Két brit testvér, Colin és Sean Welch immár tizenöt éve kutatja a második világháború német V–1 és V–2 rakétáinak történetét. A Research Resource Archaeology alapítóiként céljuk, hogy feltárják és dokumentálják azokat a becsapódási helyszíneket, ahol Hitler úgynevezett „terrorfegyverei” földet értek Nagy-Britanniában. Legújabb ásatásukat Kent grófságban, a Chetney Marsh mocsaras területén végzik, ahol egy különleges körülmények között megsemmisült V–1 repülőbombát kutatnak.
A Welch testvérek hosszú éveken át tanulmányozták a háborús feljegyzéseket, katonai jelentéseket és légi felvételeket. Munkájuk eredményeként sikerült feltérképezniük valamennyi V–1 és V–2 rakéta ismert brit becsapódási helyét. Eddig 13 V–2 és 23 V–1 roncsait tárták fel különböző angliai helyszíneken. A most vizsgált V–1 különlegessége, hogy nem légvédelmi tüzérség vagy vadászgépek fegyvertüze semmisítette meg, hanem az úgynevezett „wing-tipping” módszerrel. Ennél a rendkívül kockázatos manővernél a RAF vadászpilótája annyira közel repült a repülőbombához, hogy szárnyvége szinte érintette annak szárnyát. Az így keletkező légörvény megzavarta a V–1 giroszkópos irányítórendszerét, amely irányíthatatlanná vált és a földbe csapódott.
V–1 repülőbomba a kilövés előtt ( 1944 ). A Fieseler Fi 103, ismertebb nevén a V–1 vagy „megtorlófegyver”, indítóállásba vontatása. A felvétel a Német Szövetségi Levéltár gyűjteményéből származik.
A korabeli hadműveleti naplók szerint 1944. augusztus 16-án este 21 órakor két RAF vadászgép semmisített meg egy V–1-et Chetney Marsh térségében. Az egyik pilóta, J. Malloy repülőhadnagy Hawker Tempest vadászgépével üldözte a Dover térségében észlelt repülőbombát. Mivel fegyvereivel nem tudta eltalálni, végül a szárnyérintéses módszert alkalmazta, amelynek következtében a V–1 lezuhant és a földön felrobbant. A támadás sikerét egy Gloster Meteor sugárhajtású vadászgép pilótája is megerősítette. A kutatók szerint ez az első olyan általuk feltárt helyszín, ahol bizonyíthatóan ezzel a híressé vált módszerrel semmisítették meg a repülőbombát. Az ásatás további előnye, hogy a becsapódási hely egy magántulajdonban lévő, elzárt madárrezervátumban található, így jó eséllyel érintetlen maradt a hobbifémkeresősök és a későbbi földmunkák számára. A feltárást több vállalat is támogatja nehézgépekkel és szakemberekkel, míg a régészeti munka jelentős részét önkéntesek végzik.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az 1640-es években Mihály orosz cár „halálos bűnnek” nyilvánította a dohányzást, és súlyos büntetéseket alkalmazott érte, például ostorral verette az elkövetőket, vagy levágatta az ajkakat, illetve az orrot. |
Egy 1946-os RAF légifelvétel, amelyen a robbanási zóna látható.
Az ásatás első napján korrodált fémtöredékek, állatcsontok, majd késő délután előkerült a V–1 egyik fontos szerkezeti eleme, az indítófül ( launch lug ), amelyet a rakéta indítósínhez való rögzítésére használtak. A több napig tartó feltárás során minden leletet megtisztítanak, azonosítanak és GPS-koordinátákkal dokumentálnak. Az összegyűjtött adatokat később Kent történeti környezetvédelmi nyilvántartásába is eljuttatják, hogy a jövő kutatásait segítsék. A V–1 repülőbombát a britek „Doodlebug” becenéven ismerték. A viszonylag lassan repülő fegyver jellegzetes, berregő hangot adott ki. Amíg ez hallható volt, az emberek tudták, hogy a bomba még repül. Amikor a hang hirtelen megszűnt, az azt jelezte, hogy a hajtómű leállt, és a csaknem egytonnás robbanóanyaggal felszerelt fegyver siklórepülésben megkezdte végső zuhanását a célpont felé. A V–1-ek súlyos pusztítást okoztak Nagy-Britanniában. Ugyanezen a napon, amikor a Chetney Marsh fölött repülő bombát sikerült megsemmisíteni, egy másik V–1 eltalálta a Newington vasúti hidat, kisiklatva a Londonból Margate-be tartó személyvonatot. A támadásban nyolc ember életét vesztette, további hatvanegyen megsérültek.
Colin és Sean Welch első jelentős leletükkel a Chetney Marshes-nél
A háború során mintegy 9500 V–1 repülőbomba csapódott be Nagy-Britanniában. A később megjelent V–2 rakéta már hangsebesség felett repült, ezért elfogása lehetetlen volt. Az áldozatok csak a robbanás pillanatában szereztek tudomást a támadásról. A szövetségesek egyetlen hatékony védekezési lehetősége a kilövőállások bombázása volt. A mostani ásatás sikerét alapos előkészítő munka alapozta meg. A Welch testvérek már az előző évben felkeresték a helyszínt, ahol korabeli légifelvételek, terepi georeferálás és magnetométeres mérések segítségével azonosították a feltöltött becsapódási krátert. Bár azt évtizedekkel korábban betemették, a talaj elszíneződése és a felszín apró egyenetlenségei még mindig árulkodtak a robbanás nyomairól.
A Chetney Marsh-i ásatás nemcsak egy újabb második világháborús lelőhely feltárását jelenti, hanem fontos történeti és régészeti kutatás is. A gondosan dokumentált leletek hozzájárulnak a V–1 repülőbombák történetének pontosabb megismeréséhez, miközben emléket állítanak azoknak az eseményeknek és embereknek, akik a háború utolsó éveiben elszenvedték a náci rakétatámadások következményeit.
Hirdetés
