec bankjegyek tervezését és kibocsátását a szovjet gazdaság és politikai környezet változásai befolyásolták. Az egyes évek bankjegyei különböző grafikai és kulturális motívumokat tartalmazhatnak, amelyek tükrözik a Szovjetunió ideológiáját és történelmét. ( A kép forrása: © hex7ech ( CC BY-NC ) )

1000 dinár, 1955, Jugoszlávia. Ezen a jegyzeten Arif Heralić kemencemunkás portréja látható az előlapon, a hátlapon pedig egy vasgyár. Heralić fényképe 1955-ben jelent meg egy újságban. Heralić nemzeti hőssé vált, amikor a portréját bankjegyen használták, de végül 1971-ben pénz nélkül, szegényen halt meg. ( A kép forrása: © Tonči Ercegović ( CC BY-NC-SA ) )

50 yuan, 1980, Kína. Ez a bankjegy azokat az embereket ábrázolja, akitől a kormány azt remélte, hogy a modern Kína fejlődésének élére állhatnak: egy értelmiségi, egy földműves és egy ipari munkás. Az értelmiségieket nagy gyanakvással kezelték a ’66 és ’76 közötti kulturális forradalom idején, ezért érdekes látni őket “együtt”. ( talán békítő gesztusként, az “enyhülés” jeleként  ) ( A kép forrása: numista.com )

Takarékoskodj!

A kommunizmusban a takarékoskodást hirdették! Szerették volna elérni az is, hogy az emberek teljesen elszakadjanak a “fekete piactól”, és kizárólag az állami bankokkal “üzleteljenek”. Ez elsősorban csak a megtakarításaik elhelyezését jelentette, hisz gyakorlatilag nem lehetett fogyasztási hitelt igénybe venni. Ezért a propaganda azt hirdette, hogy a megtakarítás az egyetlen módja annak, ha szeretnél magadnak drágább dolgokat vásárolni. Ezeket a megtakarításokat pedig az állami bankokban, pénzügyi intézményekben érdemes elhelyezni, hisz ott “biztonságban” lesznek. Íme egy példa, amely takarékoskodásra buzdít!

“Apránként takarítunk meg, vásárolni fogunk”, Szovjetunió, 1955. Ezen a Szovjetunióból származó plakáton egy zongora körül összegyűlt család látható, valamint az az üzenet, hogy az „apránként”-i pénzt megtakarítás az egyetlen módja annak, hogy drága terméket vásároljunk. ( A kép forrása: British Museum, “The Currency of Communism” )

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )